Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

A napokban vettem igazi kézzel nyújtott réteslapot, túrós vagy mákos rétest terveztem belőle készíteni, aztán mégis máshogy alakult.

A lasagne-t nagyon szeretjük, de bevallom, hogy nagyon ritkán készítek, mert nekem egy szeletke bőségesen elég belőle, a párom meg nem győz annyit enni, hogy időben elfogyjon. A réteslap viszont éppen kapóra jött… a laktató lasagne tészta helyett most ez került az ételbe. Nekem és a családban másoknak is sokkal jobban ízlik, mint a nehéz tésztás változat.

Készítettem egy finom csirkés-gombás olaszos alapot, friss bazsalikommal, és a kézzel nyújtott réteslappal rétegeztem. A tetejét vékonyan megkentem tejföllel és sajttal szórtam meg. Nagyon finom étel kerekedett belőle, azt hiszem, gyakran fogom ezt a „rétes lasagne” változatott készíteni! 😉

Hozzávalók (kb. 5 fő részére)

25 dkg csirkemell
25 dkg barna csiperkegomba
1 doboz konzervparadicsom (kb. 40 dkg)
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
só és bors, ízlés szerint
2 tk szárított oregánó és petrezselyem
½ csomag friss bazsalikom
1 ek olívaolaj

1 csomag réteslap (150 gr.)

2-3 ek tejföl
10 dkg reszelt sajt (én ementálit használtam, de megfelel a trappista és a mozzarella is)

Elkészítés:

Az olívaolajon üvegesre pirítjuk a kockára vágott hagymát és a fokhagymát. Ezután az apróra vágott csirkemell filét és a gombát is hozzáadjuk. Ezután sózzuk, borsozzuk és fűszerezzük. Fedő alatt tíz percet pároljuk, kétszer- háromszor átkeverjük. Ha letelt a 10 perc hozzáöntjük a konzervparadicsomot (ha nyáron készítjük, természetesen friss paradicsomot használjunk) és a friss bazsalikomot, további tízperc alatt szósszá főzzük. Ezután félrerakjuk, és kicsit hagyjuk kihűlni.

A réteslapot kiterítjük és egy hosszúkás sütőformát vékonyan kikenünk kb. 1 evőkanálnyi olívaolajjal. Az aljára duplaréteget helyezünk, majd jöhet rá az első réteg szószos hús. Addig folytatjuk ezt a folyamatot, ameddig rendelkezünk réteslappal és szósszal. Nekem ebből a mennyiségből 3 réteg lett. A tetejére szintén dupla lapot terítünk, megkenjük a tejföllel és megszórjuk a lereszelt sajttal.

Előmelegített 190 fokos sütőben alul- felül sütési funkción kb. 30 percig sütjük, amíg a teteje szépen megpirul.

Valószínűleg sokatoknak nem hangzik vonzónak a „répa palacsinta” neve, pedig nagyon finom és ízletes sós finomságról van szó. 🙂
 Az alábbi receptet a jelenlegi SAD fordulóra készítettem. A rogacos- almás, édes palacsinta után mindenféleképpen szerettem volna egy különleges sós palacsintát is készíteni. Sokáig valamilyen spenótos változaton gondolkodtam, de abból már olyan sok  kering a neten,hogy mégis valami mást akartam… A répa az egyik kedvenc zöldségfélém, mert nagyon változatosan, édesen és sósan egyaránt elkészíthető, így esett rá a választásom.
A tönkölybúzás lisztalaphoz, párolt répát, valamint finom fűszereket adtam és homogén tésztát készítettem belőle. Tölteléknek a kedvenc, zöldfűszeres sóstúrómat választottam és friss salátakörettel tálaltam. Kiváló egy könnyű ebédnek vagy vacsorának.

Hozzávalók (6 db palacsintához)

1 db répa
10 dkg teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt
1/2 tk só
½ tk sütőpor
1 dl tej
1 db egész tojás
1 dl szódavíz
frissen őrölt bors és só, ízlés szerint
1-1 mk szárított oregánó és petrezselyem levél

töltelék:

15 dkg túró
1 ek joghurt
só és bors
ízlés szerint friss snidling és petrezselyem levél

Elkészítés:

A répát puhára főzzük, majd egy tálba tesszük, amiben a tésztát készítjük el és hagyjuk kihűlni. A 10 dkg lisztet kimérjük, hozzáadjuk a sót, a sütőport, a fűszereket és a tojást. Ez után hozzáöntjük a tejet és botmixer segítségével teljesen simára dolgozzuk (ebben természetesen a répa is benne van), felöntjük annyi szódavízzel, hogy híg palacsintatésztát kapjunk. A palacsintasütőt felmelegítjük és kisütjük a zöldséges palacsintát.

A töltelékhez alaposan összekeverjük a hozzávalókat és félrerakjuk. Ha az összes palacsintát kisütöttük, a zöldfűszeres túróval megtöltjük és feltekerjük, friss vegyes-salátával tálaljuk.

Minden kedves Olvasómnak, sikerekben, boldogságban és egészségben gazdag új esztendőt kívánok! 🙂

Kívánom, hogy legyen boldog a 2015-ös év és sok-sok tervetek, álmotok valóra váljon!

Én annyit ígérnék Nektek, hogy igyekszem, minél többször jelentkezni, igényes és ötletes receptekkel a legjobb tudásom szerint.

Még egyszer tehát BÚÉK mindenkinek, találkozunk 2015-ben!! ;-))

Lassan kezd hagyománnyá válni nálunk, hogy ezt az édességet minden karácsonykor elkészítem. Azért jó, mert hűtőben elég sokáig eláll. (Igaz, azt még nem sikerült letesztelni, hogy pontosan mennyi ideig, mert 2-3 nap alatt megettük az egészet.) Különösen a szüleim szeretik, ezért Nekik mindig dupla mennyiséggel készítek ajándékba. Celofánba csomagolva, masnival átkötve tökéletes gasztroajándék.
Ez a bon-bon mondhatjuk, hogy tele van minden „földi jóval”. 🙂 Bátran variálhatjuk az otthon felhalmozódott, megmaradt aszalt gyümölcsökkel, sőt azt is megkockáztatom, hogy whisky helyett nagyon finom lehet még rummal is, vagy akár brandyvel. Ez egy alap recept, tehát variáljuk kedvünkre és készítse el mindenki a saját változatát! 🙂

Én azért kedvelem a whisky-t, mert ennek igen karakteres az íze. Csodás, ahogy az órákon át alkoholban áztatott aszalt gyümölcsök megszívják magukat és megduzzadnak. Amikor pedig ráharapunk igazi ízbomba, ahogy a whisky íze átjön a krémes csokoládén keresztül. Nagyon-nagyon finom, kár kihagyni ezt az élményt. 🙂

A whisky-ről azonban szeretnék Nektek megosztani néhány érdekességet.
Azt bizonyára mindenki tudja, hogy olyan égetett szesz, amely őrölt gabona erjesztésével és lepárlásával, majd fahordóban – többnyire tölgyfa – való érlelésével készül. Az ital típusa szerint, azonban készülhet árpából, árpamalátából, rozsból, rozsmalátából, búzából, kukoricából vagy ezek keverékéből. A legmagasabb minőségűek és legdrágábbak a házasítatlan malátawhiskyk (ún. single malt-ok). A különböző nemzetek más és más alapanyagokból készült whisky-t fejlesztettek ki és vallanak magukénak. Érdekességként, íme, néhány:

A skót whiskyket (Scotch whisky) legalább kétszer, némely esetben háromszor párolják le. A nemzetközi jog szerint a Scotch megjelölést csak Skóciában desztillált és legalább három év és egy napig tölgyfa hordóban érlelt whisky viselheti.

A legtöbb ír whiskyt háromszor párolják le. Hagyományosan a kisüsti lepárlást alkalmazták, de a modern időkben a kevert whisky-khez (blended) gyártott gabona whisky-ket (grain) lepárlótornyot alkalmazó folyamatos lepárlással készítik. A törvény szerint az ír whiskyt Írországban kell készíteni és legalább három évig fahordóban kell érlelni, bár általában az érlelés ennél három-négyszer hosszabb ideig tart.

A kanadai whiskyk általában könnyebbek és lágyabbak, mint a többi whisky-stílus. Egy másik közös jellemzőjük a rozsmaláta alkalmazása, ami teljesebb és lágyabb ízhez vezet.

Az amerikai whisky alaptípusa a grain whisky, amelyek összetételében a kukorica (bourbon whisky, kukoricawhisky) és a rozs (rozswhisky) jelentős szerepet játszik. Lepárláskor általában nem készítenek 80%-nál nagyobb alkoholtartalmú párlatot és a nem kukorica whiskyt legalább 2 évig érlelik új, belülről elszenesített tölgyfahordóban.

(Forrás: Wikipédia)

 A sort még sokáig folytathatnám, mert számos más nemzet is kikísérletezett saját whiskyt. Az elkészítési eljárásról és a tárolásról még igen sokat tudnék Nektek mesélni, de bizonyára már nagyon várjatok a receptet. 🙂

Íme, tehát a Whisky-s bon-bon elkészítésének módja:

Hozzávalók:

5 dkg mazsola
5 dkg aszalt sárgabarack
5 dkg vörös áfonya (természetesen mindegyik aszalt és helyettesíthető más gyümölcsökkel-, meggyel, szilvával, körtével stb.)
5 dkg mandula
5 ek tejszín
15 dkg étcsokoládé (lehet tej is)
2,5 dl whisky

A bevonáshoz:
10 dkg magas kakaótartalmú, legideálisabb esetben 70 %-os csokoládé
1 ek étolaj

Elkészítés:

Az aszalt gyümölcsöket apró kockára vágjuk és felöntjük annyi whiskyvel, hogy kicsit ellepje. Egy éjszakára (8-10) órára, letakarva hűtőszekrénybe rakjuk.

Másnap az 5 dkg mandulát késes aprítóban közepesen durvára aprítjuk és félrerakjuk. A 15 dkg csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk és hozzáöntjük a tejszínt. Ezután hozzáadjuk a leszűrt, aszalt gyümölcsöket, a  durvára aprított mandulát és alaposan elkeverjük. Kicsit hagyjuk hűlni, majd frissen tartó fóliára halmozzuk, alaposan betakarjuk és hengert formázunk belőle. Mehet újabb 2-3 órára, vagy akár egy éjszakára a hűtőbe. Ha megdermedt, folytatjuk a bon-bon készítését.

A bevonáshoz való csokoládét szintén vízgőz felett, vagy mikróban megolvasztjuk, hozzáadjuk az egy evőkanál olajat, hogy szép fényt adjon a bon-bon-nak. Szilikon ecsettel lekenjük a csokoládéhengert majd 10-15 percre újra a hűtőbe rakjuk. Ezután megismételjük a folyamatot és szép, egyenletes csoki réteggel bevonjuk a bon-bont. Újra hűtőbe tesszük, majd éles, meleg vízbe mártott késsel felszeleteljük, tehetjük bon-bon kapszliba, vagy tetszés szerint csomagolhatjuk, tálalhatjuk.

(Elnézést a rémes képéért, azért az életben szebb felvágva:))

Tudom, hogy számtalan recept kering már az interneten a mézeskalácsokról. Én idén egy különleges mézeskaláccsal készültem. 

A receptet egy régi receptgyűjteményben találtam a neve pedig „Puha mézes sütemény” eleinte kicsit furcsálltam, hogy nem „mézeskalács”, de mivel nagyon hasonlít az elkészítése a tradicionális mézeskalácséhoz, hát nekivágtam. Biztosan állíthatom nektek ez lett életem legjobb mézeskalácsa és arra is rájöttem, hogy miért mézes sütemény az eredeti neve. Hát azért mert MENNYIEN PUHA! 🙂 Nem kell napokig várni, hogy megpuhuljon, mert már a sütőből kivéve is puha és az is marad. Az alaprecept tehát a jó öreg könyvből, tökéletes. Én annyit tettem még ehhez a különlegességhez, hogy cukorüveget készítettem „bele”. Ez nagyon misztikusan hangozhat, pedig semmi furfang nincsen benne. 🙂 A kiszaggatott tészta közepét egy kicsi pogácsaszaggatóval kilyukasztjuk, és megtört keménycukrot teszünk bele. Ez sütésnél szépen beleolvad és egységes cukorüveget eredményez. Ez nagyon mutatós és, ha a karácsonyfát ezzel a mézeskaláccsal akarjuk díszíteni csodásan, átszűrődik rajta a fény és nagyon hangulatos. A gyerekek pedig egyszerűen imádják a süti közepén a kemény cukrot. Vágjatok bele bátran! 😉

(A díszített mézeskalácsokat céges karácsonyi ajándékba készítettem, ezért cégfeliratosak…:P)

Hozzávalók:

40 dkg kenyérliszt
1 tk sütőpor
1 mk szódabikarbóna
1 ek mézeskalács fűszerkeverék
1 tk fahéj
1 citrom reszelt héja
2 tojás sárgája
15 vaj
6 ek méz

A cukorüveghez:

20 dkg töltetlen keménycukor (tetszés szerinti színben vagy vegyesen)

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat alaposan elkeverjük, azaz a lisztet, a sütőport, szódabikarbónát és a fűszereket. Ezután belemorzsoljuk a vajat, majd hozzáadjuk a tojások sárgáját és a mézet és a citrom reszelt héját. Szépen, kézzel összedolgozzuk. Lágy, kicsit ragadós tésztát kapunk. Csomagoljuk frissen tartó fóliába és tegyük legalább 2 órára a hűtőbe.

Ha tésztánk lehűlt kb. fél cm. vastagra nyújtsuk ki és tetszőleges formákkal szaggassuk ki. A közepét szúrjuk ki kicsi pogácsaszaggatóval és a mozsárban apróra tört színes keménycukorral töltsük meg.

Előmelegített 190 fokos sütőben 8-9 perc alatt süssük meg. (Fontos, hogy tapadásmentes, szilikonos sütőpapírt tegyünk a mézeskalácsok alá, mert a cukorüveg arra biztosan nem fog ráragadni.)

A kihűlt sütiket díszíthetjük egy tojásfehérjéből és 20 dkg cukorborból készült cukormázzal.

Néhány héttel ezelőtt írtam arról, hogy egy különleges csomaggal fogok a szeretteim részére készülni karácsonyra (tehát kedves szeretteim, ne olvassatok tovább, mert megtudjátok, mit hoz a Jézuska…). A pepparkakorról és a spéculoos-ról már írtam, de ezek mellett kerül a csomagba még más finomság is. Többek között készítettem házi Bounty-t, amit sajnos nem tudok nektek bemutatni, mivel az éjszakába nyúló csoki készítés miatt nem születtek kompatibilis fotók…:) Készítettem még mogyorókrémes kekszet, és ezt a csodás, omlós mogyorós linzert.

A linzer igazi karácsonyi klasszikus. Emlékszem, amikor kicsi voltam anyukámmal mindig együtt készítettük az “ő”  diós linzerét, amit kerekformára szaggatott és házi csipkebogyólekvárral töltött meg. Sosem felejtem el az illatot, ami ilyenkor betöltötte a konyhát és arra, hogy az én feladatom az volt, hogy még melegen porcukorba forgassam a megsült és megtöltött sütiket. Szinte úgy folyt a dolog, hogy „egy nekem, egy a sütisdoboznak”… imádtam, és persze most is szeretem. Anyukám hagyományát követve én is meg akartam alkotni egy különleges karácsonyi linzert. A dió helyett én pörkölt mogyoróval készítettem a tésztát, és a nyáron főzött vaníliás eperlekvárral töltöttem meg. Porcukorba forgatás helyett, hogy még ünnepibb legyen, cukormázat készítettem és azzal dekoráltam a sütiket.
Elképesztően finomak lettek! Könnyűek, omlósak és a pörkölt mogyoró fantasztikus ízt kölcsönöz neki.

Amennyiben a hagyományos vaníliás linzer helyett valami különlegeset szeretnétek a családnak készíteni, mindenképpen készítsétek el! Karácsonyig még van idő… pont addigra fog csodásan puhára érni, garantált siker lesz! :))

Hozzávalók:

10 dkg mogyoró
20 dkg finomliszt
10 dkg porcukor
20 dkg vaj
1 tojás sárgája
késhegynyi sütőpor
1 csomag bourbon vaníliás cukor

A tészta elkészítése:
A mogyorót késesaprítóban durvára őröljük. Ezután száraz teflonedényben 5-8 percig pirítjuk, ha aranybarna színűek, lehúzzuk a lángról és a mogyorót visszaöntjük az aprítóba és porállagúra aprítjuk.  Egy nagy tálba rakjuk a lisztet, a mogyorót, a cukrokat, a sütőport és összekeverjük. Ezután hozzáadjuk az apróra kockázott vajat és összedolgozzuk a lisztes keverékkel. Szépen összemorzsoljuk a két tenyerünk között még homogén morzsát nem kapunk. Ha ezzel végeztünk, mehet hozzá a tojássárgája és gyúrjunk lágy, egynemű tésztát belőle. Tegyük a hűtőbe legalább 30 percre pihenni.

A sütőt melegítsük elő 180 fokra és kinyújtott kiszaggatott tésztát 9-10 perc alatt süssük meg.

A langyos linzereket kenjük meg lekvárral (ízlés szerint bármilyenből készülhet) és egyet-egyet ragasszunk össze. Tegyük jól záródó dobozba, hogy addig se száradjanak.

Cukormáz:

Egy tojásfehérjét kezdjünk el robotgéppel lassan verni és kanalanként adjunk hozzá öt evőkanál porcukrot. Verjünk kemény habot belőle. Tegyük nyomózsákba és dekoráljuk a linzereket tetszés szerint. 15-20 perc után (miután a máz megszáradt) tegyük vissza a linzereket a dobozba. Ebből a mennyiségből  30-40 db normál méretű süti készült.

A Vigyázz, Kész, Főzz! című játékot régóta figyelemmel kísérem, ezért nagyon örültem neki, amikor Okki az abroszravaló bloggere felkért, hogy ezúttal én legyek a játék háziasszonya. Természetesen boldogan elfogadtam és igyekeztem mindenkinek megfelelő, izgalmas témát találni. Visszanézve az előzőeket, nagyon kreatív és ötletes témákat találtam. Mivel olyan forduló ritkán volt, ahol több hozzávalót is megadtak volna alapanyagnak, ezért én most egy ilyen játékot szerettem volna kezdeményezni. Az alapanyagok adottak voltak, a késő ősz és tél ízei mostanság úgyis betöltenek minden otthont és konyhát. 🙂

Bevallom az elején kicsit megijedtem, mert már alig volt idő a jelentkezési határidőig és még egyetlen receptet sem kaptam, de azért nincs okom a panaszra, mert a végén azért összegyűltünk néhányan.

Következzenek tehát a beérkezett, csodás, melengető receptek. Minden túlzás nélkül állítom, hogy egytől-egyik fantasztikus receptek és nagyon dekoratív sütik! Köszönöm a résztvevőknek, hogy velem játszottatok! :))

1.) Az első beküldő nem más volt, mint Reni a http://pcovalisfinoman.blogspot.hu/ bloggerinája.
Ő nem is egy, de rögtön két receptet is küldött nekem.
Az első recept egy csodás gesztenyés sajttorta, amire már ránézni is öröm. A puha, diós piskótarétegen, lágy sajtkrém terül el, ami gesztenyével és rummal ízesített. Örülnék, ha egyszer feltalálnának egy olyan monitort, amiből életre hívhatóak a megtekintett dolgok, én ugyanis ezt a két szeletet úgy befaltam volna, ahogy van! 🙂

A másik recept amit Reni küldött, hangolódván a karácsonyi hangulatra, egy mézeskalács linzer. Ez is szuper recept, mivel alternatív hozzávalókból készült (csakúgy, mint a sajttorta), így Reni bebizonyította nekünk, hogy azoknak sem kell hiányolnia a karácsonyi finomságokat, akik valamire érzékenyek, hiszen ezt a sütikét bárki fogyaszthatja.

2.) A második beküldő Andi volt az Aranytepsi blogról.
Anditól már megszokhattam a csodálatosabbnál- csodásabb recepteket, mert az ő kezei közül mindig gyönyörű és (minden bizonnyal) finom dolgok kerülnek ki. A pályáztatott receptnél sem csalódtam, mert az András napi krémes igazán különleges desszert. Különösen tetszik, hogy sütés nélkül elkészíthető, mégis különleges és dekoratív. A kekszes gesztenyés alapon, pudingos középső réteg fekszik, míg a tetejét könnyű tejszínhabos réteg koronázza meg. Tökéletes ünnepi sütemény! 🙂

3.) A harmadik pályázó Ági volt … konyhán innen kerten túlról… :))
Ő is egy ínycsiklandozó süteménnyel készült, ami nem más, mint: Gyümölcsös kosárkák fűszeres karamellával. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ennek a desszertnek még a neve is csábító. Fűszeres karamella, hmmm.
Szeretek ismerkedni más nemzetek konyhájával, így mindig örülök, ha Áginál egy-egy holland finomságról olvashatok. Ennek a sütinek is egy ilyen édesség az alapja a Stroopwafel, amit én is nagyon szeretek. 🙂 Külön kiemelném, hogy Ági az ostyát is maga is sütötte…nem találok más szót: csodálatos édesség! 🙂

4.) A negyedik beküldő Eszter volt a https://tuparnaeshabvero.cafeblog.hu/ háziasszonya.
Eszter szintén egy alternatív alapanyagokból készülő édességet küldött nekem a: Gyömbéres, narancskrémes kosárkákat. A gyömbér és a narancs mindig remek párosítás, így alig vártam, hogy elolvashassam a receptet. Nem is csalódtam, hiszen ez valóban különleges sütemény. Külön tetszik, hogy Eszter a krém lágyságát avokádóval fokozta, és ez egyben izgalmas zöld szint varázsolt a krémnek. Biztosan ki fogom próbálni ezt a receptet is! 🙂

5.) Ötödikként Süni érkezett a Süni Süti Blogról,egy klasszikus, igazi, kihagyhatatlan téli finomsággal a: Töltött sültalmával. Ez az az édesség, amit senkinek sem szabad kihagynia a zord téli napokon, mert igazi melengető kényeztetés. A finom puhaára sült almában, csodás rumos-diós töltelék várja a kóstolót. Köszönöm Süni a fantasztikus, melengető édesség receptjét! 🙂

6.)A hatodik beküldő Konyhavirtuóz volt. Ahogy megláttam a képet rögtön tudtam, hogy ez valami igazán különleges, kihagyhatatlan desszert lesz… és valóban! A neve: Gyömbérkenyér cukormázzal. Ennél téliesebb ízvilágot el sem tudok képzelni. Képzeljetek csak el, egy gyönyörű állagú, lassan sült, gyömbéres tésztát, amin hófehér cukormáz kelleti magát, akár a frissen hullott hó… gyönyörűséges! 🙂

7.)A hetedik finomság beküldője Orsi a „Kabóca a konyhában” szerzője. 

Mivel a karácsony a nyakunkban lohol Orsi úgy döntött, hogy ebben a fordulóban egy karácsonyi desszerttel készül nekünk, és milyen jól tette! A Gesztenyés gyümölcskenyér igazi ünnepi finomság. A puha gyümölcskenyér aszalt gyömölcsökkel pettyezett és gesztenyével ízesített, ki ne hagyjam, hogy mindez még fehércsokoládéval van bevonva és vörös áfonyával van díszítve. Megkóstolni ezt a sütit, bizonyára egy falat karácsonyi csoda lehet! 🙂

8.) A nyolcadik beküldő Okki az Abroszravaló háziasszonya volt.
Engedjetek meg annyi személyeskedést, hogy beismerjem, nekem mind közül ez áll a legközelebb a szívemhez. Nem azért, mert a többi kevésbé jó lenne, de az ízvilág, amit Okki kitalált, egyszerűen fantasztikus! A két fő hozzávaló az én abszolút kedvenceim: a kardamom és a kávé. A belőlük készült desszert pedig nem más, mint a kardamomos-kávés sütemény. Ez egy különlegesen puha, joghurttal készült tészta, amit Okki az említett kávéval és kardamommal ízesített. Őzgerincformában sütött meg, a végén pedig csorgatott fehércsokoládéval tett még kívánatosabbá…ez a süti az én ünnepi, karácsonyi asztalomon mindenképpen ott fog illatozni! 🙂

9.) Kilencedikként következzen az én tradicionális Svéd gyömbéres süti receptem: a Pepparkakor. Nekem azért is nagy kedvencem, mert gyorsan elkészül és az egész ünnepi időszakban ropogtatható karácsonyi, fűszeres finomságát. Mindenkinek ajánlom, hogy mindig legyen odahaza ebből a „dugi” kekszből, mert igazi melengető finomság! 😉

Köszönöm mindenkinek a részvételt és a fáradozást! 🙂
Nagyon élveztem a háziasszonysággal járó teendőket és az összefoglaló elkészítését! Engedjétek meg, hogy a stafétát ezúttal Reninek a http://pcovalisfinoman.blogspot.hu/ háziasszonyának adjam át.
Kedves Reni, sok sikert a következő fordulóhoz, már nagyon várom, hogy egy újabb finomsággal készülhessek a 69. VKF-re!

Igen, végre…sikerült reprodukálni az igazi pepparkakort, azaz a mindenki számára (ha máshonnan nem is, akkor az IKEA-ból) jól ismert vékony, ropogós, gyömbéres kekszet.
Egyszer már próbálkoztam vele, de akkor puha lett és majdnem olyan, mint a tradicionális mézeskalács.
De ez, kérem szépen, ez pepparkapor, gyömbéres, kicsit karamell aromájú, vékony, roppanós, extra „karácsony ízű” keksz. Egyúttal megtaláltam a titok kulcsát is, ami nem más, mint a melasz!! 🙂

Bizonyára már említettem, hogy fél évet töltöttem Svédországban és nagyon a szívemhez nőtt az egész ország, hagyományai és lakói. Mindennek örülök, ami egy kicsit visszarepít abba az időszakba és visszaidézi az ott eltöltött időszakot. Ez a süti pont egy ilyen…:)

Egy kicsit szeretnék is nektek mesélni erről a tradicionális svéd ropogtatnivalóról.
Nos, Svédországban nincs is karácsony enélkül a süti nélkül. Minden otthonban gyömbéres keksztől illatozik ilyenkor a konyha, hiszen nemcsak fogyasztják, de dekorálásra is használják. Készítenek belőle karácsonyfadíszeket és ablakdíszeket is.
Az egész pepparkakor történet egyébként két hölggyel, nevezetesen Anna és Emma Karlsson-nal kezdődött, akik Stockholm, Östermalm nevű városrészében árusították híres gyömbéres kekszüket. Ez valamikor az 1920-as évek elején kezdődött, de a pepparkakor sikere azóta is töretlen.

Érdemes elkészíteni ezt a kekszet, mert ebből a mennyiségből nekem kb. 40-50 süti készült. Jól záródó dobozban hetekig eláll. Jóleső érzés ebben a rohanós karácsonyi időszakban csak kinyitni ezt a kincses dobozt és elropogtatni egy ilyen gyömbéres finomságot egy jó forró tea mellé…ilyenkor szokott eszembe jutni, hogyha másért nem is, de ezekért a pillanatokért szeretem a telet. 😉

Nem utolsósorban jelezném és ezzel a melengető finomsággal készültem a 68. VKF. fordulóra. 

Hozzávalók:

1,5 bögre liszt (1 bögre = 2,5 dl)
1 teáskanál gyömbér 
1 ek mézeskalács fűszerkeverék (vagy összeállítható: szegfűszegből, fahéjból és kardamomból)
1 mk szódabikarbóna
1/2 bögre cukor
10 dkg vaj 
1 tojás
3 ek fekete melasz

Elkészítés:

1. A száraz hozzávalók összekeverésével kezdjük. Egy nagy tálba rakjuk a lisztet, a fűszereket és a szódabikarbónát. 
Ezután robotgéppel kikeverjük a vajat és a cukrot, ha ez megvan, hozzáadjuk a tojást és a melaszt. 
2. Következő lépésként hozzáadjuk a lisztet és összedolgozzuk.
3. A tésztát legalább 8 órát vagy egy éjszakát a hűtőben pihentetjük. A nyújtás és szaggatás előtt 1 órát szobahőmérsékletre rakjuk, hogy a tészta kiengedjen. 

4. Lisztezett felületen kb. 2-3 mm-re (vékonyra) nyújtjuk és a kívánt formákkal kiszaggatjuk.
5. Előmelegített 180 fokos sütőben 9-10 perc alatt készre sütjük. 

Kedvelem a modern sütiket, mert a legtöbb a mai rohanó életformánkhoz alkalmazkodó, pikk-pakk összedobható édesség.
Amiket viszont igazán szeretek, azok lassan ráérősen, akár fél napig készülő sütemények, mert ezeknek az ízében és a kinézetében benne rejlik az, hogy szívünket- lelkünket beletéve, gondosan készítettük. Ilyen pl. a Dobostorta az Eszterházy torta és még sorolhatnám a többi klasszikus finomságot.  

Most egy olyan édességet hoztam Nektek, ami éppen a kettő elkészítési mód között helyezkedik el, nem éppen gyorsan összedobható, de nem is kell vele fél napot pepecselni. Az elkészítése kb. 1,5 órát vesz igénybe. Bármelyik ünnepi asztalon kiválóan megállja a helyét, a neve pedig tökéletesen illik a karácsonyi miliőhöz. 🙂

Ki ne emlékezne a régi presszók és büfék nagy kedvencére a kókuszos- kakaós, puha hólabdára. Már nagyon régóta szerettem volna, valami klasszikus „mindenki kedvence” sütit sütni és ez nagyon betalált, mert amikor meglátták mindenki örömmel kiáltott fel. „De jó, hólabda… azt imádjuk!”:))
Nem is csodálom, mert nagyon mutatós desszert, a jó vastag fehér kókuszkrémmel és a puha kakaós piskótával. Nem ismerek olyat, akit ne venne le a lábáról! 🙂

Az alaprecept a „Nők lapja konyha- Desszert”-ből származik, némi átdolgozással.

Hozzávalók:

Tészta:

15 dkg porcukor
4 ek forró víz
4 tojás (szétválasztva)
14 dkg liszt (finomliszt)
1 tk sütőpor
2 ek holland kakaópor

Krém:

3 dl tej
3 ek liszt
10 dkg porcukor
13 dkg margarin (nem szükséges vaj)
3 ek kókuszreszelék+ a beforgatáshoz
1 tk kókuszaroma

Elkészítés:

Kézi habverővel a porcukorfelét feloldjuk a forró vízben, majd egyenként hozzákeverjük a tojások sárgáját. A lisztet elkeverjük a sütőporral és a kakaóval, ezután a tojásos masszához adjuk. A tojásfehérjéből és a maradék cukorból, kemény habot verünk, majd forgató mozdulatokkal a tojásos masszához adjuk.

A tésztamasszát kivajazott tepsibe rakjuk és 180 fokra előmelegített sütőben 25 perc készre sütjük.

A krémhez a lisztet egy kis tejjel csomómentesre keverjük, majd hozzáadjuk a maradékot is és pépet főzünk belőle (mintha pudingot készítenénk). Ha elkészült, kihűtjük, hozzáadjuk a porcukorral kikevert margarint, a kókuszreszeléket és az aromát.

A kisült és kihűlt kakaós piskótát pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Ezután, minden másodikat megtöltünk a kókuszos krémmel és összeragasztjuk egy másikkal. Az összeállított sütik oldalát szintén megkenjük a maradék krémmel és meghempergetjük az oldalát kókuszreszelékben. Amennyiben maradt még a krémből a tetejét is díszíthetjük vele. Tálalás előtt érdemes 1-2 órát pihentetni, hogy jól megpuhuljon a sütink.

Érdemes elkészíteni, extra finom desszert! 😉

Kedves sütni-főzni szeretők, közeledik a hétvége. Itt a remek lehetőség, hogy valamilyen melengető hozzávalóból készült finomságot készítsetek ezen a borongós hétvégén.

Mit szóltok a következő hozzávalókhoz?

Szegfűszeg, kardamom, rum, gesztenye, ánizs és a gyömbér?

Csábítóan hangzik, nem igaz? Számtalan ínycsiklandozó ételt lehet ezekből a hozzávalókból előállítani. Ne habozzatok hát, várom az ötletes és kreatív recepteket a briocheblog@freemail.hu címre, egészen pontosan DECEMBER 14-ig!

Szép hétvégét mindenkinek…Vigyázz, kész, főzz…:)))

A játék részletes leírását itt találjátok!