Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

Véleményem szerint két fajta pogácsa létezik. Az egyik a puha, réteges „igazi kelt” pogácsa… ez a jobban elterjedt és közkedveltebb változat. Aztán ott van a „másik fajta” aminek a receptjét most elhoztam Nektek. Ez a pogácsa, nem az összenyomható ropogós változat, hanem a finom omlós fajta, akárcsak egy isteni sós linzer pogácsaformában újraértelmezve.
Én nagyon szeretem ezt a fajtát és most kifejezetten egy ilyenre vágyódtam. Van egy kedvenc bio- pékségben (van egy pár…;)) és ott készül hasonló, búzacsírával készített finomság. Mivel kezdtem „rászokni” ezért úgy döntöttem megpróbálom inkább otthon előállítani.
Szerencsére sikerült… én ugyan kisebb pogikat szaggattam, és annyival csaltam, hogy egy pici eredeti juh és kecsketejből készült görög fetát is belecsempésztem… nagyon finom lett, DE vigyázat, nagyon nehéz abbahagyni.
A jó benne mégis az, hogy az extra egészséges búzacsíra miatt, ha többet is fogyasztunk belőle, kisebb lesz a bűntudatunk, ugyanis a búzacsíra számos pozitív hatással rendelkezik szervezetünk részére…;)

Hozzávalók kb. 4-5 fő részére:

Tészta:

28 dkg rétesliszt (!)
6 dkg búzacsíra
1 tk só
14 dkg olvasztott, kihűtött vaj, vagy margarin
3 ek tejföl
8 dkg fetasajt
1,5- 2 dkg élesztő

A kenéséhez:
1 db tojás (vagy maradék fehérje)
kb. 1 ek szezámmag

Elkészítés:

A lisztet összekeverjük a búzacsírával és a sóval. Ezután kis fészket készítünk a közepébe és beleöntjük az olvasztott és szobahőmérsékletűre hűtött vajat, a szintén szobahőmérsékletű tejfölt, belemorzsoljuk az élesztőt, végül pedig a fetasajtot is. A tésztát alaposan összegyúrjuk. Egy kissé szemcsés és ragadós tésztaalapot fogunk kapni, de ne ijedjünk meg, mert ez a megfelelő állag. Ezután a tálat egy konyharuhával letakarjuk és kb. 20 percig pihentetjük a tésztát.
Ez idő alatt a sütőt 180 fokra előmelegítjük és kiszaggatjuk a tetszőleges méretű pogácsákat.

A tetejüket egy egész felvert tojással lekenjük és szezámmaggal beszórjuk, aki jobban szereti sajttal is megteheti, majd 20-25 percre sütőbe dugjuk és készre sütjük.

Mostanában kezdem megtapasztalni, hogy az igazán finom, foszlós és könnyű végeredményért szabályszerűen harcot kell vívni a tésztával. 🙂
Az összeállítás után nem szabad abba a hibába beleesni, hogy liszttel „javítjuk” az állagát, hogy minél könnyebben tudjunk vele dolgozni…akkor jó, ha nyúlós és ragadós, ekkor kezdődik ugyanis a „küzdelem”.
Olajozott munkafelületen addig kell dolgozni, dagasztani, húzni a tésztát, amíg meg nem adja magát, megszelídül és könnyen kezelhetővé nem válik. Ez (akárcsak a sajtos kifli esetén) legalább 15 percig tart. A munkát és az erőfeszítést viszont kétségtelenül megéri, mert a végeredmény a boltinál is ezerszer finomabb péksütemény. Mi reggelire ettük és a fogyasztása közben nagy bókot kaptam…Z szerint ugyanis az a sajnálatos az egészben, hogy jó, hogy a recept felkerül a blogra, de kár, hogy az ízét és az illatát nem lehet „felrakni”…ezért javaslom, hogy ti is mindenképpen készítsétek el! 😉

Kovász:
1 dl langyos víz
1 tk porcukor
8 dkg kenyérliszt
2 dkg élesztő

A kovászhoz a langyos vízbe belemorzsoljuk az élesztőt, majd mehet rá a cukor. Ezt jól elkeverjük (amíg teljesen fel nem olvadnak) és hozzárakjuk a lisztet. Csomómentes masszát készítünk és 5-6 órát (vagy egy éjszakát) szobahőmérsékleten hagyjuk érni.

Tészta:

30 dkg kenyérliszt
1 mk sütőpor
2 ek burgonyapehely (elhagyható)
1 tk sikér (elhagyható)
1 tk só
1 tk cukor
½ mk fehérbors
1 tojássárgája
2 ek tejföl
1 dl langyos víz
+ az elkészült kovász

olaj a munkafelület lekenéséhez

Töltelék:

20 dkg sajt (gouda, trappista, mozzarella)
10 dkg érlelt sonka (vagy sima gépsonka)

A tetejére:

1 db tojásfehérje

A tésztához a száraz hozzávalókat (az első 7 hozzávalót) összekeverjük, ezután mehet hozzá a többi hozzávaló is. Amennyire engedi a tészta, összeállítjuk, majd olajozott felületen addig dagasztjuk, amíg teljesen össze nem áll és ruganyos, kezelhető nem lesz. Ehhez legalább 15 percnyi kemény munka kell… (Ha tészta nem engedi magát, pótoljuk az olajat, végső esetben pedig 1-2 ek lisztet is adhatunk hozzá.) Ezután, tegyük enyhén olajozott tálba és egy órát kelesszük, megfelelően meleg helyen.
A formázáshoz, szintén olajozott felületen nyújtsuk kb. 0,5 cm vastagra és vágjunk 6 egyenlő méretű téglalapot és a tésztadarab felső részét vágjuk be 3 függőleges vonalban. Egy darabka sajtot tekerjünk körbe egy szelet sonkával és töltsük meg vele, formáljunk táskákat. Tegyük sütőpapíros tepsire és egy éjszakára rakjuk a hűtőbe, vagy félóra alatt kelesszük újra.

Másnap, vagy a második kelesztés után kenjük le a tojásfehérjével és 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt süssük készre.

A mostani hétvégém elég rohanósra sikerült, ezért csak egy gyorsan összedobható, kevert joghurtos sütire „futotta”.:)
Ezúttal a tésztát pikáns ribizlivel és finom étcsokival gazdagítottam.
A ribizli egyébként számomra egy kicsit ismeretlen gyümölcs és eddig nagyon ritkán használtam.  A piacon azonban olyan szépen piroslott a standon, hogy elhatároztam, valamilyen sütit összedobok belőle. Nem bántam meg, mert nagyon finomra sikerült. A savanykás gyümölcsöt nagyon jól kiegészítette az édes, olvadós csokoládé…a legjobb az egészben, hogy az előkészítéséhez 10 percnél nem kellett több. Igazi expressz, mégis különleges süti. Tökéletes a rohanós hétvégéken, vagy egy gyors hétköznapi sütinek.

Hozzávalók: egy 20*30 kis tepsihez (duplázható):
2 tojás+ 1 db tojásfehérje
2 ek tönköly fehérliszt (vagy sima finomliszt)
1 tk sütőpor
1 ek búzacsíra (vagy búzapehely, rozspehely stb.) – elhagyható
2 ek gyümölcscukor (vagy édesítő, vagy sima kristálycukor)
1 kis pohár natúr joghurt (150 g)
½ citrom héja
1 tk vaníliaaroma
15 dkg ribizli (száráról leszedve, megmosva és megszárítva)
5 dkg étcsokoládé (darabokra aprítva)

zsiradék (olaj, vaj vagy margarin a tepsi kikenéséhez)
porcukor a szóráshoz

Elkészítés:

A tojásokat kettéválasztjuk. A három tojásfehérjéből és egy evőkanálnyi cukorból, kemény habot verünk.

A tojássárgájához hozzárakjuk a cukor másik felét (1 ek) és a joghurtot, három percig habosítjuk robotgép segítségével. Ezután hozzáadjuk a citromhéját és a vaníliát, majd óvatosan összeforgatjuk a tojásfehérjével. Következő lépésként hozzászitáljuk a sütőporral elkevert lisztet és a búzacsírát, majd ezzel is kicsit összekeverjük.

Ha ezzel elkészültünk mehet hozzá a ribizli 2/3 része és a csokoládé is, a masszát homogénre elkeverjük és kizsírozott tepsiben egyenletesen eloszlatjuk, ezután megszórjuk a maradék gyümölccsel.

Előmelegített 180 fokos (légkeverésen 170 fokos) sütőben 15-20 perc alatt készre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük a közepét, hogy mindenhol megsült-e.

Még langyosan tálaljuk, mert akkor olvadós benne a csokoládé és így a legfinomabb…;)

Elég régóta terveztem focaccia-t sütni, mert nagy kedvencünk…de most annyira a friss gyümölcsök szezonját éljük, hogy mégis inkább valami ilyesmire vágyódtam. Ebből született meg a kettő keveréke. 🙂
Az eredeti receptet a nagyszerű amerikai „kenyeres” blogon ITT találtam és ezt módosítottam.
A Schiacciata egy toszkán kenyérfeléség, ami leginkább a focaccia-hoz hasonlatos. A neve „összenyomottat” jelent, ami minden bizonnyal abból ered, hogy a második kelesztés után a tetejét (a focaccia-hoz hasonlatosan) az ujjainkkal be kell nyomkodni.
Az eredeti változatot hamuban sütik, egyszerűen, sóval és olívaolajjal meghintve. Néha azonban készítenek édes változatot is, szőlővel.
Nekem nem volt szőlőm, viszont cseresznyém igen…és én schiacciata-t szerettem volna enni. 🙂
Nem bántam meg, hogy elkészítettem, mert egy nagyon finom ropogós, édes kenyérféleség lett az eredménye.
Ami egyébként a különlegessége az az, hogy olyan olívaolajjal sütöttem, amiben előzetesen 8 órát ázott egy egész szál rozmaringnak a levelei…sosem gondoltam volna, hogy ez a fűszer az édes ízekhez is ennyire passzol. Különösen a cseresznyével alkotnak nyerő párost. Egy biztos, ezt a finomságot máskor is el fogom készíteni és biztosan kipróbálom a tradicionális szőlős változatát is! 🙂

(ezzel a sütivel szeretnék pályázni a http://legyunkeszsegesek.blogspot.hu/- meggyes, cseresznyés sütis játékára)

Hozzávalók egy 25*30 cm-es tepsihez:
Tészta:
0,5 dl olívaolaj
1 rozmaring ág leszedett és felaprított levelei.

15 dkg kenyérliszt
10 dkg rétesliszt
1 dl író (vagy joghurt)
1,5 dkg friss élesztő
1 ek cukor + 1 tk az élesztőhöz
1 mk fahéj
1 mk sütőpor
1 csipet só
0,3 dl langyos víz

A tetejére:
30 dkg magozott cseresznye
1 ek barnacukor
1 mk fahéj 
½ rozmaringszál levelei

Elkészítés: A rozmaringot mossuk meg. A leveleit szedegessük le és kicsit aprítsuk fel. Tegyük a 0,5 dl olívaolajba és „áztassuk” benne egy éjszakát (vagy minimum 5-6 órát).

Másnap a langyosra melegített íróhoz/ joghurthoz adjunk hozzá egy kávéskanálnyi cukrot és morzsoljuk bele az élesztőt. Hagyjuk állni 15 percet, amíg kellően felfut.

A tésztához egy tálban keverjük össze a liszteket a sütőporral, a sóval és a fahéjjal. Ezután adjuk hozzá a leszűrt rozmaringos olívaolajat, a felfutott kovászt és a vizet. Alaposan dolgozzuk ki a tésztát, majd olajozott (nem lisztezett) munkafelületen dagasszuk 8-10 percet. Tegyük kelesztőtálba és egy óra alatt kelesszük a duplájára a tésztát.
Ezután nyújtsuk ki megközelítőleg téglalap alakúra és tegyük kiolajozott (természetesen olívaolajjal) tepsibe.

Hagyjuk másodjára is 30 perc alatt megkelni. Ezután egy csepp olajat tegyünk a kezünkre és ujjaink hegyével nyomkodjunk kis krátereket a tésztába, majd egy villával is szurkáljuk meg.

A cseresznyét hintsük meg a cukorral és a fahéjjal, forgassuk össze és egyenletesen oszlassuk el a tészta tetején, ezután szórjunk meg néhány rozmaringlevéllel is.

Előmelegített 190 fokos sütőben süssük 20-25 percet. Én friss ricottával tálaltam, de önmagában, langyosan is nagyon finom! 🙂

Ha egyszer valamibe belelendülök, nehezen tudom abbahagyni. Most éppen a zsemlesütés függője lettem…:)
Be kell valljam, hogy ez a zsemlécske nagyon belopta magát a szívembe. Nem csak azért mert „csinoska „ és légiesen könnyed, de az a finom, sajtos illat, ami a konyhát belengte a sülés közben…szinte leírhatatlan. 🙂
A másik dolog, ami miatt megszerettem az az író, amit most kezdek felfedezni. Sajnálom, hogy idehaza nincs elterjedve és azt, hogy csakis bioboltokban kapható. Pedig ez a különlegesség, (ami nem is annyira különlegesség, hiszen egy ősi tejtermékről van szó) számos pozitív élettani hatással rendelkezik, íme egy kis leírás róla…:

Mi is az író:
„Az író a tejföl köpülésekor, a vaj kiválása után visszamaradó savanyú folyadék, mely összetételét tekintve leginkább a lefölözött tejhez hasonlít.”
“A végtermék tehát teljesen természetes, és mesterséges adalékok nélkül keletkezik. Ahogy a savó, úgy az író is a tej- és vajgyártás mellékterméke, és korábban a haszonállatok takarmányozására használták fel. Ma mindkettő wellnessterméknek számít, és nagy népszerűségnek örvend mindazok körében, akik egészségesen és tudatosan akarnak táplálkozni.

Az író fő felhasználása természetesen az egészséges és ízletes ital mivoltából fakad. Frissítő, üdítő hatású, ezért a meleg évszakban jó eszköz a hőség ellen. Ezen kívül a zsír aránya csak 1% benne, így nagyobb mennyiségben is fogyasztható, és további élelmiszernek is feldolgozható.
Egészséges hatását az író főként a tejsavófehérjéiből nyeri. Ezek biológiailag nagyon fontosak, és a szervezet nagyon jól tudja őket hasznosítani, mert ezekből állítja elő saját és létfontosságú fehérjéit. Az író segít az anyagcsere serkentésében és a szervezet funkcióit épen tartani.
Összességében tehát a csekély kalóriatartalom valamint a magas tejsavófehérje-tartalom, ami az írót belsőleges felhasználásra olyan egészségessé teszi, és ami a wellnesstermék hírnevét kölcsönzi neki.”
Nem utolsó sorban pedig sokkal ízletesebb végeredményt kapunk, ha sütéshez és főzéshez is ezt használjuk.

Forrás: Wikipédia és http://www.nepbetegsegek.hu/iro.html

Hozzávalók 8 db puffancshoz:

Kovász:
10 dkg kenyérliszt
2 dkg friss élesztő
1 tk cukor
1 dl langyos víz

A szokásos módon 5-6 órás kovászt készítünk: „A folyadékba belerakjuk a cukrot és hozzámorzsoljuk az élesztőt, ezután összekeverjük a liszttel és a konyhapulton (meleg helyen) hagyjuk felfutni, bugyogni.”

Tészta:

35 dkg kenyérliszt
1 mk sütőpor
1 tk sikér
2 ek burgonyapehely (elhagyható)
1 tk só
1 ek cukor
1 tojássárgája
1,5 dl író (langyosra melegítve)
10 dkg reszelt sajt (pl. gouda)

Tetejére:
1 db tojásfehérje

A lisztet és a sütőport egy nagy tálban összekeverjük. Ezután mehet hozzá a sikér, a cukor, a só és a burgonyapehely, ezeket a hozzávalókat is gyengéden belekeverjük. Amennyiben ezt megtettük, mehetnek hozzá a nedves alapanyagok és a sajt, legvégül pedig a kovász.  Alaposan összedolgozzuk és enyhén olajozott (NEM LISZTEZETT) munkafelületen 8-10 percig dagasztjuk.

A tésztát 1 óra alatt a duplájára kelesztjük és 8 egyenlő részre vágva hosszúkás zsemléket formázunk belőle. Én ezután sütőpapíros tepsire raktam és egy éjszakát a hűtőben kelesztettem.

Amennyiben még aznap ki szeretnénk sütni, adjunk még neki 30 percet, amíg újra megkell, majd egy éles késsel vagdossuk be a zsemléket, kenjük le a fehérjével és süssük 190 fokra előmelegített sütőben 20 percet.

Már írtam arról, hogy az utóbbi időben egyre többet foglalkozom kenyerek/péksütik sütésével. Annyira többet, hogy már nem is vásárolok ilyesmit a boltban…:)
Megnyugtató érzés tudni, hogy pontosan mit is eszünk és büszke vagyok arra, hogy én is elkezdtem az egyik legősibb tudománnyal, a kenyérsütéssel foglalkozni.
Kitaláltam, hogy létrehozok egy új topic-ot arról, hogy milyen pékárukat is sütögetek, mik kerülnek mostanában a reggeliző asztalunkra. Ezzel szeretnék Nektek is ötleteket adni arra, hogyan tehetjük változatosabbá, mindennapi kenyerünket. Milyen alappal dobhatjuk fel a szendvicseinket, milyen alternatívák elkészítésére van lehetőség.

Sok mindent elkészítettem már ennek a projektnek a keretében, de elsőként az egyik kedvencünket az aludttejes zsemlécskéket szeretném megmutatni. Ezek nekünk a „tökéletes” szendvicsalapok. Puhák, jó ízűek, egészen kalácsszerűek, így édes és sós feltétekhez egyaránt jól passzol.
Aludttej helyett pedig, nagyon finom sajtsavóval vagy joghurttal készítve is.

Hozzávalók 7 db mini zsemléhez:

Gyorskovász:

5 dkg kenyérliszt
2 dkg friss élesztő
1 mk cukor/ méz
1 dl aludtej/ savó/ joghurt – minimum szobahőmérsékletű, vagy egy picit melegebb.

A folyadékba belerakjuk a cukrot és hozzámorzsoljuk az élesztőt, ezután összekeverjük a liszttel és 1-2 órácskát hagyjuk a konyhapulton (meleg helyen) felfutni.

Tészta:

30 dkg kenyérliszt
1 tk só
2 tk cukor
2 ek burgonyapehely
1 tk sikér
1 ek búzacsíra
5 dkg olvasztott vaj
1 tojássárgája
0,3 dl tej (langyos)- ha savót használtunk, az is jó.

Tetejére:
1 tojásfehérje
pár csipet kristálysó (opcionális)

A tészta alapanyagait egy nagy tálba rakjuk, hozzáöntjük a kovászt és összekeverjük. Munkafelületre borítjuk és legalább 10 percig dagasztjuk. Egy kelesztő tálat enyhén kiolajozunk és belerakjuk a tésztát, 50 percet kelesszük. Ezután vágjuk 7 egyenlő részre, formázzunk zsemléket és rakjuk sütőpapíros tepsire.

Aki azonnal szeretné kisütni az kelessze további 30 percet, aki reggel szeretné (vagy később) kisütni az pihentesse a hűtőszekrényben legalább 8 órát. Ezután kenjük le az enyhén felvert tojásfehérjével és szórjuk be a kristálysóval. Előmelegített 200 fokos sütőben kb. 18-20 perc kell nekik, hogy ilyen szép aranylóra süljenek. Ha kissé meghűlt rakjuk süteményrácsra és 10 perc múlva már fogyasztható is.

Ezúttal egy különleges, de annál finomabb tortareceptet hoztam Nektek, ami a nálunk oly közkedvelt alapanyagból, a zabpehelyből készült. Ennek a csodás gabonának a pozitív hatásait már összegyűjtöttem EBBEN post-ban, ahol kiderült, hogy miért is érdemes beépíteni a mindennapi menünkbe.
Ez a finomság persze, nem egy klasszikus torta, sokkal inkább egy finom sütemény, amit leginkább egy jó délutáni kávé kísérőjeként tudok elképzelni…vagy persze bármikor, amikor kedvünk tartja. 🙂
Ez a süti abból szempontból is tökéletes, hogy nagyon jól felhasználható hozzá a kamrában halmozódó befőtt, vagy a már majdnem romlásnak induló idénygyümölcs. Éppen ezért elkészíthető barackos, meggyes, cseresznyés, almás változatban is. Egy biztos minden formájában nagyon finom, napokig bírja, sőt, ha pár napot áll, még finomabb. Előre elkészíthető, ideális vendégváró finomság! 🙂  

Hozzávalók (18-20 cm-es formához):
Tészta:
17,5 dkg finomliszt
4 dkg porcukor
10 dkg hideg vaj (kockára vágva)
1 db tojássárgája
1 ek víz, vagy tej
½ citrom reszelt héja

Töltelék:
30 dkg szilvabefőtt
2 ek barnacukor
1 tk fahéj
1 ek zsemlemorzsa
½  citrom kifacsart leve

Tetejére:
2 ek zabpehely (ha lehet tört, de lehet egész is)
1  ek napraforgómag
½ szezámmag
2 ek barnacukor

A sütemény elkészítését kezdjük a magvak karamellizálásával. Ehhez tegyük a magokat egy teflonserpenyőbe és szórjuk meg a cukorral. Addig pirítsuk, amíg szép „aranyos” színt nem kap és teljesen bevonja az olvadt cukor réteg (Figyeljünk rá, meg ne égjen!) Ha elkészült rakjuk félre.

A tésztához a lisztet elmorzsoljuk a porcukorral és a hideg, kockára vágott vajjal. Ezután hozzáadjuk a fél citrom héját, a tojássárgáját és a vizet. Közepesen lágy tésztát gyúrunk belőle és a formába nyomkodjuk. A tészta alját villával kiszurkáljuk és előmelegített 180 fokos sütőben 10-12 percet vakon elősütjük. (Mehet rá nehezék, de én nem szoktam használni.)

Készítsük elő a tölteléket. Ehhez a gyümölcsöt szórjuk meg a cukorral, a fahéjjal és zsemlemorzsával, csorgassuk rá a citrom levét és óvatosan keverjük össze.

Ha tészta kissé kihűlt tegyünk 2-3 evőkanálnyit a magokból a tészta aljára (ez megakadályozza,hogy a tészta átázzon illetve kellemes meglepetés, a gyümölcsréteg alatt), majd kanalazzuk rá a szilvatölteléket. Ezután szórjuk meg a maradék karamellizált magkeverékkel és rakjuk vissza a sütőbe 15 percre.

Hagyjuk teljesen kihűlni és úgy tálaljuk, jó étvágyat hozzá! 🙂

Mindig nagyon várom, hogy eljöjjön a szép kora nyári idő, mert ez azt jelenti, hogy minél több időt lehet a természetben tölteni. A hétvégén szerencsére gyönyörű szikrázó napsütés volt, így elhatároztuk, hogy semmiképpen sem fogunk a lakásban ücsörögni. Ezért fogtuk magunkat bepakoltuk a hátizsákot és elindultunk a Vértesbe egy jó hosszú, egész napos biciklitúrára. Nem mondom, nem volt éppen könnyű terep, a végére pont jólesően elfáradtunk. De ez nem így történt volna, ha a táskánkban nem lapult volna ott a finom, puha sós kalácsbucikból készült sonkás szendvics, ami biztosította az egész napos energiapótlást. 🙂

Hozzávalók 5 (hatalmas) bucihoz:

Kovász:
10 dkg kenyérliszt
2 dkg élesztő
1 mk cukor
1 dl langyos tej

A szokásos módon elkészítjük a kovászt. Ehhez a langyos vízbe morzsoljuk az élesztőt és a cukrot és csomómentesre keverjük. Ezután hozzászitáljuk a lisztet és elkeverjük, ha összeállt az előtésztánk, folpack-kal letakarjuk és szobahőmérsékleten 6-8 órát pihentetjük.

Tészta:

30 dkg kenyérliszt
2 ek burgonyapehely (elhagyható, illetve helyettesíthető más pelyhekkel pl: tönköly, rozs, búza stb.)
1 ek sikér
1 tk sütőpor
2 ek tejföl
1 tk cukor
1 tk só
2 dl sajtsavó (vagy tej- langyos)
1 tojássárgája
2 ek napraforgóolaj

A tésztához, a lisztet elkeverjük a sütőporral, a burgonyapehellyel, a sikérrel, a cukorral és a sóval. Ezután hozzáadjuk a tojássárgáját, az olajat, a tejfölt, a savót (vagy a langyos tejet) és lágy tésztát dagasztunk belőle. Fontos, hogy szép sima, hólyagos tésztává gyúrjuk, mert csak ekkor lesz megfelelő a végeredmény. Ez minimum 10-12 perces kézi dagasztást igényel, türelem, és egy kis erő kell hozzá! 🙂 Ha elkészült a tésztánk, kiolajazott tálban, folpack-kal letakarva a duplájára kelesztjük.

A megkelt tésztát újra, gyengéden átdolgozzuk és hengereket sodrunk belőle, ezután pedig fonott császárzsemlét formázunk belőle. Pl.: ÍGY. és sütőpapíros tepsire helyezzük. Mivel én szeretem a reggel frissen kisült zsemléket, így a hűtőbe dugtam egy éjszakára. Aki viszont azonnal szeretné kisütni, az kelessze újra a duplájára a bucikat. A második kelés után kenjük le tojásfehérjével és szórjuk le pirított szezámaggal. Süssük 200 fokon előmelegített sütőben 15-17 percig.

A zabpehely állandó szereplő a reggeli menükben, egy héten egyszer legalább készítek belőle valamit. Legtöbbször zabkása van, amit idény gyümölcsökkel, magvakkal és fűszerekkel szoktam feldobni. Különösen szeretjük az almás- fahéjas és az epres- kókuszos változatot egy kis kakaóval megbolondítva…, fenséges és gyorsan elkészül. De szoktam még készíteni zabkekszet,zabszeltet és zab muffint, de a legújabb kedvencünk kétségtelenül a zabpalacsinta, amit ezúttal egy 10 perces cseresznyelekvárral (és ricotta túróval) tálaltam. 🙂
A zabpehely egyébként számos pozitív tulajdonsággal rendelkezik, amiért érdemes gyakran fogyasztanunk, különösen reggelire. Tudtátok, hogy:
– Gazdag B vitaminban és E vitaminban
– Vas, kálium, kalcium, foszfor és magnézium is található benne
– Növény létére nagy a fehérjetartalma
– Regenerálja az idegeket, élénkíti, táplálja az egész idegrendszert
– Ajánlott a fogyasztása bőr és emésztési panaszoknál
– Ajánlott továbbá kimerültség és fokozott stressz esetén
– Gyulladásgátló anyagokat tartalmaz, nyugtatja a gyomrot, beleket
– Természetes lúgosító hatásával a szervezet savasodását képes megkötni, megszüntetni
– A rák megelőzését is elősegíti. Oldhatatlan rostjai ugyanis csökkentik egyes savak
toxicitását. Emellett a benne lévő fitokemikáliák is rákmegelőző hatással bírnak.
– Teltségérzetet okoz. Akik reggel zabpelyhet esznek, kevésbé hajlamosan ebéd előtt nassolni. 
(Forrás- http://www.memton.com/hirek/zabpehely)

Tehát, bátran vezessétek be ezt a nagyszerű gabonát a rendszeres étrendetekbe, mert amellett, hogy egészséges még nagyon finom is… különösen, ha ezt a palacsintát elkészítitek belőle. 🙂

Hozzávalók (4 fő részére)

palacsinta:

10 dkg zabpehely- finomra darálva
4 ek teljeskiőrlésű tönkölyliszt
1 csipet só
½ citrom reszelt héja
2 dl tej (nálam mandulából készült)
1 tasak vaníliás cukor (nyírfa vagy sima)
1 db tojás
1 mk szódabikarbóna
5 dkg olvasztott vaj

cseresznyelekvár:

30 dkg kimagozott cseresznye
2 ek cukor
1 tk fahéj
1 tk vaníliaaroma

Elkészítés:

A legegyszerűbb, ha a cseresznyelekvárral kezdjük. Ehhez nincs más dolgunk, mint a kimagozott cseresznyét egy teflonlábasba rakni a cukorral és a fűszerekkel és összeforralni. A lekvárt 10-15 perc alatt sűrűre főzzük.

Közben állítsuk össze a palacsintatésztát. Ehhez rakjuk egy tálba az őrölt zabpelyhet és a szódabikarbónával elkevert lisztet. Rakjuk hozzá a sót, a cukrot, a reszelt citromhéját, majd a tojást és az olvasztott (és langyosra hűlt) vaj. Keverjük csomómentesre és öntsük fel a tejjel. Akkor jó, ha kicsit sűrűbb, mint a „rendes” palacsintatészta…ha szükséges egy kis vízzel még hígíthatjuk. (FONTOS: azonnal kezdjük meg a sütést, mert a zabpehely megdagad és sűrű lesz a tésztánk).

Kezdjük meg a palacsinták sütését. Mivel a tésztában van zsiradék, ezért a teflont már nem kell olajozni.
Merőkanállal tetszés szerinti méretű palacsintákat adagoljunk (mi szeretjük a nagyobbakat, de készíthetünk egészen mini palacsintákat is). Akkor jó, ha szépen buborékosodnak és dagadnak. Oldalanként 2-3 perc elég nekik, még aranyszínűre sülnek. A végeredmény egy mennyeien puha és illatos palacsinta.

Tipp: kedvünkre ízesíthetjük mással is. Én még adtam mellé ricott-át (aminek én nagy rajongója vagyok), de mehet bele más gyümölcsből készült lekvár és persze a sokak által kedvelt nutella is…jó reggelit mindenkinek! 🙂

Sajnos ez is eljött, lassan-lassan vége az eperszezonnak…:( Így, annyit veszek ebből a csodás gyümölcsből, amennyit csak tudok.
Készítettem már lekvárt, esszük önmagában, turmixban és persze sütiket is készítek belőle. Kihasználom, amennyire csak lehet…
Ezúttal egy pudingos sütit készítettem. A desszert alapja, könnyű három tojásos kakaós piskóta, amit eperdarabos, tejszínes pudinggal töltöttem meg, a tetejére pedig olvasztott fehércsokoládét csorgattam. Nem csak a látványa, de az íze is csodás lett. Gyors, egyszerű és nagyon finom, szeretettel ajánlom mindenkinek!:))

Hozzávalók:

Piskóta:
3 db tojás
3 ek liszt
3 ek gyümölcscukor (vagy kristálycukor)
1 késhegynyi sütőpor
1 ek kakaópor (cukrozatlan)

Krém:
250 ml habtejszín (cukrozatlan)
2 ek gyümölcscukor (v. kristály)
1 tasak tejszínes pudingpor
3 dl tej
1 tasak zselatinfix
30 dkg eper

Díszítés:
5 dkg fehércsokoládé

Elkészítés:

A tészta hozzávalóiból a szokásos módon piskótát készítünk. A tojásokat különválasztjuk, majd a fehérjét 1,5 ek cukorral keményhabbá verjük. A sárgáját szintén 1,5 ek cukorral addig verjük, amíg szép világossárga színt nem kap. A két masszát óvatosan összevegyítjük, majd rászitáljuk a kakaóval és a sütőporral elkevert lisztet. Forgató mozdulatokkal, ügyelve arra, hogy a fehérjét ne tőrjük meg, alaposan összekeverjük és előmelegített 175 fokos sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy kellően megsült-e.

Közben készítsük el a krémet. Ehhez az epret mossuk meg és csöpögtessük le. Vágjuk tetszés szerinti darabokra.
A pudingot főzzük meg és édesítsük a két evőkanálnyi cukorral. A tejszínhabot verjük keményre, majd a két krémet keverjük össze robotgéppel, és folyamatos keverés mellett adjuk hozzá a zselatinfixet. Ezután az epret is forgassuk hozzá.

A kihűlt tésztát töltsük meg az epres krémmel. Ez két módon történhet, ha kicsi tepsiben sütöttük és a piskóta kellően megnőtt, akkor vágjuk ketté és tegyük bele a krémet. Amennyiben nagyobb tepsiben sütöttük és nem lett elég vastag a tészta, akkor függőlegesen vágjuk el, kenjük meg a krémmel és borítsuk rá a tészta másik felét.

A díszítéshez olvasszuk fel a csokoládét (én mikróban tettem ezt, félpercenként megkeverve) és csorgassuk a süti tetejére. Csinálhatunk rá rácsot, vagy tetszés szerinti mintázatot, minden formában csábító lesz a sütink, ennyi garantált. 🙂