Mi tagadás Teller Cake blog-ja igen csak ihletett adott arra, hogy szabadidőm nagy részét további sütögetéssel töltsem… Éppen ezért a 22. blogkóstolóra elkészítettem egy másik receptjét is (az aranygaluskán kívül), amivel már nagyon régóta szemezek. 🙂
Ez nem más, mint a dalmát kocka. Már többször is említettem, hogy van némi délvidéki kötődésem, így ez a süti kellemes emlékeket idéz fel bennem. A Balkánon, valóban nagyon gyakran készítenek efféle könnyed diós süteményeket. A tészta nem áll másból, mint tojásfehérjéből, cukorból, két kanálnyi lisztből és egy kevés dióból. A krémje is mennyeien könnyű és vaníliás. Szinte abbahagyhatatlan nassolásra ösztönöz…köszönöm újra a remek receptet, örülök, hogy kipróbálhattam, biztosan felkerül a „kedvenc sütijeim” listájára. 😉
Zsuzsa receptjéhez képest fele akkora mennyiséget készítettem, az eredeti receptet ITT találjátok.
Hozzávalók (kb. 6-8 fő részére)
Tésztaalap:
4 darab tojás fehérje
10 dkg cukor (Zsuzsa receptje szerint 12 dkg lenne, de ezen egy picit módosítottam)
1 kk sütőpor
10 dkg darált dió
4 dkg (2 ek) liszt (jó a finomliszt is, de én teljeskiőrlésű tönkölyt használtam, nagyon jól működik az is)
A tészta tetejére kb. egy nagy maréknyi durvára vágott dió
Krém:
2 ek vaníliás pudingpor
1 dl tej
3/4 csomag zselatinfix (az eredeti recept szerint habfixáló, de nekem az sajnos nem volt itthon)
2 ek cukor
2 dl habtejszín
1 cs. vaníliáscukor
A tésztához a tojásfehérjét közepesen keményre verjük, majd hozzáadjuk a cukrot és addig keverjük tovább, amíg a cukor teljesen fel nem olvad, és jó kemény habot nem kapunk.
Egy másik tálban összevegyítjük a száraz hozzávalókat, azaz a lisztet, a diót és a sütőport és óvatosan összekeverjük a tojásfehérjével.
Az eredeti recept alapján két külön lapot sütünk a masszából. Én ezen annyit módosítottam, hogy egy nagyobb kb. 30X40 cm-es, kivajazott tepsibe öntöttem a tésztát, megszórtam a durvára vágott dióval, és azt sütöttem meg a 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt, amíg egy kis színt nem kapott.
A krémhez, a pudingporból, a cukorból és a tejből kemény pudingot főzünk, kihűtjük. Közben az egy csomag vaníliás cukorral felverjük a tejszínhabot. A két krémet, azaz a pudingot és a tejszínhabot robotgéppel kicsit kihabosítjuk, és közben folyamatosan adagoljuk hozzá a zselatinfixet.
A tésztát függőlegesen kettévágjuk és az egyik felét egyenletesen megkenjük a krémmel. A másik felét ezután ráborítjuk.
Egy éjszakát mindenképpen pihentessük a hűtőben, mert ennyi idő alatt finoman megpuhul és összeérnek az ízek. Kockára vágva tálaljuk.
Frissítés!
Örömmel jelentem, hogy ez a süti is elkészítésre került, mégpedig Éva a “Gizi-receptjei” blog szerzője által.
Meseszépek lettek, íme a bizonyíték:
Még több képet és a kicsit módosított receptet ezen a linken találjátok:
Én köszönöm a fantasztikus receptet, nagyon jól sikerült “reprodukálnod”! A sütiből vittem az anyukámnak, aki élete nagy részét azon a vidéken élte le és ő mondta, hogy ez az íz teljesen visszahozta neki azokat az “ízemlélkeket” amiket otthon kóstolt. Köszönjük még egyszer, nálam felkerült a legtutibb sütik listájára! 😉
Nagy örömet okoztál azzal, hogy tetszik ez a recept, hiszen ezt magam kreáltam egy kóstolás után. És hogy délvidéki kötődésed által még azt is megerősítetted, hogy ez egy igazi dalmát finomság – ez a hab a tortán! Köszönöm! 🙂