Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

Ahogy egyre gyakrabbak a teázgatós, forraltborozós esték, annál jobban érzékelem, hogy közeledik a karácsony és egyre jobban hatalmába kerít az ünnepre való várakozás. Ezzel menthetetlenül együtt jár a karácsonyi menü, és a sütemények tervezgetése. Az ünnepre szeretek számtalan süteménnyel, apró ropogtatnivalóval készülni. Ezekből gyakran kerül az ünnepi asztalra és a szeretteim számára készített csomagocskákba is. 🙂
Az első süti, amit idén teszteltem a kedvenc lekvárom hozzáadásával, csipkebogyólekvárral készült. Ez a keksz (legalább is számomra) eddig ismeretlen módszerrel készült. Többször is fogok ilyet készíteni, mert amellett, hogy nagyon mutatós finom is. Tökéletesen illik az omlós linzer és a csipkebogyó pikánssága…érdemes tenni Nektek is egy próbát! Amennyiben nem juttok csipkéhez, más pikáns ízű lekvárt javaslok, mondjuk áfonyát, ribizlit vagy málnát!

Hozzávalók (egy púpozott evőkanál volt a mérce)

10 ek finomliszt
10 dkg vaj
3 ek stevia (vagy cukor)
1 csipet só
1 mk sütőpor
1 cs. (xilites) vaníliás cukor
2 tojássárgája

Töltelék:
kb. 3 ek lekvár (ízlés szerinti ízben)

Elkészítés:

A linzertészta készítéséhez hasonlatosan, ennek a keksznek a készítését is azzal kezdjük, hogy a sütőporral, sóval és a cukrokkal elkevert lisztet elmorzsoljuk a hideg, kockára vágott vajjal.  Ezután hozzáadjuk a két tojás sárgáját és tésztát gyúrunk belőle. Kb. 30 percet hűvös helyen pihentetjük.

Ezután enyhén lisztezett felületen kb. 0,5 cm vastagra nyújtjuk a tésztát és függőlegesen felvágjuk 5 egyenlő darabra (csíkra). Magunk elé rakjuk az egyik darabot, ezt megkenjük lekvárral.

Ezután ráhelyezünk egy másik tésztadarabot és ezt is megkenjük. Folytatjuk ezt addig, amíg van tésztánk. Amikor elkészül a „torony”, fóliába csomagoljuk és legalább egy órát a hűtőben pihentetjük. Minél több időt tölt a hidegen, annál könnyebb lesz szeletelni.

A pihentetési idő letelte után egy éles késsel kb 1,5 cm-es darabokat vágunk a tésztából, sütőpapíros tepsire fektetjük és előmelegített 180 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütjük.

Jól záródó dobozban 1-2 hetet is kibír! 🙂

Másodjára ér az a megtiszteltetés, hogy háziasszonya lehetek, az egyik legnépszerűbb közös gasztro játékunknak a „Vigyázz, Kész, Főzz-nek”, amit 2007-ben Mautner Zsófi hívott életre.
A stafétabotot ezúttal Mirellától vehettem át, aki sikerrel szervezte meg a 74. fordulót –„A rétes” címmel (összefoglaló ITT olvasható).
Mivel már a 75. fordulónál tartunk a témaválasztás igencsak nehéz volt… számos csodás ötlettel és hozzávalóval találkoztam, amikor végigolvastam az előző fordulók témaköreit. Elődeim, jól feladták a leckét…:)

A 75. forduló a „Hírességek asztalánál”címet kapta. Szeretném, ha olyan ételeket, desszerteket készítenétek, ami valami módon köthető valamilyen történelmi személyiséghez, híres családhoz, esetleg ma is élő hírességhez.
Lehetnek olyan fogások amik egy-egy személyről vannak elnevezve, gondolok itt olyanra, mint a: Stroganoff bélszín, Stefánia vagdalt, Ujházy tyúkhúsleves, Mikszáth, Andrássy szelet vagy a Kossuth kifli.
Esetleg olyan különlegességekre, mint a „Melba Toast”, amit a  a 20. század elején élt Nellie Melba világhíres operaénekesnő tiszteletére alkottak meg.
A pizza Margherita története is egy híres emberhez vezethető vissza: Raffaello Esposito pizzasütő mester 1889-ben készítette Umberto király számára a nemzeti színben pompázó pizzát, azaz zöld bazsalikomot, piros paradicsomot és fehér mozzarella sajtot rakott rá.
Olyan finomságot is készíthettek, amiről tudjátok, hogy valamilyen híresség nagy kedvence volt.
Híres történet, hogy Déryné rajongott a Kolozsvári káposztáért, Petőfi pedig a túrós csuszáért.
Krúdy Gyula nagy ínyenc hírében állt, kedvencei közé tartozott a Ráczponty és a Körömpörkölt. Molnár Ferenc kedvenc desszertje pedig a rétes volt.
Persze, nem kikötés, hogy csakis a magyar „hírességek” asztaláról lophatunk ötleteket!
Kitekintve Európa felé elmondhatjuk, hogy még Medici Katalint a híres Crepe suzette, addig Marie Antoinette-et a fánk vette le teljesen a lábáról.
A lényeg, hogyha van kedvedtek, egy-egy elkészített étel mellé írjatok egy kis történetet is, hogy a jó receptek mellett, néhány érdekességet is megtudjunk az adott ételről. Az itteni kiírásban felsoroltak között is bátran választhattok!
Remélem, kedvet kaptok ehhez a játékhoz és sokan jelentkeztek majd! 🙂 A sütéshez- főzéshez adok bőven időt, a beküldési határidő:

2015 december 13. (vasárnap, éjfél)

Az elkészített műveket és a bejegyzésről szóló linkeket, a timeabodo89@gmail.com-ra küldjétek.
Azokat is szeretettel várom, akik nem rendelkeznek saját bloggal, de szívesen elkészítenének valamit a „hírességek asztaláról”. Ilyenkor az étel képe mellett, legyetek szívesek receptet is mellékelni! 🙂

Tehát, játékra fel, kóstoljuk végig a hírességek asztalát!

VIGYÁZZ, KÉSZ, FŐZZ! 🙂

Az emberek, és köztük én is szeretünk nassolni… mindennap. Viszont, ha kalóriákat nézzük, nem engedhetjük meg, hogy nap, mint nap tortaszeletekkel és süteményekkel kényeztessük magunkat. Szerencsére azonban, vannak alternatívák. Ebben az édességben természetes rostok és cukrok találhatóak, ezért fogyasztása kifejezetten jó hatással van szervezetünkre. Különösen ajánlom a rendszeresen sportolóknak, illetve, ha egy nehéz nap előtt állunk és szükségünk van a plusz energiára. Ez egyébként egy olyan nasi, amiből 1-2 darab (de nem több…) simán becsúszhat a délutáni kávé mellé, sőt még a gyerekek uzsonnás dobozába is kerülhet belőle. 🙂

Hozzávalók: 10 db golyóhoz

10 szem datolya
1 marék mazsola
1,25 dl langyos víz
1 ek méz
3 ek szezámmag (pirítva)
1 bögre- 2,5 dl müzli (cukrozatlan)
½ tk fahéj
frissen reszelt szerecsendió (ízlés szerint)

Elkészítés:

Tegyük egy kis lábasba a felvágott datolyát, a mazsolát, a vizet, a mézet és a fűszereket. Fedjük le és főzzük kb. 12 percet, amíg az aszalványok teljesen meg nem puhulnak. 

20 perc alatt hűtsük szobahőmérsékletűre.

Egy aprítóban aprítsuk fel a müzlit és egy evőkanálnyi szezámmagot, ezután adjuk hozzá a gyümölcsös keveréket. Aprítsuk addig, amíg jól formázható masszát nem kapunk. Ha kell, pótoljuk a vizet. Nedves kézzel formázzunk golyókat és forgassuk meg a pirított szezámmagban.

Néhány órácskára rakjuk a hűtőbe és már fogyasztható is! 🙂

Ki ne ismerné, és ki ne szeretné a Töki pompost? Én ennek a finom ételnek az őszi változatát készítettem el. A tetejére a megszokott feltéteken kívül (azaz húsos kolozsvári szalonna, a lilahagyma és a sajt mellett) sült sütőtököt raktam. A megszokott ízvilág, így kapott egy kis pluszt… nagyon finom és laktató szombati ebéd kerekedett belőle… bátran próbáljátok ki Ti is. 🙂

Hozzávalók 5 fő részére:

25 dkg kenyérliszt
1 ek búzasikér (elhagyható)
1 dl langyos víz
1 dkg élesztő
1 mk majoranna
1 mk só
1 mk cukor
1 tojás
frissen őrölt bors

Feltét:

1 kis pohár tejföl
2 gerezd fokhagyma (reszelve)
só és bors, ízlés szerint
10 dkg kolozsvári szalonna
½ fej lilahagyma
20 dkg előre lesütött sütőtök
15 dkg sajt, ízlés szerint (nálunk 10 dkg trappista és 5 dkg feta)

Elkészítés:

A langyos vízben keverjük el a kiskanálnyi cukrot és morzsoljuk bele az élesztőt. Tíz percet rakjuk félre és hagyjuk felhabosodni, felfutni.

A lisztet szitáljuk egy tálba és keverjük össze a sikérrel, a sóval, borssal és a majoránnával. Ezután tegyük bele a nedves hozzávalókat is, azaz a szobahőmérsékletű egész tojást és a felfutott élesztős vizet. Lisztezett felületen dagasszunk kb. 10 perc alatt, puha, könnyen formázható tésztát. Tegyük enyhén kiolajozott tálba és egy óra alatt kelesszük a duplájára. Ezután nyomkodjuk kiolajozott tepsibe és további 20 percet kelesszük, letakarva.

Eközben a tejfölbe reszeljük bele a fokhagymát, sózzuk és borsozzuk. Kenjük le vele a másodjára megkelt tészta felületét és pakoljuk rá a feltétet.

200 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt süssük készre. Friss salátával, vagy savanyúsággal tálaljuk! 🙂

Szeretjük a sós ropogtatnivalókat, ezért igyekszem, hogy otthon is mindig legyen kéznél valami…:)
Mivel a teraszon, a kisládában nevelgetett kakukkfüvem kezdi magát megadni az időjárás viszontagságainak, így most mindenbe, amibe csak lehet, ez a fűszer kerül.
Ezekbe az omlós percekékbe is jutott, az illatos fokhagyma mellett.
Ajánlom sör vagy borkorcsolyának, antialkoholistáknak TV előtti nasizáshoz. 🙂

Hozzávalók (egy nagyobb tepsihez):

15 dkg rizsliszt (nem gluténmentes változatban, finomliszt)
5 dkg kukoricaliszt
1 mk sütőpor
1 tk só
5 dkg libazsír (ettől lesz igazán omlós és ízletes-, de helyettesíthető 8 dkg vajjal)
2 ek tejföl
1 db tojás
1 gerezd fokhagyma (reszelve)
6-8 ág kakukkfű leszedett levelei
frissen őrölt bors, ízlés szerint

A kenéshez:

1 db tojás
kb. 1 ek pirított szezámmag

Elkészítés:

A liszteket keverjük össze a sütőporral és sóval. Ezután üssük hozzá a tojást, majd tegyük bele a zsiradékot és a tejfölt is. Reszeljük bele a fokhagymát és rakjuk hozzá a kakukkfüvet és a borsot. Gyúrjunk jól formázható tésztát és pihentessük hideg helyen kb. 10-15 percet.

Lisztezett felületen nyújtsuk ki és szaggassunk belőle perceket (vagy tetszőleges formákat). Rakjuk sütőpapíros tepsire, kenjük le az enyhén felvert tojással és szórjuk meg a szezámmaggal.

Előmelegített 180 fokos sütőben 13 percet süssük.

Ezzel a bejegyzéssel kicsit megszegem a szabályokat, mert ezúttal nem a „desszertek világában kalandozok”.  🙂
Olyan finomságot kísérleteztem ki a hétvégén, amit muszáj vagyok Veletek is megosztani. Bevallom a sütőtököt eddig elég egyoldalúan fogyasztottuk. Megsütöttem és így eszegettük, néha készült belőle krémleves, vagy sütibe került, de sósan még sosem ettük.
Nem vagyok nagy híve a burgonyának, egy idő után unalmasnak tartom és nincs meg a kellő vitamintartalma, ezért próbálok helyette alternatívákat keresni, így esett most a választásom a sütőtökre.
Kiváló kísérője a különböző sülteknek, de én most kapros- citromos tőkehalfilével és karottás kölessel tálaltam, finom és kényeztető őszi ebéd volt, ajánlom Nektek is! 🙂

Hozzávalók:

1 közepes méretű kanadai tök tetszőleges méretű darabokra felvágva
3 ek chili lekvár
5-6 kakukkfű (szárított is jó, ez esetben 1-2 tk)
3-4 levél zsálya (finomra aprítva)
1 tk durvaszemű só
frissen őrölt bors, ízlés szerint

Elkészítés:

Ennek a köretnek az elkészítése, nem igényel különösebb erőfeszítést. A felvágott zöldséget sütőpapíros tepsire rakjuk, lekenjük a chili lekvárral (ehhez a művelethez én EZT a terméket használtam), rászórjuk a kakukkfüvet, a zsályát és a sót.

Ízlés szerint borsot darálunk rá és 200 fokos előmelegített sütőben kb. 1 órát sütjük. Langyosan tálalva legfinomabb. Jó étvágyat!

(Curtis Stone receptje alapján- 13. szakácsmustra)

Amikor megláttam a 13. szakácsmustra alanyát, kicsit meglepődtem, mert Curtis Stone neve és munkássága teljesen ismeretlen volt számomra. Kicsit jobban utána olvastam és rájöttem, hogy a fiatal ausztrál szakács igencsak tehetséges. A sok- sok finom étel között, ami a honlapján van, bizony nagy erőfeszítést jelentett megtalálni a „befutót”.
Végül egy kényeztető desszertre a csokoládés panna cottára esett a választásom. Ez a magában is finom desszert ráadásként, még meleg kávésziruppal van megöntözve. Ahogy elolvastam a receptet rögtön beleszerettem, mert a csokoládé és a kávé kettősénél én sem ismerek nyerőbbet. Nem bántam meg, hogy elkészítettem! 😉

Az eredeti recept itt olvasható.
(Én annyiban módosítottam rajta, hogy kókusztejszínnel és kókusztejjel készítettem, valamint az eszpresszó szirupot cukor helyett étcsokoládéval édesítettem.)

Hozzávalók 3 fő részére:

2 dl kókusztejszín (tejszín)
2 dl kókusztej (tej)
1 tk folyékony édesítőszer (1 ek cukor)
5 dkg étcsokoládé
6 db zselatinlap

Szirup

1 dl frissen lefőzött eszpresszó (nem nescafe !!!)
3 kocka étcsoki
1 mk vaníliaaroma

Elkészítés:

Egy lábasban összeforraljuk a tejszínt, a tejet és az édesítőt. Lehúzzuk a lángról és hozzáadjuk a kockákra tördelt csokoládét, addig keverjük, amíg teljesen el nem olvad. Közben hidegvízben áztatjuk a zselatinlapokat, kinyomkodjuk és a még meleg csokoládés krémhez keverjük.

Három formát (vagy kis tálkát) előkészítünk, majd miután langyosra hűlt a krém egyenletesen eloszlatjuk bennük. Minimum egy fél napra lefóliázva a hűtőbe rakjuk.

Tálalás előtt elkészítjük a szirupot. Ehhez nincs már dolgunk, mint a kávét, a csokoládét és a vaníliát alacsony lángon sűrű sziruppá főzni (ehhez kb. 5 perc szükséges). Közben kivesszük a panna cottá-kat a hűtőből. Egy edényben vizet melegítünk és bele rakjuk 2-3 percre a formákat. Ez idő alatt a massza elválik a forma falától. A tálkák tetejére egy tányért rakunk és óvatosan átfordítjuk. Ekkor kicsusszan formából, megöntözzük a szósszal és így tálaljuk a finom panna cotta-t. Jó étvágyat! 🙂

Egy, másfél évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy valaha is díjat fog kapni a blogom, sőt azt sem, hogy egyáltalán blogolni fogok…:) Így, hatalmas elismerés, hogy naponta kapom vissza a kedvesebbnél kedvesebb visszajelzéseket arról, hogy tetszik és szeretitek azt, amit csinálok! 🙂
Ez a „díj” is egy ilyen elismerés, amit Annától a „Az írástól lélekig” blog szerzőjétől kaptam.

A liebster blog award egy olyan díj, amit bloggerek adnak egymásnak az online világban, kimutatva ezzel azt, hogy rendszeres olvasója és követője azt adott honlapnak. A kezdeményezés Németországból indult és leginkább egy láncfolyamatként írható le. Minden szerző további 5-10 bloggernek adja tovább az elismerést, megteremtve azt a lehetőséget, hogy minél jobban megismerhessük egymást. Ezen kívül azonban van néhány feladat aminek eleget kell tenni, ezek pedig a következőek:

• Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat és linkeld be a post-ba a blogját.
• Írj 10 olyan dolgot, ami nem köztudott rólad
• Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésre
• Nevezz meg újabb jelölteket és tegyél fel nekik 10 újabb kérdést

Lássunk akkor 10 olyan dolgot rólam, ami nem (annyira) köztudott

• Kávémániás vagyok, szinte szertartásosan meg van az időpontja annak, hogy mikor is fogyasztom. Képtelen vagyok a „fekete leves” nélkül elindítani napomat. A következő időpont délután fél 2, amikor kávézok. Ez a két alkalom pedig egy napra elegendő is nekem! 🙂
• Képtelen vagyok úgy lefeküdni, hogy nincs elmosogatva, vagy legalább bepakolva a mosogatógépbe a koszos edények. Egyszerűen nem szeretek reggel úgy kimenni a konyhába ott vár a mosatlan…
• Ebből adódóan rend mániás vagyok is vagyok… folyton pakolok. 🙂
• Csak természetes kozmetikumokat és tisztítószereket használok, mert hiszem azt, hogy ez jó a környezetünknek és magamnak is. Annyi káros hatás éri a szervezetünket, hogy próbálom legalább a kemikáliák alól kimenteni magunkat.
• Különös vonzódást érzek minden iránt, ami a régi polgári életmódhoz és a századfordulóhoz köthető. Elvarázsolnak azok az épületek, a ruhák, a társadalmi szokások és a zene, ami azt a korszakot jellemezte. Ha választhattam volna, hogy mikor szülessek biztos, hogy száz évvel előbb szerettem volna, azaz 1889.07.27-én, hogy aztán tanújak legyek mindennek, ami akkor volt (a polgári fejlődésnek, Budapest világvárossá válásának, a kávéházi kultúrának… egyedül a világháborúkat kellet volna valahogy elkerülni. 🙂
• A hétköznapokon törekszem arra, hogy egészséges ételeket fogyasszak, alig eszem húst, de nem vagyok teljesen vegetáriánus. Keresem a biztos forrásból származó bio élelmiszereket és azokból főzők. Érdekel a vegán életmód és sok ilyen fogást fogyasztok. Ennek ellenére a hétvégén akad egy nap amikor, elengedem magam és pl. eszem valamilyen tésztás ételt, vagy péksüteményt… esetleg a hagyományos hétvégi fogást a rántott húst . Hiszem, hogy ez nem árt meg a szervezetünknek, de jól esik a lelkünknek.:)
• Szeretem az északi kultúrákat és azt az atmoszférát, ami a Skandináv országokat jellemzi. Fél évig éltem Stockholm-ban, de nem sikerült megtanulni svédül. Nagy álmom, hogy ezt egyszer pótoljam.
• Imádok sütni (gondoltátok volna?);), mégis akad egy olyan pofonegyszerű dolog, amit nem tudok elkészíteni, ez pedig a hagyományos, főzött túrógombóc. Akár hányszor csináltam életemben eddig, mindig szétesett főzés közben. (A blogon található egy túrógombóc recept, de az nem a hagyományos, főzős fajta)
• Rágcsáló iszonyom van… nem félek sem a kígyóktól, pókoktól, de egy icipici egérkével ki lehet zavarni a világból.
• Bárhová is utazok, legyen az külföld, vagy belföld kötelezően meg kell látogatni legalább egy helyi cukrászdát. E nélkül nem telhet el egyetlen kirándulás sem! 🙂

Most pedig lássuk Anna kérdéseit:

• Milyen változásokon ment keresztül a blogod az indítás óta?
  Az indítás óta folyamatosan törekszem arra, hogy részletesebb leírásokat írjak a sütik készítéséről, hogy ezzel is megkönnyítsem az olvasók dolgát. A képek terén is fejlődött egy picit a blog, de ahhoz, hogy olyan fotókat készítsek, amikkel 100%-ig elégedett leszek, még hosszú az út. 🙂
• Mivel szeretnél kitűnni a többi blog közül, milyen célokat fogalmaztál meg ezzel kapcsolatban?
  A legtöbb gasztroblog, csak a „végeredményről” közöl fotókat. Amikor régebben ezeket olvastam, mindig hiányoltam azokat a képeket, amik a különböző fázisokat mutatják. Én ezzel szeretnék kitűnni, hogy minden fontosabb lépésnél bemutatom, hogyan néz ki a sütemény az adott lépésnél.
• Mi a legnagyobb sikered az írással kapcsolatban?
  A legnagyobb siker az, amikor visszajelzést kapok arról, hogy valaki elkészítette az egyik süteményemet, esetleg képet is küld és megjegyzi, hogy mennyire ízlett neki és a családjának.
• Extrovertált, vagy introvertált vagy?
  Helyzetenként változó, de alapjában véve introvertált. Néha szeretek a saját kis világomba befordulni…még, ha ez manapság már nem is annyira „divatos”…:)
• Milyen tulajdonságokkal rendelkezik számodra az ideális férfi?
  Az ideális férfi számomra okos, talpraesett és higgadt. Szeretem, ha egy kapcsolatban a „férfi” a férfi és, ha biztonságban érzem mellette magam, minden szituációban.
• Milyen számodra a tökéletes nap?
  A tökéletes nap mindig korán keléssel indul, hiszen ekkor tudom teljes mértékben kihasználni azt. A tökéletes nap ezen kívül napsütéses, és „tevékeny”, akkor jó, ha aznap minden magam elé kitűzött célt sikerül teljesíteni. A legjobb zárása pedig üldögélni a Duna parton és nézni a város felett lemenő napot, a párom, vagy a legjobb barátaim társaságában.
• Mi a kedvenc ételed?
  Hal, hal és hal, valamint mindenféle tengeri kütyü, bármilyen formában elkészítve, (de idesorolnám anyukám rakott krumpliját és szilvás gombócát is… és a legnagyobb kedvencemet, a fügét.;)
• Milyen szakmát tanulnál meg szívesen?
  Nálam több ilyen is van…szívesen borászkodnék és kitanulnám a barista szakmát is. De bármilyen meglepő, szívesen lennék gyógytornász, mert szeretek az embereken segíteni és a rekreációs része a gyógyításnak mindig is érdekelt. Ezeken kívül lennék légiirányító is, de mivel matekból igen gyenge vagyok…félek ez örökre álom marad! 😉
• Mi a 3 legjobb tulajdonságod?
  Mindig is nehezen tudtam magamról írni és lehet, hogy rossz tulajdonságokat könnyebben tudnék felsorolni…:) Azonban, ha jót kell mondani az a higgadtság, mindenben látom a pozitívumokat és könnyen megbocsájtok, nem szeretek haragban lenni, vagy veszekedni bárkivel is. 🙂
• Mi az , amit a legnehezebben tudsz tolerálni?
  A kétszínűséget. Nem bírom elviselni, ha valaki a szememben kedves, de a hátam mögött „utál”. Az ilyen emberek társaságát igyekszem kerülni…

Most pedig következzen az a tíz kérdés, amit én kérdezek „blogger társaimtól”

• Mi ösztönzött arra, hogy elmeséld másoknak a gondolataidat, arra, hogy blogger legyél?
• Miért pont ebben a témakörben kezdtél írni?
• Melyik az a három emberi tulajdonság, ami benned nincs meg, de másokban irigyelsz?
• Melyik családtagod áll hozzád a legközelebb?
• Van-e példaképed és, ha igen miért?
• Ha világban valamelyik országba száműznének és Te választhatnál, hová költöznél és miért?
• Melyik a kedvenc süteményed? 🙂
• Ha visszautazhatnál az időben, melyik korszakot választanád és miért?
• Szerinted mi a jó barátság „titka”?
• Ha indítanod kellened egy új blogot, de nem ebben a témában, milyenbe kezdenél bele?

Azok a bloggerek akiktől pedig kérdezni szeretnék:

• https://lapozz.wordpress.com/

Mivel nagy könyvszerető vagyok, örömmel látogatom Ági blogját. Írásiban könyves élményeit és beszámolóit olvashatjuk. Ezt mind pedig színvonalas és élvezetes formában teszi.

• https://csombor.cafeblog.hu/

Gasztronómia és a történelem két olyan dolog, ami életemben nélkülözhetetlen. Ennek a két témának az összefonódásáról ír, hihetetlen érdekfeszítően a szerző (véleményem szerint a magyar nyelvű oldalaknál ő az egyik legjobb!).

• http://www.femaleyeti.com/hu/

„Van egy orult otletem, hogy elindulok a vilag korul 2015 szeptembereben mindenfele terv nelkul. Egyiranyu repulojegyemmel Katmanduban fogok leszallni szeptember 10-en ahol par honapot fogok onkenteskedni…” Ez röviden Female Yeti története, aki mostanában indul útnak. Becsülöm a bátorságát és felnézek rá. Mivel nekem is gyakran forognak a fejemben hasonló gondolatok, rendszeres olvasója leszek a blogjának és kitartást kívánok az álmai véghezviteléhez! 🙂

• http://ohhcestmignon.blogspot.hu/

Egy ifjú (immár cukrász ) lány tevékenykedése süti fronton. Csodaszép süteményei mellett, számos hasznos dolgot tanulhatunk még Tőle, pl. a különböző tésztafélék elkészítésének módját. Érdemes az oldalának rendszeres látogatója lenni, hiszen a sütni szeretők (és tudók) sokat tanulhatnak tőle! 🙂

• http://kavekotyogos.blog.hu/

Ugyan „kávékotyogós” régen közölt új bejegyzést, remélem hamarosan olvashatunk tőle valami újat. A blogja színes és érdekes…kávézás és kotyogás egy helyen, egy könnyed kikapcsolódáshoz, pedig nem is kell ennél több! 🙂

Egy újabb expressz recept, amit a konyhafelújítás kényszere szült…:) Ennek ellenére nem bántam meg, mert egy könnyed, mennyien sajtos, zöldséges pite lett a végeredmény. A jó benne az, hogy nem tartalmaz lisztet és ez egyáltalán nem is hiányzik belőle! Fél melegen nehéz megállni, hogy a fél tepsit be ne faljuk… Könnyű nyári vacsora, mindenkinek szeretettel ajánlom! 🙂

Hozzávalók 6 fő részére:

4 db kisebb cukkini (lereszelve)
15 dkg sajt (trappista, vagy gouda)
3 db tojás
1 kis pohár joghurt
1 kis fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ek olívaolaj
1 ek zabpehely
½ cs. sütőpor
frissen őrölt bors és só, ízlés szerint
1 cs mozzarella

Elkészítés:

Első lépésként a cukkinit mossuk meg és a héjával együtt reszeljük le és sózzuk be. Ugyan ezt tegyük meg a sajttal is (természetesen ezt nem kell sózni…).  

A hagymát és a fokhagymát pároljuk üvegesre az olívaolajon és rakjuk félre.

A besózott cukkinit alaposan nyomkodjuk ki és tegyük egy tálba. Erre mehet rá a 3 db egész tojás, a joghurt, a reszelt sajt, a hagymák, a sütőpor és a fűszerek. Mindent alaposan keverjünk össze.

Egy kivajazott tepsi aljába szórjuk bele az egy evőkanálnyi zabpelyhet és erre öntsük rá a cukkinis masszát.

Oszlassuk el egyenletesen és a tetejét rakjuk ki a mozarella-val (nekem csak mini mozzarella volt otthon, ez is megteszi).

Előmelegített 190 fokos sütőben kb. 30 perc alatt süssük pirosra. Érdemes friss salátával találni. Jó étvágyat! 🙂

A receptet Kiru (némi módosítással) már el is készítette, ezt nézzétek, milyen szépen sikerült! 🙂

Kiru mellett Erika is elkészítette, íme a végeredmény! :))

Íme Andi pitéje is:

Bevallom, ezt a beszámolót már rég meg kellett volna írnom, mivel Athénban májusban voltam…Ennek ellenére az ott szerzett élmények mély nyomott hagytak bennem. 🙂
A város csodálatos történelmi értékekkel rendelkezik, szinte minden lépésünknél ókori romokba, antik emlékművekbe „botlottunk”… A történelem körülöleli a várost és benne él a régmúlt, de ugyanúgy egy mozgó és növekvő, modern nagyváros is.
A sok múzeumozás és városnézés mellett, azért az evés-ivásra is hagytunk időt…:)
A gasztronómia Görögországban nagyon fontos szerepet játszik. A városlakók mindennapi életének szerves része a kávézás, és az étterembejárás…ezt (ahogy én láttam és tapasztaltam) szinte, napi rendszerességgel meg is teszik. A kényelmes üldögélés a kávéházak teraszain, elmaradhatatlan napi programjuk. Az éttermek és tavernák pedig a lemenő nap utolsó fényeivel kezdenek megtelni élettel. Hangos beszélgetések és nevetgélések mellett, finomabbnál- finomabb fogásokat fogyasztanak. Roskadozik az asztal a friss tengeri herkentyűktől, frissensültektől, salátáktól és a mézédes desszertektől…na de haladjunk szépen sorjában…
A görög gasztronómia tárháza szinte kimeríthetetlen, de most szeretném Nektek bemutatni azokat a fogásokat, ételeket, amik az én athéni utamat emlékezetessé tették.

A bejegyzés végén pedig szeretném Veletek megosztani egy görög finomság a „spanakopita” receptjét. Ezt egy eredeti görög leírás alapján készítettem. Remélem, elnyeri a tetszésetek, csakúgy, mint ez a rendhagyó kis bejegyzés! 🙂

Kezdeném először a görögök „mindennapi” italával, a kávéval. Az utcákon járva- kelve szinte minden második ember kezében ott láttam egy nagypohár valamilyen kávés italt…a kávézók teraszai a nap minden napszakában tömve voltak, így akár azt is mondhatjuk, hogy a görögök nemzeti itala (természetesen az ouzo mellett) a kávé.
A frappé-t talán senkinek sem kell bemutatni. A tradicionális jeges kávé, a világon mindenhol elterjedt és közkedvelt ital. Én személy szerint nem annyira kedvelem, mert kávéporral és konzervált tejjel készítik…én pedig a frissen főzött kávé híve és bevallom, hogy rajongója vagyok. Amikor kint voltunk csupán egyszer ittam frappé-t. Van azonban egy másik jellegzetes italuk, ami sokkal inkább a kedvemre volt, ez pedig az ún. freddo. A freddo lényegében nem más, mint jeges cappuccino…azonban egy kicsit másképpen szervírozva, mint olasz testvére. A freddo frissen lefőzött erős eszpresszó kávé, vastag tejhabbal a tetején, jó sok jéggel megpakolva. Kérhető cukorral turbózott változatban és szimplán, ahogy én szeretem. Annyira megszerettem, hogy napi 2-3 pohárral (koffein túltengés ide, vagy oda) biztos KELLETT belőle. Kicsit szomorú vagyok, hogy nálunk ilyen itthon nem kapható…de talán, ami késik, az nem múlik…:P
A reggeli freddo-m elmaradhatatlan kísérője volt valamilyen péksütemény, amiben a görögök szintén nagyon erősek.
Minden utcasarkon található legalább egy pékség, így nagyon elememben éreztem magam, habár a választás éppen ezért nehéz is volt. 🙂
Úgy vettem észre, hogy a kelt tésztákat nem nagyon kedvelik, ellenben a rétes és vajas tésztából készített finomságokkal. Ebből aztán mindenféle formában és ízben találtunk süteményeket. A legközkedveltebb a spenótos, túrós (édes és sós), húsos csigák, táskák…stb. de vannak mézédes fánkok, kalácsok… citromos, almás és, ami az én egyik kedvencem- tejes (Galaktoboureko) finomságok is.  Nem tehetem meg, hogy ne említsem meg azt a péksüteményt, ami igazán „görög” ez pedig a “koulouri”. Ez nem más, mint egy semleges ízű (azaz nem is sós és nem is édes) szezámmal megszórt tésztakarika. Igazán ízletes, szinte minden második eladott pékáru “koulouri”, hazájában annyira népszerű.
Talán reggelig tudnám sorolni, milyen ínyencségeket találtam…de helyette beszéljenek a képek, ahol éppen finom freddo-t, frappé-t, péksütiket és “koulouri”-t nasizunk. 🙂

(Én és a koulouri)

(Freddo, Frappé, Spanakopita)

(Galaktoboureko)

(A freddom-mal, egy hosszú múzeumi séta után…:P)

Na, de most térjünk rá a főételekre. Meg kell, hogy mondjam Nektek, ezek nem hagytak bennem olyan mély nyomot, mint a fent említett péksütik, sütemények és édesipari termékek. 

Természetesen nem mondom, hogy nem ízlett, mert lehetőségem volt rengeteg tengeri „kütyüt” enni, amiket igencsak szeretek…de pl. hatalmas csalódás volt az egyik nemzeti ételük a souvlaki, amire pedig rákészültünk.

A kirándulásunk alatt a legfinomabb vacsorát Pireus-ban töltöttük el. Itt szép, tengerre néző vendéglőben, igazi tengeri fogásokat fogyaszthattunk. Előételnek én az egyik nagy favoritomat kértem- grillezet polipot. Ez ízében jó volt, de sajnos „túlgrillezték” így egy kicsit rágós és kemény volt. Most bizonyára sokan gondoljátok, hogy de „hisz a polip ilyen”…ennek viszont muszáj vagyok ellentmondani. Montenegróban, ahol az „igazi” nyári nyaralásunkat töltöttük, volt szerencsém enni, puha, szaftos és ízletes polipot, ami életem egyik legjobbja volt…de erről majd egy másik bejegyzésben…;)
A második fogás (a polippal ellentétben nagyon finom volt)…grillezett tintahal, amit roppanós, friss zöldséges bulgur salátával, és isteni fűszeres, citromos szósszal tálaltak.
„Z” grillezett szardíniát evett, ami szintén első osztályú volt…Az tetszik a görög éttermekben, hogy mialatt a főétel készül a konyhán, mindig hoznak egy kis étvágygerjesztőt. Ez általában magos olívabogyó, tzatziki és friss vastaghéjú kenyér. Ezt lehet csipegetni, addig amíg a vacsi meg nem érkezik.. jómagam annyira szeretem, hogy szinte már ezzel is képes vagyok betelni…:P A főételekről is mutatok néhány képet.

(Tengeri sügér- mangolddal)

Polipcsápok 🙂

(Tintahal- bulgursalátával és citromszósszal)

(Szardíniák grillezve)

(Végül pedig a csalódást okozó, gyengécske souvlaki)

A másik dolog, amit bátran állíthatok, azaz, hogy tejtermékekben szintén professzionálisak a görögök…A szállodában ahol megszálltunk, a kontinentális reggeli mindig tartalmazott friss fetát és igazi, házi tejet (tudjátok olyat, aminek föle megül a kancsó száján, ebből látszik, hogy „igazi” tej…), de ami mellett nem mehetek el említés nélkül, az az igazi görög joghurt. Dimenziókkal más, mint az itthon kapható, dobozos változat…és, habár a reggeli nem volt túl változatos, én minden reggel jól tudtam indítani a napot, egy pohár házi tejjel készült kávéval és görögjoghurttal, amit friss gyümölcsökkel, egy kanálka müzlivel, és aranyló, sűrű mézzel dúsítottam.
Ennyit a görög „íz élményekről” következzen, tehát a  spanakopita receptje! 🙂

A spanakopita spenótos pite „phyllo” azaz rétestésztával elkészítve. A tölteléket spenót, fetasajt és valamilyen friss zöldfűszer általában kapor adja… ezt szokták tepsis, vagy ahogy én most elkészítettem mini rolád formában tálalni. A frissensült aranyló spanakopita, egy tálka friss salátával és egy pohár jól behűtött fehérborral, egyszerűen mennyei.

Hozzávalók:

8 db réteslap (én most teljeskiőrlésűt használtam- de a sima réteslap még jobb)
25 dkg spenót (fagyasztott is jó)
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 db felvert tojás
10 dkg fetasajt
1 csipet szerecsendió (a legjobb a frissen reszelve)
½ csokor frissen aprított kapor v. 2 tk szárított
egy kis olvasztott vaj, vagy olívaolaj a hagymapirításhoz és „kenéshez”
só és bors, ízlésünk szerint

Elkészítés:

A folyamatot kezdjük a töltelék elkészítésével.
Ehhez pároljuk üvegesre a felaprított vöröshagymát, azután adjuk hozzá a finomra vágott fokhagymát és pirítsuk addig, amíg a hagyma aranyszínű nem lesz. Ezután rakjuk hozzá a spenótot, pároljuk pár percet, majd hagyjuk teljesen lehűlni.

Ezt követően tegyük egy tálba (minden folyadékot öntsünk le róla, különben a tésztánk elázik és a pite nem lesz ropogós) a spenótot. Adjuk hozzá az elmorzsolt fetát, a felvert tojást és a fűszereket. Ennél a fázisnál mehet bele a frissen aprított kapor is (ha nincs ilyenünk jó a petrezselyem is, vagy ki is hagyhatjuk a zöldfűszert).  Ez lesz a roládok tölteléke.

A következő lépés a tészta előkészítése, a mini piték elkészítése. Ehhez vegyünk egy réteslapot. Kenjük le olajjal, vagy olvasztott vajjal és helyezzünk rá egy másikat. Függőlegesen vágjuk 3 részre és mindegyik aljába rakjunk kb. egy, másfél evőkanálnyit a spenótos töltelékből. Ezután a két oldalát hajtsuk be és tekerjük fel. Mini réteseket fogunk kapni. Ezt ismételjük addig, amíg rendelkezzünk réteslappal. Minden minipite tetejét kenjük le egy kis olajjal és 180 fokra előmelegített sütőben süssük készre 25 perc alatt. Jó étvágyat kívánok, ehhez a görög finomsághoz! 🙂