Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

Valamelyik nap egy csodás pékségben jártam, ahol halmokban kellette magát a frissensült mazsolás zsemle… de mivel előtte már bevásároltam más finomságokból, csak kibírtam, hogy ezekből a csodás bucikból ne vegyek. A gondolat viszont napokig nem hagyott nyugodni, így egyik reggelre muszáj volt megsütni. 🙂
Receptet nem kerestem hozzá, csak úgy érzésből dobtam össze egy könnyed kelt tésztát, amit most szeretnék Veletek is megosztani, mert nekünk nagyon ízlett.
Pihentettem egy éjszakát és reggelire frissen kisütöttem. Sózott vajjal és egy pohár tejeskávéval nekem a tökéletes hétvégi reggeli volt. 🙂

Hozzávalók (kb. 6 db zsemléhez):

30 dkg kenyérliszt (a finomliszt is jó)
2 dl tej (langyos)
1,5 dkg friss élesztő
1 mk sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
3 ek kristálycukor
1 tojás sárgája
5 dkg olvasztott vaj

5 dkg mazsola
1 ek rum
1 dl víz

A kenéshez:

1 db tojásfehérje (ami megmarad)
1 ek tej
1 tk porcukor

Elkészítés:

Az első lépés, hogy a mazsolákat beáztatjuk a víz és a rum keverékébe.

A kelt tésztához az élesztőt felfuttatjuk a langyos tejben, amihez előzőleg már hozzáadtunk egy evőkanálnyi cukrot. Kb. 10 percig hagyjuk magára.
A lisztet és a sütőport egy tálba szitáljuk, összekeverjük a vaníliás cukorral és a két evőkanál sima cukorral, hozzáütjük a tojássárgáját a legvégén pedig a megolvasztott és langyosra hűlt olvasztott vajat, valamint a felfutott élesztőt. A hozzávalókból tésztát gyúrunk és legalább 8-10 percig dagasztjuk, majd félrerakjuk.
A mazsolákat kinyomkodjuk és egy papírtörlő segítségével leitatjuk róla a nedvességet.
Ezután a tésztát lisztezett felületre borítjuk és beledolgozzuk a mazsolát. Cipót formázunk, majd 20 percet pihentetjük, hogy kicsit beinduljon a kelési folyamat.
Ezután hat egyenlő részre osztjuk és tetszés szerinti zsemlécskéket készítünk. Én császárzsemléket formáztam, csomózásos technikával, de sima bucikat is készíthetünk.

Ha elkészültünk, egy tiszta konyharuhával takarjuk le és legalább 8 órát pihentessük a hűtőszekrényben (a zsemle természetesen elkészíthető hidegen kelesztés nélkül is, ebben az esetben a megformázott zsemléket legalább 40 percet kelesszük tovább szobahőmérsékleten).
Másnap reggel vegyük ki a hűtőből, hagyjuk egy fél órát felengedni, majd kenjük le a tojásfehérje, a cukor és a tej keverékével, ezután toljuk a 180 fokra előmelegített sütőbe. Süssük kb. 20 percet, amíg aranybarnára nem pirulnak és, ha lehet, már langyosan fogyasszuk is el. 🙂

Mi tagadás Teller Cake blog-ja igen csak ihletett adott arra, hogy szabadidőm nagy részét további sütögetéssel töltsem… Éppen ezért a 22. blogkóstolóra elkészítettem egy másik receptjét is (az aranygaluskán kívül), amivel már nagyon régóta szemezek. 🙂
Ez nem más, mint a dalmát kocka. Már többször is említettem, hogy van némi délvidéki kötődésem, így ez a süti kellemes emlékeket idéz fel bennem. A Balkánon, valóban nagyon gyakran készítenek efféle könnyed diós süteményeket. A tészta nem áll másból, mint tojásfehérjéből, cukorból, két kanálnyi lisztből és egy kevés dióból. A krémje is mennyeien könnyű és vaníliás. Szinte abbahagyhatatlan nassolásra ösztönöz…köszönöm újra a remek receptet, örülök, hogy kipróbálhattam, biztosan felkerül a „kedvenc sütijeim” listájára. 😉

Zsuzsa receptjéhez képest fele akkora mennyiséget készítettem, az eredeti receptet ITT találjátok.

Hozzávalók (kb. 6-8 fő részére)

Tésztaalap:

4 darab tojás fehérje
10 dkg cukor (Zsuzsa receptje szerint 12 dkg  lenne, de ezen egy picit módosítottam)
1 kk sütőpor
10 dkg darált dió
4 dkg (2 ek) liszt (jó a finomliszt is, de én teljeskiőrlésű tönkölyt használtam, nagyon jól működik az is)
A tészta tetejére kb. egy nagy maréknyi durvára vágott dió

Krém:
2 ek vaníliás pudingpor
1 dl tej
3/4 csomag zselatinfix (az eredeti recept szerint habfixáló, de nekem az sajnos nem volt itthon)
2 ek cukor
2 dl habtejszín
1 cs. vaníliáscukor

A tésztához a tojásfehérjét közepesen keményre verjük, majd hozzáadjuk a cukrot és addig keverjük tovább, amíg a cukor teljesen fel nem olvad, és jó kemény habot nem kapunk. 

Egy másik tálban összevegyítjük a száraz hozzávalókat, azaz a lisztet, a diót és a sütőport és óvatosan összekeverjük a tojásfehérjével.

Az eredeti recept alapján két külön lapot sütünk a masszából. Én ezen annyit módosítottam, hogy egy nagyobb kb. 30X40 cm-es, kivajazott tepsibe öntöttem a tésztát, megszórtam a durvára vágott dióval, és azt sütöttem meg a 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt, amíg egy kis színt nem kapott.

A krémhez, a pudingporból, a cukorból és a tejből kemény pudingot főzünk, kihűtjük. Közben az egy csomag vaníliás cukorral felverjük a tejszínhabot. A két krémet, azaz a pudingot és a tejszínhabot robotgéppel kicsit kihabosítjuk, és közben folyamatosan adagoljuk hozzá a zselatinfixet. 

A tésztát függőlegesen kettévágjuk és az egyik felét egyenletesen megkenjük a krémmel. A másik felét ezután ráborítjuk.

Egy éjszakát mindenképpen pihentessük a hűtőben, mert ennyi idő alatt finoman megpuhul és összeérnek az ízek. Kockára vágva tálaljuk.

Frissítés!

Örömmel jelentem, hogy ez a süti is elkészítésre került, mégpedig Éva a “Gizi-receptjei” blog szerzője által.  
Meseszépek lettek, íme a bizonyíték:

Még több képet és a kicsit módosított receptet ezen a linken találjátok:

http://gizi-receptjei.blogspot.hu/2015/05/dalmat-kocka.html

Már megint a mák, mert a mák nálunk örök szerelem…:) Minden formájában imádjuk, nem csak azért mert nagyon fincsi, de azért is, mert számottevő pozitív élettani hatással is rendelkezik. Erről részletesebben itt írtam. 

Ez a süti tökéletes példa arra, hogy azokat is lehet mákevésre inspirálni, akik amúgy nem igazán kedvelik ezt a finomságot.
Amikor felvágjuk, tökéletesen kirajzolódik a desszert három különböző rétege. Alul a pihe-puha piskóta (én most máklisztet használtam, de, ha finomlisztből készítitek még mutatósabb a három teljesen különböző színű réteg), ezen elterül a dús. krémes és gyümölcsös mákréteg, a tetején pedig a könnyed vaníliapuding, ami egy leheletnyi citrommal van ízesítve, hogy jobban harmonizáljon a mák karakterével. Szerintem már a leírás után is nehéz neki ellenállni, hát, ha még ott kelleti magát előttünk teljes pompájában… nagyon finom sütike, mindenképpen ajánlom kipróbálásra.
Egyébként, ha valaki vonakodik a máktól, szerintem dióval éppen ilyen finom lehet, sőt…lehet, hogy jobb? 😉

Hozzávalók (8 személy részére)

Piskóta:

4 tojás
4 ek liszt (mákliszt vagy sima finomliszt)
4 ek cukor
1 késhegynyi sütőpor
1 csipet só

Mákkrém:

15 dkg darált, cukrozatlan mák
6 dkg kristálycukor
1 cs. vaníliás cukor
3 dl tej
20 dkg szilvalekvár (vagy áfonya, vagy ami éppen otthon fellelhető…:))

Pudingréteg:

1 cs vaníliás pudingpor
3 ek kristálycukor
4 dl tej
1 citrom héja lereszelve
½ citrom leve
5 dkg margarin

Elkészítés:

Ezúttal kezdjük a mákkrémmel. Ez némiképpen különleges formában fog elkészülni. Tegyük fel a tejet melegedni, keverjük hozzá a cukrokat. Amikor már gyöngyözik az oldala, keverjük hozzá a lekvárt és főzzük néhány percig. Egy picit el kezd majd sűrűsödni, ekkor öntsük bele a darált mákot és így is főzzük kb. 3-4 percet. Finom gyümölcsös, mákos illatú mákkrémet kell kapnunk. Rakjuk félre a gázról és hűtsük ki, addig készítsük el a piskótát és a pudingot is.

A piskótához válasszuk külön a tojást. A fehérjéből, a két evőkanál cukorból és a csipet sóból, verjünk kemény habot. Ezután a sárgáját is alaposan habosítsuk ki a maradék két evőkanál cukorral. A két tojásos masszát lágyan, márványosra keverjük össze, majd szitáljuk rá a sütőporral elkevert lisztet. Alaposan forgató mozdulatokkal dolgozzuk össze a piskótatésztát, ügyeljünk rá, hogy a tojáshabot ne tőrjük össze, de csomós se maradjon. Rakjuk kivajazott tepsibe (kb. 20*30-as méretűbe) és süssük előmelegített sütőben 180 fokon kb. 15 percet. Minden esetben ellenőrizzük tűpróbával, hogy a tészta közepe is átsült-e.

A pudingot a szokásos módon készítsük el. Egy dl tejet keverjünk csomómentesre a három evőkanál cukorral, a pudingporral és a fél citrom levével. A maradék tejet rakjuk fel forrni, ha gyöngyözni kezd, folyamatos keverés mellett öntsük hozzá a pudingporos keveréket és főzzünk belőle sűrű pudingot. Kb. 10 percig hagyjuk hűlni, majd robotgép segítségévek habosítsuk ki az 5 dkg margarinnal és a citrom héjával.

Ezután következik a sütemény összeállítása. A kihűlt piskótát egy tompa élű kés segítségével válasszuk le a tepsi oldaláról (ez azért kell, hogy a végén könnyebben és szebben tudjuk szeletelni).  Kenjük rá a mákkrémet, ügyelve arra, hogy mindenhol egyenletes vastagságú legyen, ha ezzel elkészültünk mehet rá a citromos- vaníliás puding is, ugyancsak egyenletesen eloszlatva. A végén dekorálhatjuk csoki forgáccsal (én úgy készítettem, hogy a táblacsokoládét függőlegesen magam elé helyeztem és egy éles késsel végighúztam a pengét a tetején, így szép csoki spirálokat kaptam, ami minden süteményen szépen mutat), vagy, ha még jobban hangsúlyozni szeretnénk a mákot, cukrozott mákkal is megszórhatjuk.

Egy biztos minden formájában mutatós és nagyon finom! 🙂  

Frissítés:

A Sütit Zsuzsi is elkészítette, ezt nézzétek milyen szép lett: 

Az ő változatában sima piskótából készült az alap. Íme rá a bizonyíték, hogy így is mennyire gusztusos a süti…sőt itt még jobban kirajzolódnak azok a bizonyos “rétegek”…:)

Zsuzsin kívül M. Andi is elkészítette ezt a sütit, mégpedig anyák napja alkalmából. Szerintem, csakúgy, mint Zsuzsié, ez is gyönyörűen sikerült…;)

Judit pedig tortaformában sütötte meg a párjának, aki igazi mákimádó. Ez is nagyon szépre sikerült, látszik, hogy finom puha és krémes…én is szívesen befalnék egy (két) szeletet belőle. 😉

Kénytelen vagyok megszegni a hagyományokat és megírni az első olyan bejegyzésemet, ami nem a sütiről szól és mindezt az imádott medvehagyma miatt. Ez az egyik kedvenc tavaszi „hozzávalóm” és az év többi részében mindig áhítozok utána. Most, hogy a piacokon garmadában áll a standokon, gondolkodtam egy sort hogyan is raktározhatnék be belőle, hogy bármikor elő tudjam kapni, ha egy medvehagymás finomságra vágyódok. A fagyasztás mellett a másik ötletem a pesto volt. A pesto szuper dolog. Nagyon változatosan használható fel. Kenhetjük húsokra, rakhatjuk tésztára, de, hogy a sütésnél maradjak, kerülhet sós süteményekbe (igen, pogácsába is), kenyérbe és a sort még sokáig lehetne folytatni. 🙂
Ezt a különlegességet egyébként pár perc alatt össze lehet dobni és fantasztikus érzés, amikor elkészül. Nemcsak azért, mert tudjuk, hogy így van bármikor felhasználható „medvehagyma esszenciánk”…de nagyon szép is és különleges. Kiváló gasztroajándék, mindenki csodálkozni fog, hogy mi, ilyen különleges dolgot is tudunk készíteni…;)

A hagyományos pesto helyett én annyit változtattam a dolgon, hogy a méregdrága fenyőmag helyett, pirított diót tettem bele és az erőteljes (fok)hagymás ízt, egy kis majoránnával csitítottam. Nagyon finom lett, ha ti is szeretnétek megőrizni a medvehagymát egy egész évre, mindenképpen próbáljátok ki ezt a pesto-t.

Hozzávalók:

1. 15 dkg medvehagyma (kb. 1 nagyobbacska csokor)
   1 tk só
   frissen őrölt bors (ízlés szerint)
   1 tk majoránna
   7 dkg parmezán sajt (reszelt)
   5 dkg dió
   1 dl (jó minőségű) olívaolaj

Elkészítés:

A medvehagymát alaposan megmossuk és felaprítjuk (a szára is nyugodtan mehet bele, semmi ne vesszen kárba).

A diót egy száraz serpenyőben pirítsuk le kb. 5-7 perc alatt.

Ezután, tegyük egy késes aprítóba a felaprított medvehagymával együtt, tegyük bele a fűszereket (só, bors, majoránna) és a sajtot is. Aprítsuk 1-2 perc alatt közepesen durvára.

Ezután öntsük hozzá az olívaolajat és további 1-2 perc alatt pépesítsük.

Rakjuk steril (kifőzött) üvegbe (nekem ez a mennyiség, egy pici 2,5 dl-es üvegcsét töltött meg) és zárjuk le.
Ugye milyen gyors és egyszerű? Kár kihagyni ezt a különlegességet. 😉

FRISSÍTÉS:

Egy kedves olvasóm, Viki már el is készítette a pesto receptjét. Ezt nézzétek milyen szépek lettek…:)

Köszi Viki, fantasztikusan néz ki! 🙂

És íme Dóri műve is…nagyon gusztusos! 😉

Nos, igen ez a tésztafajta a háziasszonyok mumusa…amit nem is csodálok, hiszen tényleg nem egyszerű megcsinálni. Nem az a baj vele, hogy nehéz elkészíteni, viszont elég időigényes. Én péntek este álltam neki, mert szombat reggelre frissensült croissant-okat akartam az asztalra rakni. Ennek az volt a feltétele, hogy a tészta elkészítése után 30-40 percenként kétszer is meghajtottam, ezt összesen négyszer tettem meg. Ezután következett a formázás, amikor már olyan fáradt voltam, hogy arra maradt a legkevesebb energiám, és így sajnos elég csúnyácskákra sikeredtek…:)
Az ízük (és sülés közben az illatuk) viszont mindenért kárpótolt, higgyétek el. A blundel tészta az egyik legcsodásabb dolog, amit valaha is készítettem. Ez a tésztafajta ötvözi a kelt tészták puhaságát és a leveles tészta réteges, roppanós textúráját, egyszerűen fantasztikus, na és az íze…az olvadt sajttal és a csokoládéval (a gyönyörű dán típusú péksüteményeknek is ez az alapjuk).
Ez volt az első kísérletem, ezért mindenképpen szerettem volna veletek is megosztani a tapasztalataimat, élményemet és azt, hogy nem szabad tőle félni. 🙂
Egy bizonyos, hogy máskor is fogok ilyet sütni (nem is olyan sokára…). Már tudom, milyen részletekre kell ügyelni, min kell változtatni, és ne feledjétek az örök igazságot mely szerint „a gyakorlat teszi a mestert…” 😉

Hozzávalók: (8 db közepes méretű croissant-hoz)
23 dkg finomliszt
13 dkg vaj (ez esetben valódi vaj!)
1 mk ecet (én almaecetet használtam, de lehet citromlé is)
1 csipet só
1,5 ek kristálycukor
1 tojás sárgája
0,5 dl HIDEG tej
0,5 dl HIDEG víz
1 dkg friss élesztő

Elkészítés:

A kelt tészták készítésénél mindig azt szoktam hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy a hozzávalók legalább szobahőmérsékletűek legyenek. Most azt hangsúlyozzom, hogy nagyon ügyeljetek rá, hogy minden hozzávaló hideg legyen (tojás, tej, víz, vaj)!

Az első lépés, hogy egy sütőpapírt a konyhapultra rakunk és a hideg vajdarabot ráhelyezzük. A sütőpapír egyik oldalát ráhatjuk (hogy a papír mindenhol befedje a vajat) és egy nyújtófa segítségével kezdetben ütögető, majd sodró mozdulatokkal lapot nyújtunk a vajból. Ezután, rögtön visszarakjuk a hűtőszekrényben, hogy a vaj visszadermedjen.

A tésztához egy tálba szitáljuk a lisztet, összekeverjük a sóval és a cukorral. Belerakjuk az ecetet, a vizet, a tejet és hozzáütjük a tojássárgáját. Ezután belemorzsoljuk az élesztőt is és jó 5-10 percig dagasztjuk a tésztát.

Ezután lisztezett munkafelületen kb. 0,5 cm-re kinyújtjuk, és a közepére rakjuk a vajlapunkat. A következő lépés, hogy ezt alaposan becsomagoljuk a tésztával (sehol ne lógjon ki) és újranyújtjuk.
Ezután következik az első hajtási „forduló”. 🙂

A tésztát képzeletben 3 részre osztjuk és a két oldalsó részét a közepére hajtjuk. Ezután kinyújtjuk, elforgatjuk 90 fokkal és újra megismételjük a „szimpla hajtást”. (Nos, a nagykönyvben úgy van megírva, hogy ez után következne egy dupla hajtás is – vagy egyiket így, másikat úgy hajtjuk-, de ehhez még nem éreztem magam elég felkészültnek, így én a teljes folyamatot csakis dupla hajtással végeztem.)
Ha ezzel elkészültünk a tésztát vissza kell rakni legalább 30 percre a hűtőbe, majd további három alkalommal megismételni a hajtogatási procedúrát.

Az utolsó hajtás után újabb 30 perc pihenő és következhet a formázás. A tésztát lisztezett felületen megközelítőleg kör alakúra kinyújtjuk (fontos, hogy a tésztán fennmaradó lisztet egy ecsettel mindig seperjük le felületéről- a hajtogatásoknál is- különben nem lesz szép réteges a végeredmény) és nyolc egyenlő részre vágjuk fel. Mindegyiket alakítsuk megközelítőleg háromszögformára, tegyük bele a kívánt tölteléket (én ementáli sajtot és csokoládét használtam, de hagyhatjuk simán is) és formázzunk belőle kifliket. Tegyük egy sütőpapíros tepsire, takarjuk le konyharuhával és rakjuk egy éjszakára vissza a hűtőbe.

Másnap a maradék tojásfehérjével kenjük le a kifliket (csak a tetejüket, mert ha az oldalára lefolyik a fehérje, nem fog megemelkedni a croissant), ilyenkor még dekorálhatjuk reszelt sajttal, csokoládédarával…stb. Majd tegyük (nem előmelegített, hanem hideg sütőbe) állítsuk be 180 fokra és süssük 25-30 percig.

Vegyük ki, kicsit hagyjuk hűlni, majd fogyasszuk el jóízűen, amiért alaposan megdolgoztunk! 😉

Engem mindig is vonzottak az ostyás sütemények, mert a nápolyit nagyon szeretem, de ki nem?  🙂 Sajnos házi készítésű ostyát még nem sütöttem, mert nincs ostyasütőm, de tervbe van véve, hogy egyet hamarosan beszerezzek. 🙂
Először, tehát bolti ostyával próbálkoztam és egy jól ismert, gyorsan elkészíthető, de annál finomabb sütivel.
A fehérvári szelet biztosan sokatoknak ismerős. Mi nagyon kedveljük, hiszen a finom csokoládés alapban felbukkanó ostyalapocskák és az aszalt gyümölcsök, igazi kényeztetés. A margarin és a cukor pedig ad neki egy finom karamellás mellékízt, ami már a süti készítése közben is csodásan belengi a konyhát…
Két dolgot érdemes még róla tudni, az egyik, hogy nem egy kalóriaszegény sütemény…a másik pedig, hogy képtelenség szép képet készíteni róla. Az íze viszont nagyon finom…

Hozzávalók:

2 db egész tojás
15 dkg kristálycukor
1 cs. vaníliás cukor
20 dkg margarin
2 csomag csokoládés pudingpor
10 dkg vegyes aszalt gyümölcs (előzetesen lehet rumba áztatni)
10 dkg (egy csomag) ostyalap

Elkészítés:

A két tojást villával lágyan felverjük, és egy lábasba öntjük, hozzákeverjük a cukrot, majd a kockára vágott margarint. Kis lángon felolvadásig keverjük.

Ezután hozzátesszük a pudingport és az aszalt gyümölcsöket, alaposan összekeverjük majd levesszük a tűzről.
Ezek után mehet hozzá a darabokra tördelt ostyalap, óvatosan elkeverjük benne, hogy ne törjön össze nagyon.

Egy őzgerinc, esetleg gyümölcskenyérformát alufóliával kibélelünk, és vizes ecsettel megnedvesítjük. Beleöntjük a masszát, alaposan lenyomkodjuk és legalább egy éjszakát a hűtőben pihentetjük.

Másnap egy éles késsel kb. 2-3 cm vastagságú szeletekre vágva tálaljuk. 🙂

Vannak olyan (ritka) pillanatok, amikor nem akarok sokat pepecselni a süti készítéssel, mégis muszáj valamit összedobni a vasárnap délutáni kávé mellé…:) Most is így voltam vele, tehát kinyitottam a hűtőt, a kamraszekrényt és maradék-felhasználó akcióba kezdtem. A hűtőben csücsült egy fél üveg felbontott meggybefőtt, a kamrában egy megkezdett tábla, magas kakaótartalmú étcsokoládé, a többi hozzávaló pedig adott volt (liszt, cukor, kakaó stb).
Higgyétek el, 10 perc alatt összedobtam, a sütőben pedig 20 percnél több nem kellet neki, hiszen a közepén finom lágyra akartam hagyni.
Csodálatos volt a kávé mellé, még langyosan. Finom meglepetés volt a meggy savanykás íze, a süti közepén még kicsit olvadó csokoládé mellett…nem szabad kihagyni az ilyen „egyszerű, de nagyszerű” süteményeket sem a repertoárunkból! 😉

Hozzávalók:

3 db tojás
3 ek cukor
3 ek finomliszt (vagy rizsliszt)
1 ek kakaó
8 dkg étcsokoládé
1 nagy csipet só
1 késhegynyi sütőpor
1 késhegynyi fahéj
15 dkg magozott meggybefőtt (+ ½ ek liszt)

A szóráshoz porcukor.

Elkészítés:

Első lépésként a tojásokat kettéválasztjuk.
A fehérjéből, az egy csipet sóból és 1,5 evőkanálnyi cukorból kemény habot verünk.

A sárgájához hozzárakjuk a maradék 1,5 evőkanálnyi cukrot, a vaníliáscukrot és az előzetesen gőz felett megolvasztott csokoládét. Robotgép segítségével habosra keverjük. A két masszát ezután lágyan összekeverjük. Ezután a lisztet, a sütőport, a fahéjat és a kakaót, a tojásos keverékre szitáljuk és óvatosan összeforgatjuk. 

Egy kapcsos kb. 22 cm átmérőjű tortaformát kivajazunk és kilisztezünk, majd a homogén masszát eloszlatjuk rajta.
A meggybefőttről leöntjük a levét és ráhintjük a ½ evőkanál lisztet (ez azért fontos mozzanat, mert így a sülés közben a meggy nem fog lesüllyedni a tészta aljára.). Ezután a meggyet rászórjuk a tortaformában lévő tésztamasszára.

A 170 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük a tortát.

Érdemes még langyosan elfogyasztani. 🙂

A mostani blogkóstolót Bogi a Vöröskaktusz blog szerzője írta ki.
Fantasztikus játéknak tartom, mert miközben jobbnál jobb recepteket próbálhatunk ki, megismerhetjük „blogtársainkat” és sok újat tanulhatunk egymástól. Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy a mostani fordulóban Teller- Cake Zsuzsa finomságaiból készíthetek el valamit. Nagyon régóta követem a munkásságát és állíthatom, sokszor csenek el tőle praktikákat és próbálok ki recepteket. Mivel az ő blogja is kifejezetten csak a sütikről szól, ezért  különösen közel áll hozzám.:)
A választás azért nem volt könnyű bevallom, hiszen, ha lehetne végig sütöttem volna a teljes repertoárt…:) Végül egy klasszikusra esett a választásom, amit már régóta terveztem  elkészíteni és, csak a megfelelő recept hiányzott hozzá. Szerencsére Zsuzsánál megtaláltam, és mivel a bejegyzésben megemlíti, hogy a nagymamája is így készítette, semmi kétségem sem volt afelől, hogy ez lesz a megfelelő recept. 🙂
Reggeli meglepinek készítettem a páromnak és állíthatom, hogy nagy örömet szereztem vele. Tökéletesen puha és lágy a kelt tészta, a tetején csak úgy ropog az isteni cukrozott dió, a vaníliamártással pedig nem is fokoznám tovább a felsorolást…:P Készítsétek bátran el, mindenkinek ajánlom! Kedves Teller- Cake Neked pedig köszönöm a nagyszerű receptet! 🙂

Az eredeti receptet itt olvashatjátok.

Hozzávalók:

Kelt tészta:
50dkg liszt
4db tojássárgája
2dkg élesztő
4dkg porcukor
3dl langyos tej
10dkg olvasztott vaj vagy margarin
1 marék cukrozott darált dió
olaj

Vaníliamártás:
1liter tej
4db tojássárgája
8evőkanál cukor
2csomag vaníliás cukor
2evőkanál liszt

Én ezeknek a mennyiségeknek a feléből készítettem el a süteményt, ez kb. 5-6 fő részére bőségesen elegendő.

Elkészítés:

A langyos, cukros tejben kb. 5-10 perc alatt felfuttatjuk az élesztőt. A lisztet egy tálba szitáljuk és a többi hozzávalóval együtt, valamint az élesztős tejjel, lágy kelt tésztát gyúrunk.
Meleg helyen a tésztánkat 45 perc alatt a duplájára kelesztjük.

Ezután lisztezett munkafelületen 4 részre osztjuk és hengert formázunk belőle. A hengereket egyenlő dió nagyságú darabokra vágjuk.

Előkészítünk egy tepsit, amibe sütőpapírt helyezünk. A sütőpapír egyik sarkába kb. egy evőkanálnyi étolajat (én repcét használtam) rakunk. Formázáskor ebben forgatjuk meg a golyócskákat és szorosan egymás mellé rakosgatjuk. A cukrozott dióval alaposan meghintjük. Én még ezután kb. 15 percig másodjára is megkelesztettem, addig a sütő is megfelelően előmelegedett 180 fokra.

Kb. 20 perc alatt készre sütjük.

A vaníliamártáshoz a tojások sárgáját elkeverjük a cukorral, a liszttel és egy kis tejjel. Közben a maradék tejet felrakjuk forrni. Amikor már gyöngyözik a széle, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a tojásos keveréket. Kb. egy perccel a forrás után lekapcsoljuk, és kicsit kihűtjük.

Ha lehet, még langyosan tálaljuk fel, mert ekkor a legfinomabb.

Kicsit hedonistának tűnhet, de mi reggelire ettük, egyébként pedig egy tartalmas leves kiváló kísérője is lehet. 🙂

A kalács az év minden időszakában csodálatos dolog, hiszen nemcsak húsvétkor és karácsonykor készíthetjük, de jól esik bármelyik ráérős hétvégén, vajjal és kakaóval, esetleg tejeskávéval fogyasztva.
Ezt a finom kalácsot én húsvétra készítettem, ezért a húsvéti dekoráció. Annyira finomra sikeredett, hogy a család követelésének eleget téve, egy hétvégén belül kétszer is meg kellett sütnöm.
Az állaga csodálatosan puha, gyönyörű piros a kérge, és még két nap után is fogyasztható, bár kétséges, hogy marad belőle…:)
Ennek a csodás állagnak és az eltarthatóságnak a titka pedig nem más, mint az egy éjszakás gyors kovász .A reggelre megérő, buborékos, élesztősen illatozó kovász, csodát művel a tésztával. Az a legjobb az egészben, hogy a kalácsok ízesítése is kedvünkre variálható. Ha egy csipetnyi sáfrányt keverünk a tésztába, gyönyörű színe lesz és enyhén egzotikus mellékíze, de a klasszikus dió, vagy kakaó is csodát művel vele. Nekem a hétvégére már be is van tervezve egy újabb verzió a mákos…:)

Hozzávalók:

Kovász:

2 g élesztő (egy csipetnyi)
10 dkg liszt
1 dl langyos víz

A langyos vízben keverjük el az élesztőt és adjuk hozzá a lisztet, keverjük el azzal is csomómentesre. Fóliával takarjuk le és pihentessük szobahőmérsékleten legalább 8 órát.

Tészta:

3 dkg élesztő
1.5 dl langyos tej
4 csapott ek porcukor
1 cs vaníliás cukor
1 ek napraforgó olaj
1 db tojás
30 dkg finomliszt
1 mk sütőpor (!)
1 kávéskanál só
5 dkg szobahőmérsékletű vaj

A kelesztő tál kikenéséhez egy ek olaj

Tetejére:

1 db tojás felverve
1 ek porcukor

A tészta összeállításakor a langyos tejbe belekeverünk egy kávéskanálnyi porcukrot (a porcukor nem szerepel külön a hozzávalók között), és felfuttatjuk benne az élesztőt. Közben egy nagy tálba halmozzuk a maradék hozzávalókat (lisztet keverjük el a sütőporral és szitáljuk le), valamint a kovászt és az élesztős tejet. Nagyon fontos, hogy minden hozzávalónak legalább SZOBAHŐMÉRSÉKLETŰNEK kell lennie. Robotgéppel kezdjük el dagasztani, ha összeállt, kézzel folytassuk a dagasztást, legalább 5-10 percen keresztül. A tészta kicsit lágy és ragadós, de ez ne riasszon meg senkit, a kalácsunk csak így lesz könnyű és levegős (ha nagyon ragad, pótoljuk a lisztet, de vigyázzunk, ne adjunk hozzá sokat, mert attól kemény lehet).

Ha a tésztát elkészítettük, a kelesztő tálat kenjük ki egy evőkanál olajjal. Ezután helyezzük bele a tésztát, letakarjuk, és 45 percig kelesztjük.

A megkelt tésztát négy egyenlő részre osztjuk és megfonjuk (természetesen készülhet 3-as, vagy akár 6-os fonással is).

Rakjuk sütőpapíros tepsire, és további 30 percet kelesszük.  A sütőt közben előmelegítjük 180 fokra.

Ezután kenjük meg a felvert tojás és a cukor keverékével, és 10 percig hagyjuk rászáradni.
Ezután toljuk a sütőbe, és süssük aranyszínűre(kb. 25-30 perc) Amennyiben túl gyorsan pirulna, az utolsó 10 percben csökkentsük a sütési hőmérsékletet 160 fokra.

Akármennyire is csábító hagyjuk hűlni 15-20 percet, mert csak ekkor lesz jól szeletelhető! 😉

A jelenlegi szakácsmustra kiírója „Fűszermánia” Gabi, aki egy örök klasszikust, Lajos Marit választotta a forduló témájának. Örültem, mert az írásai között kutakodva, sok ismerős receptet, igazi „otthoni” ízekre emlékeztető ételt, süteményt találtam. Különösen inspirálóan hatott a húsvéti időszakban a sütemények kitalálásakor.
Nálam minden ünnep alkalmával készülnek sokáig elálló, linzerek, kekszek, és egyéb sütemények, de igyekszem mindig valami krémesebb különlegesebb desszerttel is készülni. Ebben az évben a Lajos Mari féle gesztenyés pogácsára esett a választásom. A gesztenyét nagyon szeretjük, különösen rummal és puha piskótával kombinálva, így nem is volt kérdés, hogy ez a recept ízleni fog-e nekünk. A külsője nagyon tetszetős. Igazi kis minitorták, a tetejük lágy csokikrémmel borítva. Azt hiszem, minden ünnepi asztal egyik ékköve lehet. Pár óra pihentetés után már fogyasztható is. Mindenképpen érdemes kipróbálni, méltó zárása az ünnepi, családi étkezéseknek. 🙂

Az eredeti recept itt olvasható. Én kissé módosítottam rajta.

Hozzávalók:
Piskóta:

4 db tojás
4 ek kristálycukor
4 ek liszt (én a piskótához mindig fele-fele arányban használok rizs és finomlisztet, mert azt tapasztaltam, hogy így még légiesebb lesz a tésztánk)
1 mk sütőpor
1 csipet só (a tojásfehérje felveréséhez)

3 ek lekvár (a legjobb a sárgabarack, de a szilva, vagy pl. az áfonyalekvár is megfelelő)

Krém:

2 tojássárgája
5 dkg porcukor
1 tasak bourbon vaníliás cukor
25 dkg gesztenyemassza
2-3 ek rum
2 dl tejszín

Csokoládémáz:

5 dkg (fél tábla) jó minőségű étcsokoládé
0,5 dl tejszín

Díszítés:

Sült gesztenye szemek, esetleg durvára vágott dió, vagy pisztácia

Elkészítés:

A piskótaalaphoz válasszuk ketté a tojásokat. A fehérjéből egy csipet sóval és két evőkanál cukorból verjünk kemény habot.  A sárgájához szintén adjunk két evőkanálnyi cukrot, majd azt is verjük habosra, egészen addig, amíg buborékos, világos sárga színű masszát nem kapunk. A két keveréket forgassuk össze, nem kell teljesen, elég„márványosra”.

Ezután szitáljuk rá a sütőporral összekevert lisztet és óvatos, forgató mozdulatokkal, ügyelve arra, hogy a fehérjét ne törjük össze, készítsünk homogén piskótamasszát. Öntsük kivajazott kb. 25*30 cm-es tepsibe és süssük 180 fokon előmelegített sütőben kb. 15 percet. Tűpróbával ellenőrizzük a piskótát.

Ha elkészült, hűtsük ki, majd nagyobb pogácsaszaggatóval vágjunk korongokat belőle (figyeljünk rá, hogy a lehető legkevesebb piskóta menjen kárba, használhatunk eltérő méretű szaggatókat is, a maradék egyébként tökéletesen felhasználható pl. puncsgolyó készítéséhez, vagy poharas desszertekhez.)

Amíg sül a piskótánk, mikróban melegítsük forróra a lekvárt, amennyiben nagyobb darabok lennének benne, passzírozzuk le és hagyjuk langyosra lehűlni.

Közben készítsük el a gesztenyekrémet. Ehhez gőz felett verjük fel a tojássárgáját a porcukorral és a vaníliás cukorral együtt. Ezután, vegyük le a gőzről és adjuk hozzá az előzőleg villával összetört gesztenyemasszát és a rumot (természetesen az aroma is megfelelő), egyenletesen keverjük össze.

Ezután verjük fel a tejszínhabot és a két masszát vegyítsük össze. Rakjuk habzsákba (lecsípett sarkú nejlonzacskóba).

A tésztakorongokat kenjük le a lekvárral és minden másodikra nyomjunk a gesztenyés krémből is. Mindegyik krémes korongot befedünk egy sima lekvárossal.

A csokoládémázhoz a fél deci tejszínt forróra melegítjük (ne forraljuk fel) vegyük le a tűzről és tördeljük bele az étcsokit. Addig kevergessük, amíg sűrű csokoládékrémet nem kapunk. Mindegyik tortácska tetejét kenjük le a csokoládémázzal és díszítsük tetszés szerint.

Tálalás előtt 2-3 órán át tartsuk a hűtőszekrényben.