Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

Mai modern ételeink telis- tele vannak rejtett cukrokkal. El sem tudjuk képzelni, hogy mennyi cukor van az előrecsomagolt fehérkenyérben, péksüteményekben, üdítőkben, gyorsfagyasztott ételekben, sőt még az egészségesnek hitt müzlik és gyümölcsjoghurtok is rengeteg cukrot tartalmaznak.  A probléma, hogy a természetben előforduló növények cukortartalma lényegesen alacsonyabb, mint a bolti fehércukoré és a szervezetünk nincs felkészülve ilyen mennyiségű cukor befogadására. Amit pedig nem tud felhasználni, megerjed a szervezetben és ennek számos káros következménye lehet. Méltóan nevezik a „lassan ölő, édes méregnek”. Röviden felsorolnám, hogy milyen következményei lehetnek a túlzott cukorfogyasztásnak.

• Alkoholképződés: Vagyis súlyosan károsíthatja a májat és az idegsejteket
• Trombózisképződés
• Szívinfarktus veszély
• Cukorbetegség
• Elhízás
• Emésztőrendszeri megbetegedés
• Köszvény és csontritkulás
• Rák
• Súlyos vitaminhiány
• Általánosan rossz közérzet és fáradékonyság

Részletesebben IDE KATTINTVA olvashattok  a cukor káros hatásairól. Továbbá, hoztam egy képet, ami kicsit mindenkit elijeszt majd a „fehér méregtől”. Ezen azt láthatjátok, hogy az egyes élelmiszerek mennyi cukrot tartalmaznak, meglepő és kicsit ijesztő is.

Ezekből okulva fontos, hogy arra törekedjünk, hogy minél kevesebb finomított fehércukrot fogyasszunk.  Hiszen annyit, amennyire szüksége van szervezetünknek bőven elfogyasztunk egy átlagos és helyes étrend elfogyasztása során.

Ez nem azt jelenti, hogy teljesen nélkülöznünk kellene az édes ízeket, vagy a sütiket. Szerencsére számos olyan termék létezik, amivel sütés során helyettesíthetjük a cukrot. Nézzük most ezeket.

Méz: A méz ugyan nem sokkal, de egészségesebb, mint a cukor. Húsz százaléka víz a többi glükóz és fruktóz. Amiért azonban mégis érdemesebb a mézet használni az az, hogy glikémiás indexe 50-55 közé esik, a fehércukoré pedig 68. (A glikémiás index egy 100-as skálán számolva azt mutatja meg, hogy a szénhidrátból mennyi idő alatt lesz glükóz. Az alacsonyabb érték lassú átalakulásra és felszívódásra utal, ami kevésbé emeli meg a vércukorszintet.) Ügyeljünk arra, hogyha mézzel sütünk, hogy a méz keményíti a tésztát, ezért kevesebb használjunk belőle, mint a cukorból. Javaslom, hogy leginkább poharas desszertek, sütés nélküli finomságok elkészítéséhez használjuk. Ilyen esetben ugyanis nem fog változtatni a végeredmény állagán, de az íze finomabb lesz és valamivel egészségesebb is!

Agavé Szirup: A mexikói eredetű agavé növény édes, ragacsos levét sok mindenhez felhasználják, többek között ebből készül a tequila is. Bár kalóriatartalma közel azonos a cukoréval, de mivel másfélszer édesebb annál, így kevesebb sziruppal elérhető a kellő ízhatás. Ezt az édesítőtt én leginkább kekszek és „keményebb” sütemények készítéshez ajánlom.

Juharszirup: A juharszirup a juharfa nedvéből készül. A fa éltető nedvét lecsapolják, majd a besűrűsödött édes nedvet használják sütésre, főzésre. A szirupból port is előállítanak, viszont óvatosan bánjunk vele, mert kétszer olyan édes, mint a nádból vagy cukorrépából nyert cukor. A juharszirup nem csak édes, hanem sok nyomelemet tartalmaz, többek között az energiatermelésben és a normális idegműködés biztosításában fontos szerepet játszó mangánt is. Ezen kívül többek között riboflavin, cink, magnézium, kalcium, kálium és vas található benne. (forrás: http://www.mindmegette.hu/egeszseges-cukorpotlok-48294)

Xilit, avagy a nyírfacukor: A nyírfakéregből vagy kukoricarostból kivont, alacsony kalóriatartalmú xilit nagyon jó helyettesíti a cukrot. Ízében és állagában szinte teljesen megegyezik a „sima” cukorral, de édesebb ezért kevesebb kell belőle. Mindenféle sütemény és édesség elkészítéséhez bátran használhatjuk.

Stevia: Az én személyes kedvencem, ezzel szeretek sütni, főzni és szinte teljesen áttértem ennek használatára, a cukor helyett, a hétköznapi étkezések során is. A steviát a guarani indiánok már réges-rég fogyasztották, és az édes növénnyel a hódítók is hamar megismerkedtek, térhódítását azonban csak az utóbbi években kezdte meg. A stevia kiemeli az édes ízt, de a növényt nem csak édes ízéért érdemes fogyasztani, hanem azért is, mert erős gyulladáscsökkentő hatással bír, valamint segít a vérnyomás csökkentésében. Nagyon jól lehet vele sütni, főzni, csupán a mennyiségére kell odafigyelni, épp ezért a folyékony stevia helyett a por alakú változattal érdemes sütni, mert ebből pont annyi kell, mint a cukorból, pont annyira édesít, és sütésnél az anyaghányad sem borul fel, ha ezt használjuk. A stevia nem emeli meg a vércukorszintet, nincs benne kalória, ellenben nagyon egészséges. Jótékony hatással van a vércukorszintre, a vérnyomásra, segít rendbe tenni az emésztést, és még a fogszuvasodást is megelőzi. Található benne A- és C-vitamin, valamint cinket, rutint, magnéziumot, vasat és foszfort is tartalmaz.

(forrás: forrás: http://www.mindmegette.hu/egeszseges-cukorpotlok-48294)

Eritrit: A zéró kalóriás „cukor” szinte túl szép, hogy igaz legyen…Pedig az eritrit valóban egy kiváló cukorhelyettesítő. 100%-ban természetes. A természetben is előfordul (pl. gombák, szőlő). A tápcsatornában levő baktériumok természetes erjedése során is képződik. Használata biztonságos. Nem növeli a vércukorszintet és az inzulinválaszt. Nem hizlal. Árnyoldala, hogy erős endoterm reakciókat vált ki, így lehűti a forró folyadékokat, de a jeges eritrites folyadékot nehéz feloldani. Csak 60-80%-ban olyan édes, mint a cukor, így többet kell belőle használni. Nem karamellizálódik. A poháron finom kristályokat hoz létre, amitől koszos hatása lesz az üvegnek.

Érdemes mindegyik természetes eredetű édesítővel tenni egy próbát és kitapasztalni, hogy melyik süteményhez, vagy desszerthez, nekünk, melyik a legideálisabb. Egy biztos, mindegyik használata sokkal égészegesebb, mint a cukoré és fogyasztásukkal jobbat teszünk szervezetünknek…:)

A képek forrása: pinterest.com

VKF. „1 nyár, 1 történet, 1 recept”- játékra

Szerintem annak, aki nem beszél törökül nem is érdemes megpróbálnia kimondania ennek a sütinek a nevét, megkóstolnia viszont annál inkább, méghozzá mindenkinek! 😉

A mostani VKF játék kiírója Ági, nagyon kedves és igazán nyárias témát választott. Sokáig törtem a fejem, hogy milyen recepttel nevezzek, végül erre és egy másik sós különlegességre esett a választásom.

Ennek a receptnek nincs különösebb története, de a nyaralás annál inkább emlékezetes volt. A téma kicsit szomorú, kicsit vidám, de gasztronómiailag mindenképpen meghatározó. Azt hiszem, nem túlzok,ha azt mondom, hogy ez az út volt az egyik gyújtópontja annak, hogy elkezdtem a gasztronómia és a sütemények iránt érdeklődni.

Ez a nyaralás már sok évvel ezelőtt történt, egészen pontosan abban az évben, amikor a szüleim elváltak. Történt akkor ugyanis, hogy a szomorú kiskamaszt (engem) anyukája megpróbálta azzal felvidítani, hogy befizetett egy különleges tengerparti, repülős utazásra, hogy ezzel jobb kedvre derítse szomorkás hangulatát. Az út tökéletesre sikeredett, mert a sok-sok látnivaló és a csodás ételek mellett sikerült egy kicsit elfeledtetnie apukám hiányát. Sosem felejtem el azt a rengeteg és különleges finom ételt, a mindenféle tengeri herkentyűt amivel azóta is örökké tartó szerelemben élek…:) De nem csak az ételek, a sütemények is emlékezetesek maradtak. A török édességekről mindenkinek a baklava és a szirupos, mézes sütemények jutnak eszébe és tényleg így van, a desszertek gazdagok és nincs belőlük semmilyen alapanyag kisajnálva. Ha már lúd, legyen kövér… ha bűnözünk, tegyük tisztességesen! 😉

Ez a süti, amit én önhatalmúlag csak török brownie-nak neveztem el is hasonlóan gazdag, édes finomság. Odakint sok-sok különböző süteményt láttam a tradicionális mézeseken kívül sok habos és csokoládés finomságot is. Ennek az emlékeként készítettem el ezt a süteményt. Különleges módon ezt két részletben kell sütni, a közepére sűrű és selymes tejcsokoládé krémet öntünk és másodjára is megsütjük. Ettől a krém lágyan simul bele a kakaós tésztába, egyszerűen mennyei, csoki imádóknak pedig kihagyhatatlan finomság!

Hozzávalók:

Tészta:

• 4 db tojás
• 1 csésze (1,5 dl) kristálycukor
• ¾ csésze napraforgóolaj
• 1,5 ek holland típusú kakaó
• 1 csésze tejjel készített Nescafé (eredeti recept szerint török kávé)
• 2 csésze finomliszt
• ½ tasak sütőpor

Krém:

• 500 ml tej
• 3 ek kristálycukor
• 2 ek keményítő (kukorica)
• 1 ek kakaó
• 1 tábla tejcsokoládé

Szórás:

• 1 ek porcukor

Elkészítés:

• A cukrot és a tojásokat verjük fehéredésig. Ezután adjuk hozzá a tejeskávét, az olajat és a kakaót, majd keverjük össze a sütőporral elkevert liszttel. Egy kivajazott tepsibe beleöntjük a tésztamassza felét és a 180 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt elősütjük.

• Közben 4 dl tejet felrakunk forrni, a maradék tejjel csomómentesre keverjük a kakaót, a keményítőt és a cukrot, majd a forrásban lévő tejhez, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk. Beletördeljük a csokoládét és kikeverjük, majd langyosra hűtjük.

• A félig sült tésztára ráöntjük a krémet, majd a maradék tésztamasszát is elsimítjuk a tetején. További 35 percre visszarakjuk a sütőbe.

• A kész süteményt langyosra hűtjük és felszeleteljük, tálaláskor egy kis porcukorral meghintjük.

Egy jó aprósüti recept mindig jól jön. Ezek olyan desszertek, amik akár 1-2 nappal előre is elkészíthetőek és ugyanolyan finomak, mintha frissen sültek lennének (Sőt, az aprósütemények többségének kifejezetten jót tesz a pihentetés, hiszen az ízek összeérnek és puhábbak lesznek.) Én ezen a hétvégén keresztelőre voltam hivatalos (én lettem a keresztemami, éljen!! ;)), erre az alkalomra készítettem ezt a sütit. A rumos gesztenyés tölteléket és a meggyet, omlós, vajas linzertészta öleli körül. Csipkés papírkapszliba rakva, nagyon mutatós a végeredmény (én is abba raktam, de sajnos nincs róla kép) és persze finom is! 😉

Hozzávalók:

Tészta:

• 30 dkg finomliszt
• 1 mk sütőpor
• 20 dkg vaj
• 1 citrom reszelt héja
• 8 dkg porcukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 db tojás

Töltelék:

• 1 csomag (20 dkg) gesztenye massza (Én a Prima Maroni féle „Fehéraranyat” használtam hozzá)
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 tk rumaroma
• 3 ek tej
• ½ üveg meggybefőtt (vagy friss meggy- kb. 20 dkg.)

Elkészítés:

• A lisztet keverjük össze a sütőporral és morzsoljuk össze a hideg, apró kockára vágott vajjal.
• Ezután adjuk hozzá a cukrokat, a (bio)citrom reszelt héját és az egy darab enyhén felvert tojást.
• Gyúrjunk belőle tésztát, majd folpack-ba csomagolva rakjuk 30 percre a hűtőbe.
• Közben készítsük el a gesztenyés tölteléket. Ehhez törjük össze a kiolvasztott gesztenyemasszát és adjuk hozzá a többi hozzávalót is. Keverjük alaposan össze, akkor jó, ha sűrű, kanalazható krémet kapunk.
• A tésztát enyhén lisztezett felületen nyújtsuk ki (kb. 0,5 cm vastagra) és cakkos szélű kör alakú szaggatóval, szaggassuk ki.

• Mindegyik közepébe tegyünk egy teáskanálnyi gesztenyekrémet és egy szem meggyet, a oldalát hajtsuk fel és két tenyerünk között kicsit formázzuk meg.
• A kész linzerrózsákat tegyük sütőpapírral bélelt tepsire és 180 fokra előmelegített sütőben 18 percig süssük.

• Porcukorral hintsük meg. Jól záródó dobozban egy hétig is bírja…ha marad! 😉

A rizses csoki az egyik kedvenc édességem. Legfőképpen azért, mert könnyed és nem tartozik a gejl csokoládék közé. Az étcsoki rétegben megbújó enyhén ropogós és könnyű puffasztott barna rizs, mindig a gyerekoromba repít vissza. Szerbiai rokonaink ugyanis sokszor küldtek nekem ilyet ajándékba, jellegzetes piros papírját ( A Mikado márkájú volt a legjobb) és az illatát, amikor megbontottam a csomagolást, sosem fogom elfelejteni. Valamelyik nap éppen eszembe jutott egy ilyen régi emlék, így kedvet kaptam az otthoni elkészítéséhez. Egyszerű összedobni, a végeredmény pedig nagyon finom, a legjobb benne, hogy ebben a nyári hőségben még a sütőt sem kell bekapcsolnunk, és mégis valami finom és könnyed desszertet kapunk végeredményként.  Hűtőben napokig jól tárolható.

Hozzávalók:

• 8 dkg puffasztott barna rizs (természetesen a fehér is jó)
• 10 dkg mályvacukor
• 10 dkg jó minőségű étcsokoládé
• 10 dkg vaj
• 2 ek holland típusú kakaópor
• 1/2 ek olaj az edény kikenéséhez

Elkészítés:

• Egy lábasban olvassuk össze a vajat a csokoládét a mályvacukrot és a kakaót. Addig kevergessük, amíg a mályvacukor teljesen el nem olvad.
• Ezután, öntsük bele a puffasztott rizst és keverjük alaposan össze, hogy a csokis massza mindenhol befedje a rizst.
• Ezután semleges ízű olajjal kenjünk ki egy edényt, vagy tepsit és oszlassuk el benne a masszát, alaposan nyomkodjuk le.

• Tegyük egy-két órára hűvösebb helyre dermedni. (De ne a hűtőszekrénybe, mert akkor nehezen tudjuk majd szeletekre vágni és megtörik, sajnos ezt tapasztalatból mondom…)
• Ezután vágjuk hosszúkás szeletekre és tegyük papír kapszlikba.

• Hűtőben, jól záródó dobozban tároljuk.

A meggy már önmagában is tökéletes gyümölcs. Csodaszép rubinvörös színe van, egyszerre frissítően fanyar és enyhén édeskés. A nyári kánikulában jól behűtve, talán nincs is gyümölcs, ami jobban esne… egyszóval magában is isteni, de ezen kívül még történhet pár jó dolog a meggyel. Készülhet belőle lekvár, szörp és persze rengeteg fajta sütemény. Én is minden évben készítek meggyes pitét és meggyes piskótát, de úgy éreztem eljött az idő „beújítani”. Egy franciás receptre gondoltam, így született meg meggyes galette ötlete, amit cherry brandyvel dobtam fel, de, ha nincs ilyen otthon, 2 dl száraz vörösborral is tökéletesen működhet.

Röviden elméselem nektek mi is az galette. Legegyszerűbben úgy tudnám bemutatni, mint a franciák pitéjét. Gyökerei valószínűleg nagyon régre nyúlnak vissza, elég csak egy pillantást vetni a formájára. Lapos, töltött sütemény, ami könnyen elkészíthető volt forró kövön is, és az első galette-k valóban ezzel a módszerrel készültek. Franciaország szerte, tájegységenként eltérő, hogy mivel töltik. Ez lehet húsos-ragus töltelék, különböző sajtok, túrók, zöldségek, paszták, gyümölcsök, csokoládé… a variációk száma szinte végtelen.

Nálam a szezon miatt, meggyes- cherry brandy-s változat készült, ami melegen, langyosan, de még hidegen is nagyon-nagyon fincsi! Próbáljátok ki! 😉

Hozzávalók:

Tészta:

• 15 dkg fehér tönkölyliszt
• 5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 10 dkg vaj
• 1 db tojássárgája
• 1 csipet só
• 1 ek stevia

Töltelék:

• 30 dkg magozott meggy
• 1 dl víz
• 1 dl cherry brandy (TIPP: brandy helyett készülhet vörösborral is, ilyenkor 2 dl, lehetőleg száraz fajtát használjunk.)
• 2 ek stevia (vagy 3 ek kristálycukor)
• 1 cs. vaníliás nyírfacukor (vagy vaníliás cukor)
• 1 tk fahéj
• 1 mk „mézes sütemény” fűszerkeverék (elhagyható)
• 1 csapott evőkanál kukoricakeményítő
• 1-2 ek víz

Elkészítés:

• Első lépésként készítsük el a galette alaptésztáját. Ehhez szitáljuk egy tálba a lisztet és morzsoljuk össze a hideg, apró kockára vágott vajjal.
• Ezután adjuk hozzá a steviát (cukrot) a tojás sárgáját (a fehérjét tegyük félre), a csipetnyi sót és gyúrjunk belőle tésztát.
• Amennyiben a tészta nem állna össze, adjunk hozzá 1- 2 evőkanálnyi hideg vizet.
• Csomagoljuk folpack-ba és tegyük vissza a hűtőszekrénybe minimum 30 percre, de egy éjszakát is pihenhet.
• A töltelékhez mossuk meg és magozzuk ki a meggyet. Tegyük egy teflonlábasba és öntsük fel egy dl vízzel.
• Adjuk hozzá a steviát a vaníliás nyírfacukrot, a fűszereket és a cherry brandyt, valamint az egy-két evőkanálnyi vízben feloldott kukoricakeményítőt. Kb. 15-20 perc alatt kis lángon főzzük sűrűre.
• Ezután lisztezett felületen nyújtsuk vékonyra a tésztát (ha szeretnénk, derelyevágóval vágjuk egyenletesre az oldalát) és a közepére halmozzuk rá a meggytölteléket, az oldalát hajtsuk fel. TIPP: A tésztát nyújthatjuk sütőpapíron is, mert így könnyebben tudjuk majd áthelyezni a tepsire.

• A galette felhajtott szélét kenjük le a tojásfehérjével és szórjuk meg a stiftelt mandulával és rakjuk 180 fokra előmelegített forró sütőbe, süssük 20-25 percig.

Szilva még nincs, de barack rengeteg van és ez jó! 🙂 Szeretjük a gombócot bármivel is legyen töltve. Egy jó tartalmas leves után, szuper második fogás… igazi „nagymamás ebéd”.
Én viszont szeretek kísérletezni, modernizálni, ezért a sárgabarackos gombócokba még egy kocka étcsokit is belecsempésztem. Képzeljétek csak el, ahogy megolvad a közepén. Amikor kettévágod, csábítóan kicsordul a csokoládé a harsogóan narancssárga barack közepéből. Ez szinte már ételművészet… persze nem az elkészítése, mert az pofonegyszerű, inkább a látványa és az íze az, amiért mindenképpen érdemes elkészíteni! 😉

Hozzávalók:

• 2 db közepes burgonya
• 20 dkg liszt
• 5 dkg vaj
• 1 db tojás
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 csipet só

Töltelék:

• magozott sárgabarack (lehetőleg apróbb barackok)
• étcsokoládé (kockák)

Morzsa:

• ½ ek vaj
• 4-5 ek zsemlemorzsa

Elkészítés:

• A krumpli hámozzuk meg, kockázzuk fel és főzzük puhára. Hűtsük ki, majd törjük át.
• Ezután mehet hozzá a tojás, a vaj, a cukor, a só és a liszt. Könnyen formázható, nem ragadós tésztát gyúrjunk belőle. Előfordulhat, hogy több liszt kell majd bele, ez a krumpli fajtájától és minőségétől függ.
• A tésztából csípjünk egy kisebb maréknyit és töltsük meg a sárgabarackkal, aminek a magházába már tettünk egy-egy kocka csokoládét.

• Gyúrjunk belőle gombócokat.

• Lassan lobogó, enyhén sós vízben 2-3 percig főzzük őket, majd a vajjal pirított zsemlemorzsában hempergessük meg őket.

Fontos nap ez a mai, hiszen ma van a csokoládé világnapja! Ebből az alkalomból kifolyólag mindenképpen szerettem volna írni Nektek valamilyen csokis bejegyzést. Valami hasznosra gondoltam, éppen ezért nem akartam azzal kezdeni, hogy a kakaófa Dél-Amerika esőerdőiből, főként az Amazonas és Orinoco vízrendszerének ártereiről származik és a spanyolok közvetítésével került Európába… ezeket a tényeket már sokan leírták és sokan tudjátok is.
Éppen ezért valami gyakorlatiasabb, hasznosabb dolog megfogalmazására gondoltam. Csakúgy repkedtek a gondolataimban a kakaós receptek, amik szinte mindig úgy kezdődnek, hogy valamennyi gramm HOLLAND kakaópor. Holland, de miért holland?? Meglepő módon nem azért mert, a hollandok hozták kontinensre, de nem is azért, mert tulipánok és szélmalmok között nevelik a kakaófát… na de akkor miért? Én ennek jártam most utána! 🙂

A boltokban alapjában véve két fajta kakaóport lehet vásárolni. Az egyik, nevezzük sima vagy természetes kakaónak, a másik pedig a holland típusú. Biztosan sokatok próbálkozott ezzel is azzal is, egy biztos a végeredmény teljesen más, hiszen a két kakaópor íze és színe alapjában véve eltérő.

A természetes kakaóporról elmondható, hogy a kakaóbab feldolgozásának végpontja, azaz semmit nem adnak hozzá és semmit nem vesznek el belőle. Önmagában, a természetes kakaóbab feldolgozott, fogyasztásra kész változata. A növényről tudni kell, hogy alapjában véve savas, ph értéke 5 és 6 között mozog. Ezért is érzékeljük úgy, hogy a sima kakaópor enyhén citrusos ízű és édesen kesernyés. Fontos azonban, hogy csakúgy, mint minden boltban kapható terméknél, így itt is az íz és a szín változó. Van amelyik keserűbb, van amelyik édesebb, sötétebb, vagy világosabb. Ez attól függ, hogy melyik termőterületről érkezett a kakaóbab.

Most pedig térjünk át a HOLLAND kakaóporra. Arra, hogy miért éppen holland sehol sem találtam utalást a „szakirodalomban”. Annyi biztos, hogy attól lesz holland, hogy a feldolgozás alatt kálium karbonáttal mossák át a kakaóbabot, amely semlegesíti a savasságát. Ettől az eljárástól nyeri el csodás sötétbarna színét, ami egészen a vörösesbarnáig terjedhet. Az íze sokkal lágyabb lesz tőle és gyakran azonosítják pozitív értelemben vett fás, földes jegyekkel. Vannak egészen sötét holland típusú kakaóporok is, ezek lúgossági foka 8. Nagyon sötét és kesernyés ízű, ilyet találunk pl. az Oreo kekszben is.  ( Mivel ez az eljárás, inkább Európában használatos, ezért arra tippelek, hogy innen a holland típusú megnevezés…)

A holland kakaópor legfontosabb ismérve, hogy nem savas, ezért nem reagál olyan sütési segédanyagokkal, mint a szódabikarbóna. Hiába rakunk mindkettőt a sütibe, a végeredmény biztos hogy csúnyácska és lapos lesz. A holland kakaóval készült sütemények ezért mindig sütőporral készülnek, mert ez már tartalmaz hozzáadott savat (borkősav), így a könnyű állagú, magasra megnövő süti garantált. A természetes kakaóporral készült sütik egyaránt jól működnek szódabikarbónával és sütőporral is.

Ha valamilyen sütés nélküli kakaós édességet készítetek, pudingot, sodót, krémet, fagyit, én a holland típusú kakaót ajánlom, mert az sötétebb színű, karakteresebb és kakaósabb ízű.

Akkor sincs baj, ha a recept nem írja, hogy milyen kakaót használjunk. Most már Ti is tudjátok, ha szódabikarbónás sütiről van szó, biztos, hogy „sima” kakaópor kell, ha sütőporos, akkor pedig inkább holland.

Ennyit a kakaóról a csoki világnapján és ne feledjétek, ma egyetek mindenképpen valami finom ,csokoládés sütit, mert csak így lehet méltóan megünnepelni ezt a különleges napot! 😉

FRISSÍTÉS: Nem sikerült ténylegesen kideríteni, hogy miért is holland a kakaópor…Egy kedves olvasóm- Orsi, azonban alaposan utánaolvasott a dolgoknak és a következő levelet kaptam tőle, amit szó szerint is idéznék tőle:

“Azt találtam, hogy azért holland, mert (ahogyan sejtetted is) a holland Coenraad Johannes
van Houtennevéhez fűződik az az eljárás, amellyel a kakaóbabból kipréselhető a kakaóvaj,
és alkálisók(mint a kálium-karbonát) hozzáadásával javítható az íze. Az alkalizálás azért is
lényeges, mert ezután a kakaópor sokkal jobban oldódik vízben.”

Köszönöm a részletes kiegészítést! Ezzel már valóban tudjuk mi közük van a hollandoknak a kakaóhoz.
A legjobb dolog azonban mégis az, hogy sokan érdeklődtetek a kakaós téma iránt. Éppen ezért igyekszem majd további hasznos infókkal jelentkezni! 😉

(fotók forrása: http://www.salon.com/2015/03/31/please_stop_snorting_cocoa_powder/ és http://www.seriouseats.com/2014/08/difference-dutch-process-natural-cocoa-powder-substitute.html)

Ha van olyan sós süti, amit nem lehet megunni az az omlós és illatos sajtos rúd. A hétvégén egy régen tervezett családi grillezést tartottunk, ahol én vállaltam a sós sütemények elkészítését és biztosra akartam menni. Az apukámnak és a bátyámnak valami igazán pasis dolgot szerettem volna készíteni, így nekik sütöttem egy nagy tepsi tepertős pogácsát, ami mindkettőjük nagy kedvence. (Ennek a receptjét ITT találjátok). A „csapatban” voltak azonban lányok is, akik nem rajonganak az ilyen nehéz fogásokért, így nekik (nekünk) könnyű, sajtos rudacskák kerültek a piknikes dobozba.  Mindkettőnek nagy sikere volt, ha Ti is hasonló alkalomra készültök, próbáljátok ki ezt a receptet! 🙂

Hozzávalók:

• 30 dkg finomliszt
• 1 mk sütőpor
• 1 mk instant élesztő
• 1 mk cukor
• 1 kis pohár tejföl
• 10 dkg margarin (ebben az esetben kivételesen nem ragaszkodom a vajhoz)
• 3 ek zsír (igen, ez szinte kötelező…)
• 20 dkg reszelt sajt (ebből 5 dkg a tetejére megy)
• 2,5 tk só

A tetejére 1 db tojás enyhén felverve és 5 dkg reszelt sajt

Elkészítés:

• Egy tálba szitáljuk bele a lisztet, keverjük bele a sütőport és az élesztőt és a cukrot.
• Ezután morzsoljuk össze a zsiradékkal, azaz a margarinnal és a zsírral. Ezután rakjuk bele a sót a tejfölt és a 15 dkg reszelt sajtot. Készítsük elő az enyhén felvert tojást és ennek a felét is öntsük hozzá a tésztához, a maradékkal  fogjuk lekenni a stanglik tetejét.
• Az elkészült tésztát tegyük a hűtőbe legalább 30 percre, de egy éjszakát is pihenhet.
• Ezután enyhén lisztezett felületen nyújtsuk ki kb. 2-2,5 cm vastagra, majd derelyevágóval vágjunk tetszés szerinti rudacskákat.
• A tetejüket kenjük le a tojással és szórjuk meg a maradék sajttal. Forró, 180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt elkészülnek.
• Egyszerű recept, de garantált siker, mivel mindenki szereti! 🙂