Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

Az év utolsó napja még a vendégeskedésről és a nagy evésekről szól…:) A legtöbbször ilyenkor bulit szervezünk, vagy buliba megyünk. Ilyenkor mindig jól jön egy finom sós rágcsa, amit egész este rágcsálhatunk. Összeszedtem Nektek a blog legkedveltebb sós receptjeit. Egyet-kettőt mindenképpen érdemes kipróbálni! 😉

A régimódi tepertős pogácsa a blog egyik slágerreceptje… nem meglepő, mert ki ne szeretné ezt a finom, illatos, szálaira szedhető pogácsát? Higgyétek el, hogy ebben a hideg téli időben pedig senkinek sem fog megártani 1-2, na jó, 2-3 darab belőle.;)

A pogácsa sosem megy ki a divatból, ez tagadhatatlan…a sok-sok elérhető lisztfélének és alapanyagnak köszönhetően pedig a különböző variációk tárháza kimeríthetetlen. Ha valami “mást” akartok szilveszterkor, de mégis biztosra akartok menni, próbáljátok ki a “Pesto-s tönkölykockát“. Bazsalikomtól illatozó, ropogós kocka alakú pogácsák…aligha tudok jobbat kitalálni ennél.

Az “Aszalt paradicsomos- Feta sajtos hasé” már a karácsonyi összeállításban is szerepelt. Nem véletlen, mert mindenki imádta…egy falat nyár ebben a borongós télben és még elkészíteni sem egy nagy kihívás…

A ropi klasszikus buli rágcsa, mindenki kedvence. Ezt a receptet azoknak ajánlom, akik ilyenkor is ügyelnek az egészségtudatos táplálkozásra. A “TV Ropi- Tönkölylisztből és búzacsírával” olyan finomság, ami a felhasznált alapanyagok miatt, szinte bűntelenül ropogtatható egész este! 😉

Na igen, ebből az összeállításból természetesen nem maradhat ki a mi nagy kedvencünk sem- a “Sajtkrémes- sütőporos pogácsa”. Pogácsa, amit nem kell keleszteni, mégis pihe-puha és a sajtkrémtől egyszerűen fogalmazva is mennyei az íze. Egy óra alatt biztosan elkészül, szerintem a tökéletes recept, ha gyorsan össze kell valamit dobnunk a bulira.

A kenyértésztából készült, csavart Grissini biztosan sokatok kedvence. Tavaly szilveszterkor én Olívapasztával és stílusosan lencsés mártogatóssal készítettem.

A Hajtovány klasszikus vajdasági sós aprósütemény. Nagyon finom és nagyon mutatós én leginkább kolbászkrémmel, vagy bazsalikomos krémsajttal szeretem készíteni…:)

Gyakran gondolok azokra, akik valamilyen ételintolerancia miatt kimaradnak ennek a sok finomságnak a megkóstolásából. Ennél a receptnél azonban nem kell ilyesmitől félni, mert a “Kakukkfüves- fokhagymás gluténmentes perecek”-et, bárki kedvére falatozhatja. 🙂

Az nem lehet, hogy ne legyen a blogon mézeskalács recept, ezért most pótolom is ezt a hiányosságot!:) Megtaláltam ugyanis a tökéletes (minden túlzás nélkül) receptet. Puha, még sok nappal a sütés után is, illatos, gyorsan és könnyen elkészíthető, ennél több pedig nem is kell. Minden évben siker és a karácsony elmaradhatatlan kelléke. Tehetjük a fára, az ünnepi asztal közepére, vagy majszolhatjuk teához, kávéhoz. Egy biztos, mindenképpen érdemes megsütni és megkóstolni. 🙂

Hozzávalók 30-40 db mézeskalácshoz:

A bögre mértékegysége: 2,5 dl

• 4 bögre finomliszt
• ¾ bögre porcukor
• 1,5 tk szódabikarbóna
• 1 ek mézeskalács fűszerkeverék
• 1/2 kocka-12,5 dkg margarin (itt nem ragaszkodok a vajhoz)
• fél bögre méz
• 1 nagyobb tojás

Elkészítés:

• Első lépésként egy kisebb lábasban olvasszuk fel a margarint és a mézet.
• Egy nagyobb tálban keverjük össze a lisztet, a cukrot, a szódabikarbónát és a fűszerkeveréket.
• Ezután öntsük rá a langyosra hűlt mézes-margarinos keveréket és a tojást. Keverjük össze és gyúrjunk belőle tésztát.
• Az elkészült tésztát válasszuk két részre és nyújtsuk ki kb. fél cm vastagra és tetszőleges formákkal szaggassuk ki.
• Előmelegített 180 fokos sütőben süssük 11 percet (se kevesebbet, se többet) és tegyük süti rácsra hűlni.
• Az elkészült mézeskalácsokat azonnal díszíthetjük is.

Íróka recept:

• 1 db tojásfehérje
• 20 dkg porcukor
• 1 mk almaecet

A három hozzávalóból robot gép segítségével kemény masszát keverünk. Az írókát egy kisebb nejlonzacskóba töltjük, a végét megcsavarjuk, hogy a massza ne folyjon ki, végül pedig kivágjuk a végét, majd kidíszítjük a mézeseket. Jól záródó dobozban 2-3 hétig is bírja.

A habcsók nekem a karácsonyt és szép emlékeket jelent a gyerekkorról. Emlékszem, sosem ettük meg… mert nyugodtan bevallhatjuk, nem tartozik a legfinomabb sütemények közé. Ennek ellenére egy szép nagy tálba kipakolva, vagy szalaggal a karácsonyfára kötözve nagyon jól mutat. Igazi karácsonyi mesevilág hangulatot teremt. 🙂

Hozzávalók 30db habcsókhoz

• 2 db tojásfehérje (kb. 80 gr)
• 240 gr porcukor
• ¼ citrom leve
• 1 tk étkezési keményítő

Elkészítés:

A kudarc elkerülése miatt, előre szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy nagyon fontos a habcsók receptjének pontos betartása, minden gramm és minden perc számít, higgyétek el! 😉

• A sütőt melegítsük elő 90 fokra.
• Egy kisebb lábasban tegyünk fel vizet. Rakjuk egy tálba a tojásfehérjét és a porcukrot, tegyük a vízgőzre.
• Ezután mehet hozzá a citrom leve. Folyamatos keverés mellett melegítsük a habcsókalapot csípősre, (addig, amíg nem csípi az ujjunkat, ez kb. 60 C jelent- ha van mindenképpen használjunk cukorhőmérőt!)
• Ezután öntsük egy másik tálba (fontos, hogy tiszta, zsírmentes legyen) a meleg masszát és adjuk hozzá a keményítőt valamint a kívánt színű étkezési festéket.
• A robotgép legmagasabb fokozatán verjük legalább 10-15 percig, hogy jó kemény legyen a tojásfehérje massza.
• Ezután készítsünk elő egy sütőpapírral bélelt tepsit. Nyomózsák segítségével készítsünk habcsókokat, majd langyos sütőben 2 óra alatt szárítsuk készre. Akkor van készen, ha könnyen leválik a papírról.

A mézeskalács becsapós név, mert a mézeskalács, nem kalács…sokkal inkább keksz, vagy puszedli.:) Egy kicsit sem hasonlít a pihe-puha, vajas, kelt tésztás névrokonára.
Ennek ellenére imádjuk, mert tele van olyan melengető fűszerekkel, mint a fahéj, a gyömbér, a szegfűszeg, vagy a szerecsendió…stb. Én most egy picit tovább gondoltam a dolgot, miért is ne lehetne a mézeskalács, kalács? 🙂 Készítettem egy mennyeien puha kelt tésztát, amit mézzel és reszelt narancshéjjal tettem még izgalmasabbá. A tésztát barna nádcukorral és fűszerkeverékkel gazdagítottam, így született meg a tökéletes, kényeztető recept, a mézeskalács ízű- kalács! 🙂 Mindenképpen próbáljátok ki egy ráérős téli napon, higgyétek el, minden fáradozást megér a házat betöltő mennyei, fűszeres illat, karácsonyi hangolódásra és készülődéshez kihagyhatatlan! 😉

Hozzávalók:

Kovász:

• 10 dkg finomliszt
• 1 dl langyos víz
• 1 dkg friss élesztő
• 1 tk méz

A kovászt a tészta készítése előtt kb. 8 órával előbb készítsük el. Nem kell megijedni,nincs benn semmi bonyolult…A langyos vízbe tegyük bele a mézet, és morzsoljuk hozzá az élesztőt. Ezt keverjük össze a liszttel. Akkor jó, ha sűrű palacsintatésztához hasonló a végeredmény. Ezt takarjuk le egy folpackkal és hagyjuk bugyogni a konyhapulton 6-8 órát.

Tészta:

• 25 dkg finomliszt
• 5 dkg vaj (nem margarin)
• 1 csipet só
• 5 dkg vaníliás cukor
• 0,8 dl tejszín
• 1 db bio narancs reszelt héja
• 1 mk sütőpor
• 1 mk instant élesztő
• kovász

A lisztet szitáljuk egy tálba, keverjük össze a cukorral, a sóval, a sütőporral, az élesztővel és reszeljük hozzá a megmosott narancs héját. Ezután mehetnek bele a nedves összetevők, úgy, mint a tojássárgája, a megolvasztott és langyosra hűlt vaj, a szobahőmérsékletű tejszín és a kovász. Ebből gyúrjunk ruganyos és sima tésztát, majd kelesszük meleg helyen húsz percet, ha azonnal szeretnénk kisütni akkor 50-60 percet.

Töltelék:

• 3 ek barna nádcukor
• 1 ek fűszerkeverék mézes süteményekhez (Klikk, én ezt használtam)
• 2 ek olvasztott vaj

A tésztát enyhén lisztezett felületen nyújtsuk vékonyra. Kenjük meg a puha vajjal és szórjuk meg a fűszerekkel elkevert cukorral. Tekerjük fel (mint a bejglit) és egy éles késsel vágjuk el függőlegesen a ¾ részéig. Ezután kapunk két „kalács szárat”, amit összetekerünk, és kivajazott kalácsformába teszünk. Ezután következik a 2. kelesztés. Ha azonnal szeretnénk kisütni kelesszük további 30 percet, ha mondjuk másnap reggel frissen szeretnénk enni a kalácsot, tegyük egy éjszakára a hideg teraszra, vagy a hűtőszekrénybe. Sütés előtt kenjük le felvert tojássárgájával és dugjuk a 200 fokra előmelegített sütőbe. Ezen a hőfokon süssük 15 percet, majd mérsékeljük a hőfokot 170 fokra és ezen is süssük további 20 percet. Amennyiben túl sötét lenne a kalácsunk, de még nem telt le a sütési idő takarjuk le egy darab alufóliával és így süssük.

Jó étvágyat hozzá! 🙂

Véleményem szerint az illatoknak nagyon fontos szerepe van az életben. Hangulatokat ébresztenek, megnyugtatnak és emlékeket idéznek elő.
A frissen vágott fű, a jácint, nekem a tavasza illata. Ha megérzem a mandarin illatát, rögtön a tél, a télapóra várakozás jut az eszembe (valószínűleg kiskori emlékekből). Egészen régi dolgokra vagyok képes visszaemlékezni az illatok segítségével. Mai napig érzem a nagymamám házát belengő hókifli illatát, ami keveredett a frissen főzött kávééval. Egyszóval, nem tudnék illatok nélkül élni. Az illatok természetesen nagyban kötődnek a sütéshez is. Most a (jelenlegi) kedvenc parfümöm ihletett meg (Zadig&Voltaire- This is her). Ebben a fantasztikus illatban a gesztenye és a vanília lágy illata keveredik. Ezt a kombinációt álmodtam meg sütemény „formában”. 🙂 Mindig hatalmas sikere van ennek a sütinek, pedig nagyon egyszerű elkészteni, mégis különleges. Sütni nem kell, de nagyon mutatós. Kiváló karácsonyi aprósütemény, kezdőknek is! 😉

Hozzávalók:

• 40 dkg darált vajas keksz (petit beurre), vagy háztartási keksz
• 25 dkg gesztenyemassza
• 1 db (bio- kezeletlen héjú) narancs lereszelt héja
• 10 dkg porcukor
• 15 dkg vaj
• 0,8 dl tejszín
• 2 tk vaníliaaroma
• 1 tábla fehércsokoládé (Milka)
• vaníliaőrlemény (elhagyható)

Elkészítés:

Tegyük egy tálba a ledarált kekszet, majd morzsoljuk el benne a hideg vajat. Ezután mehet hozzá a gesztenyemassza, a tejszín, a vaníliaaroma és a narancs lereszelt héja. Gyúrjunk belőle közepes keménységű, jól formázható masszát. Készítsünk belőle egyenlő méretű golyókat és tegyük 1-2 órára a hűtőszekrénybe. Közben mikróben olvasszuk meg a fehércsokoládét (600W- 1,5 perc). A gesztenyegolyókat egyesével mártsuk bele félig az olvasztott fehércsokiba és tegyük papírkapszliba. A tetejére szórjunk őrölt vaníliát és tálalásig tartsuk hűtőszekrényben.

Mai modern ételeink telis- tele vannak rejtett cukrokkal. El sem tudjuk képzelni, hogy mennyi cukor van az előrecsomagolt fehérkenyérben, péksüteményekben, üdítőkben, gyorsfagyasztott ételekben, sőt még az egészségesnek hitt müzlik és gyümölcsjoghurtok is rengeteg cukrot tartalmaznak.  A probléma, hogy a természetben előforduló növények cukortartalma lényegesen alacsonyabb, mint a bolti fehércukoré és a szervezetünk nincs felkészülve ilyen mennyiségű cukor befogadására. Amit pedig nem tud felhasználni, megerjed a szervezetben és ennek számos káros következménye lehet. Méltóan nevezik a „lassan ölő, édes méregnek”. Röviden felsorolnám, hogy milyen következményei lehetnek a túlzott cukorfogyasztásnak.

• Alkoholképződés: Vagyis súlyosan károsíthatja a májat és az idegsejteket
• Trombózisképződés
• Szívinfarktus veszély
• Cukorbetegség
• Elhízás
• Emésztőrendszeri megbetegedés
• Köszvény és csontritkulás
• Rák
• Súlyos vitaminhiány
• Általánosan rossz közérzet és fáradékonyság

Részletesebben IDE KATTINTVA olvashattok  a cukor káros hatásairól. Továbbá, hoztam egy képet, ami kicsit mindenkit elijeszt majd a „fehér méregtől”. Ezen azt láthatjátok, hogy az egyes élelmiszerek mennyi cukrot tartalmaznak, meglepő és kicsit ijesztő is.

Ezekből okulva fontos, hogy arra törekedjünk, hogy minél kevesebb finomított fehércukrot fogyasszunk.  Hiszen annyit, amennyire szüksége van szervezetünknek bőven elfogyasztunk egy átlagos és helyes étrend elfogyasztása során.

Ez nem azt jelenti, hogy teljesen nélkülöznünk kellene az édes ízeket, vagy a sütiket. Szerencsére számos olyan termék létezik, amivel sütés során helyettesíthetjük a cukrot. Nézzük most ezeket.

Méz: A méz ugyan nem sokkal, de egészségesebb, mint a cukor. Húsz százaléka víz a többi glükóz és fruktóz. Amiért azonban mégis érdemesebb a mézet használni az az, hogy glikémiás indexe 50-55 közé esik, a fehércukoré pedig 68. (A glikémiás index egy 100-as skálán számolva azt mutatja meg, hogy a szénhidrátból mennyi idő alatt lesz glükóz. Az alacsonyabb érték lassú átalakulásra és felszívódásra utal, ami kevésbé emeli meg a vércukorszintet.) Ügyeljünk arra, hogyha mézzel sütünk, hogy a méz keményíti a tésztát, ezért kevesebb használjunk belőle, mint a cukorból. Javaslom, hogy leginkább poharas desszertek, sütés nélküli finomságok elkészítéséhez használjuk. Ilyen esetben ugyanis nem fog változtatni a végeredmény állagán, de az íze finomabb lesz és valamivel egészségesebb is!

Agavé Szirup: A mexikói eredetű agavé növény édes, ragacsos levét sok mindenhez felhasználják, többek között ebből készül a tequila is. Bár kalóriatartalma közel azonos a cukoréval, de mivel másfélszer édesebb annál, így kevesebb sziruppal elérhető a kellő ízhatás. Ezt az édesítőtt én leginkább kekszek és „keményebb” sütemények készítéshez ajánlom.

Juharszirup: A juharszirup a juharfa nedvéből készül. A fa éltető nedvét lecsapolják, majd a besűrűsödött édes nedvet használják sütésre, főzésre. A szirupból port is előállítanak, viszont óvatosan bánjunk vele, mert kétszer olyan édes, mint a nádból vagy cukorrépából nyert cukor. A juharszirup nem csak édes, hanem sok nyomelemet tartalmaz, többek között az energiatermelésben és a normális idegműködés biztosításában fontos szerepet játszó mangánt is. Ezen kívül többek között riboflavin, cink, magnézium, kalcium, kálium és vas található benne. (forrás: http://www.mindmegette.hu/egeszseges-cukorpotlok-48294)

Xilit, avagy a nyírfacukor: A nyírfakéregből vagy kukoricarostból kivont, alacsony kalóriatartalmú xilit nagyon jó helyettesíti a cukrot. Ízében és állagában szinte teljesen megegyezik a „sima” cukorral, de édesebb ezért kevesebb kell belőle. Mindenféle sütemény és édesség elkészítéséhez bátran használhatjuk.

Stevia: Az én személyes kedvencem, ezzel szeretek sütni, főzni és szinte teljesen áttértem ennek használatára, a cukor helyett, a hétköznapi étkezések során is. A steviát a guarani indiánok már réges-rég fogyasztották, és az édes növénnyel a hódítók is hamar megismerkedtek, térhódítását azonban csak az utóbbi években kezdte meg. A stevia kiemeli az édes ízt, de a növényt nem csak édes ízéért érdemes fogyasztani, hanem azért is, mert erős gyulladáscsökkentő hatással bír, valamint segít a vérnyomás csökkentésében. Nagyon jól lehet vele sütni, főzni, csupán a mennyiségére kell odafigyelni, épp ezért a folyékony stevia helyett a por alakú változattal érdemes sütni, mert ebből pont annyi kell, mint a cukorból, pont annyira édesít, és sütésnél az anyaghányad sem borul fel, ha ezt használjuk. A stevia nem emeli meg a vércukorszintet, nincs benne kalória, ellenben nagyon egészséges. Jótékony hatással van a vércukorszintre, a vérnyomásra, segít rendbe tenni az emésztést, és még a fogszuvasodást is megelőzi. Található benne A- és C-vitamin, valamint cinket, rutint, magnéziumot, vasat és foszfort is tartalmaz.

(forrás: forrás: http://www.mindmegette.hu/egeszseges-cukorpotlok-48294)

Eritrit: A zéró kalóriás „cukor” szinte túl szép, hogy igaz legyen…Pedig az eritrit valóban egy kiváló cukorhelyettesítő. 100%-ban természetes. A természetben is előfordul (pl. gombák, szőlő). A tápcsatornában levő baktériumok természetes erjedése során is képződik. Használata biztonságos. Nem növeli a vércukorszintet és az inzulinválaszt. Nem hizlal. Árnyoldala, hogy erős endoterm reakciókat vált ki, így lehűti a forró folyadékokat, de a jeges eritrites folyadékot nehéz feloldani. Csak 60-80%-ban olyan édes, mint a cukor, így többet kell belőle használni. Nem karamellizálódik. A poháron finom kristályokat hoz létre, amitől koszos hatása lesz az üvegnek.

Érdemes mindegyik természetes eredetű édesítővel tenni egy próbát és kitapasztalni, hogy melyik süteményhez, vagy desszerthez, nekünk, melyik a legideálisabb. Egy biztos, mindegyik használata sokkal égészegesebb, mint a cukoré és fogyasztásukkal jobbat teszünk szervezetünknek…:)

A képek forrása: pinterest.com

A rizses csoki az egyik kedvenc édességem. Legfőképpen azért, mert könnyed és nem tartozik a gejl csokoládék közé. Az étcsoki rétegben megbújó enyhén ropogós és könnyű puffasztott barna rizs, mindig a gyerekoromba repít vissza. Szerbiai rokonaink ugyanis sokszor küldtek nekem ilyet ajándékba, jellegzetes piros papírját ( A Mikado márkájú volt a legjobb) és az illatát, amikor megbontottam a csomagolást, sosem fogom elfelejteni. Valamelyik nap éppen eszembe jutott egy ilyen régi emlék, így kedvet kaptam az otthoni elkészítéséhez. Egyszerű összedobni, a végeredmény pedig nagyon finom, a legjobb benne, hogy ebben a nyári hőségben még a sütőt sem kell bekapcsolnunk, és mégis valami finom és könnyed desszertet kapunk végeredményként.  Hűtőben napokig jól tárolható.

Hozzávalók:

• 8 dkg puffasztott barna rizs (természetesen a fehér is jó)
• 10 dkg mályvacukor
• 10 dkg jó minőségű étcsokoládé
• 10 dkg vaj
• 2 ek holland típusú kakaópor
• 1/2 ek olaj az edény kikenéséhez

Elkészítés:

• Egy lábasban olvassuk össze a vajat a csokoládét a mályvacukrot és a kakaót. Addig kevergessük, amíg a mályvacukor teljesen el nem olvad.
• Ezután, öntsük bele a puffasztott rizst és keverjük alaposan össze, hogy a csokis massza mindenhol befedje a rizst.
• Ezután semleges ízű olajjal kenjünk ki egy edényt, vagy tepsit és oszlassuk el benne a masszát, alaposan nyomkodjuk le.

• Tegyük egy-két órára hűvösebb helyre dermedni. (De ne a hűtőszekrénybe, mert akkor nehezen tudjuk majd szeletekre vágni és megtörik, sajnos ezt tapasztalatból mondom…)
• Ezután vágjuk hosszúkás szeletekre és tegyük papír kapszlikba.

• Hűtőben, jól záródó dobozban tároljuk.

Fontos nap ez a mai, hiszen ma van a csokoládé világnapja! Ebből az alkalomból kifolyólag mindenképpen szerettem volna írni Nektek valamilyen csokis bejegyzést. Valami hasznosra gondoltam, éppen ezért nem akartam azzal kezdeni, hogy a kakaófa Dél-Amerika esőerdőiből, főként az Amazonas és Orinoco vízrendszerének ártereiről származik és a spanyolok közvetítésével került Európába… ezeket a tényeket már sokan leírták és sokan tudjátok is.
Éppen ezért valami gyakorlatiasabb, hasznosabb dolog megfogalmazására gondoltam. Csakúgy repkedtek a gondolataimban a kakaós receptek, amik szinte mindig úgy kezdődnek, hogy valamennyi gramm HOLLAND kakaópor. Holland, de miért holland?? Meglepő módon nem azért mert, a hollandok hozták kontinensre, de nem is azért, mert tulipánok és szélmalmok között nevelik a kakaófát… na de akkor miért? Én ennek jártam most utána! 🙂

A boltokban alapjában véve két fajta kakaóport lehet vásárolni. Az egyik, nevezzük sima vagy természetes kakaónak, a másik pedig a holland típusú. Biztosan sokatok próbálkozott ezzel is azzal is, egy biztos a végeredmény teljesen más, hiszen a két kakaópor íze és színe alapjában véve eltérő.

A természetes kakaóporról elmondható, hogy a kakaóbab feldolgozásának végpontja, azaz semmit nem adnak hozzá és semmit nem vesznek el belőle. Önmagában, a természetes kakaóbab feldolgozott, fogyasztásra kész változata. A növényről tudni kell, hogy alapjában véve savas, ph értéke 5 és 6 között mozog. Ezért is érzékeljük úgy, hogy a sima kakaópor enyhén citrusos ízű és édesen kesernyés. Fontos azonban, hogy csakúgy, mint minden boltban kapható terméknél, így itt is az íz és a szín változó. Van amelyik keserűbb, van amelyik édesebb, sötétebb, vagy világosabb. Ez attól függ, hogy melyik termőterületről érkezett a kakaóbab.

Most pedig térjünk át a HOLLAND kakaóporra. Arra, hogy miért éppen holland sehol sem találtam utalást a „szakirodalomban”. Annyi biztos, hogy attól lesz holland, hogy a feldolgozás alatt kálium karbonáttal mossák át a kakaóbabot, amely semlegesíti a savasságát. Ettől az eljárástól nyeri el csodás sötétbarna színét, ami egészen a vörösesbarnáig terjedhet. Az íze sokkal lágyabb lesz tőle és gyakran azonosítják pozitív értelemben vett fás, földes jegyekkel. Vannak egészen sötét holland típusú kakaóporok is, ezek lúgossági foka 8. Nagyon sötét és kesernyés ízű, ilyet találunk pl. az Oreo kekszben is.  ( Mivel ez az eljárás, inkább Európában használatos, ezért arra tippelek, hogy innen a holland típusú megnevezés…)

A holland kakaópor legfontosabb ismérve, hogy nem savas, ezért nem reagál olyan sütési segédanyagokkal, mint a szódabikarbóna. Hiába rakunk mindkettőt a sütibe, a végeredmény biztos hogy csúnyácska és lapos lesz. A holland kakaóval készült sütemények ezért mindig sütőporral készülnek, mert ez már tartalmaz hozzáadott savat (borkősav), így a könnyű állagú, magasra megnövő süti garantált. A természetes kakaóporral készült sütik egyaránt jól működnek szódabikarbónával és sütőporral is.

Ha valamilyen sütés nélküli kakaós édességet készítetek, pudingot, sodót, krémet, fagyit, én a holland típusú kakaót ajánlom, mert az sötétebb színű, karakteresebb és kakaósabb ízű.

Akkor sincs baj, ha a recept nem írja, hogy milyen kakaót használjunk. Most már Ti is tudjátok, ha szódabikarbónás sütiről van szó, biztos, hogy „sima” kakaópor kell, ha sütőporos, akkor pedig inkább holland.

Ennyit a kakaóról a csoki világnapján és ne feledjétek, ma egyetek mindenképpen valami finom ,csokoládés sütit, mert csak így lehet méltóan megünnepelni ezt a különleges napot! 😉

FRISSÍTÉS: Nem sikerült ténylegesen kideríteni, hogy miért is holland a kakaópor…Egy kedves olvasóm- Orsi, azonban alaposan utánaolvasott a dolgoknak és a következő levelet kaptam tőle, amit szó szerint is idéznék tőle:

“Azt találtam, hogy azért holland, mert (ahogyan sejtetted is) a holland Coenraad Johannes
van Houtennevéhez fűződik az az eljárás, amellyel a kakaóbabból kipréselhető a kakaóvaj,
és alkálisók(mint a kálium-karbonát) hozzáadásával javítható az íze. Az alkalizálás azért is
lényeges, mert ezután a kakaópor sokkal jobban oldódik vízben.”

Köszönöm a részletes kiegészítést! Ezzel már valóban tudjuk mi közük van a hollandoknak a kakaóhoz.
A legjobb dolog azonban mégis az, hogy sokan érdeklődtetek a kakaós téma iránt. Éppen ezért igyekszem majd további hasznos infókkal jelentkezni! 😉

(fotók forrása: http://www.salon.com/2015/03/31/please_stop_snorting_cocoa_powder/ és http://www.seriouseats.com/2014/08/difference-dutch-process-natural-cocoa-powder-substitute.html)

Ti, akik minden bizonnyal szerettek sütni, biztos sokszor tették fel magatokban a kérdést, hogy vajon mi a sütőpor és a szódabikarbóna között a különbség és mikor melyiket kell használni? Nos, ez jó kérdés! 🙂 Bevallom, sokszor én is bizonytalan voltam ezzel kapcsolatban, ezért szerettem volna mindenképpen a végére járni!

Kezdjük először a szódabikarbónával, amiről azt kell tudni, hogy egy ún. bázisalapanyag, aminek valamilyen más „anyagra” van szüksége ahhoz, hogy elkezdjen dolgozni. Jelenesetben a szódabikarbóna akkor fogja csodás, levegős szerkezetűvé tenni a süteményünket, ha valamilyen savval érintkezik. Ezért van az, ha megfigyelitek, hogy minden olyan sütihez, amihez a recept szódabikarbónát ír, kell valamilyen savtartalmú összetevő is. Ez általában citromlé, joghurt, ecet, melasz vagy méz, ugyanis ezek is tartalmaznak valamilyen savanyagot.
A sav önmagában azonban még nem elég, széndioxidot csak akkor fog termelni (buborékokat), ha hevítjük is,azaz megsütjük. A szódabikarbónával azért kell még vigyázni, és mindig csakis az előírt mennyiséget belerakni a sütibe, mert fémes, kellemetlen ízt idézhet elő a desszertekben.
Szintén jellemző a szódabikarbónára, hogy minél több idő telik el az összeállítás és a sütés között, annál nagyobb és látványosabb eredményt lehet elérni vele. Összességében az is elmondható róla, hogy természetes alapanyag, ezzel szemben a sütőpor, kémiai úton előállított mesterséges térfogatnövelőszer.

A sütőport három alapanyag alkotja, meglepő módon szódabikarbóna, borkősav és kukoricakeményítő. A mai „modern” sütőporok kétfázisúak, ez lényegében azt jelenti, hogy kétszer fejtik ki a hatásukat. Először amikor összekeverjük a többi alapanyaggal. Megfigyelhetjük, hogyha egy kis időre magára hagyjuk az összegyúrt sütőporos tésztát, annak egy kicsit megnő a térfogata, persze nem olyan mértékben, mint az élesztős tésztáknál, de azért van különbség így is. Második és látványosabb hatását akkor fejti ki, amikor hővel érintkezik, sütés közben. Mivel a sütőpor már tartalmaz savat (borkősav), ezért általában a vele készült sütik már nem igényelnek savas összetevőt. A vele készült sütemények levegős és könnyebb állaga ezért sokkal jobban borítékolható, mint a szódabikarbónával készülteké.

(kép forrása: pinterest.com)

De mi a helyzet azokkal a sütikkel, amikbe mindkettő kell? Sokszor találkozunk ilyen receptekkel is. Ezek olyan sütemények, amiknél a szódabikarbóna hatása még savval érintkezve sem lenne elegendő. A sütőporral és szódabikarbónával készült süteményeknél a cél, a lehető leglevegősebb szerkezet elérése (pl. piskóta).

Remélem hasznosnak találtátok ezt az összefoglalót, ígérem, a közeljövőben jelentkezem még hasonló okosságokkal! 😉

A meggyről elmondható, hogy pont akkor van szezonja, amikor kell. Amint beköszönt a kánikula, éppen megérik és készen áll arra, hogy kellemes savanyúságával felfrissítsen minket. Ahogy elérkezik a szezonja nálam is beindul a „meggyüzem”. Készülnek a piték, a lekvárok, szószok, a torták, a piskóták és persze jól lehűtve önmagában is annyit fogyasztunk belőle, amennyi csak belénk fér.  Mostanában azonban poharas desszertekkel is próbálkozom, hiszen azok ebben a nagy melegben, igazán jól tudnak esni.
Az utóbbi időben azokat a tejtermékeket, amiket tudok, igyekszem kiváltani növényi alternatívájukkal. Sokat olvastam arról, hogy a tej “nem jó” az emberi szervezetnek és most ezt tesztelem…valóban jobb a közérzetem és egyre kevésbé hiányzik a valódi tehéntej. 🙂 Ez persze nem azt jelenti, hogy Ti ezt a receptet nem készíthetitek el jó sűrű és gazdag görögjoghurttal, amivel biztos, hogy ugyan olyan finom, vagy még jobb…:)
Ezt a desszertet két változatban készítettem el. Az egyik, keksszel gazdagon megpakolt, így egészen sűrű,  könnyedén kanalazható, igazi poharas desszert. A másik változat felesleges kalóriáktól mentes, könnyed finomság és inkább egy jó sűrű meggyturmixra hasonlít. Rajtatok áll, hogy melyiket szeretnétek, de szerintem mindkettőt érdemes kipróbálni! 🙂

Hozzávalók:

• 25 dkg magozott meggy
• 25 dkg mandula joghurt (Alpro)- vagy sűrű görögjoghurt
• 1 tk stevia (vagy 1 ek kristálycukor)
• 1 ek tápióka szirup, vagy méz
• ½ db citrom leve
• 1 tk vanília kivonat (vagy egy vaníliarúd kikapart magjai)
• ½ cs. zselatinfix
• 8 dkg mézes keksz (a kekszes változathoz)
• friss meggy a díszítéshez

Elkészítés:

• A kimagozott meggyet tegyük egy műanyag edénybe, öntsük rá joghurtot, a cukrokat, a tápiókaszirupot, a vaníliát, a citrom kifacsart levét és turmixszoljuk össze.

• Ezután öntsük bele a féltasaknyi zselatinfixet és robotgéppel habosítsuk egy darabig.
• Poharakba adagoljuk. A kekszes változatnál a kekszet és meggyhabot rétegezzük, a végén pedig díszítsük friss meggyel és kekszmorzsával.

• Tegyük a hűtőbe 2-3 órára, hogy jól lehűljenek.