Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

Nagyon örültem, amikor a „Habverő és fakanál” blog által kiírásra került a 12. szakácsmustra, annak pedig különösen, hogy Anna Olsont-t választotta. A kanadai cukrász a kedvenceim közé tartozik, nemcsak azért mert kiváló receptjei vannak, de jól magyaráz és precíz, gyakorlott mozdulatain látszik, hogy a kisujjában van a szakma. 🙂 Nem volt könnyű választani a receptjei közül, amik természetesen leginkább a tengerentúli ízlést tükrözik, hiszen rengeteg brownie-t, cobbler-t, pitét és palacsintát találtam (végül ez utóbbira esett a választásom), de mivel Anna tényleg profi cukrász ezért a repertoárjában megtaláltam az olyan klasszikusokat is, mint az opera szelet, az eclair fánk, vagy az egyik személyes kedvencem a tarte tropezienne.

Az idén nagyon ízletes az áfonyatermés, nem tudok elmenni úgy a zöldséges mellett, hogy egy kis doboznyit ne vegyek belőle…, aztán van olyan is, hogy nem csak egy kis doboznyit veszek belőle, hanem többet is…:P Ilyenkor jön az ötletelés, hogy mit készítsek belőle.
Mivel néha, szeretem magunkat reggelire palacsintával kényeztetni, ezért Anna pufi és könnyed áfonyás mini palacsinta receptje pont kapóra jött…

Íme tehát a recept és köszönöm a lehetőséget Melindának, hogy részt vehettem a 12. szakácsmustrán is! 🙂

Hozzávalók, 3 személyre:

12 dkg liszt (nálam TK tönköly és fehér keveréke 50-50 %-ban, de jó a sima is)
1 ek gyümölcscukor (vagy kristálycukor)
1 mk sütőpor
1 mk szódabikarbóna
1 csipet só
1 db tojás
2 ek joghurt
1 dl tej
2 dkg olvasztott vaj

Kb. 8 dkg áfonya

Elkészítés:

A lisztet összekeverjük a sütőporral, a szódabikarbónával, a cukorral és a sóval. Hozzáütjük a tojást és beleöntjük a joghurtot és az olvasztott (kihűlt) vajat és csomómentesre keverjük a tésztát. Ezután felöntjük a tejjel és sűrű palacsintatésztát készítünk belőle. Pár percig pihentetjük. Eközben egy tapadásmentes palacsintasütőt felhevítünk és tenyérnyi méretű palacsintákat csorgatunk a teflonra. Megszórjuk áfonyával, majd mindkét oldalát 2-3 percig sütjük, amíg szép aranybarnák nem lesznek.

Tipp: Miközben sülnek a palacsinták a már megsülteket fedjük be alufóliával, hogy biztosan ne hűljenek ki, vagy száradjanak meg.

Tálaljuk porcukorral meghintve, tradicionálisan juharsziruppal, vagy, ahogy én szeretem citromos- joghurtöntettel…:)

Az eredeti receptet Anna Olsontól ITT olvashatjátok

Megígértem, hogy minden legújabb, kikísérletezett kenyeremről, kiflimről és zsemlémről beszámolót írok…íme a legújabb! 🙂
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a finomság a neve ellenére nem túlzóan fűszeres, így azok is bátran elkészíthetik, akik egy kicsit tartanak a fűszeres ízektől. Csak nagyon halványan lehet az ízében felfedezni a feketebors, a paprika és a kömény ízét.
Én minden esetben éjszakai hideg kelesztéssel készítem a péksütieimet, nemcsak azért, mert így reggel frissen kisülve tudjuk fogyasztani, de azért is, mert felfedeztem, hogy a hosszú és lassú kelés miatt a tészta sokkal könnyebb és levegősebb lesz. Ennél is leteszteltem, hogy 4 darabot frissen kisütöttem vacsorára, a maradékot pedig beraktam a hűtőszekrényben és ott altattam egy éjszakát, majd másnap kisütöttem. Ez a változat sokkal könnyedebb és légiesebb lett, mint az „esti”… habár ízre az is nagyon finom volt. Mindenki készítse el a neki legjobban tetsző változatot, vagy azt, amit az ideje leginkább enged…:)

Hozzávalók Kb. 10 db közepes kiflihez:

Kovász:

10 dkg kenyérliszt
1 dl langyos víz
2 dkg élesztő
1 tk cukor

A kovászt elkészítjük. Ehhez a langyos vízbe belerakjuk a cukrot és egy kicsit elkeverjük benne. Hozzámorzsoljuk az élesztőt és csomómentesre keverjük. Ezután hozzárakjuk a lisztet és csomómentes, palacsintatészta sűrűségű tésztát keverünk belőle. Frissen tartó fóliával letakarjuk, és 4-6 órát pihentetjük szobahőmérsékleten (ebben a hőségben 2-3 óra is elég neki).

Tészta:

30 dkg kenyérliszt
1 mk sütőpor
2 tk só
1 mk fűszerpaprika
frissen őrölt bors, ízlésünk szerint
késhegynyi őrölt kömény
1 tk búzasikér
1 kis doboz natúrjoghurt
1 ek olívaolaj
0,5 dl langyos víz

+ a kovász

A nyújtáshoz 1-2 ek olívaolaj

A tészta elkészítéséhez nincs is egyéb dolgunk, mint a hozzávalókat egy nagy tálba rakni, összekeverni és elkezdeni dagasztani. Amikor a kissé tésztánk összeállt, borítsuk enyhén olajozott munkafelületre. Ne ijedjünk meg, mert igen makacs tésztafajta, de meg kell vele küzdeni. Ha nagyon ragadna, olajozzuk újra a munkafelületet és dagasszuk kitartóan legalább 10-15 percet. Ezután a tésztát rakjuk egy tálba, takarjuk le folpack-kal és kelesszük 60 percet.

A kelesztési idő letelte után nyújtsuk kb. 0,5 cm vastagra és formázzunk belőle kifliket. A kör alakúra kinyújtott tésztát vágjuk cikkelyekre, majd minden darabot (háromszöget) a szélesebb oldalukról befelé haladva sodorjunk fel.

Hagyjuk másodjára is megkelni 30 perc alatt szobahőmérsékleten, vagy egy éjszakát a hűtőszekrényben.

Sütés előtt kenjük le felvert, egész tojással és szórjuk meg lenmaggal (esetleg köménnyel, vagy ami legközelebb áll az ízlésünkhöz). Előmelegített 200 fokos sütőben 25 percet süssük.

Szendvicsalapnak, levesek mellé kiváló! 🙂

A kifliket Mónika is elkészítette, ezt nézzétek milyen szépek…szinte az illatukat is érzem! 🙂

Ez a süti meglepetésként készült apukám részére. Valamilyen igazi házi süteménnyel szerettem volna meglepni, mert ő, ahogyan sokan mások is, leginkább a hagyományos ízeket szereti. Ebbe a sütibe friss kajszibarackot és pikáns házi málnalekvárt csempésztem, valamint a töltelékbe és a tetejére is raktam finom ropogós, pirított diót. A tésztája omlós és a kicsi tejföl miatt, ami benne, szinte elolvad az ember szájában…tipikusan az a klasszikus vasárnapi süti, amit egy közös családi ebéd után mindenki szívesen fogyaszt a kávé mellé. 🙂

Hozzávalók egy kb. 25*30 cm-es kisméretű tepsihez:

Tészta:

25 dkg liszt
1 mk sütőpor
15 dkg margarin
2 ek tejföl
1 tojás sárgája
1 csipet só
6 dkg cukor
1 csomag vaníliás cukor

Töltelék:

50 dkg kajszibarack
5 ek málnalekvár
2 marék durvára vágott és megpirított dió

Tetejére:

2 marék durvára vágott és megpirított dió
1 tojás fehérje
1 ek barnacukor

Elkészítés:

A lisztet összekeverjük a sütőporral és a csipet sóval. Ezután elmorzsoljuk a margarinnal, morzsát készítünk. Amennyiben ezzel elkészültünk hozzáadjuk a cukrokat, a tejfölt és a tojássárgáját. Határozott mozdulatokkal közepesen lágy tésztát gyúrunk.

A tésztát két egyforma részre vágjuk és az egyik felét lisztezett deszkán kb. 0,5 cm vastagra kinyújtjuk.  Ezután kivajazott tepsibe rakjuk és villával megszurkáljuk.

A tésztát ezután megkenjük a málnalekvárral és rárakjuk a felvágott kajszibarackot, majd megszórjuk a durvára vágott és előzetesen megpirított dióval. Ezután mehet rá a tészta másik (kinyújtott) fele, amit lekenünk a tojásfehérjével, megszórjuk a dióval és a barnacukorral.

Előmelegített 180 fokos sütőben 35-40 percet kell sütni.

Elsőnek talán bonyolultan hangzik, pedig roppant egyszerű elkészíteni…és szerintem nagyon finom is! 🙂 Igazi nyári sütemény, ami langyosan, de hűtőben lehűtve is pont ugyan olyan finom. A torta tetejére karamelizálódott édes nektarin, remekül harmonizál a hűsítő mentával. Teljesen lisztmentes és könnyed, túrós finomság.
Érdemes a nyári melegben, friss nektarinból elkészíteni, garantáltan szeretni fogja mindenki! Én megkaptam azt a bókot, hogy eddig ez volt a nyár legfinomabb sütije! 🙂

Hozzávalók 6 fő részére:

25 dkg ricotta (tehéntúróból is elkészítettem, az is megfelelő hozzá)
150 joghurt (lehet sűrű görög fajta is)
1 tasak vaníliás nyírfacukor (vagy sima vaníliás cukor)
3 ek teljes kiőrlésű búzadara
1 mk sütőpor
1 ek búzacsíra (elhagyható és búzadarával helyettesíthető)
4 ek fruktóz (vagy sima cukor)
2 db tojás, a fehérje külön felverve egy csipet sóval

A tetejére:
50 dkg nektarin
1 ág menta levelei leszedve, megmosva és felaprítva
1 ek barnacukor (vagy fruktóz, stevia, vagy egyéb édesítő)
1 tk vanília esszencia

A karamelizált barackréteghez egy gyors barack (nektarin) szószt kell készítenünk. Ehhez nincs más dolgunk, mint a gyümölcsöt megmosni, darabokra vágni és egy tapadásmentes edényben összefőzni a cukorral, a felaprított mentával és a vaníliával. Ne főzzük teljesen lekvár állagúra, maradjanak benne nagyobb barackdarabok, de a leve már legyen sűrű, mézszerű. Ehhez kb. 20 perc szükséges.

A tortalaphoz a ricottát (vagy túrót) egy tálban tőrjük apróra egy villa segítségével. Adjuk hozzá a grízt, a cukrokat, a sütőport, a tojások sárgáját és keverjük jól össze. Ezután lazítsuk a joghurttal és az előzetesen már felvert tojásfehérjével. Óvatos mozdulatokkal keverjük össze, és kisméretű, kivajazott tortaformába öntsük át a masszát.

Előmelegített 180 fokos sütőben süssük kb. 30 percet.

Ezután vegyük ki a sütit és oszlassuk el a tetején, egyenletesen a barackos mártást. Rakjuk vissza a sütőbe és süssük további 10-13 percet.

Hűtsük langyosra és már tálalhatjuk is, jó étvágyat hozzá! 😉

A VKF. az egyik kedvenc „blogos” játékom. Minden fordulóban más és más témában próbálhatjuk ki kreativitásunkat a kulinária világában. A mostani forduló házigazdája a http://konyhavirtuoz.blogspot.hu/, egy igazi aktuális témát talált, ami a következő: „nyári ízek télire”. Nincs is jobb annál, mint amikor az álmos őszi időben, vagy a téli zimankóban egy-egy üveg nyarat csempészhetünk a konyhánkban. Legyen az „napsugaras” barack, vagy édes eperlekvár, esetleg egy finom, „nyár ízű” gyümölcskompót…
Van egy olyan gyümölcs (?), amit én egész évben hiányolok, és ami nagyon rövid ideig kapható a boltokban, piacokon. Ez a rebarbara, kesernyés, pikáns íze- édes gyümölcsökkel társítva mennyei kombináció. A legnyerőbb párost az eperrel alkotja, de mivel ezt a finomságot én már az eperszezon után készítettem, ezért egy másik hozzáillő gyümölcsöt választottam, ez pedig az igazi lédús, édes narancs. Az ízét egy picit megbolondítottam egy kicsi fahéjjal és csipet gyömbérrel. Egy kis üvegnyi különlegesség született, ami nagyon-nagyon finomra sikeredett. Egyik reggelire tönkölylisztes gofrit készítettem mellé, aminek a receptjét szintén olvashatjátok.(Egyébként a bátrabbak kipróbálhatják grillezett csirkemell, vagy grillsajt mellé is, remek kombináció azzal is…én megkóstoltam.) Jó étvágyat hozzá és jó befőzést mindenkinek!

Hozzávalók 1 db standard befőttes üveghez:

4-5 nagyobb szál rebarbara
2 db nagyobb narancs
20 dkg stevia (vagy világosbarna nádcukor, esetleg sima cukor)
1 tk fahéj
1 mk gyömbér
½ citrom leve
1 tk vanília kivonat

Elkészítés:

A narancsokat alaposan megmossuk, és a héjukat lereszeljük. Ezután meghámozzuk, a húsát kockákra vágjuk. A rebarbarát megpucoljuk, és kisebb darabokra vágjuk.  A gyümölcsöket egy tapadásmentes teflonlábasba tesszük, hozzárakjuk a cukrot, a fűszereket, a narancs reszelt héját és a citrom levét. Ezután alágyújtunk, és az egészet összefőzzük. Nagyjából 45-50 perc alatt megfelelő sűrűségű lekvárrá főzzük.

Ezután kifőzött, steril üvegbe kanalazzuk, lezárjuk és 30 percre fejre fordítjuk az üvegeket.

Ez biztosítja, hogy a lekvár ne romoljon meg (ha egészen biztosak akarunk lenni, száraz dunsztot is készíthetünk, amiről itt olvashattok). Mivel én egy üveggel készítettem, a kihűlés után hűtőbe raktam. Egy hónap után nyitottam ki, semmi baja nem volt. Felbontott állapotban 2-3 hétig a hűtőben is eláll. Édes és sós ételek mellé is kiváló.

+ recept

Tönköly gofri (2 személyre)

3 ek teljeskiőrlésű tönkölyliszt
2 ek fehér tönkölyliszt
1 tk sütőpor
3 dkg olvasztott és kihűtött vaj
1 cs. vaníliás nyírfacukor (vagy sima vaníliáscukor)
1 db egész tojás
1 dl kókusztej (vagy tehéntej, esetleg más növényi tej)
0,5 dl szódavíz
1 mk vanília kivonat (elhagyható)

A lisztet és a sütőport összekeverjük. Hozzáadjuk a cukrokat és beleütjük a tojást, hozzáöntjük a vanília kivonatot, és a szódavízzel csomómentesre keverjük. Ezután felöntjük a kókusztejjel. A sima palacsintatésztánál sűrűbb alapot kell kapnunk. 10-15 perc pihentetés után, gofrisütőben 3-4 perc alatt megsütjük.

Vannak azok a klasszikus sütik, amiket sosem lehet megunni. Mindig jól esik belőle egy-két szelet, vagy darabka. A jó kis „nagymamiféle” linzer is ilyen… emlékszem, amikor kicsi voltam, volt nekünk egy régi fém süteményes dobozunk és az rejtette ezt a finomságot. Szinte mindig volt belőle otthon, ezt majszoltuk a délutáni teához, kávéhoz. Anyukám a mai napig szinte kivétel nélkül csipkebogyólekvárral tölti. Én most csaltam egy picit és házi málnalekvárral töltöttem…a tetejét megszórtam ropogós, pirított dióval és virágos papír kapszliba raktam. Bevallom nagyon csinosak lettek… és amellett, hogy szép, még finom is.:)
A tészta 3:2:1-es aránya garantálja a porhanyós omlósságát (azonban nagyon ügyeljünk a sütési idő betartására). Ízlésünk szerint rakhatunk bele sárgabarack, szilva, eper, de én a pikáns ribizli lekvárral is el tudom képzelni.
Ajándékba vittem őket és nagy sikert arattam velük. Mindenkinek jó szívvel ajánlom tehát ezt a régi klasszikust, amit mindenki szeret…:)

Hozzávalók:

Tészta:

30 dkg finomliszt
1 tk sütőpor
1 csipet só
20 dkg margarin
10 porcukor
1 cs. vaníliáscukor
1 tojás sárgája

A töltéshez: kb. 20 dkg lekvár ízlésünk szerinti ízben
A tetejére : 5 dkg apróra vágott dió

Első lépésként, száraz serpenyőben megpirítjuk az apróra vágott diót, kb. 5 perc alatt.

A lisztet összekeverjük a sütőporral és a sóval. Belerakjuk a kockára vágott margarint, majd két tenyerünk segítségével morzsát készítünk belőle, ezután keverjük hozzá a cukrokat, üssük bele az egy tojássárgáját és gyúrjunk belőle lágy tésztát.

Lisztezett felületen kb. 0,5 cm vastagra nyújtsuk ki és szaggassuk ki a tetszés szerinti linzerformával. Tegyük sütőpapíros tepsibe és minden másodikat szórjuk meg a pirított dióval. Előmelegített sütőben 180 fokon süssük 9 (!!) percet. Vigyázzunk, ne barnuljon meg a linzerünk, mert akkor már nem lesz olyan omlós és az íze is keserű lehet…

Ezután még langyosan töltsük meg a lekvárral, szórjuk meg a diós tetejüket porcukorral és mihamarabb rakjuk lezárt dobozba. Ez garantálja, hogy porhanyós maradjon. Szerencsére légmentesen záródó dobozban, akár egy-két hétig is eláll, így rögtön készíthetünk belőle akár dupla adagot is…:)

Ebben a hőségben nem sokunknak van kedve a sütőt bekapcsolni…a sütit viszont ilyenkor is megkívánjuk. 🙂
Az ilyen esetekre kiváló ez a gyorsan elkészíthető reform sütemény, ami nálunk a családban és a barátok körében is mindig sikert arat.
Nevezhetjük a kókuszgolyó egyik alternatívájának és, hát a kókuszgolyót ki nem szereti? 🙂 Annyi a különbség, hogy a kekszdarához én diabetikus, cukormentes háztartási kekszet daráltam, a kókuszt pedig finom puffasztott amaránttal helyestesítettem.
De mi is ez az amaránt és miért nevezzük reform hozzávalónak?
Az amaránt az inkák kincsének is szokás nevezni, hiszen ennek a népcsoportnak egyik mindennapi tápláléka közé tartozott. A növény a disznóparéjfélék családjának tagja. Magas fehérjetartalma jól hasznosul, ami hőkezeléssel fokozható. A gluténmentes étrendhez jól használható. Az aminosavak közül a lizintartalma meghaladja társai értékeit. Rosttartalma javítja az emésztést, segíti a méreganyagok kiürítését. Kitűnő vas-, kalcium-, kálium-, magnézium- és cinkforrás. Mivel az amarántból ezeknek az ásványi anyagoknak a biológiai hasznosulása kiváló, megnövekedett szükséglet esetén (pl. terhesség, szoptatás, sport, vegetarianizmus) és hiánybetegségek (pl. csontritkulás, vérszegénység, kimerültség) étrendjében is gyógyhatású élelmiszerként szerepelhet. Vitaminok közül említést érdemel a magas B2- és B6-vitamin-tartalma. Az amarántmag olajtartalma 8-10%, melyben a telítetlen linol- és linolénsav dominál. Nagy mennyiségben tartalmaz antioxidáns hatású szkvalént, amely a sejtmembrán természetes alkotóelemei közé tartozik. (forrás:http://www.hazipatika.com/taplalkozas/egeszseg_es_gasztronomia/cikkek/hajdina_amarant_quinoa_egeszseges_algabonak/20141017153408)

Mivel ilyen sok pozitív tulajdonsággal rendelkezik, ezért igyekszem ezt a gabonapótlót a mindennapi étrendünk szerves részévé tenni. Most ez a finom nasi készült belőle. Én kirándulásra vittem, de gyorsan összedobható, ha vendégségbe megyünk, bulira, vagy gyerekzsúrra. Az apróságok szeretik a puffasztott amaránt állagát és szívesen eszik, nekünk pedig jó, hogy egy picit egészségesebb édességre is elcsábíthatjuk őket! 😉

Hozzávalók kb. 15 közepes méretű golyóhoz:

16 dkg cukormentes háztartási keksz, darálva (vagy sima kekszdara)
5 ek puffasztott amaránt
2 ek fruktóz (vagy más édesítő, esetleg kristálycukor)
1 cs. vaníliás nyírfacukor (vagy vaníliás cukor)
1 ek hollandtípusú kakaópor
1 tk fahéj
8 dkg vaj (margarin)
3 ek sűrű (cukrozatlan) szilvalekvár

A forgatáshoz kb. 4-5 ek puffasztott amaránt

Elkészítés:

Az első 6 hozzávalót, azaz a száraz hozzávalókat összekeverjük.

Ezután mehet bele a kockára vágott vaj és a kemény lekvár. Keverjük össze és ellenőrizzük, hogy megfelelő állagú-e, azaz formázhatóak e golyók belőle.

Amennyiben igen, készítsük el őket és hempergessük meg a puffasztott amarántban, úgy, hogy minden oldalát nagyjából befedje.

Ezután, ha szeretnénk, tegyük papír kapszliba és fogyasztás előtt még hagyjuk a hűtőben 1-2 órácskát dermedni. Jó étvágyat hozzá! 🙂

A nyár csodás időszaka az évnek. Nemcsak azért mert ilyenkor van a legtöbb lehetőségünk a pihenésre és feltöltődésre, de kulináris szempontból is kiemelkedő. Szinte hetente más és más gyümölcs, zöldség szezonja van, nem győzünk ezekből a finomságokból eleget sütni- főzni, vagy elraktározni őket az év ínségesebb időszakaira…
Nálam a cukkini is ilyen. Amíg van, addig próbálom a legváltozatosabb formában felhasználni. A sokféle sós étel mellett gyakran készítek belőle édes süteményeket is. Egyik kedvencünk a cukkinis piskóta citromkrémmel és pirított mandulával a tetején, ezt a receptet is hamarosan megosztom majd Veletek! 🙂
Most azonban egy könnyű, nyári vacsora receptet hoztam. Ebben a melegben semmilyen nehéz ételre nem vágyódunk, én gyakorlatilag vegetáriánus leszek és bőven eléldegélek a természet nyújtotta finomságokból. Ez is egy ilyen húsmentes, de annál finomabb fogás, amivel lehetetlen betelni! 🙂

Hozzávalók 4 személyre:

Palacsinta

25 dkg cukkini
1 mk só

4 ek teljeskiőrlésű tönkölyliszt
2 ek fehér tönkölyliszt (teljes mennyiségben helyettesíthető sima finomliszttel, azaz 6 ek-val)
1 késhegynyi sütőpor
2 db tojás
1 mk só
frissen őrölt bors
1 tk kapor
1 tk mediterrán fűszerkeverék (vagy oregánó, bazsalikom és egy kis pirospaprika keveréke)
150 gr joghurt

a sütéshez egy kevés olívaolaj

Fűszeres joghurt:

150 gr natúr joghurt (lehet görög is)
 frissen őrölt bors, ízlés szerint
1 kis gerezd fokhagyma apróra reszelve
1 mk kapor
1 csipet só
1 tk szemes mustár (ha nincs szemes mustárunk, jó a sima is)
1 csipet cayenne chilli (elhagyható)

Kezdjük a joghurt elkészítésével. Ehhez nincs egyéb dolgunk, mint a hozzávalókat egy szószos tálban alaposan összekeverni, letakarni folpack-kal és a hűtőbe rakni a tálalásig.

A palacsintához a cukkinit reszeljük le a reszelő nagylyukú részén és sózzuk be. Takarjuk le és hagyjuk magára kb. 30 percet. Ezután alaposan nyomkodjuk ki belőle a felesleges folyadékot. Tegyük egy keverőtálba, adjuk hozzá a sót és fűszereket. Ezután mehetnek bele a tojások, majd keverjük homogénre.

Amennyiben ezzel megvagyunk, adjuk hozzá a liszteket és a sütőport, majd ezzel is vegyítsük össze. Legvégül keverjük hozzá az egy kispohárnyi joghurtot is. A hagyományos palacsintánál jóval sűrűbb állagot kapunk, de így a jó. Én ilyenkor javaslok még 20 perc pihentetést a tésztánk, ezután kezdjük meg a palacsinták kisütését.
Ehhez hevítsünk egy palacsintasütőben minimális mennyiségű (kb. 1 tk olívaolajat) és amikor elég meleg a serpenyő kanalazzunk rá tetszés szerinti mennyiségű tésztát. Formázzunk kis korongokat és süssük oldalanként 3-4 percet.

Az elkészült palacsintákat takarjuk le alufóliával, hogy tálalásig ne hűljenek ki.
Készítsünk mellé friss vegyes salátát és fogyasszuk egy pohár jó fehérborral!:)) Jó étvágyat…  

Vannak olyan reggelek, amikor az ember semmi egyébre nem vágyódik, mint egy finom, kívül ropogós, belül pedig puha zsemlére. Ki-ki ízlése szerint különböző finomságokkal megtöltve- sonkával, szalámival, sajttal, vagy úgy ahogy én szeretem, simán vajjal, esetleg egy kis házi lekvárral és egy pohár tejeskávéval…:)

Milyen jó érzés is az, amikor, mi magunknak tudjuk elkészíteni a finom szendvicsnek valót. Nem nagy ördöngösség…de hatalmas elismeréseket lehet bezsebelni vele és higgyétek el, ezerszer finomabb, mint bármelyik bolti változat.
Én személy szerint teljesen a függője lettem ezeknek a péksütiknek a sütésének. Remélem ti is kedvet kaptok hozzá, hogy a hétvégén elkészítsétek. 😉

Hozzávalók 8 db zsemléhez:

Kovász:
1 dl langyos víz
2 dkg friss élesztő
1 tk méz (v. cukor)
8 dkg kenyérliszt

A kovászt elkészítjük. Ehhez a langyos vízbe belerakjuk a mézet, vagy a cukrot és egy kicsit elkeverjük benne. Hozzámorzsoljuk az élesztőt és csomómentesre keverjük. Ezután hozzárakjuk a lisztet és csomómentes, palacsintatészta sűrűségű tésztát keverünk belőle. Fóliával letakarjuk, és 4-6 órát pihentetjük szobahőmérsékleten.

Tészta:

30 dkg kenyérliszt
1 tk só
1 tk sütőpor
1 tk sikér (elhagyható)
2 ek burgonyapehely (szintén elhagyható)
75 g szobahőmérsékletű joghurt (vagy aludttej, én ezt használtam, de tudom, hogy ez ritkán elérhető alapanyag)
1 db tojássárgája
2 ek napraforgóolaj

(én a tésztába csempésztem még egy evőkanálnyi napraforgómagot is, mert szeretem az ízét. Ezt a liszthez kell hozzákeverni és ugyanúgy folytatni a dagasztási folyamatot)

Egy tálba beleszitáljuk a lisztet, elkeverjük a sütőporral, a sikérrel, a sóval és a burgonyapehellyel. Ezután mehet hozzá a joghurt, a tojássárgája, a zsiradék és a felfutott kovász. Összeállítjuk a tésztát, (ne ijedjünk meg, ha kicsit ragad, ez a „normális” állag, mert ilyenkor lesz, könnyű és buborékos a belseje), majd OLAJOZOTT felületen 8-10 percig dagasszuk. Egy gyengéden kiolajozott tálban kb. 1 óra alatt kelesszük a duplájára. Ezután vágjuk 8 db egyenlő részre és formázzunk belőle zsemléket, vágjunk bele kereszteket.
Kelesszük további 20 percet, vagy tegyük egy éjszakára a hűtőbe és másnap frissen süssük ki.

Sütés előtt kenjük le a megmaradt tojásfehérjével, előmelegített 190 fokos sütőben 20 perc alatt süssük készre. Süteményrácson hűtsük 20 percet és fogyasszuk el frissen.

TIPP! én a kihűlt zsemlékből mindig fagyasztok le néhány darabot. Amikor szeretnénk enni belőle, az előtte lévő estén kiveszem a mélyhűtőből. Reggelre teljesen kienged és kifogástalanul friss, rögtön fogyasztható. A lényeg, hogy a sütés után, miután kissé lehűlt, rögtön fagyasszuk le. Jó étvágyat! 🙂

A meggyes pite, igazi klasszikus, amit mindenki szeret! 🙂 Megunni sosem lehet és mindenkinek az anyukája készíti a legfinomabbat. Természetesen ez nálam is így van…az én anyukám meggyes pitéje a legfinomabb (számomra) a világon. Amikor megyek hozzá látogatóba és ott illatozik a finom, fahéjas és félig még meleg pite az asztalon, bizony nehezen tudok ellent állni, hogy a fél tepsit be ne faljam. 🙂 Éppen ezért én már nem is próbálkozok ennek a mennyei dolognak a reprodukálásával…
Elkészítettem tehát a saját változatomat. Remélem egyszer, majd az én apróságaim is úgy fognak erre (a kicsit modernebb) változatra emlékezni, mint ahogy én is “anya legfinomabb meggyes pitéjére”. 🙂

Hozzávalók egy kb. 25*30 cm-es tepsihez:

Tészta:

10 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt
10 dkg fehér tönkölyliszt
1 csipet só
10 dkg vaj
1 ek búzacsírapehely (elhagyható)
2 ek gyümölcscukor (sima, vagy barnacukor is megteszi)
1 tk vaníliás gyümölcscukor (vagy sima vanilincukor)
1 tk foszfátmentes (vagy sima) sütőpor
1 tojássárgája
(amennyiben a tészta igényli, mehet hozzá 1 ek író (ha van ilyenünk), vagy natúrjoghurt, esetleg tej)

A klasszikus módon állítsuk össze a linzertésztát. Ehhez egy tálban keverjük össze a kétféle lisztet (+ a búzacsírát, ha használunk ilyet. Én azért szeretem, mert amellett, hogy egészséges, kellemes diós ízt kölcsönöz a sütinek) a sütőporral, a csipet sóval és a cukrokkal. Rakjuk hozzá a hideg és kockára vágott vajat, majd morzsoljuk össze két tenyerünk segítségével. Amikor megkapjuk a megfelelő állagú morzsát, mehet hozzá a tojássárgája is. Gyúrjunk közepesen lágy tésztát (ha kell javítsuk az említett tejtermékekkel). Pihentessük hűvös helyen 20 percet.

Töltelék:

30 dkg meggy
1 ek mézeskalács fűszerkeverék (vagy 1 tk fahéj)
1 ek gyümölcscukor
2 ek búzacsíra (helyettesíthető ez esetben zsemlemorzsával is)

Amíg a tészta hűl, mossuk meg a meggyet, magozzuk ki és kicsit hagyjuk megszáradni. Ezután keverjük össze a cukorral és a fűszerrel valamint az egy evőkanálnyi búzacsírával (ez segít abban, hogy a tészta ne ázzon át.)

A tésztát vágjuk két egyenlő részre és lisztezett felületen nyújtsuk ki az egyik részét. Ezután tegyük előkészítettet (azaz kizsírozott tepsibe) és egy villa segítségével alaposan szurkáljuk meg, hogy a gőz megfelelően tudjon távozni. Ezután a tésztát is szórjuk le a maradék egy evőkanálnyi búzacsírával és halmozzuk rá a tölteléket.

Amennyiben ezzel elkészültünk mehet rá a tészta másik, kinyújtott fele, amit szintén megszurkálunk egy villával és lekenjük a maradék tojásfehérjével.  
Előmelegített 180 fokos sütőben 20-25 percet sütöttem, majd kb. öt perc hűlés után porcukorral meghintettem.

Nagyon ízlett nekünk és tetszett, hogy reform alapanyagokból készült, mégis az íze egészen olyan, mint az „igazié”…;)
(Zárójelben megjegyzem: „Z”. nem nagy pártfogója a reformétkezésnek, ezt mégis imádta…amikor először megkóstolta nem is sejtette, hogy tele van egészséges dolgokkal…)