Sokáig úgy gondoltam, hogy a brindza a juhtúró szlovák elnevezése és ízében, állagában tökéletesen megegyezik a magyar testvérével. Az interneten kutakodva azonban végleg kitisztult a kép, hogy mi is a két termék közötti legfőbb különbség…
Először is a brindza nem is szlovák, hanem román (ennyit a gasztronómia tévhitekről…) eredetű és a juhtúróval ellentétben gomolyából készül, amit szárítással tartósítanak. A megszárított és lereszelt gomolyát lepréselik, és ebből keletkezik a jellegzetesen krémes és karakteres ízű brindzatúró. Jómagam egyébként kedvelem, leginkább mártásként elkészítve különböző húsok mellé esetleg tésztaételekhez…de ez egy sütemény blog, így tehát átkalandoznék a pékáruk világába. 🙂
Egyik péntek este született meg bennem az elhatározás, hogy én bizony friss meleg brindzás pogácsát szeretnék reggelire készíteni. A nagy elhatározásnak jó vége lett… reggel kilencre már ott várt minket a légiesen könnyed, szálakra szedhető, illatos, túrós pogácsa az asztalon. (Igaz korán kelés előzte meg, de bőven megérte!) Egy csésze teával pedig szinte abbahagyhatatlan… de nem is baj, mert legközelebb már csak vacsorát ettünk. 😉
Brindzás pogácsa
Hozzávalók:
