Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

Mindennapi kenyereink V.

Minden alkalommal, amikor kenyeret sütök, rácsodálkozok arra, hogy milyen csodálatos dolog a kenyér és maga a kenyérsütés… annyira ősi és elemi, az illata pedig semmivel sem keverhető össze. Számomra az egyik legkedvesebb illat, a frissensült cipó illata. Már-már szertartásnak gondolom, mert hosszasan és gondoskodással készül. Dagasztani kell és legalább kétszer keleszteni, a végeredmény pedig a legcsodásabb és legegyszerűbb emberi táplálék, amit mégis mesterfokon lehet elkészíteni.

Minden kenyérsütésnél próbálkozom valami újdonsággal, mert mániákus szeretek kísérletezni a sütésnél. A legújabb kedvencem az alakorbúza. Biztos sokan hallottatok róla, de bizonyára akad olyan is köztetek, aki még nem. Íme róla néhány szó:

„Az alakort egyszemű búzának is nevezik, amely az angol és német elnevezésből (einkorn) ered és mutatja, hogy e faj kalászának egy kalászpadkáján csak egy darab, pelyvás szem található. Hazánkban a 19. század közepéig termesztették ezt a rendkívül jól alkalmazkodó, szinte minden betegséggel szemben ellenálló, késői érésidejű fajt. Az ökológiai gazdálkodás egyre növekvő térhódításának köszönhetően a hazai organikus nemesítők felkarolták a majdnem feledésbe merült gabonát, hogy olyan új fajtáit hozzák létre, amelyek megfelelnek a modern ökotermelők és a feldolgozóipar elvárásainak.
A fajtából nyert, karotinban gazdag, sárgás színű liszt alacsony sikértartalmú – nem gluténmentes –, és a szemekből nyert őrlemény rostanyag tartalma (totál arabinoxilán) is kiemelkedő. Mikroelem- és esszenciális aminosav-tartalma magas, szénhidráttartalma alacsony, így a modern reformkonyhához is ideális. Könnyen emészthető, készítenek belőle funkcionális sütőipari termékeket és tésztákat, de mostanában a hazai söripar érdeklődését is felkeltette. A nyugat-európai példákhoz hasonlóan a kísérleti sörfőzések Magyarországon is megkezdődtek.”

(forrás: http://www.agroinform.com/szantofold/feltamasztottak-az-osi-alakor-buzafajtat-hazankban-12933)

Az alakor és a belőle készült liszt tehát, szuper dolog. Amennyiben találkoztok vele, mindenképpen vegyetek belőle. Igaz, nem olcsó, de megéri beruházni 1-2 kg-ra, mert elég belőle néhány evőkanálnyit a kenyérbe, kekszekbe, sütikbe (bár ezt még nem próbáltam) csempészni és valami újat, finomat és egészségesebbet kapunk…:)

Ebben a gyökérkenyérben is remekül működik! Amennyiben nem találtok alakor lisztet, használhattok helyette graham, vagy teljes kiőrlésű tönkölylisztet is! 🙂

Hozzávalók:

• 20 dkg fehér kenyérliszt
• 8 dkg alakorliszt
• 2 dkg sikér
• 15 dkg öreg tészta (egy kis segítség az elkészítéshez, Limarától ITT olvasható)
• 1 tk porélesztő
• 1 mk cukor
• 1 tk só
• 1 ek joghurt
• 1 ek olívaolaj
• 1 dl víz
• 1 tk bio kenyér fűszerkeverék (elhagyható)

Elkészítés:

Az első és legfontosabb, hogy minden hozzávalónk szobahőmérsékletű legyen.

• Egy nagyobb tálba szitáljuk bele a liszteket, a sikért, majd mehet bele a só, a cukor és az élesztő, keverjük össze. Ezután mehetnek bele a nedves hozzávalók és az öregtészta.
• Gyúrjuk alaposan össze, majd enyhén olajozott felületen kezdjük el dagasztani a tésztát, legalább 15-20 percig.
• Ezután tegyük egy kelesztő tálba és langyos helyen hagyjuk kelni, legalább 1 órát.
• Amint a duplájára nőtt, tegyük újra az olajos felületre és öklünkkel lapítsuk ki a tésztát.
• Készítsünk elő egy sütőpapírral bélelt tepsit. A tésztából készítsünk hengert és csavarjuk meg, rakjuk rá a tepsire és hagyjuk másodjára is megkelni, kb. 45 perc alatt.

• A sütőnket melegítsük elő 220 fokra. Ezen a hőfokon süssük a kenyeret 10 percet, majd a hőfokot mérsékeljük 200 fokra és süssük további 35 percig.

• Sütőrácson hagyjuk kihűlni, majd rakjuk, zacskóba, hogy ne száradjon ki.

• Az öregtészta miatt jól bírja, akár 3-4 napig is friss marad! 🙂

Mielőtt a receptre térnék, szeretnék, minden kedves olvasómnak NAGYON BOLDOG 2016-OS ESZTENDŐT KÍVÁNNI! 🙂
Egyúttal szeretném megköszönni, hogy ebben az évben is velem tartottatok, olvastátok és megsütöttétek a receptjeimet! Sok-sok visszajelzést, kedves hozzászólást kaptam és úgy érzem, hogy a 2015-ös év mérföldkőnek fog számítani a blog életében. Reménykedem, hogy a következő is hasonló sikereket és meglepetésetek fog tartogatni! 🙂

A grissini az egyik kedvenc, sós ropogtatnivalóm. Általában két verzióban készülhet. Lehet aranybarna színű és roppanós, ami akár egy-két hétig is eltartható és fogyasztható, illetve készülhet egészen világos színben, kenyérállagúan puhának. Bevallom én az előbbi változatot kedvelem jobban. Szerettem, ha roppan és közben mártogatni valamilyen finom dip-be.
Általában a hagyományos mártogatósokat készítem hozzá, mint a tejfölös fokhagymás, a  túrós-zöldfűszeres vagy guacamole-t. Most azonban, a szilveszter tiszteletére finom lencsés változatban készült, ami annyira teli találat lett, hogy biztosan rendszeresen fogom készíteni…nem csak azért mert finom, de egészségesebb is, mint a fentebb felsorolt többi dip. 
Meg kell még említeni, hogy miért is különleges még ez a grissini. Szerettem volna, ha a hagyományos helyett, az ünnep tiszteletére, valamilyen extra változatban készüljön.  Így került a tésztára olívapaszta, aminek az elkészítése rémesen egyszerű, mégis sokat dob a sima sós rudacskákon és egyedi mediterrán hangulatot ad ennek a ropogtatnivalónak. Ez a recept nemcsak a szilveszteri bulira készíthető el, bármelyikbe bátran vihető… meglátjátok percek alatt el fog fogyni! 😉

Hozzávalók:

Olívapaszta:

• 100 gr olívabogyó (fekete vagy zöld)
• 4 tk olívaolaj
• frissen őrölt bors, ízlés szerint
• 1 tk szárított bazsalikom
• 2 tk dijoni mustár

A paszta hozzávalót tegyétek aprítóba és készítsetek belőle sima és kenhető pasztát…én mondtam, hogy rémesen egyszerű…;)

Grissini tészta:

• 25 dkg finomliszt
• 1 mk oregánó
• frissen őrölt bors- ízlés szerint
• ½ cs. szárított élesztő
• 1,5 dl langyos víz
• 1 mk cukor
• 1 tk só
• 2 tk olívaolaj

A lisztet egy tálba szitálom. A közepébe mélyedést csinálok és beleöntöm a vizet, hozzászórom az élesztőt és a cukrot, összekeverem. Ezután mehet bele az oregánó, a só és az olaj. Alaposan kidagasztom kézi robotgéppel vagy „manuálisan”. Szép sima tésztát kapok, amiből cipót formázok és 20 percet letakarva meleg helyen pihentetek.

A pihentetés után enyhén lisztezett felületen ½ cm-re kinyújtom és lekenem az olívapasztával.  A tésztát vízszintesen félbehajtom. Ezután, szintén vízszintesen 1,5 cm-es csíkokra vágom, majd ezt osztom a tészta nagyságától függően további 3-4 részre. Az így kapott rudacskákat megtekerem és sütőpapírral bélelt tepsire rakom. Egy felvert tojással lekenem és megszórom szezámmaggal. A 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütöm.

Lencsés mártogatós: (Sajnos a képeken nem szerepel…)

• 15 dkg lencse
• 1 kisebb fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 tk ételízesítő
• 1 mk só

Ezeket a hozzávalókat lábasba rakom és felöntöm annyi vízzel, hogy bőségesen ellepje. Ezután 45-50 perc alatt puhára főzöm. Amint elkészült leszűröm, és egy kicsit kihűtöm.

Ezután aprítóba teszem és hozzáadok:

• 1 ek tahini-t
• 1 mk rómaiköményt
• 1 mk őrölt koriandert
• 1 csipet sót és frissen őrölt borsot
• 1 ek tejfölt

Majd ezekkel is pürésítem. Tálaláskor kis tálkákba rakom, és ebbe mártogatjuk a finom ropogós kenyérrudacskákat. Jó étvágyat és még egyszer boldog új évet mindenkinek!! 🙂 

Ha rendszeres olvasóim vagytok, bizonyára feltűnt már, hogy nagy „pogácsarajongók” vagyunk. Elég gyakran készítem, ha vendégek jönnek, vagy kirándulni megyünk, de szívesen sütöm hidegen való kelesztéssel, hétvégi reggelinek is.  
A tepertős egy olyan fajtája, amit eddig még nem készítettem. Ez a hagyományos, régi fajta amolyan „mumusnak” tűnt nekem, amit csak egy igazi, falusi nagymama tud jól elkészíteni.
Történt azonban, hogy pár hete a sárospataki piacon jártunk. Nekem „városi” lánynak ez igazi Mekka volt. 🙂 Csodálkoztam a gyönyörű zöldségeken, gyümölcsökön és (amik még sárosan kerültek a standokra), finomságokon. A különböző mézek, lekvárok, sajtok egymás hegyén hátán…nem is beszélve a finom húsos sonkákról és kolbászokról amik csak úgy kiabáltak utánam, hogy „vegyél meg, vegyél meg…”. Annak ellenére, hogy ritkán fogyasztunk ilyesmit, mégis került a kosaramba néhány ilyen ínyencség, hiszen ezekből is a házi az „igazi”.Ebből a lelkesedésből fakadóan vettünk tepertőkrémet is, mert „Z” addig könyörgött, hogy süssek belőle pogácsát, amíg végül megadtam magamat.  
A sok, neten keringő receptet kombinálva, megalkottam a saját változatomat. A végeredmény szinte meglepően finom lett. Réteges, kívül ropogós, belül puha és szálaira bomló…annyira finom, hogy alig bírtuk abbahagyni. De nem is kertelek tovább, íme a recept! 🙂

Hozzávalók:

20 dkg kenyérliszt
25 dkg finomliszt
2 tk só
8 dkg vaj
1 db tojássárgája
2,5 dkg élesztő
1,5 dl langyos tej
1 tk porcukor
3 ek tejföl

15 dkg tepertőkrém
só és frissen őrölt bors, ízlés szerint

A kenéshez:
1 db tojás enyhén felverve

Elkészítés:

Egy nagyobb tálba szitáljuk bele a két féle lisztet, keverjük bele a sót és morzsoljuk el benne a vajat. Ezután adjuk hozzá a szobahőmérsékletű (!!!), tojást, a tejfölt és a cukros tejben felfutatott élesztőt. Tíz perc alatt dagasszunk belül tésztát és letakarva, meleg helyen kb. egy óra alatt kelesszük a duplájára.

Ezután kb. 0,5 nyújtsuk ki a tésztát, kenjük le a fele mennyiségű tepertőkrémmel, sózzuk és borsozzuk ízlésünk szerint. Hajtsuk meg könyvtechnikával (azaz, alulról és felülről, majd jobbról- balról behajtjuk és megfordítjuk), és pihentessük hűtőben 20 percet.

Ezután nyújtsuk ki újra, kenjük le a tepertőkrém másik felével, fűszerezzük és hajtsuk meg újra. Ezt követően tegyük újabb 20 percre hidegre. Az idő letelte után következik egy utolsó hajtás (kenés nélkül), majd újra rakjuk vissza a hűtőbe. Az utolsó 20 perc letelte után kb. 3 cm vastagra nyújtsuk ki, tetejét egy éles késsel rácsozzuk be és szaggassuk ki a tetszés szerinti méretű pogikat (mi a nagyobbakat szeretjük, mert ezek kevésbé száradnak ki, sütés után kívül ropogós, belül pedig puhák maradnak). Tegyük egy éjszakára a hűtőszekrénybe, majd reggel rakjuk sütőpapíros tepsire (pihentessük szobahőmérsékleten 30 percig), kenjük le tojással  és előmelegített 200 fokos sütőben 20 perc alatt süssük készre, jó étvágyat!

TIPP: Ha valaki hagyományos módszerrel készítené, a hajtások közötti kelesztést ne a hűtőben, hanem szobahőmérsékleten végezze!

Frissítés 2016.02.17.

Az egyik “receptes” oldalon bukkantam a következő képre…Balla Erika a receptem alapján elkészítette a tepertős pogácsát, szerintem gyönyörű lett. Kár, hogy “személyesen” nem jutott el hozzám a fotó, de így is örülök, hogy rátaláltam! 🙂

Az elmúlt héten csupa egészséges finomságot osztottam meg Veletek. Néha azonban olyan jól esik bűnözni is…:)
A hétvégére, házi kolbászkrémes hajtoványt készítettem. Azoknak, akik kevésbé szeretik az intenzív ízeket, készült egy sajtos változat is, amit egy kis bazsalikommal bolondítottam meg. Isteni, puha és mégis ropogós, sós finomság sült ki belőle.
A hajtovány, egyébként egy vajdasági eredetű „pogácsa” fajta. A készítése hasonló bejgliéhez, de már a sütés előtt felszeleteljük trapézokra, és így kerülnek a sütőbe. Langyosan szinte abbahagyhatatlan…jó étvágyat kívánok hozzá! 🙂

Hozzávalók: (2 db közepes tepsire való mennyiség)

Kolbászkrém:
½ szál jó minőségű, kevésbé zsíros parasztkolbász
2 db keménytojás
½ fej lilahagyma
1 tk paprika
só és bors, ízlés szerint
1,5 ek tejföl  

A kolbászt meghámozzuk és a többi hozzávalóval együtt kockára aprítjuk. Ezután berakunk mindent az aprítóba és krémesre aprítjuk.

Sajtkrém:
15 dkg jó minőségű sajtkrém
1 mk só
1 tk szárított bazsalikom
1 gerezd reszelt fokhagyma

A sajtkrém készítése szintén egyszerű feladat, hiszen nincs is más dolgunk, mint a hozzávalókat összekeverni.

Tészta:
30 dkg finomliszt
18 dkg kenyérliszt
1 ek búzasikér (ez elhagyható, de akkor egy evőkanálnyi liszttel helyettesítsük)
2 tk só
1 tojás
1 mk porcukor
1 cs. szárított élesztő (vagy, ½  kocka friss élesztő)
3 dl langyos tej
1 ek tejföl
0,5 dl olaj (nálam ezúttal napraforgó, de jó az olíva is…habár ez „egészségesebb, de én azért nem ezt választottam, mert enyhe zöld színt ad a sütinek…)

Szóráshoz és kenéshez:
5 dkg reszelt sajt
1 ek pirított szezámmag
1 ek pirított fekete szezámmag
1 db tojás

A liszteket rakjuk egy tálba és keverjük össze a sóval és, ha használunk ilyet, a sikérrel. Ezután mehetnek hozzá a szobahőmérsékletű (!!) nedves hozzávalók és a langyos, cukros tejben kissé felfuttatott élesztő. Keverjük össze, csináljunk belőle cipót és lisztezett felületen dagasszuk kb. 10 tíz percig. Ezután rakjuk enyhén kiolajozott tálba és egy óra alatt kelesszük a duplájára.

Ha megkelt a tésztánk, vágjuk két egyenlő cipóra és nyújtsuk ki. Az egyik felét kenjük meg a sajtkrémmel, a másikba mehet a kolbászkrém. A tésztákat tekerjük fel, ügyeljünk, rá, hogy a töltelék ne buggyanjon ki…ezt úgy tudjuk megelőzni, hogy a feltekerés előtt behajtjuk a négy oldalát és így tekerjük fel a tésztát.

Amint elkészültek a hengerek pihentessük újabb 20 percet (vagy egy éjszakát a hideg hűtőben), sütés előtt vágjunk trapézokat, kenjük le az enyhén felvert egész tojással.

Én a kolbászkrémeset pirított kétféle szezámmaggal szórtam be, még a sajtosat jó vastagon megpakoltam sajttal. 190 fokra előmelegített sütőben 20 percig süssük! 🙂

Ki ne ismerné, és ki ne szeretné a Töki pompost? Én ennek a finom ételnek az őszi változatát készítettem el. A tetejére a megszokott feltéteken kívül (azaz húsos kolozsvári szalonna, a lilahagyma és a sajt mellett) sült sütőtököt raktam. A megszokott ízvilág, így kapott egy kis pluszt… nagyon finom és laktató szombati ebéd kerekedett belőle… bátran próbáljátok ki Ti is. 🙂

Hozzávalók 5 fő részére:

25 dkg kenyérliszt
1 ek búzasikér (elhagyható)
1 dl langyos víz
1 dkg élesztő
1 mk majoranna
1 mk só
1 mk cukor
1 tojás
frissen őrölt bors

Feltét:

1 kis pohár tejföl
2 gerezd fokhagyma (reszelve)
só és bors, ízlés szerint
10 dkg kolozsvári szalonna
½ fej lilahagyma
20 dkg előre lesütött sütőtök
15 dkg sajt, ízlés szerint (nálunk 10 dkg trappista és 5 dkg feta)

Elkészítés:

A langyos vízben keverjük el a kiskanálnyi cukrot és morzsoljuk bele az élesztőt. Tíz percet rakjuk félre és hagyjuk felhabosodni, felfutni.

A lisztet szitáljuk egy tálba és keverjük össze a sikérrel, a sóval, borssal és a majoránnával. Ezután tegyük bele a nedves hozzávalókat is, azaz a szobahőmérsékletű egész tojást és a felfutott élesztős vizet. Lisztezett felületen dagasszunk kb. 10 perc alatt, puha, könnyen formázható tésztát. Tegyük enyhén kiolajozott tálba és egy óra alatt kelesszük a duplájára. Ezután nyomkodjuk kiolajozott tepsibe és további 20 percet kelesszük, letakarva.

Eközben a tejfölbe reszeljük bele a fokhagymát, sózzuk és borsozzuk. Kenjük le vele a másodjára megkelt tészta felületét és pakoljuk rá a feltétet.

200 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt süssük készre. Friss salátával, vagy savanyúsággal tálaljuk! 🙂

A leveles sajtosrúdnál már említettem, hogy vannak olyan péksütik, amik kifejezetten „retro” hangulatot ébresztenek bennem, nos a szerelmes levél, azaz a lekváros táska is ebbe a kategóriába tartozik.
Jó ezeket a jól ismert finomságokat újra- és újra megsütni, mert mindig finomak és éppen ezért sosem mennek ki a divatból! 🙂
Most szombat reggelire sütöttem. Pénteken előkészítettem, pihent egy éjszakát a hűtőben, másnap reggel pedig ment is sütőbe. Fél óra múlva már falatozhattuk a frissensült leveles, lekváros süteményt…Ti se hagyjátok ki! 🙂

Hozzávalók:

Tészta:

25 dkg finomliszt
5 dkg olvasztott vaj
1 db tojássárgája
½ cs. szárított élesztő
1 ek cukor
1 cs. vaníliáscukor
1 csipet só
1 tk kristálycukor
1 ek tejföl
1,5 dl langyos tej

A kenéshez:
3 dkg olvasztott vaj

A töltéshez:
Házi meggy, vagy szilvalekvár

A tetejére:
1 db tojásfehérje
porcukor

Elkészítés:

A langyosra melegített tejben keverjük el az egy evőkanálnyi cukrot és szórjuk bele a porélesztőt.
Egy másik tálba szitáljuk bele a lisztet, keverjük el a vaníliás cukorral és a csipetnyi sóval. Ezután adjuk hozzá a vajat, az élesztős tejet és a szobahőmérsékletű tejfölt. Gyúrjunk ruganyos, könnyen formázható tésztát, ha kell, pótoljuk a folyadékot.

Lisztezett munkafelületen legalább öt percig dagasszuk a tésztát. Kelesszük kb. 1 óra alatt a duplájára.

Ezután nyújtsuk ki és kenjük meg az olvasztott vaj felével. A tésztát ezután hajtsuk meg (ÍGY) és ismételjük meg a kenési folyamatot. Ezután nyújtsuk ki kb. 1 cm-esre a tésztát és vágjuk fel egyenlő négyzetekre. Minden tésztadarab alsó részére tegyünk egy teáskanálnyi lekvárt.

A tészta másik végét hajtsuk rá (ha szeretnénk villával nyomkodjuk le…ez nem jelenti, hogy a táskák zártak maradnak. Nálam is felnyíltak sütés közben, de ez nem baj, mert szeretem, ha tálaláskor kikandikál a lekvár…:)), tegyük sütőpapíros tepsire. Rakjuk 6-8 órára a hűtőbe, másnap 180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt süssük készre. A langyos „szerelmes leveleket” szórjuk meg porcukorral és így tálaljuk.

Szerencsére a lekváros táska elkészítéséhez többen is kedvet kaptatok…:) A következő finomságot József készítette:

Vannak olyan péksütemények, amik nosztalgikus hangulatot ébresztenek bennem. Ilyen a kakaós csiga, a sajtospogácsa, a sajtkrémes roló és a sajtosrúd… emlékszem kisiskolás koromban, hajnalok -hajnalán, amikor apukám suliba vitt, mindig ezek közül a „retró finomságokból” választhattam az iskola melletti kis pékbódéból.  
Ezek az ízek felnőtt fejjel is hiányoznak. Azonban az akkor kapható kicsit száraz és kispórolt alapanyagok helyett, most lehetőségem van „apait- anyait” beleadni és úgy elkészíteni ezeket a finomságokat, ahogyan kell. 🙂
Ebben a receptben az a jó, hogy nem kell újra és újra meghajtani a tésztát, hanem a készítéskor kétszer áthajtani, megkenni jó minőségű vajjal és így betenni a hűtőbe. Másnapra a vaj megszilárdul a hajtások között és szemet gyönyörködtetően szép rétegeket kapunk.
Ha valamilyen finom, házi készítésű reggelivel szeretnétek meglepni a családot…ezt meleg szívvel ajánlom! 🙂

Hozzávalók 6 db közepes méretű sajtos rúdhoz:

25 dkg liszt (finom, vagy kenyérliszt)
13 dkg vaj (felolvasztva)
1 db tojássárgája
½ cs. szárított élesztő
1 mk cukor
1,5 tk só (ha valaki sósabban szereti, mehet bele kettő is)
1 kis pohár tejföl (szobahőmérsékletű)
1 dl langyos tej

A rétegezéshez:

3 dkg vaj (olvasztott)
5 dkg reszelt sajt (trappista, mozzarella, esetleg gouda)

A kenéshez és a szóráshoz:

1 db tojásfehérje
5 dkg reszelt sajt

Elkészítés:

A lisztet szitáljuk egy nagyobb tálba. Keverjük össze a cukorral (ez kell az élesztő gombák „munkájához”), a sóval. Ezután mehetnek bele a nedves hozzávalók, azaz a tejföl, a tej, a tojássárgája és végül szórjuk rá a szárított élesztőt. Gyúrjuk össze és alaposan dagasszuk meg. Langyos helyen kelesszük egy órát.

Ha letelt a pihentetési idő, lisztezett munkafelületen nyújtsuk ki a tésztát kb. 1 cm vastagra. A tetejét kenjük le az olvasztott vaj felével és szórjuk meg a lereszelt sajttal (szintén a fele mennyiséggel).

Ezután könyvtechnikával (azaz, először a vízszintesen, majd függőlegesen hajtsuk be a közepére a tésztát), hajtsuk meg. Nyújtsuk ki újra és kenjük le a maradék vajjal és szórjuk meg a sajttal. Ezután harmadjára is nyújtsuk ki, de ezúttal hagyjuk vastagabbra, 3-4 cm-re, és egy éles késsel vágjunk hosszúkás rudakat belőle.

Helyezzük őket sütőpapíros tepsire és tegyük egy éjszakára (vagy legalább 3-4 órára) a hűtőbe. Ezután 180-190 fokra melegítsük elő a sütőt. Amíg melegszik, a hűtőből kivett rudakat kenjük le a tojásfehérjével és szórjuk meg a reszelt sajttal, 20-25 percig süssük aranylóan pirosra.

Még langyosan fogyasszuk! 🙂

A mustár megosztó hozzávaló. Sokan szeretik az intenzív ízét, ugyanakkor mások kerülik az ételekben, mert túl átütő. A mustár azonban tompítható és más alapanyagokkal nagyon jól tud harmonizálni. Én ebben a kifliben sajttal és krémes görögjoghurttal lágyítottam az ízét.

A sajt az alaptésztába és a tetejére került, a mustáros töltelékkel pedig a kifliket kentem meg formázás előtt. Az éjszakai kelesztés hatására puha és pufók kifli lett az eredmény. Az íze fantasztikusan finom a kicsit pikáns mustártól…az illata pedig…szerintem a legegyszerűbb, ha magatok is kipróbáljátok és megsütitek ezt a sós finomságot.
Lehet önmagában is fogyasztani, akár ebédre egy tartalmas leves mellé, vagy reggelire egy kis vajjal, esetleg finom, vékonyra szelt sonkával. Mindenkinek a saját döntése, egy bizonyos csak, hogy érdemes kipróbálni! 😉

Hozzávalók 15 db kisebb kiflihez:

2 dl tej
1 tk porcukor
2 dkg élesztő

15 dkg kenyérliszt (helyette használható finomliszt is)
30 dkg finomliszt
1 tk sütőpor
1 púpozott evőkanál burgonyapehely
2 tk só
1 tojás
1,5 dl olaj (pl. olíva)
10 dkg sajt (nálam maasdamer – de megfelelő a trappista, vagy a gouda…bármilyen közepes keménységű sajt)
1 dl görögjoghurt (én az „Edesma” nevű krémes növényi joghurtot használtam, ez kimérve kapható, de teljesen jó hozzá a dobozos változat is)
2 ek mustár

Elkészítés:

A langyos, cukros tejbe belemorzsoljuk az élesztőt és kb. 10 perc alatt hagyjuk felfutni benne.

Ezután egy nagyobb tálban összekeverjük a liszteket a sóval, a sütőporral és a burgonyapehellyel. Ezt követően hozzáadjuk a tojássárgáját, az olajat, a fele mennyiségű (azaz 5 dkg reszelt sajtot) és  a felfutott élesztős tejet.

Határozott mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle és olajozott (!) munkafelületre borítjuk. Ezután kb. 8-10 perc alatt megdagasztjuk a tésztát. Enyhén kiolajazott tálba rakjuk és egy óra alatt langyos helyen a duplájára kelesztjük.

A következő lépés a kiflik formázása. Lisztezett deszkán 3-5 mm vékonyra kinyújtjuk a tésztát és háromszögekre vágjuk. Minden háromszöget megkenünk a maradék tojásfehérjéből, a görögjoghurtból és mustárból álló keverékkel. Majd szélesebb száruktól haladva feltekerjük és kicsi kifliket formázunk belőlük.

Sütőpapíros tepsire rakjuk és egy éjszakát hűtőszekrényben pihentetjük. Amennyiben ezt a lépést szeretnénk kihagyni 30 perc alatt kelesszük meg másodjára is a kifliket.

Sütés előtt, lekenjük őket a maradék mustáros keverékkel, megszórjuk a reszelt sajttal és előmelegített 190 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütjük őket. Jó étvágyat! 🙂

Megígértem, hogy minden legújabb, kikísérletezett kenyeremről, kiflimről és zsemlémről beszámolót írok…íme a legújabb! 🙂
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a finomság a neve ellenére nem túlzóan fűszeres, így azok is bátran elkészíthetik, akik egy kicsit tartanak a fűszeres ízektől. Csak nagyon halványan lehet az ízében felfedezni a feketebors, a paprika és a kömény ízét.
Én minden esetben éjszakai hideg kelesztéssel készítem a péksütieimet, nemcsak azért, mert így reggel frissen kisülve tudjuk fogyasztani, de azért is, mert felfedeztem, hogy a hosszú és lassú kelés miatt a tészta sokkal könnyebb és levegősebb lesz. Ennél is leteszteltem, hogy 4 darabot frissen kisütöttem vacsorára, a maradékot pedig beraktam a hűtőszekrényben és ott altattam egy éjszakát, majd másnap kisütöttem. Ez a változat sokkal könnyedebb és légiesebb lett, mint az „esti”… habár ízre az is nagyon finom volt. Mindenki készítse el a neki legjobban tetsző változatot, vagy azt, amit az ideje leginkább enged…:)

Hozzávalók Kb. 10 db közepes kiflihez:

Kovász:

10 dkg kenyérliszt
1 dl langyos víz
2 dkg élesztő
1 tk cukor

A kovászt elkészítjük. Ehhez a langyos vízbe belerakjuk a cukrot és egy kicsit elkeverjük benne. Hozzámorzsoljuk az élesztőt és csomómentesre keverjük. Ezután hozzárakjuk a lisztet és csomómentes, palacsintatészta sűrűségű tésztát keverünk belőle. Frissen tartó fóliával letakarjuk, és 4-6 órát pihentetjük szobahőmérsékleten (ebben a hőségben 2-3 óra is elég neki).

Tészta:

30 dkg kenyérliszt
1 mk sütőpor
2 tk só
1 mk fűszerpaprika
frissen őrölt bors, ízlésünk szerint
késhegynyi őrölt kömény
1 tk búzasikér
1 kis doboz natúrjoghurt
1 ek olívaolaj
0,5 dl langyos víz

+ a kovász

A nyújtáshoz 1-2 ek olívaolaj

A tészta elkészítéséhez nincs is egyéb dolgunk, mint a hozzávalókat egy nagy tálba rakni, összekeverni és elkezdeni dagasztani. Amikor a kissé tésztánk összeállt, borítsuk enyhén olajozott munkafelületre. Ne ijedjünk meg, mert igen makacs tésztafajta, de meg kell vele küzdeni. Ha nagyon ragadna, olajozzuk újra a munkafelületet és dagasszuk kitartóan legalább 10-15 percet. Ezután a tésztát rakjuk egy tálba, takarjuk le folpack-kal és kelesszük 60 percet.

A kelesztési idő letelte után nyújtsuk kb. 0,5 cm vastagra és formázzunk belőle kifliket. A kör alakúra kinyújtott tésztát vágjuk cikkelyekre, majd minden darabot (háromszöget) a szélesebb oldalukról befelé haladva sodorjunk fel.

Hagyjuk másodjára is megkelni 30 perc alatt szobahőmérsékleten, vagy egy éjszakát a hűtőszekrényben.

Sütés előtt kenjük le felvert, egész tojással és szórjuk meg lenmaggal (esetleg köménnyel, vagy ami legközelebb áll az ízlésünkhöz). Előmelegített 200 fokos sütőben 25 percet süssük.

Szendvicsalapnak, levesek mellé kiváló! 🙂

A kifliket Mónika is elkészítette, ezt nézzétek milyen szépek…szinte az illatukat is érzem! 🙂

Vannak olyan reggelek, amikor az ember semmi egyébre nem vágyódik, mint egy finom, kívül ropogós, belül pedig puha zsemlére. Ki-ki ízlése szerint különböző finomságokkal megtöltve- sonkával, szalámival, sajttal, vagy úgy ahogy én szeretem, simán vajjal, esetleg egy kis házi lekvárral és egy pohár tejeskávéval…:)

Milyen jó érzés is az, amikor, mi magunknak tudjuk elkészíteni a finom szendvicsnek valót. Nem nagy ördöngösség…de hatalmas elismeréseket lehet bezsebelni vele és higgyétek el, ezerszer finomabb, mint bármelyik bolti változat.
Én személy szerint teljesen a függője lettem ezeknek a péksütiknek a sütésének. Remélem ti is kedvet kaptok hozzá, hogy a hétvégén elkészítsétek. 😉

Hozzávalók 8 db zsemléhez:

Kovász:
1 dl langyos víz
2 dkg friss élesztő
1 tk méz (v. cukor)
8 dkg kenyérliszt

A kovászt elkészítjük. Ehhez a langyos vízbe belerakjuk a mézet, vagy a cukrot és egy kicsit elkeverjük benne. Hozzámorzsoljuk az élesztőt és csomómentesre keverjük. Ezután hozzárakjuk a lisztet és csomómentes, palacsintatészta sűrűségű tésztát keverünk belőle. Fóliával letakarjuk, és 4-6 órát pihentetjük szobahőmérsékleten.

Tészta:

30 dkg kenyérliszt
1 tk só
1 tk sütőpor
1 tk sikér (elhagyható)
2 ek burgonyapehely (szintén elhagyható)
75 g szobahőmérsékletű joghurt (vagy aludttej, én ezt használtam, de tudom, hogy ez ritkán elérhető alapanyag)
1 db tojássárgája
2 ek napraforgóolaj

(én a tésztába csempésztem még egy evőkanálnyi napraforgómagot is, mert szeretem az ízét. Ezt a liszthez kell hozzákeverni és ugyanúgy folytatni a dagasztási folyamatot)

Egy tálba beleszitáljuk a lisztet, elkeverjük a sütőporral, a sikérrel, a sóval és a burgonyapehellyel. Ezután mehet hozzá a joghurt, a tojássárgája, a zsiradék és a felfutott kovász. Összeállítjuk a tésztát, (ne ijedjünk meg, ha kicsit ragad, ez a „normális” állag, mert ilyenkor lesz, könnyű és buborékos a belseje), majd OLAJOZOTT felületen 8-10 percig dagasszuk. Egy gyengéden kiolajozott tálban kb. 1 óra alatt kelesszük a duplájára. Ezután vágjuk 8 db egyenlő részre és formázzunk belőle zsemléket, vágjunk bele kereszteket.
Kelesszük további 20 percet, vagy tegyük egy éjszakára a hűtőbe és másnap frissen süssük ki.

Sütés előtt kenjük le a megmaradt tojásfehérjével, előmelegített 190 fokos sütőben 20 perc alatt süssük készre. Süteményrácson hűtsük 20 percet és fogyasszuk el frissen.

TIPP! én a kihűlt zsemlékből mindig fagyasztok le néhány darabot. Amikor szeretnénk enni belőle, az előtte lévő estén kiveszem a mélyhűtőből. Reggelre teljesen kienged és kifogástalanul friss, rögtön fogyasztható. A lényeg, hogy a sütés után, miután kissé lehűlt, rögtön fagyasszuk le. Jó étvágyat! 🙂