Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

Az egyik legkedvesebb barátnőm a tudatos táplálkozás híve. Nagyon ügyel arra, hogy minél kevesebb fehérlisztet, illetve cukrot fogyasszon. Ezt nagyon helyesen is teszi, hiszen ezek az alapanyagok sajnos a szervezetünk egyik legfőbb ellenségei. Figyelnünk kell arra, hogy mérsékelt mennyiségben „vigyük be” őket.
Emiatt amikor Neki sütök, különösen ügyelek arra, hogy a lehető „legegészségesebb” hozzávalókból alkossak valamilyen reform finomságot. Ezúttal egy kókuszos ízvilágot gondoltam ki, egy kis répával megbolondítva. A legfőbb hozzávalókat egészségesebb alternatívájukra cseréltem le. Így került a sütibe a finomliszt helyett rizsliszt (ami egyébként sokkal könnyedebb textúrát varázsolt neki), a vaj helyett kókuszzsír, a cukor helyett gyümölcscukor, a hagyományos sütőpor helyett pedig foszfátmenteset használtam. Érdemes néha ezekkel az „egészséges” sütikkel is kísérletezni. Érdekes ízeket és alapanyagokat fedezhetünk fel és még a lelkünk is nyugodtabb, ha ezekből az édességekből falatozunk. 😉
Természetesen ezt a sütit a hagyományos hozzávalóikból is elkészíthetitek, úgyis garantálom, hogy nagyon finom lesz! 🙂

Egy érdekességet azonban kiemelnék. A gyümölcscukorról nem sok mindent tudtam ez idáig és bevallom, egyre gyakrabban használom sütéshez és a mindennapokban a hagyományos cukor helyettesítésére.
A fruktóz ugyanis: Az egyik leggyakrabban előforduló természetes cukor, a legtöbb gyümölcsben és zöldségben megtalálható, innen ered az elnevezése is. A legkedvezőbb élettani hatású finomított cukorfajta, „diétás cukornak” is nevezik. Lassú hasznosulása miatt lassabban emeli meg a vércukorszintet, melynek gyógyászati szempontból van jelentősége. Glikémiás indexe a legalacsonyabb a cukrok közül, ezenkívül édesítő képessége 30-50 %-kal magasabb a fehér cukornál, így azonos édesítőhatás eléréséhez fruktózból kisebb mennyiségre van szükség.

Forrás: bioliget.hu

Íme tehát ennek a légiesen könnyed, lágyan fűszeres reform süti hozzávalói és elkészítésének módja:)

Hozzávalók:

10 dkg kókuszzsír
4 ek fruktóz
1 tk vaníliaaroma
5 dkg kókuszreszelék
1 csipet só
2 db egésztojás
5 ek rizsliszt
1 mk foszfátmentes sütőpor
20 dkg finomra reszelt sárgarépa
2 tk mézeskalács fűszerkeverék (ha nem maradt karácsonyról, helyettesíthetjük fahéj, gyömbér és szegfűszeg keverékével)

Elkészítés:

Mivel a süti összeállítása nem igényel sok időt, ezért kezdjük a folyamatot a sütő előmelegítésével és a répa lereszelésével. Állítsuk a sütőt alul-felül sütési funkción 180 fokosra.

A kókuszzsírt (vagy a vajat/margarint) tegyük egy lábasba és kis lángon olvasszuk fel. A kókuszreszeléket, az intenzívebb kókuszos íz elérésének érdekében pirítsuk világos (!) barnára száraz teflonserpenyőben.   

A tésztamasszához a tojásokat válasszuk külön. A sárgájához öntsük hozzá a felolvasztott és kihűlt kókuszzsírt (vagy az egyéb zsiradékot), adjunk hozzá 2 evőkanálnyi fruktózt (cukrot) és a vaníliaaromát, robotgép segítségével kb. 5 perc alatt keverjük habosra.
A fehérjéből és a csipet sóval, és maradék két evőkanálnyi fruktózból verjünk kemény habot, majd könnyedén forgassuk a tojássárgás masszához. Ezután erre szitáljuk rá a fűszerekkel és a sütőporral elkevert lisztet és óvatosan a tojáshab „összetörése” nélkül forgassuk össze a masszát. A répát és a kókuszreszeléket ezután adjuk hozzá és ezekkel a hozzávalókkal is alaposan, de óvatosan keverjük össze.

Kizsírozott, kilisztezett kb. 20*30 cm-es tepsiben öntsük a masszát, (a tetejét én cukrozatlan vörösáfonyával és kókuszreszelékkel szórtam meg) és 35-40 percig süssük.

Ízlés szerint díszíthető még fruktózból, kókusztejből és citromléből készült mázzal is.
Kiskockára szeletelve tálaljuk és az egészségtudatosság jegyében ezúttal fagyasszunk mellé finom cikóriakávét! 🙂

Még sosem kóstoltam a fürjtojást, de a napokban nagyon jó áron tudtam hozzájutni az egyik hipermarketben. Számtalan receptet kerestem az interneten, de valahogy nem találtam az „igazit”…nem szerettem volna, sem salátát, sem főtt „hagyományos” formában megenni.

Nálunk a hétvégi reggelik mindig különlegesek, mert ilyenkor szeretek ráérősen, szépen terített asztal mellett komótosan enni, ezért igyekszem mindig valami különlegessel készülni. Így született meg ezeknek a minitortáknak az ötlete.
Az elkészítése, a sütőben való sütéssel együtt nem több fél óránál. Amikor pedig elkészül, mindenki csodálni fogja, hogy milyen különlegeset alkottunk…

Én szalámit, hagymát és zöldborsót raktam bele, hogy tavaszi jellegű legyen…de bátran variálható az otthon felelhető maradékokból (felvágottak, bacon, sajt, paradicsom) a lehetőségek száma végtelen. Lépjetek túl a hagyományos reggeliken és próbáljátok ki! 🙂

Ha nincsen minitorta vagy kosárkaformátok, akkor muffin formában is elkészíthető! 🙂

Hozzávalók 2 személyre:

12 db fürjtojás (vagy 4 tyúktojás)
2 ek tej (vagy 1 ek tejszín)
só és bors ízlés szerint

5 dkg felkockázott szalámi
½ fej hagyma
½ ek olívaolaj
1-2 marék mirelit (vagy zsenge) zöldborsó
1 mk majoránna
1 mk oregánó

Elkészítés:

A szalámit és a hagymát vágjuk kis kockákra és forró, olajozott teflonserpenyőben pár percig pirítsuk. Dobjuk rá a fűszereket, megint dinszteljük egy két percet, hogy a fűszerek kiengedjék az aromájukat, majd adjuk hozzá a mirelit borsót is. Ezután kb. 2-3 percig hagyjuk amíg a borsó kicsit megpuhul, majd húzzuk félre a tűzhelyen.

A tojásokat egy tálban törjük fel és keverjük habosra a tejjel. Fűszerezzük a frissen őrölt borssal és a sóval.

A formákat enyhén vajazzuk ki (ha valaki szilikonformában készíti, ez a lépés kimaradhat) és kanalazzunk mindegyikbe 1-2 evőkanálnyit a szalámis-zöldséges keverékből. Ezután óvatosan öntsük fel a tojással és előmelegített 180 fokos sütőben 20 perc alatt süssük meg.

Akkor jó, ha megemelkedik és a széle,teteje kissé megbarnul. Királyi reggeli egy friss kornspitz kiflivel, zöldségekkel és egy bögre teával! 🙂

A 31. VKF. témája annyira megtetszett, hogy nem bírtam ki, hogy ne csak egy, de két recepttel is készüljek egyszerre. Az első a Svéd Alma mazarin volt, amit kint Svédországban szerettem meg és azóta is a rajongója vagyok. 🙂
A másik nagy kedvenc, ami szintén közel áll a szívemhez, nem más, mint a tradicionális, Szerbiában mindenki által jól ismert „Ledene kocke”, azaz jeges kockák. Ez egy fantasztikusan finom, krémes sütemény. Odakint gyakran készítik, ünnepi alkalmakon, családi összejöveteleken (én is itt találkoztam vele).
Ennek a süteménynek az alapja, egy finom és könnyed kakaós piskóta, amit a kisülés után cukorsziruppal itatnak át (ez amolyan balkáni szokás, gondoljunk csak a görög-török édességekre), érdekes módon ettől mégsem lesz émelygősen édes, de biztosítja a desszert szaftosságát. Ezen a finom tésztalapon pedig mennyeien könnyed, enyhén vaníliás tejkrém terül el, amit még egy réteg, lágy csoki réteggel is megkoronáznak. Tökéletes harmóniája a kakaónak, a tejkrémnek és a csokoládénak. Amennyiben olyat akartok sütni, amit garantáltan mindenki szeretni fog…ez tipikusan az a süti…:)

Hozzávalók:

Tészta:

4 db tojás
4 ek kristálycukor
4 kanál liszt (finom vagy rizsliszt)
2 ek holland típusú kakaópor
1 tk sütőpor
1 csipet só

Szirup:

2 dl víz
8 dkg cukor

Krém:

6 dl tej + 2 dl a liszt és a keményítő elkeveréséhez
5 ek cukor
1 cs. vaníliás cukor (bourbon is lehet)
4 púpos ek liszt
2 ek keményítő (helyettesíthető liszttel)
1 ek vaníliaaroma, vagy kivonat
12 dkg margarin

Máz: 

1 tábla jó minőségű étcsokoládé
0,5 dl tejszín

Elkészítés:

Tészta: Egy tálban összekeverjük a lisztet a sütőporral és a kakaóval, félrerakjuk. A tojásokat kettéválasztjuk. A fehérjét 2 evőkanál kristálycukorral és egy csipet sóval kemény habbá verjük. Ezután a maradék két evőkanálnyi cukorral a tojássárgáját is habosra (szinte fehéredésig) keverjük. A két, tojásos masszát lassú mozdulatokkal összekeverjük, nem kell teljesen, elég márványosra, közben ügyeljünk rá, hogy a habot ne tőrjük össze. A lisztes- kakaós keveréket szitáljuk a tetejére és óvatosan, forgató mozdulatokkal keverjünk homogén, csomómentes piskótatésztát. Kiolajozott és kilisztezett tepsiben egyenletesen eloszlatjuk. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 13- 15 percig sütjük a tésztát. Tűpróbával ellenőrizzük!

Szirup: A vizet és a cukrot 4-5 percig forraljuk. A még meleg tésztára a szirupot még meleg, de már nem forró állapotban kell megöntözni.

Krém: A 0,6 liter tejet felteszünk forrni. A tej tetejére szórjunk három evőkanálnyi cukrot és hagyjuk az aljára lesüllyedni, ez garantálja, hogy a krém ne kapjon oda, ne égjen le. Ezután a maradék tejet (2 dl) csomómentesre keverjük a liszttel a keményítővel és a vaníliával, majd ha tej felforrt, ezt a keveréket hozzáöntjük és folyamatos keverés mellett (legjobb erre a célra a habverő) „puding állagú” krémet főzünk belőle. A legvégén belerakjuk az apró kockára vágott margarint és robotgéppel csomómentesre dolgozzuk a krémet. Ezután egyenletesen eloszlatjuk a tészta felületén és hidegre rakjuk egy pár percet dermedni. Addig a csokoládémázat készítjük el. 

Máz: A tejszínt, majdnem forrásig melegítsük fel, majd adjuk hozzá a kockára tördelt csokoládét és folyamatosan addig kevergessük, amíg szép homogén csokimázat nem kapunk. (Az elején úgy tűnhet, hogy túl híg a mázunk, ilyenkor nem szabad megijedni, kitartóan kell tovább kevergetni és gyönyörű, sűrű csokoládé ganache-t kapunk majd belőle.) Ezután, egyenletesen laposfejű kés segítségével oszlassuk el a tejes krémen és rakjuk újra a hűtőbe. Akkor a legjobb, ha legalább egy éjszakát pihentetjük, így szépen összeérik a süteményünk.

Melegített pengéjű késsel vágjunk belőle kocka szeleteket és úgy tálaljuk. A szeletelése nem könnyű művelet, de a kóstolás után elmondhatom, hogy tökéletesen olyan az íze, mint a kinder csokinak!!Mennyei…;) 

A mostani VKF témája a „Kedvenc szakácskönyvem”.
Mint sokan mások én is úgy vagyok vele, hogy képtelen vagyok ellenállni az új szakács (leginkább sütis) könyveknek és magazinoknak. Szó szerint a fejünkre nőttek ezek a kiadványok (a hálószobában az ágy fölé fúrtuk a legújabb polcokat, azon sorakozik szépen a gyűjteményem… csak ránk ne szakadjon). 🙂 Próbálom magam visszafogni és azzal nyugtatni, hogy úgyis van már 1-2 jól bevált darab, amikben mindig remek recepteket találok.
Nálam (sőt inkább nálunk, mert anyukámnak is ez volt) az aduász, a Váncza féle „A mi süteményes könyvünk”. Ez a jó öreg textilkötésű, aranyozott betűjű könyvecske biztos sokatoknak ismerős… Szerintem aranyat ér, mindenegyes betűje. Nem csak hogy tele van kiváló, klasszikus, régi polgári süti receptekkel, de különböző konyhai tanácsokkal is bőven ellátja a kedves olvasót. Külön rajongok a benne lévő rajzos illusztrációkért, ugyanis mindenegyes recept mellet szerepel egy „ceruzás” rajz az adott süteményről. A nyelvezete is külön említést érdemel, hiszen az a mai olvasó számára igen szórakoztató. Hiányoznak ezek a békebeli ízek (és könyvek), éppen ezért mindközül nekem ez a kedvenc szakácskönyvem. 🙂

A könyvben olvasható recept nem autentikus Sacher Torta recept. Ez egy gyorsabban és egyszerűbben elkészíthető változat. Váncza nem rak bele sárgabaracklekvárt, viszont ez a süti nekem elképzelhetetlen a nélkül, így én raktam bele… ezzel a változtatással szinte olyan, mint az eredeti… érdemes kipróbálni! 🙂

Íme a recept a könyvből idézve:

„16 dkg vajat, 16 dkg cukorral, 16 dkg megolvasztott csokoládéval  ½  cs. Váncza vanillincukorral és 4 tojássárgájával ½ óráig keverünk, azután 10 dkg liszttel kevert ½ cs. Váncza sütőport legvégül 4 tojás habját adjuk hozzá. Tortaformában enyhe tűznél sütjük s kihűlés után cukros csokoládémázzal vonjuk be. A tetejét vaníliás tejszínhabbal vastagon bekenjük.”  

Az én változtatásaim a recepten:

16 dkg csoki helyett, csak egy táblányit, azaz 10 dkg használtam. Mivel féltem, hogy a piskótám 10 dkg liszttől nehéz lesz, ezért én csak 3 púpos evőkanálnyit raktam bele és így szerencsére nagyon könnyedre sikerült. A tésztát 175 fokon sütöttem kb. 20-25 percet. A tetejét 5 dkg magas kakaótartalmú csokoládé és kb. 0,3 dl. tejszín keverékéből ganache-t készítettem és azzal vontam be, ét és fehér csokicseppekkel díszítettem. A tejszínhabot teljesen kihagytam és helyette házi baracklekvárral töltöttem, mert mégis ettől Sacher a Sachertorta. 🙂

Mivel fontos nekem a véleményetek és szeretném, ha többen is kedvet kapnátok a receptek elkészítéséhez, ezért egy kis “játékra” invitállak Titeket.

A húsvét alkalmából szeretnék felrakni egy finom kalácsreceptet. Azt akarom, hogy valamilyen töltelékkel készüljön, ezért érdekelne, hogy nektek melyik a kedvenc hozzávalótok, milyen receptet olvasnátok szívesen?

(a kép csak illusztráció)

Felsorolnék néhány alapanyagot és várom a véleményeket, kommenteket, javaslatokat. 🙂

A kalácsom készüljön: kakaóval…? vaníliával? Túróval, netán almával? Esetleg diós legyen, vagy mákos? Vagy készüljön vegyes asztalgyümölccsel? Olyan tippem is lenne, hogy citromos- mákos, marcipános, sőt a gesztenyés gondolta is csábít…ti mit gondoltok, milyen kalácsot kóstolnátok a legszívesebben? Új javaslatok is érdekelnek! 🙂

Íme, az első kalács kísérletem az idei húsvétra. A “sima” fonott-kalács receptjét IDE kattintva olvashattok.

Hurrá, végre itt a medvehagyma szezon! 🙂 Minden évben nagyon várom ezt az időszakot, mivel nagyon szeretjük ezt a különleges hagymaféleséget és nekem egyben egyet jelent a tavasz érkezésével is. Minden „évet” azonban csakis egyfajta finomság elkészítésével vagyok hajlandó elkezdeni és ez a klasszikus medvehagyma pogácsa. Ezután aztán kedvet kapok mindenmáshoz is (majd meglátjátok;)), szoktam belőle készíteni pl. pestot, rakom spagettire, sós süteményekbe, stanglikba, kenyerekbe, omlettbe, de gyakran csak önmagában szendvicsekbe is szoktam tenni. Amíg csak kapható a piacon, addig minden formában igyekszem felhasználni.
Most, tehát a „sima” pogácsareceptemet hoztam el Nektek. Kiváló ízű, fantasztikus állagú és illatú finomság, amit lehetőleg egyszer egy évben (de, ha lehet többször is…) mindenképpen érdemes elkészíteni! 🙂

Hozzávalók:

40 dkg kenyérliszt
2 dkg élesztő
1 dl langyos tej
1 mk cukor vagy méz
1/2 ek só (soknak tűnhet, de szerintem, kell ez a mennyiség)
5 dkg puha margarin
1 kis pohár tejföl
frissen őrölt bors, ízlés szerint
2 tojássárgája
½ csokor medvehagyma

A tetejére:

5 dkg sajt (bármilyen fajta, ami van otthon)
tojásfehérje (ami megmarad)

sajt helyett tehetünk:
1 ek napraforgómag (vagy bármilyen magféle, amihez kedvünk van)

Elkészítés:

A langyos (kézmeleg) tejben elkeverjük az egy mokkáskanálnyi cukrot, majd belemorzsoljuk az élesztőt. Ezután, legalább 10 percig hagyjuk magára és engedjük, hogy habosra felfusson az élesztő.

Közben, szitáljuk egy tálba a lisztet, adjuk hozzá a sót és a borsot. Ezután öntsük rá az élesztős tejet, üssük hozzá a tojások sárgáját, adjuk hozzá a kockára vágott puha vajat, a tejfölt és a felaprított medvehagymát. Nagyon FONTOS, hogy mindenhozzávalónk (a tojás és a tejföl is) legalább szobahőmérsékletű legyen, mert csak ebben az esetben fog szépen megkelni a pogácsánk. Amennyiben minden hozzávalónk a tálba került, alaposan dagasszuk ki a tésztát. Rakjuk kelesztőtálba, takarjuk le és kelesszük legalább 30 percet, amíg elindul a folyamat. Ezután lisztezett felületen nyújtsuk ki és könyvtechnikával hajtogassuk meg, ha ezzel is elkészültünk, csomagoljuk a tésztát folpackba és rakjuk a hűtőbe. Ismételjük meg a hajtogatási folyamatot legalább háromszor, majd kelesszük egy éjszakán át a hűtőben a pogácsatésztát.

Másnap reggel vegyük ki és hajtogassuk meg újra (de csak egyszer) és hagyjuk feléledni a tésztát meleg helyen legalább 50 percig. Ezután szaggassuk kis, kenjük le a felvert tojásfehérjével és pihentessük ebben a formában is legalább 20 percet.

Én ilyenkor újra le szoktam kenni (hogy szép színe legyen), majd a tetszőleges „feltéttel” szórjuk meg a pogikat. Süssük 190 fokra előmelegített sütőben (alul- felül sütési funkción) 20-25 percet, ha lehet, még langyosan fogyasszuk is el. 😉

Lehet, hogy bonyolultnak tűnhet a folyamat, pedig nem az. Egy ráérős hétvégén mindenképpen megéri fáradozni vele, mert amikor elkészül nem csak magunknak, de másoknak is nagy örömet okozhatunk vele, hogy ilyen szépet és finomat alkottunk! 🙂

A 31. SAD forduló háziasszonya Lilla a „kisbogar.hu”remek blog szerzője. A téma, amit választott a „föld körül” címet viseli. Nagyon örültem, amikor megláttam a kiírást. Most, hogy itt a tavasz, közeledik a nyár, egyre többet foglalkoztat engem is az utazás gondolta. Sokszor lélekben már más tájakon kalandozok, és új ízeket fedezek fel…:)

Több receptötletem is van erre a fordulóra, de most egy olyannal kezdeném, ami igazán közel áll a szívemhez és, amit nagyon szeretek.
Már említettem itt a blogon, hogy egy kis ideig éltem Stockholmban, Svédországban. Nagyon szerettem ott lenni és szüntelen visszavágyódom, így az ott kóstolt ízeket és igyekszem visszaidézni, ezért gyakran készítek skandináv fogásokat. 🙂
Odakint nem olyan elterjedt a cukrászat és a süti fogyasztás, mint nálunk, de persze a finom édességeket ők sem vetik meg. Van néhány specialitásuk, amiket itthon is jól ismerünk pl. a „kanelbullar”- alias fahéjas csiga, a mandulatorta, a Prinsesstårta (hercegnő torta) vagy a semla, amit általában ilyenkor tavasz, húsvét környékén fogyasztanak a svédek.
Mindezek mellett nagy népszerűségnek örvend a mazarin, amit számos ízesítésben árulnak. Szívesen nassolják kávé és tea mellé, az év minden időszakában. Amikor kint voltam én is alaposan megismerkedtem több fajtájával is. 🙂 Létezik citromos, tejes és mandulás változat is. Amit viszont én a legjobban kedvelek, és amit ezúttal megpróbáltam reprodukálni az az almás-mandulás változat.
A mazarin-ról általánosságban azt érdemes tudni, hogy ezek finom omlós linzeralapú minitorták, amik változatos töltelékekkel vannak megtöltve, a tetejét pedig gyakran dísztik cukormázzal. Részletesebben itt olvashattok róla.

Íme tehát az ínycsiklandozó svéd aprósüti receptje és néhány kedvcsináló kép erről a gyönyörű országról. 🙂

A recept forrása, svédül beszélő olvasóimnak 🙂 – némileg módosítottam rajta…

Hozzávalók 8 db-hoz:

Tészta:
1,5 dl finomliszt (kb. ¾ bögre)
7,5 g vaj
1 evőkanál porcukor
2 tk víz
1 mk ecet (ezt én raktam külön hozzá, mert tapasztalataim szerint, ettől omlósabb lesz a tészta, az ízét pedig egyáltalán nem lehet érezni)

Töltelék:

5 dkg őrölt mandula
2 kisebb alma
2 ek cukor
1 tk sütőpor
5 dkg vaj
1 tk fahéj
1 tojás

A szóráshoz:
1 tk porcukor
1 maréknyi mandulapehely

Elkészítés:

Az omlóstésztához a lisztet átszitáljuk és morzsává dolgozzuk a vaj segítségével. Ezután hozzáadjuk a cukrot, a vizet és az ecetet. Alaposan összedolgozzuk és jól formázható tésztát gyúrunk belőle. Előfordulhat, hogy tészta nehezebben áll össze, ilyenkor tegyünk hozzá még 1-2 teáskanálnyi vizet és gyúrjuk össze. Egy kis türelem kell hozzá, mert ez 8-10 percet biztosan igénybe fog venni. Cserébe viszont csodásan lágy és omlós lesz a végeredmény. Amennyiben elkészültünk vele, pihentessük egy picit a tésztát, és csináljuk meg a tölteléket.

Ennek az elkészítése is igen egyszerű. Minden hozzávalót, a tojás kivételével a konyhai robotgépbe rakunk (az almákat meghámozott, felkockázott állapotban) és alaposan (péppé) összedolgozzuk, majd hozzákeverjük a kissé felvert tojást is.

A tésztát szaggassuk ki és rakjuk kosárkaformákba. Az alját szurkáljuk ki, hogy a gőz távozni tudjon sülés közben és halmozzuk rá a tölteléket (nem kell elősütni).

A tetejét szórjuk meg a mandulapehellyel és süssük 180 fokra előmelegített sütőben 25 percet, amíg az oldalán a tészta kissé megpirul. Langyosan és kihűlt állapotban is nagyon finom! 🙂

Végül pedig a svédországi kedvcsináló:

A múlt hétvégén névnapot ünnepeltünk. Estére vendégeket vártunk, így természetesen mindenképpen szerettem volna valami sütivel készülni. Nem volt kedvem az édeshez, így eleve valami sós variációban gondolkoztam. Mivel azonban délután programom volt, valami olyat kellet kitalálnom amivel nem kell sokat pepecselni.

Ennek a sós finomságnak az összeállítása, higgyétek el nem tart tovább öt percnél… így elég volt indulás előtt gyorsan összedobni és hidegre rakni. Mikor hazaértem újabb 5-10 perc alatt kiszaggattam és már mentek is a sütőbe. Fél órán belül a vendégek csengettek, de addigra már régen finom illatok lengték be a lakást az éppen sülő sütitől…

Fantasztikusan finom, omlós, sós sütemény lett az eredmény, amit kezdő háziasszonyoknak is meleg szívvel ajánlok. 🙂

Az a szuper a sütésben, hogy a több napon át hajtogatott vajastésztától kezdve, az ilyen pár perces sütikig bármit készíthetünk, és bármivel sikert arathatunk. Ezért is imádok sütni…:)

Hozzávalók:

20 dkg finomliszt
15 dkg margarin
15 dkg rokfortsajt
1 db tojássárgája
1 tk só
1 mk sütőpor

a kenéshez:

1 db tojásfehérje
1 ek szezámmag

Elkészítés:

A sütőporos, sós lisztet a margarinnal elmorzsolom. Ezután hozzáadom a felkockázott rokfortsajtot és a tojássárgáját. Alaposan összegyúrom, gombócot formázok belőle, fóliába csomagolom és legalább 5 órán keresztül a hűtőszekrényben pihentettem.

Sütés előtt 20 perccel kiveszem a tésztát és hagyom egy picit kiengedni. Ezután lisztezett felületen átgyúrom és kb. 1 cm vastagra kinyújtom. Cakkos szélű (vagy sima) pogácsaszaggatóval kiszaggatom, lekenem a felvert tojásfehérjével és megszóróm a szezámmaggal.

Előmelegített 180 fokos sütőben (alul-felül funkción) 15-17 perc alatt halvány aranybarnára sütöm. Langyosan tálalom. Szuper kísérője sörnek, bornak…:) 

A párom olyan szerencsésnek mondhatja magát, hogy olyan helyen dolgozik, ahol minden pénteken pontban délután három órakor „süti meetinget” tartanak… Minden héten finomabbnál- finomabb desszertek mellet tárgyalják meg az aktuális helyzetet és a feladatokat. Személy szerint fantasztikus ötletnek tartom, mert kinek ne menne jobban a munka egy szelet jó sütitől? Az édesség összehozza az embereket és hatékonyabbá teszi a kommunikációt…:) Tehát, ez mindenképpen egy olyan dolog, amit én kötelezően bevezetnék minden munkahelyen…:P

Egy ilyen alakalomra 2-3 féle sütivel szoktam készülni, de nem mindig könnyű eltalálni, hogy olyat süssek, amit mindenki szeret. A klasszikus sütiken már „végigmentünk” vittünk már zserbót, hókiflit, pogácsát, meggyespiskótát…és még sorolhatnám az elmúlt 5 év termését.

A tiramisu is egy olyan süti, amit általában mindenki szeret… de bevinni és munkahelyi körülmények mellett elfogyasztani (papírtányérról és műanyagvillával) igen kényelmetlen… ezért ezt az ízvilágot most egy kicsit továbbgondoltam. Így született meg ennek a tortának az ötlete, a mascarponés kávékrémmel. Annyira eltaláltuk, hogy a repertoárom garantáltan örök tagja lett. 🙂

Viszonylag gyorsan el lehet készíteni, ha nekem csütörtök este még volt energiám megsütni, egy hétvégi ráérős sütéshez mindenképpen ajánlott. Utólag is elnézést a képekért…elég késő volt mire elkészült, azonban a képek helyett beszéljenek inkább az ízek, miután megsütöttétek. 😉

Hozzávalók:

Piskóta:

5 db tojás
5 ek finomliszt (Kb. 10 dkg)
5 ek cukor (Kb. 10 dkg)
1 mk sütőpor
½ ek instant kávé

Krém:

25 dkg mascarpone
5 ek porcukor
3 ek instant kávé
2 ek forró víz
2 dl habtejszín
1 cs. habfixáló

A tetejére:

Kávébab és cukrozatlan holland kakaópor, ízlés szerinti mennyiség

Elkészítés:

Az öt darab tojást kettéválasztjuk. A sárgáját habosra keverjük a fele mennyiségű cukorral és a kávéval.

A fehérjéből, egy csipet sóval és a cukor másik felével kemény habot verünk.

Ha mindkettő elkészült, óvatosan összekeverjük a két keveréket (nem kell alaposan, elég, ha már márványos felületű) Ezután rászitáljuk a sütőporral összevegyített lisztet és alaposan, forgató mozdulatokkal összekeverjük. Fontos, hogy csomómentes, egységes masszát kapjunk, de ügyeljünk arra, hogy ne törjük össze a tojásfehérjét, különben a piskótánk nem lesz levegős és könnyű. Kivajazott, kilisztezett tepsiben eloszlatjuk és előmelegített 180 fokos sütőben 17 perc alatt megsütjük. A biztonság kedvéért tűpróbával ellenőrizzük a tésztát.

Közben a krémet is készítsük el. A kávét és a porcukrot alaposan keverjük össze a két evőkanálnyi forró vízzel (erős, kávépasztát fogunk kapni), ezt a keveréket adjuk hozzá a mascarpone-hoz.

Ezután verjük fel a tejszínhabot is (folyamatos keverés közben adjuk hozzá a habfixálót). Amennyiben ezzel is elkészültünk, a habot forgassuk hozzá a mascarpone-s kávékrémhez.

A piskótát hűtsük 15-20 percet. Én egy lapos kb. 30*40 cm-es tepsiben sütöttem, ezt harmadoltam el és töltöttem meg a krémmel. Ebből a mennyiségből jutott az oldalára is. A tetejét kakaóporral és kávébabbal díszítettem. Nagyon mutatós (és finom) torta lett belőle. 🙂

Bevallom nektek őszintén, hogy ezt a sütit az egyik alapkekszreceptemből kreáltam. Annyit változtattam rajta, hogy sütőporral dolgoztam össze, ezáltal könnyedebb állagú lett és 1-1 db-ot finom mogyorókrémmel ragasztottam össze. Tökéletes süti pl. ajándékba, mert jó bírja a „szállítást” és az állás is kifejezetten jót tesz neki, mivel idővel egyre puhább lesz. Egyébként igazi uzsonnasütemény tea vagy kávé mellé, ami kevesebb, mint 20 perc alatt el is készül…

Hozzávalók:

15 dkg zabpehely
1 ek porcukor
10 dkg liszt
1 tk sütőpor
10 dkg vaj
4 ek mogyorókrém
5 dkg cukor
1 db tojás
1 tk mandulaaroma

Elkészítés:

A zabpelyhet száraz serpenyőben az egy evőkanálnyi porcukorral kissé megpirítjuk, majd félrerakjuk.

A puha vajat, a tojással, a cukorral, a mogyorókrémmel, valamint a mandulaaromával 5 perc alatt robotgép segítségével habosra keverjük. Ezután hozzászitáljuk a sütőporral összekevert lisztet, a zabpelyhet és alaposan összeforgatjuk a masszát.

Sütőpapírral bélelt tepsire kanál segítségével kis halmokat kanalazunk, majd nedves újjal lelapogatjuk és nagyjából kör alakúra formázzuk a halmokat.

Előmelegített 180 fokos sütőben 15 perc alatt megsütjük. Tíz percig rácson hűtsük a kekszeket, majd 1-1 db-ot mogyorókrémmel „ragasszunk össze”. Ízlés szerint a sütiket díszíthetjük mandulapehellyel. Jól záródó dobozban igen sokáig eláll.