A tönkölylisztet nagyon szeretem és sokszor is használom, a rozslisztet viszont sokkal ritkábban és, hogy őszinte legyek kicsit félek is tőle, pláne, ha élesztővel dolgozok. Mindig attól tartok, hogy tömörek és nehezek lesznek az ebből készült sütemények…de ezek a kis pogik, pille könnyűre sikeredtek. De nem is kezdeném rögtön ezzel a leírást …:)
A kedvenc piacomon van egy aprócska pékség, ami semmiben sem tűnik ki a mellette lévőktől…de amiket ott lehet venni azok valami csodásak. Igazi „kelt tészta mennyország”, mert, hogy nagyrészből ezekre épül a kínálatuk. Az én eddigi ”überelhetetlen” kedvencem a magos tönkölypogácsa. Ez a sós finomság fantasztikusan puha és könnyű annak ellenére, hogy a teljekiőrlésű lisztekből készült sütemények általában sűrűbbek és nehezek (én pedig hiszek a pékségnek, hogy nincs benne állományjavító és csakis természetes alapanyagokból készül…). A tetején csodás magkeverék roppan és szinte lehetetlen abbahagyni, ezért inkább darabra veszem, mert így könnyebb neki ellenállni. 🙂
Lényeg a lényeg, hogy elhatároztam, hogy a hosszúhétvégén én bizony megpróbálom reprodukálni ezt a finom pogácsát, nos nem bántam mag, mert ezek a szépségek születtek a próbálkozásból és pontosan olyan finomak, mint abban a bizonyos pékségben…;)
Hozzávalók:
Tészta:
0,8 dl langyos tej
1 kk cukor
½ cs. szárazélesztő
10 dkg rozsliszt (teljeskiőrlésű is lehet)
18 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt
2 tk só
frissen őrölt bors, ízlés szerint
1 tk szárított oregánó
1 késhegynyi sütőpor
1 ek őrölt lenmag (elhagyható)
13 dkg margarin
1 tojássárgája
8 dkg reszelt sajt (nálam ementáli, de lehet trappista, vagy ami éppen megtalálható otthon és nem sajnáljuk)
¾ kispohárnyi tejföl
Kenéshez:
A maradék tojásfehérje, enyhén felverve
vegyes magok (én szezámmagot, lenmagot, és napraforgó magot használtam) megpirítva
Elkészítés:
Ebben az esetben kivételesen porélesztőt használunk. Nekem szokásom ezt is felfuttatni, mert szeretek róla megbizonyosodni, hogy valóban él-e az élesztőnk. Ehhez langyosra melegítjük a tejet, elkeverjük benne a kávéskanálnyi cukrot és beleöntjük az élesztőport. Kb. 10 perc múlva nézzünk újra rá, ha finom élesztős illatot áraszt, és kissé habosodik a peremén, akkor biztosan életben van az élesztőnk, süthetünk vele.
A következő lépés, hogy előkészítjük a szárazhozzávalókat is. A liszteket összekeverjük a sütőporral (természetesen itt nincs értelme szitálni, habár a kelt tésztáknál, szinte kötelező lenne, de itt szeretnénk a finom rostokat megtartani, ezért kihagyjuk). Hozzáadjuk a sót és a fűszereket.
A hideg margarint kis kockákra vágjuk és hozzádolgozzuk a liszthez (morzsát készítünk). Ezután mehet hozzá a reszelt sajt, a tojássárgája, az élesztős tej, legvégül pedig a tejföl. A tésztát szépen kidolgozzuk és egy fél órácskát pihentetjük, hogy a kelési folyamat beinduljon. Én ezután a hűtőbe raktam és „altattam” egy éjszakát. Másnap reggel kivettem a tésztát és szobahőmérsékleten hagytam feléledni kb. fél óra alatt (NE IJEDJÜNK MEG, A TÉSZTA NEM FOG MEGKELNI, MEGNŐNI, de így is jó lesz, mert ezt majd a sütőben teszi meg). Ezután átgyúrtam és pizzavágókés segítségével kockákat formáztam belőle. Megkentem a maradék tojásfehérjével és megszórtam az előzetesen már illatosra pirított magkeverékkel. Újabb 15-20 percet pihentettem, majd előmelegített 180 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütöttem.
Finom, egészséges és tápláló. Fogyaszthatjuk reggelire, de csomagolhatjuk tízóraira az apróságoknak,vagy, ahogy mostanában érdemes fogyasztani…kockás-lepedőn egy könnyed fehérbor kísértében ,a csodásan éledő természetben, mondjuk egy piknik alkalmával. 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: