Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

A jelenlegi szakácsmustra kiírója „Fűszermánia” Gabi, aki egy örök klasszikust, Lajos Marit választotta a forduló témájának. Örültem, mert az írásai között kutakodva, sok ismerős receptet, igazi „otthoni” ízekre emlékeztető ételt, süteményt találtam. Különösen inspirálóan hatott a húsvéti időszakban a sütemények kitalálásakor.
Nálam minden ünnep alkalmával készülnek sokáig elálló, linzerek, kekszek, és egyéb sütemények, de igyekszem mindig valami krémesebb különlegesebb desszerttel is készülni. Ebben az évben a Lajos Mari féle gesztenyés pogácsára esett a választásom. A gesztenyét nagyon szeretjük, különösen rummal és puha piskótával kombinálva, így nem is volt kérdés, hogy ez a recept ízleni fog-e nekünk. A külsője nagyon tetszetős. Igazi kis minitorták, a tetejük lágy csokikrémmel borítva. Azt hiszem, minden ünnepi asztal egyik ékköve lehet. Pár óra pihentetés után már fogyasztható is. Mindenképpen érdemes kipróbálni, méltó zárása az ünnepi, családi étkezéseknek. 🙂

Az eredeti recept itt olvasható. Én kissé módosítottam rajta.

Hozzávalók:
Piskóta:

4 db tojás
4 ek kristálycukor
4 ek liszt (én a piskótához mindig fele-fele arányban használok rizs és finomlisztet, mert azt tapasztaltam, hogy így még légiesebb lesz a tésztánk)
1 mk sütőpor
1 csipet só (a tojásfehérje felveréséhez)

3 ek lekvár (a legjobb a sárgabarack, de a szilva, vagy pl. az áfonyalekvár is megfelelő)

Krém:

2 tojássárgája
5 dkg porcukor
1 tasak bourbon vaníliás cukor
25 dkg gesztenyemassza
2-3 ek rum
2 dl tejszín

Csokoládémáz:

5 dkg (fél tábla) jó minőségű étcsokoládé
0,5 dl tejszín

Díszítés:

Sült gesztenye szemek, esetleg durvára vágott dió, vagy pisztácia

Elkészítés:

A piskótaalaphoz válasszuk ketté a tojásokat. A fehérjéből egy csipet sóval és két evőkanál cukorból verjünk kemény habot.  A sárgájához szintén adjunk két evőkanálnyi cukrot, majd azt is verjük habosra, egészen addig, amíg buborékos, világos sárga színű masszát nem kapunk. A két keveréket forgassuk össze, nem kell teljesen, elég„márványosra”.

Ezután szitáljuk rá a sütőporral összekevert lisztet és óvatos, forgató mozdulatokkal, ügyelve arra, hogy a fehérjét ne törjük össze, készítsünk homogén piskótamasszát. Öntsük kivajazott kb. 25*30 cm-es tepsibe és süssük 180 fokon előmelegített sütőben kb. 15 percet. Tűpróbával ellenőrizzük a piskótát.

Ha elkészült, hűtsük ki, majd nagyobb pogácsaszaggatóval vágjunk korongokat belőle (figyeljünk rá, hogy a lehető legkevesebb piskóta menjen kárba, használhatunk eltérő méretű szaggatókat is, a maradék egyébként tökéletesen felhasználható pl. puncsgolyó készítéséhez, vagy poharas desszertekhez.)

Amíg sül a piskótánk, mikróban melegítsük forróra a lekvárt, amennyiben nagyobb darabok lennének benne, passzírozzuk le és hagyjuk langyosra lehűlni.

Közben készítsük el a gesztenyekrémet. Ehhez gőz felett verjük fel a tojássárgáját a porcukorral és a vaníliás cukorral együtt. Ezután, vegyük le a gőzről és adjuk hozzá az előzőleg villával összetört gesztenyemasszát és a rumot (természetesen az aroma is megfelelő), egyenletesen keverjük össze.

Ezután verjük fel a tejszínhabot és a két masszát vegyítsük össze. Rakjuk habzsákba (lecsípett sarkú nejlonzacskóba).

A tésztakorongokat kenjük le a lekvárral és minden másodikra nyomjunk a gesztenyés krémből is. Mindegyik krémes korongot befedünk egy sima lekvárossal.

A csokoládémázhoz a fél deci tejszínt forróra melegítjük (ne forraljuk fel) vegyük le a tűzről és tördeljük bele az étcsokit. Addig kevergessük, amíg sűrű csokoládékrémet nem kapunk. Mindegyik tortácska tetejét kenjük le a csokoládémázzal és díszítsük tetszés szerint.

Tálalás előtt 2-3 órán át tartsuk a hűtőszekrényben.

A mostani VKF témája a „Kedvenc szakácskönyvem”.
Mint sokan mások én is úgy vagyok vele, hogy képtelen vagyok ellenállni az új szakács (leginkább sütis) könyveknek és magazinoknak. Szó szerint a fejünkre nőttek ezek a kiadványok (a hálószobában az ágy fölé fúrtuk a legújabb polcokat, azon sorakozik szépen a gyűjteményem… csak ránk ne szakadjon). 🙂 Próbálom magam visszafogni és azzal nyugtatni, hogy úgyis van már 1-2 jól bevált darab, amikben mindig remek recepteket találok.
Nálam (sőt inkább nálunk, mert anyukámnak is ez volt) az aduász, a Váncza féle „A mi süteményes könyvünk”. Ez a jó öreg textilkötésű, aranyozott betűjű könyvecske biztos sokatoknak ismerős… Szerintem aranyat ér, mindenegyes betűje. Nem csak hogy tele van kiváló, klasszikus, régi polgári süti receptekkel, de különböző konyhai tanácsokkal is bőven ellátja a kedves olvasót. Külön rajongok a benne lévő rajzos illusztrációkért, ugyanis mindenegyes recept mellet szerepel egy „ceruzás” rajz az adott süteményről. A nyelvezete is külön említést érdemel, hiszen az a mai olvasó számára igen szórakoztató. Hiányoznak ezek a békebeli ízek (és könyvek), éppen ezért mindközül nekem ez a kedvenc szakácskönyvem. 🙂

A könyvben olvasható recept nem autentikus Sacher Torta recept. Ez egy gyorsabban és egyszerűbben elkészíthető változat. Váncza nem rak bele sárgabaracklekvárt, viszont ez a süti nekem elképzelhetetlen a nélkül, így én raktam bele… ezzel a változtatással szinte olyan, mint az eredeti… érdemes kipróbálni! 🙂

Íme a recept a könyvből idézve:

„16 dkg vajat, 16 dkg cukorral, 16 dkg megolvasztott csokoládéval  ½  cs. Váncza vanillincukorral és 4 tojássárgájával ½ óráig keverünk, azután 10 dkg liszttel kevert ½ cs. Váncza sütőport legvégül 4 tojás habját adjuk hozzá. Tortaformában enyhe tűznél sütjük s kihűlés után cukros csokoládémázzal vonjuk be. A tetejét vaníliás tejszínhabbal vastagon bekenjük.”  

Az én változtatásaim a recepten:

16 dkg csoki helyett, csak egy táblányit, azaz 10 dkg használtam. Mivel féltem, hogy a piskótám 10 dkg liszttől nehéz lesz, ezért én csak 3 púpos evőkanálnyit raktam bele és így szerencsére nagyon könnyedre sikerült. A tésztát 175 fokon sütöttem kb. 20-25 percet. A tetejét 5 dkg magas kakaótartalmú csokoládé és kb. 0,3 dl. tejszín keverékéből ganache-t készítettem és azzal vontam be, ét és fehér csokicseppekkel díszítettem. A tejszínhabot teljesen kihagytam és helyette házi baracklekvárral töltöttem, mert mégis ettől Sacher a Sachertorta. 🙂

A 31. SAD forduló háziasszonya Lilla a „kisbogar.hu”remek blog szerzője. A téma, amit választott a „föld körül” címet viseli. Nagyon örültem, amikor megláttam a kiírást. Most, hogy itt a tavasz, közeledik a nyár, egyre többet foglalkoztat engem is az utazás gondolta. Sokszor lélekben már más tájakon kalandozok, és új ízeket fedezek fel…:)

Több receptötletem is van erre a fordulóra, de most egy olyannal kezdeném, ami igazán közel áll a szívemhez és, amit nagyon szeretek.
Már említettem itt a blogon, hogy egy kis ideig éltem Stockholmban, Svédországban. Nagyon szerettem ott lenni és szüntelen visszavágyódom, így az ott kóstolt ízeket és igyekszem visszaidézni, ezért gyakran készítek skandináv fogásokat. 🙂
Odakint nem olyan elterjedt a cukrászat és a süti fogyasztás, mint nálunk, de persze a finom édességeket ők sem vetik meg. Van néhány specialitásuk, amiket itthon is jól ismerünk pl. a „kanelbullar”- alias fahéjas csiga, a mandulatorta, a Prinsesstårta (hercegnő torta) vagy a semla, amit általában ilyenkor tavasz, húsvét környékén fogyasztanak a svédek.
Mindezek mellett nagy népszerűségnek örvend a mazarin, amit számos ízesítésben árulnak. Szívesen nassolják kávé és tea mellé, az év minden időszakában. Amikor kint voltam én is alaposan megismerkedtem több fajtájával is. 🙂 Létezik citromos, tejes és mandulás változat is. Amit viszont én a legjobban kedvelek, és amit ezúttal megpróbáltam reprodukálni az az almás-mandulás változat.
A mazarin-ról általánosságban azt érdemes tudni, hogy ezek finom omlós linzeralapú minitorták, amik változatos töltelékekkel vannak megtöltve, a tetejét pedig gyakran dísztik cukormázzal. Részletesebben itt olvashattok róla.

Íme tehát az ínycsiklandozó svéd aprósüti receptje és néhány kedvcsináló kép erről a gyönyörű országról. 🙂

A recept forrása, svédül beszélő olvasóimnak 🙂 – némileg módosítottam rajta…

Hozzávalók 8 db-hoz:

Tészta:
1,5 dl finomliszt (kb. ¾ bögre)
7,5 g vaj
1 evőkanál porcukor
2 tk víz
1 mk ecet (ezt én raktam külön hozzá, mert tapasztalataim szerint, ettől omlósabb lesz a tészta, az ízét pedig egyáltalán nem lehet érezni)

Töltelék:

5 dkg őrölt mandula
2 kisebb alma
2 ek cukor
1 tk sütőpor
5 dkg vaj
1 tk fahéj
1 tojás

A szóráshoz:
1 tk porcukor
1 maréknyi mandulapehely

Elkészítés:

Az omlóstésztához a lisztet átszitáljuk és morzsává dolgozzuk a vaj segítségével. Ezután hozzáadjuk a cukrot, a vizet és az ecetet. Alaposan összedolgozzuk és jól formázható tésztát gyúrunk belőle. Előfordulhat, hogy tészta nehezebben áll össze, ilyenkor tegyünk hozzá még 1-2 teáskanálnyi vizet és gyúrjuk össze. Egy kis türelem kell hozzá, mert ez 8-10 percet biztosan igénybe fog venni. Cserébe viszont csodásan lágy és omlós lesz a végeredmény. Amennyiben elkészültünk vele, pihentessük egy picit a tésztát, és csináljuk meg a tölteléket.

Ennek az elkészítése is igen egyszerű. Minden hozzávalót, a tojás kivételével a konyhai robotgépbe rakunk (az almákat meghámozott, felkockázott állapotban) és alaposan (péppé) összedolgozzuk, majd hozzákeverjük a kissé felvert tojást is.

A tésztát szaggassuk ki és rakjuk kosárkaformákba. Az alját szurkáljuk ki, hogy a gőz távozni tudjon sülés közben és halmozzuk rá a tölteléket (nem kell elősütni).

A tetejét szórjuk meg a mandulapehellyel és süssük 180 fokra előmelegített sütőben 25 percet, amíg az oldalán a tészta kissé megpirul. Langyosan és kihűlt állapotban is nagyon finom! 🙂

Végül pedig a svédországi kedvcsináló:

Mostanában gyakran kísérletezek lisztmentes, vagy speciális lisztekből készült süteményekkel. Ez a finom túrótorta is egy ilyen próbálkozásnak az eredménye.
Mindenképpen szeretném Veletek megosztani ennek a könnyen és gyorsan elkészíthető, nagyon finom és alakbarát süteménynek a receptjét. Higgyétek el, mindenki szívesen fogja fogyasztani, az is, aki szereti a hasát és az is, aki vigyázz a vonalaira… képtelenség neki ellenállni.:)

A túró amúgy is egy klassz dolog.
Magas fehérjetartalma miatt egyike az igen értékes élelmiszereinknek. Nemcsak finom, de még egészséges is. Különös módon számos nyugati országban vagy egyáltalán nem is ismerik a túrót, vagy teljesen másképp használják fel. A franciák és a britek elhűlve tekintenek ránk, amikor meglátják, hogy mi magyarok csokival leöntve szeretjük fogyasztani (túró rúdi), vagy csuszával, pirított szalonnával, és még egyéb számukra fura módon használjuk fel ezt a különlegességet. Pedig nem tudják, milyen finomságokról maradnak le…mint pl. ez a torta. 😉

Hozzávalók 6 személy részére:

50 dkg tehéntúró
10 dkg aszalt sárgabarack
1 ek rum
1 dl víz
15 dkg eritrit (vagy 10 dkg cukor)
175 g tejföl (1 db kis pohár)
2 db tojás
1,5 tk vaníliaaroma
1 tasak tejszínes pudingpor
1 citromból nyert citromhéj
2 dkg vaj (tortaforma kikenéshez)
1 evőkanál étkezési keményítő (tortaforma kikenéshez)

Elkészítés:

Mivel a torta összeállítása, pár percig tart, ezért kezdjük a sütő előmelegítésével.  Alul- felül sütési funkción állítsuk be 180  fokra. A barackot áztassuk be az egy evőkanálnyi rum és a víz keverékébe (ezt akár pár órával előtte is megtehetjük, hogy jó szaftosak legyenek a barackok).
A túrót villával alaposan törjük át és az összes hozzávalót, a barackok kivételével keverjük hozzá.

A masszát egy kivajazott, keményítővel kiszórt kapcsos tortaformában oszlassuk el (24-26 cm). Ezután a tetejére egyenletesen szórjuk rá a lecsöpögtetett és papírtörlővel felitatott barackot.

Rakjuk a sütőbe és süssük 40 percet, de tűpróbával ellenőrizzük! Porcukorral meghintve tálaljuk. Egy tartalmas leves után kiváló második fogás. 🙂

FRISSÍTÉS!

Andi ezt a receptemet is elkészítette, íme az eredmény:

Szerintem csodásan néz ki, köszönöm, hogy kipróbáltad! 🙂

Már írtam a gombás- mozarellás pite esetében, hogy mostanában pitekészítési mánia jött rám. 🙂 Így hát vasárnap este, fogtuk magunkat a párommal és feltúrtuk a hűtőt lehetséges pite alapanyagok után kutatva. Találtunk is egy doboznyi jó kemény téli körtét és néhány szem almát… gondoltam ez a két összetevő, tökéletes pitealap lesz. Tényleg jól bevált. A karácsonyról megmaradt mézeskalácsfűszerekkel jól megízesítve csodálatos illatokat sikerült a konyhába varázsolni, ami egy hideg téli estén jól is esett. 🙂

Hozzávalók:

20 dkg finomliszt
1 késhegynyi sütőpor
10 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 csipet só
2 tojás sárgája

A sütőporos lisztet összekeverjük a cukorral és a sóval, majd hozzáadjuk az apró kockára vágott hideg vajat. Ezt a tenyerünk között alaposan elmorzsoljuk, ezután hozzárakjuk a két tojás sárgáját is. Homogén tésztát gyúrunk belőle és fóliába csomagolva a hűtőben pihentetjük, amíg a tölteléket el nem készítjük.

Töltelék:

1 kg körte
2 db alma
1 ek kristálycukor
1 ek méz
1 ek mézeskalács fűszerkeverék

A töltelék elkészítése igen egyszerű. Nincs más dolgunk, mint az összes hozzávalót kb. 20-25 perc alatt (fedő alatt) puhára pároljuk.

Habcsók:

2 tojásfehérje
2 ek cukor
1 csipet só

A habcsók hozzávalóit egy keverőtálba rakjuk, és kemény habot verünk belőle.

Ha mindennel elkészültünk, a tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk és piteformába rakjuk. Szépen eligazgatjuk és egy villa segítségével kiszurkáljuk az alját. Ezután sütőpapírt és pitesúlyt (vagy babot) rakunk rá és előmelegített 180 fokos sütőben 10 perc alatt elősütjük a tésztát.

Miután elősült a piténk, kivesszük és ráhalmozzuk a tölteléket, majd a habcsókot is, amit szépen egyenletesen elsimítunk a tetején. A sütő hőfokát mérsékeljük 165 fokra és süssük további 15 percet a piténket. Akkor jó, ha a hab karamelles aranybarna színűre sül.

Valahogy úgy érzem a palacsinta újra reneszánszát éli, de az is lehet, hogy soha nem ment ki a divatból, mert ez egy örök kedvenc. 🙂

A legújabb SAD fordulóra készülve, úgy döntöttem, hogy különleges palacsintavariációkat fogok kipróbálni, hogy egy kicsit új megközelítésből is megszeressük ezt a régi kedvencet.

A címben valószínűleg sokatoknak nem mond semmit az a szó, hogy rogac. Ez valójában a szentjánoskenyér őrlemény balkáni neve, ami azon a vidéken széles körben elterjedt. Én is nagy rajongója vagyok, mert finom diós illatú, különleges aromájú hozzávaló, amiből mindenféle süteményeket szoktak készíteni, sőt mák vagy dió helyett simán a kifőtt tésztára is használják feltétként. Nagyon sajnálom, hogy itthon szinte ismeretlen…Karobporként Magyarországon is lehet venni, de az egy sokkal sötétebb és intenzívebb ízű őrlemény, mint a rogac. Valószínűleg másképpen dolgozzák fel, ezért lehet szentjánoskenyér és szentjánoskenyér között olyan nagy a különbség. 🙂
Ha nem hoztatok a legutóbbi horvátországi nyaralásból rogac-ot…, akkor javaslom, hogy próbáljátok ki az itthon kapható karobporból, aztán pedig küldjétek el nekem az eredményt, mert nagyon érdekel, milyet sikerül sütni belőle. 🙂 Egyébként mennyei az íze, a sima palacsintatésztának teljesen új jelentést ad és most egy ideig biztos mindig így fogom elkészíteni.

Én tölteléknek rumos-mazsolás párolt almát készítettem, mert az nagyon passzol a szentjánoskenyér izéhez és gyakran párosítják azzal, de biztos vagyok benne, hogy ez a karob palacsinta bármilyen házi lekvárral ugyanolyan isteni! 🙂

Hozzávalók: (2-3 személy részére)

5 ek teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt (vagy finomliszt)
1 ek rogac (alias karobpor)
½ tk sütőpor
2 db tojás
0,5 dl mandulatej (vagy sima tej)
2 ek eritrit (vagy cukor)
kb. 1 dl buborékos víz

Töltelék:

4 db közepes alma
3 ek eritrit
1 ek rum (vagy rumaroma)
1 marék mazsola
1 tk fahéj

Elkészítés:

A lisztet a sütőporral elkeverjük, hozzárakjuk a tojást, a cukrot és a tejjel csomómentesre keverjük. Ezután, felöntjük annyi ásványvízzel, hogy híg palacsintatésztát kapjunk. 5-10 percig pihentessük a tésztát.

A töltelékhez az almát a héjával együtt felkockázzuk és egy lábasba rakjuk a többi hozzávalóval együtt. 10-15 perc alatt puhára pároljuk és hagyjuk kihűlni.

Közben elkezdhetjük a palacsinták kisütését. Ha elkészültek, vagy a hagyományos formában feltekerjük őket, vagy, ha kicsit elegánsabbak akarunk lenni, négyrét hajtjuk és porcukorral tálaljuk. 🙂

Most, hogy lassan a január vége felé járunk és beléptünk a farsangi időszakba, mindenkinek fánkot támad kedve sütni, és én sem voltam ezzel másképpen.

A fánk viszont az egyik legbűnösebb élvezet…így igyekeztem olyan változatot elkészíteni, ami kevésbé gyarapítja az úszógumikat…:) A cukrot a nálam a jól bevált eritritre, a fehér lisztet pedig tönkölylisztre cseréltem. Az eredeti receptemhez képest, annyit változtattam még rajta, hogy egy maréknyi finom aranymazsolával gazdagítottam a tésztát. Percek alatt elfogyott, higgyétek el, érdemes kipróbálni. Mennyeien könnyed és finom, valamint alakbarát.
Mivel nálam nagyon bevált a joghurtöntet, én ezzel tálaltam, de a páromnak pl. jobban ízlett házi baracklekvárral. Könnyű hétvégi csemege.

A fánk legendáját még szeretném nektek elmesélni, mert szerintem nagyon jópofa. 

A történet szerint élt Bécsben egy nagyon ügyes és népszerű pék asszony, akinek a kenyereiért folyton kígyózó sor állt. A nagy hajtást szegény pékné nem bírta sokáig és mérgében az újja hegyével felkapott egy éppen kelő kenyérdarabot és a várakozókra hajította. A dobást azonban elvétette és a tésztadarab a forró olajos lábasban landolt, ahol csábítóan arany barnára és illatosra sült. Történetünk hőse ezzel pedig azt érte el, hogy ezután már nem csak finom kenyereiért tolongott a sor, hanem az új finomságot is vitték, mint a cukrot, ez volt a Krapfen…:)

A fánk egyébként a termékenység és a házasság szimbóluma is. A régi időkben a háztűznéző, mindig a februári, farsangi időszakra esett. A mondák szerint, ha az érkező legény elfelezte a neki felkínált fánkot a ház eladósorban lévő leányával a szerelmét viszonozta és képletesen is megszületett az új frigy. A szalagos fánk pedig még ennél is egyértelműbb jelentéssel bír, az oldalán lévő szalag a karikagyűrű örökkévalóságát jelképezi.

A szép mesék után pedig következzen a recept:

Hozzávalók:

2 db egész tojás
4 ek xukor
1 csipet só

A tojásokat a xukor-ral és a csipet sóval habosra keverjük, ehhez kb. 5 perc szükséges robotgép segítségével.

180 g túró
2 ek tejföl

A túrót és a tejfölt villa segítségével áttörjük, majd óvatos, forgató mozdulatokkal a tojásos keverékhez adjuk.

3 ek liszt
½ tk sütőpor

Ezután hozzászitáljuk a sütőporos lisztet és gyengéden összekeverjük.

1 marék aranymazsola
½ tk vaníliaaroma

Utolsó lépésként a mazsolát és a vaníliát is hozzákeverjük.

A formákat alaposan kiolajozzuk és nyomózsák segítségével a tésztát beleadagoljuk. Előmelegített 180 fokos sütőben 25 perc alatt megsütjük. 

Egy újabb recept a 69. VKF fordulóra. Beismerem, hogy nagyon megfogtak ezek a trükkös tészták. 🙂 Csak úgy kavarog a fejemben a sok receptötlet a különböző lisztfajtákból. Mit is készíthetnék, máklisztből, amarántlisztből…stb.?

A palacsintát nálunk mindenki szereti, a kókuszt is, így hát adott volt az ötlet, hogy kókuszos palacsintát fogok készíteni. Kókuszlisztet még csak különböző kekszek elkészítéséhez használtam, így már nagyon vártam, hogy valami újabb édességet készíthessek belőle. A végeredmény egy nagyon kellemes ízű, puha, extrakókuszos palacsinta lett, aminek ráadásul nagyon alacsony a kalóriatartalma…kell ennél több? 😉

Hozzávalók: 2 főre

2  ek kókuszliszt
2  ek teljes kiőrlésű (tönköly) búzaliszt
1 ek édesítő (pl. eritrit)
0,5 dl szódavíz
késhegynyi sütőpor
2 db tojás

A töltelék lehet lekvár, kókuszkrém, de én fahéjas joghurt szósszal tálaltam. 🙂

Elkészítés:

A liszteket és a sütőport egy tálba rakjuk, hozzáadjuk az édesítőt. Ezután hozzáütjük a 2 db tojást és csomómentesre keverjük. Ezután annyi szódavízzel, vagy kókusztejjel öntjük fel, hogy híg palacsintatésztát kapjunk. A palacsinták kisütését, azonnal kezdjük meg, mert a kókuszliszt, gyorsan magába szívja a folyadékot és a tésztánk túl sűrű lesz.

Tálaljuk feltekerve vagy, ahogy én csináltam, kettéhajtva joghurtszósszal bőségesen leöntve. 🙂

(A tésztát csomómentesre keverjük ki, ez még a folyadékkal nem felöntött alaptészta)

A mai napon a barátnőimet vártam egy igazi csajos „pletykálós estére”. Mivel így karácsony után nem kívántunk semmi kiadós, cukros desszertet, ezt a különlegességet készítettem el a sushi után második fogásnak. Nagy sikere lett, igazi egzotikus édesség. 🙂

A tápióka pudingot tápióka gyöngyből készítettem el. De, hogy mi is ez pontosan?

A tápióka végülis egy feldolgozott forma, a manióka gyökérből nyert keményítő. Ez a semleges ízvilágú növény Afrika trópusi részein honos. Apró fehér gyöngyök, amik megfőzve átlátszóvá vállnak és gumis állagúak – de ezt értsétek pozitív értelemben, mert nagyon kellemes rágcsálni, olyasmi, mint a gumicukor. A gyerekeknek igazi egészséges nassolnivaló.

A mandarinszószhoz:

5 db mandarin
3 ek eritrit
1 tk vanília kivonat

A meghámozott mandarinokat egy teflonlábasba tesszük, hozzáadjuk az édesítőt és a vaníliát. Ezután kb. 20-25 perc alatt sűrűre (lekvárszerűre) főzzük.

Tápióka puding:

10 dkg tápiókagyöngy
1 dl víz
4 dl kókusztej
1 vaníliarúd kikapart magja
3 ek eritrit

A kimért tápiókagyöngyöt egy lábasba rakjuk, felöntjük a vízzel és 20-25 percig állni hagyjuk, hogy teljesen megdagadjanak.

Ezután hozzáadjuk a kókusztejet és a vaníliamagokat. A tápiókát addig főzzük, amíg teljesen átlátszóvá nem vállnak. Ezt az állapotot kb. 15-20 perc alatt lehet elérni. Ezután húzzuk félre és adjuk hozzá az édesítőt. Ha kihűlt rakjuk poharakba és hűtsük 1-2 órát. 

Lassan kezd hagyománnyá válni nálunk, hogy ezt az édességet minden karácsonykor elkészítem. Azért jó, mert hűtőben elég sokáig eláll. (Igaz, azt még nem sikerült letesztelni, hogy pontosan mennyi ideig, mert 2-3 nap alatt megettük az egészet.) Különösen a szüleim szeretik, ezért Nekik mindig dupla mennyiséggel készítek ajándékba. Celofánba csomagolva, masnival átkötve tökéletes gasztroajándék.
Ez a bon-bon mondhatjuk, hogy tele van minden „földi jóval”. 🙂 Bátran variálhatjuk az otthon felhalmozódott, megmaradt aszalt gyümölcsökkel, sőt azt is megkockáztatom, hogy whisky helyett nagyon finom lehet még rummal is, vagy akár brandyvel. Ez egy alap recept, tehát variáljuk kedvünkre és készítse el mindenki a saját változatát! 🙂

Én azért kedvelem a whisky-t, mert ennek igen karakteres az íze. Csodás, ahogy az órákon át alkoholban áztatott aszalt gyümölcsök megszívják magukat és megduzzadnak. Amikor pedig ráharapunk igazi ízbomba, ahogy a whisky íze átjön a krémes csokoládén keresztül. Nagyon-nagyon finom, kár kihagyni ezt az élményt. 🙂

A whisky-ről azonban szeretnék Nektek megosztani néhány érdekességet.
Azt bizonyára mindenki tudja, hogy olyan égetett szesz, amely őrölt gabona erjesztésével és lepárlásával, majd fahordóban – többnyire tölgyfa – való érlelésével készül. Az ital típusa szerint, azonban készülhet árpából, árpamalátából, rozsból, rozsmalátából, búzából, kukoricából vagy ezek keverékéből. A legmagasabb minőségűek és legdrágábbak a házasítatlan malátawhiskyk (ún. single malt-ok). A különböző nemzetek más és más alapanyagokból készült whisky-t fejlesztettek ki és vallanak magukénak. Érdekességként, íme, néhány:

A skót whiskyket (Scotch whisky) legalább kétszer, némely esetben háromszor párolják le. A nemzetközi jog szerint a Scotch megjelölést csak Skóciában desztillált és legalább három év és egy napig tölgyfa hordóban érlelt whisky viselheti.

A legtöbb ír whiskyt háromszor párolják le. Hagyományosan a kisüsti lepárlást alkalmazták, de a modern időkben a kevert whisky-khez (blended) gyártott gabona whisky-ket (grain) lepárlótornyot alkalmazó folyamatos lepárlással készítik. A törvény szerint az ír whiskyt Írországban kell készíteni és legalább három évig fahordóban kell érlelni, bár általában az érlelés ennél három-négyszer hosszabb ideig tart.

A kanadai whiskyk általában könnyebbek és lágyabbak, mint a többi whisky-stílus. Egy másik közös jellemzőjük a rozsmaláta alkalmazása, ami teljesebb és lágyabb ízhez vezet.

Az amerikai whisky alaptípusa a grain whisky, amelyek összetételében a kukorica (bourbon whisky, kukoricawhisky) és a rozs (rozswhisky) jelentős szerepet játszik. Lepárláskor általában nem készítenek 80%-nál nagyobb alkoholtartalmú párlatot és a nem kukorica whiskyt legalább 2 évig érlelik új, belülről elszenesített tölgyfahordóban.

(Forrás: Wikipédia)

 A sort még sokáig folytathatnám, mert számos más nemzet is kikísérletezett saját whiskyt. Az elkészítési eljárásról és a tárolásról még igen sokat tudnék Nektek mesélni, de bizonyára már nagyon várjatok a receptet. 🙂

Íme, tehát a Whisky-s bon-bon elkészítésének módja:

Hozzávalók:

5 dkg mazsola
5 dkg aszalt sárgabarack
5 dkg vörös áfonya (természetesen mindegyik aszalt és helyettesíthető más gyümölcsökkel-, meggyel, szilvával, körtével stb.)
5 dkg mandula
5 ek tejszín
15 dkg étcsokoládé (lehet tej is)
2,5 dl whisky

A bevonáshoz:
10 dkg magas kakaótartalmú, legideálisabb esetben 70 %-os csokoládé
1 ek étolaj

Elkészítés:

Az aszalt gyümölcsöket apró kockára vágjuk és felöntjük annyi whiskyvel, hogy kicsit ellepje. Egy éjszakára (8-10) órára, letakarva hűtőszekrénybe rakjuk.

Másnap az 5 dkg mandulát késes aprítóban közepesen durvára aprítjuk és félrerakjuk. A 15 dkg csokoládét vízgőz felett megolvasztjuk és hozzáöntjük a tejszínt. Ezután hozzáadjuk a leszűrt, aszalt gyümölcsöket, a  durvára aprított mandulát és alaposan elkeverjük. Kicsit hagyjuk hűlni, majd frissen tartó fóliára halmozzuk, alaposan betakarjuk és hengert formázunk belőle. Mehet újabb 2-3 órára, vagy akár egy éjszakára a hűtőbe. Ha megdermedt, folytatjuk a bon-bon készítését.

A bevonáshoz való csokoládét szintén vízgőz felett, vagy mikróban megolvasztjuk, hozzáadjuk az egy evőkanál olajat, hogy szép fényt adjon a bon-bon-nak. Szilikon ecsettel lekenjük a csokoládéhengert majd 10-15 percre újra a hűtőbe rakjuk. Ezután megismételjük a folyamatot és szép, egyenletes csoki réteggel bevonjuk a bon-bont. Újra hűtőbe tesszük, majd éles, meleg vízbe mártott késsel felszeleteljük, tehetjük bon-bon kapszliba, vagy tetszés szerint csomagolhatjuk, tálalhatjuk.

(Elnézést a rémes képéért, azért az életben szebb felvágva:))