Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

A kelt tészta a legnagyobb szerelmem… van benne valami meseszerű és nosztalgikus. A készítése mindig kikapcsol és megnyugtat, kicsit kiszakít a mai rohanó életformából, hiszen az elkészítéséhez idő és türelem kell. Szeretem, ahogy gondozni kell a tésztát és csak akkor sikerül jól, ha szívünket-lelkünket beleadva, szeretettel készítjük. Jó alapanyagok kellenek hozzá, sokat kell gyúrni és dagasztani, aztán betakargatni és meleg helyen altatni… gondozni kell, mint egy kisbabát. 🙂
Éppen ezért, örültem neki, hogy a legújabb SAD forduló témájának Zsuzsi (http://zsuzsiafazekban.blogspot.hu/) a „kelt tészta művészetét” választotta. Szeretek mindent, ami ebből a tésztafajtából készül, de most valami különlegeset szerettem volna, így esett a választásom a kovásszal készülő „Kéményseprő Kiflire”.
Az eredeti recept „Turós Néni Süteményes Könyvéből” van, amit kicsit átformáltam. Nem tudom kinek ismerős ez a könyv? Én egy antikváriumban bukkantam rá egy 1968-as kiadásra, ami már a negyedik nyomása volt a könyvnek, így csak tippelek, hogy az első kiadása valamikor az 1920-’30-as évekre tehető. Egyébként a könyv maga fantasztikus! Remek recepteket vannak benne, amik ma is megállják a helyüket… még hozok belőle finomságokat, hiszen ez is nagyon jól sikerült.
A kéményseprő kiflik, csodásan finom és puha kakaós kiflicskék, amik a sütőben ducira dagadnak és aranybarnára sülnek…és, hogy miért kéményseprő? Nos, ezt is kitapasztaltam! 🙂 Az elkészítése közben, különösen a formázásnál teljesen kizárt, hogy a fülünk hegyéig ne legyünk feketék…nos, legalább nem a koromtól, hanem a kakaótól, ami eggyel jobb. 🙂 Ez viszont ne riasszon el senkit az elkészítésétől, mindenképpen megéri a maszatolós munkát! 😉

Hozzávalók 12 kisebb darabhoz:

30 dkg finomliszt
10 dkg vaj
9 dkg cukor (nálam 6 dkg fruktóz) + 1 tk a kovászhoz
2 dkg (1 púpozott ek) cukrozatlan kakaópor
2 csipet só
1 tojás
1 dkg élesztő
1 dl tej
1 dl víz

A kiflik készítését a kovásszal kezdjük. Ehhez 5 dkg lisztet összekeverünk egy csipetnyi sóval és egy teáskanál cukorral. A langyos vízbe belemorzsoljuk az élesztőt, csomómentesre keverjük és hozzáadjuk a lisztes keveréket. Óvatosan összedolgozzuk és kelni tesszük. Én egy egész éjszakára magára hagytam, de elég neki egy órácska is jó meleg helyen. Ha a kovászunk felfutott, elkészítjük a tésztát.

A maradék lisztből, azaz 25 dkg-ból, a fele mennyiségű vajból (5 dkg) , az egy tojássárgájából , 5 dkg cukorból, egy csipet sóból, az egy dl langyos tejből és a kovászból, puha, fánktészta jellegű tésztát gyúrunk, és a duplájára kelesztjük. 

Ha megkelt kb. egy centi vastagra kinyújtjuk. Közben a maradék vajat (5 dkg) és a cukrot (4 dkg) kihabosítjuk és ezzel a keverékkel megkenjük a tésztát, majd beszórjuk a kakaóval. Tizenkét (vagy ha nagyobb kifliket akarunk 6-8) egyenlő darabra (háromszögre) vágjuk és pék kifliket (sima kiflit) formázunk belőle.

Sütőpapíros tepsire rakjuk, lekenjük az enyhén felvert tojásfehérjével és további 20 percet pihentetjük.

Közben a sütőt légkeveréses funkción állítsuk 180 fokra, vagy alul-felül sütési funkción 180 fokra és melegítsük elő. A pihentetési idő letelte után 20 perc alatt süssük készre.

Aki szeretné, hintse meg porcukorral és úgy tálalja. Nálunk megint reggelinek készült… egy pohár langyos tejjel… mennyei. 😉

A tönkölylisztet nagyon szeretem és sokszor is használom, a rozslisztet viszont sokkal ritkábban és, hogy őszinte legyek kicsit félek is tőle, pláne, ha élesztővel dolgozok. Mindig attól tartok, hogy tömörek és nehezek lesznek az ebből készült sütemények…de ezek a kis pogik, pille könnyűre sikeredtek. De nem is kezdeném rögtön ezzel a leírást …:)
A kedvenc piacomon van egy aprócska pékség, ami semmiben sem tűnik ki a mellette lévőktől…de amiket ott lehet venni azok valami csodásak. Igazi „kelt tészta mennyország”, mert, hogy nagyrészből ezekre épül a kínálatuk.  Az én eddigi ”überelhetetlen” kedvencem a magos tönkölypogácsa. Ez a sós finomság fantasztikusan puha és könnyű annak ellenére, hogy a teljekiőrlésű lisztekből készült sütemények általában sűrűbbek és nehezek (én pedig hiszek a pékségnek, hogy nincs benne állományjavító és csakis természetes alapanyagokból készül…). A tetején csodás magkeverék roppan és szinte lehetetlen abbahagyni, ezért inkább darabra veszem, mert így könnyebb neki ellenállni. 🙂
Lényeg a lényeg, hogy elhatároztam, hogy a hosszúhétvégén én bizony megpróbálom reprodukálni ezt a finom pogácsát, nos nem bántam mag, mert ezek a szépségek születtek a próbálkozásból és pontosan olyan finomak, mint abban a bizonyos pékségben…;)

Hozzávalók:

Tészta:

0,8 dl langyos tej
1 kk cukor
½ cs. szárazélesztő
10 dkg rozsliszt (teljeskiőrlésű is lehet)
18 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt
2 tk só
frissen őrölt bors, ízlés szerint
1 tk szárított oregánó
1 késhegynyi sütőpor
1 ek őrölt lenmag (elhagyható)
13 dkg margarin
1 tojássárgája
8 dkg reszelt sajt (nálam ementáli, de lehet trappista, vagy ami éppen megtalálható otthon és nem sajnáljuk)
¾ kispohárnyi tejföl

Kenéshez:

A maradék tojásfehérje, enyhén felverve
vegyes magok (én szezámmagot, lenmagot, és napraforgó magot használtam) megpirítva

Elkészítés:

Ebben az esetben kivételesen porélesztőt használunk. Nekem szokásom ezt is felfuttatni, mert szeretek róla megbizonyosodni, hogy valóban él-e az élesztőnk. Ehhez langyosra melegítjük a tejet, elkeverjük benne a kávéskanálnyi cukrot és beleöntjük az élesztőport. Kb. 10 perc múlva nézzünk újra rá, ha finom élesztős illatot áraszt, és kissé habosodik a peremén, akkor biztosan életben van az élesztőnk, süthetünk vele.

A következő lépés, hogy előkészítjük a szárazhozzávalókat is. A liszteket összekeverjük a sütőporral (természetesen itt nincs értelme szitálni, habár a kelt tésztáknál, szinte kötelező lenne, de itt szeretnénk a finom rostokat megtartani, ezért kihagyjuk). Hozzáadjuk a sót és a fűszereket.
A hideg margarint kis kockákra vágjuk és hozzádolgozzuk a liszthez (morzsát készítünk). Ezután mehet hozzá a reszelt sajt, a tojássárgája, az élesztős tej, legvégül pedig a tejföl. A tésztát szépen kidolgozzuk és egy fél órácskát pihentetjük, hogy a kelési folyamat beinduljon. Én ezután a hűtőbe raktam és „altattam” egy éjszakát.  Másnap reggel kivettem a tésztát és szobahőmérsékleten hagytam feléledni kb. fél óra alatt (NE IJEDJÜNK MEG, A TÉSZTA NEM FOG MEGKELNI, MEGNŐNI, de így is jó lesz, mert ezt majd a sütőben teszi meg). Ezután átgyúrtam és pizzavágókés segítségével kockákat formáztam belőle. Megkentem a maradék tojásfehérjével és megszórtam az előzetesen már illatosra pirított magkeverékkel. Újabb 15-20 percet pihentettem, majd előmelegített 180 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütöttem.

Finom, egészséges és tápláló. Fogyaszthatjuk reggelire, de csomagolhatjuk tízóraira az apróságoknak,vagy, ahogy mostanában érdemes fogyasztani…kockás-lepedőn egy könnyed fehérbor kísértében ,a csodásan éledő természetben, mondjuk egy piknik alkalmával. 😉

Valamelyik nap egy csodás pékségben jártam, ahol halmokban kellette magát a frissensült mazsolás zsemle… de mivel előtte már bevásároltam más finomságokból, csak kibírtam, hogy ezekből a csodás bucikból ne vegyek. A gondolat viszont napokig nem hagyott nyugodni, így egyik reggelre muszáj volt megsütni. 🙂
Receptet nem kerestem hozzá, csak úgy érzésből dobtam össze egy könnyed kelt tésztát, amit most szeretnék Veletek is megosztani, mert nekünk nagyon ízlett.
Pihentettem egy éjszakát és reggelire frissen kisütöttem. Sózott vajjal és egy pohár tejeskávéval nekem a tökéletes hétvégi reggeli volt. 🙂

Hozzávalók (kb. 6 db zsemléhez):

30 dkg kenyérliszt (a finomliszt is jó)
2 dl tej (langyos)
1,5 dkg friss élesztő
1 mk sütőpor
1 csomag vaníliás cukor
3 ek kristálycukor
1 tojás sárgája
5 dkg olvasztott vaj

5 dkg mazsola
1 ek rum
1 dl víz

A kenéshez:

1 db tojásfehérje (ami megmarad)
1 ek tej
1 tk porcukor

Elkészítés:

Az első lépés, hogy a mazsolákat beáztatjuk a víz és a rum keverékébe.

A kelt tésztához az élesztőt felfuttatjuk a langyos tejben, amihez előzőleg már hozzáadtunk egy evőkanálnyi cukrot. Kb. 10 percig hagyjuk magára.
A lisztet és a sütőport egy tálba szitáljuk, összekeverjük a vaníliás cukorral és a két evőkanál sima cukorral, hozzáütjük a tojássárgáját a legvégén pedig a megolvasztott és langyosra hűlt olvasztott vajat, valamint a felfutott élesztőt. A hozzávalókból tésztát gyúrunk és legalább 8-10 percig dagasztjuk, majd félrerakjuk.
A mazsolákat kinyomkodjuk és egy papírtörlő segítségével leitatjuk róla a nedvességet.
Ezután a tésztát lisztezett felületre borítjuk és beledolgozzuk a mazsolát. Cipót formázunk, majd 20 percet pihentetjük, hogy kicsit beinduljon a kelési folyamat.
Ezután hat egyenlő részre osztjuk és tetszés szerinti zsemlécskéket készítünk. Én császárzsemléket formáztam, csomózásos technikával, de sima bucikat is készíthetünk.

Ha elkészültünk, egy tiszta konyharuhával takarjuk le és legalább 8 órát pihentessük a hűtőszekrényben (a zsemle természetesen elkészíthető hidegen kelesztés nélkül is, ebben az esetben a megformázott zsemléket legalább 40 percet kelesszük tovább szobahőmérsékleten).
Másnap reggel vegyük ki a hűtőből, hagyjuk egy fél órát felengedni, majd kenjük le a tojásfehérje, a cukor és a tej keverékével, ezután toljuk a 180 fokra előmelegített sütőbe. Süssük kb. 20 percet, amíg aranybarnára nem pirulnak és, ha lehet, már langyosan fogyasszuk is el. 🙂

Nos, igen ez a tésztafajta a háziasszonyok mumusa…amit nem is csodálok, hiszen tényleg nem egyszerű megcsinálni. Nem az a baj vele, hogy nehéz elkészíteni, viszont elég időigényes. Én péntek este álltam neki, mert szombat reggelre frissensült croissant-okat akartam az asztalra rakni. Ennek az volt a feltétele, hogy a tészta elkészítése után 30-40 percenként kétszer is meghajtottam, ezt összesen négyszer tettem meg. Ezután következett a formázás, amikor már olyan fáradt voltam, hogy arra maradt a legkevesebb energiám, és így sajnos elég csúnyácskákra sikeredtek…:)
Az ízük (és sülés közben az illatuk) viszont mindenért kárpótolt, higgyétek el. A blundel tészta az egyik legcsodásabb dolog, amit valaha is készítettem. Ez a tésztafajta ötvözi a kelt tészták puhaságát és a leveles tészta réteges, roppanós textúráját, egyszerűen fantasztikus, na és az íze…az olvadt sajttal és a csokoládéval (a gyönyörű dán típusú péksüteményeknek is ez az alapjuk).
Ez volt az első kísérletem, ezért mindenképpen szerettem volna veletek is megosztani a tapasztalataimat, élményemet és azt, hogy nem szabad tőle félni. 🙂
Egy bizonyos, hogy máskor is fogok ilyet sütni (nem is olyan sokára…). Már tudom, milyen részletekre kell ügyelni, min kell változtatni, és ne feledjétek az örök igazságot mely szerint „a gyakorlat teszi a mestert…” 😉

Hozzávalók: (8 db közepes méretű croissant-hoz)
23 dkg finomliszt
13 dkg vaj (ez esetben valódi vaj!)
1 mk ecet (én almaecetet használtam, de lehet citromlé is)
1 csipet só
1,5 ek kristálycukor
1 tojás sárgája
0,5 dl HIDEG tej
0,5 dl HIDEG víz
1 dkg friss élesztő

Elkészítés:

A kelt tészták készítésénél mindig azt szoktam hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy a hozzávalók legalább szobahőmérsékletűek legyenek. Most azt hangsúlyozzom, hogy nagyon ügyeljetek rá, hogy minden hozzávaló hideg legyen (tojás, tej, víz, vaj)!

Az első lépés, hogy egy sütőpapírt a konyhapultra rakunk és a hideg vajdarabot ráhelyezzük. A sütőpapír egyik oldalát ráhatjuk (hogy a papír mindenhol befedje a vajat) és egy nyújtófa segítségével kezdetben ütögető, majd sodró mozdulatokkal lapot nyújtunk a vajból. Ezután, rögtön visszarakjuk a hűtőszekrényben, hogy a vaj visszadermedjen.

A tésztához egy tálba szitáljuk a lisztet, összekeverjük a sóval és a cukorral. Belerakjuk az ecetet, a vizet, a tejet és hozzáütjük a tojássárgáját. Ezután belemorzsoljuk az élesztőt is és jó 5-10 percig dagasztjuk a tésztát.

Ezután lisztezett munkafelületen kb. 0,5 cm-re kinyújtjuk, és a közepére rakjuk a vajlapunkat. A következő lépés, hogy ezt alaposan becsomagoljuk a tésztával (sehol ne lógjon ki) és újranyújtjuk.
Ezután következik az első hajtási „forduló”. 🙂

A tésztát képzeletben 3 részre osztjuk és a két oldalsó részét a közepére hajtjuk. Ezután kinyújtjuk, elforgatjuk 90 fokkal és újra megismételjük a „szimpla hajtást”. (Nos, a nagykönyvben úgy van megírva, hogy ez után következne egy dupla hajtás is – vagy egyiket így, másikat úgy hajtjuk-, de ehhez még nem éreztem magam elég felkészültnek, így én a teljes folyamatot csakis dupla hajtással végeztem.)
Ha ezzel elkészültünk a tésztát vissza kell rakni legalább 30 percre a hűtőbe, majd további három alkalommal megismételni a hajtogatási procedúrát.

Az utolsó hajtás után újabb 30 perc pihenő és következhet a formázás. A tésztát lisztezett felületen megközelítőleg kör alakúra kinyújtjuk (fontos, hogy a tésztán fennmaradó lisztet egy ecsettel mindig seperjük le felületéről- a hajtogatásoknál is- különben nem lesz szép réteges a végeredmény) és nyolc egyenlő részre vágjuk fel. Mindegyiket alakítsuk megközelítőleg háromszögformára, tegyük bele a kívánt tölteléket (én ementáli sajtot és csokoládét használtam, de hagyhatjuk simán is) és formázzunk belőle kifliket. Tegyük egy sütőpapíros tepsire, takarjuk le konyharuhával és rakjuk egy éjszakára vissza a hűtőbe.

Másnap a maradék tojásfehérjével kenjük le a kifliket (csak a tetejüket, mert ha az oldalára lefolyik a fehérje, nem fog megemelkedni a croissant), ilyenkor még dekorálhatjuk reszelt sajttal, csokoládédarával…stb. Majd tegyük (nem előmelegített, hanem hideg sütőbe) állítsuk be 180 fokra és süssük 25-30 percig.

Vegyük ki, kicsit hagyjuk hűlni, majd fogyasszuk el jóízűen, amiért alaposan megdolgoztunk! 😉

A mostani blogkóstolót Bogi a Vöröskaktusz blog szerzője írta ki.
Fantasztikus játéknak tartom, mert miközben jobbnál jobb recepteket próbálhatunk ki, megismerhetjük „blogtársainkat” és sok újat tanulhatunk egymástól. Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy a mostani fordulóban Teller- Cake Zsuzsa finomságaiból készíthetek el valamit. Nagyon régóta követem a munkásságát és állíthatom, sokszor csenek el tőle praktikákat és próbálok ki recepteket. Mivel az ő blogja is kifejezetten csak a sütikről szól, ezért  különösen közel áll hozzám.:)
A választás azért nem volt könnyű bevallom, hiszen, ha lehetne végig sütöttem volna a teljes repertoárt…:) Végül egy klasszikusra esett a választásom, amit már régóta terveztem  elkészíteni és, csak a megfelelő recept hiányzott hozzá. Szerencsére Zsuzsánál megtaláltam, és mivel a bejegyzésben megemlíti, hogy a nagymamája is így készítette, semmi kétségem sem volt afelől, hogy ez lesz a megfelelő recept. 🙂
Reggeli meglepinek készítettem a páromnak és állíthatom, hogy nagy örömet szereztem vele. Tökéletesen puha és lágy a kelt tészta, a tetején csak úgy ropog az isteni cukrozott dió, a vaníliamártással pedig nem is fokoznám tovább a felsorolást…:P Készítsétek bátran el, mindenkinek ajánlom! Kedves Teller- Cake Neked pedig köszönöm a nagyszerű receptet! 🙂

Az eredeti receptet itt olvashatjátok.

Hozzávalók:

Kelt tészta:
50dkg liszt
4db tojássárgája
2dkg élesztő
4dkg porcukor
3dl langyos tej
10dkg olvasztott vaj vagy margarin
1 marék cukrozott darált dió
olaj

Vaníliamártás:
1liter tej
4db tojássárgája
8evőkanál cukor
2csomag vaníliás cukor
2evőkanál liszt

Én ezeknek a mennyiségeknek a feléből készítettem el a süteményt, ez kb. 5-6 fő részére bőségesen elegendő.

Elkészítés:

A langyos, cukros tejben kb. 5-10 perc alatt felfuttatjuk az élesztőt. A lisztet egy tálba szitáljuk és a többi hozzávalóval együtt, valamint az élesztős tejjel, lágy kelt tésztát gyúrunk.
Meleg helyen a tésztánkat 45 perc alatt a duplájára kelesztjük.

Ezután lisztezett munkafelületen 4 részre osztjuk és hengert formázunk belőle. A hengereket egyenlő dió nagyságú darabokra vágjuk.

Előkészítünk egy tepsit, amibe sütőpapírt helyezünk. A sütőpapír egyik sarkába kb. egy evőkanálnyi étolajat (én repcét használtam) rakunk. Formázáskor ebben forgatjuk meg a golyócskákat és szorosan egymás mellé rakosgatjuk. A cukrozott dióval alaposan meghintjük. Én még ezután kb. 15 percig másodjára is megkelesztettem, addig a sütő is megfelelően előmelegedett 180 fokra.

Kb. 20 perc alatt készre sütjük.

A vaníliamártáshoz a tojások sárgáját elkeverjük a cukorral, a liszttel és egy kis tejjel. Közben a maradék tejet felrakjuk forrni. Amikor már gyöngyözik a széle, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a tojásos keveréket. Kb. egy perccel a forrás után lekapcsoljuk, és kicsit kihűtjük.

Ha lehet, még langyosan tálaljuk fel, mert ekkor a legfinomabb.

Kicsit hedonistának tűnhet, de mi reggelire ettük, egyébként pedig egy tartalmas leves kiváló kísérője is lehet. 🙂

A kalács az év minden időszakában csodálatos dolog, hiszen nemcsak húsvétkor és karácsonykor készíthetjük, de jól esik bármelyik ráérős hétvégén, vajjal és kakaóval, esetleg tejeskávéval fogyasztva.
Ezt a finom kalácsot én húsvétra készítettem, ezért a húsvéti dekoráció. Annyira finomra sikeredett, hogy a család követelésének eleget téve, egy hétvégén belül kétszer is meg kellett sütnöm.
Az állaga csodálatosan puha, gyönyörű piros a kérge, és még két nap után is fogyasztható, bár kétséges, hogy marad belőle…:)
Ennek a csodás állagnak és az eltarthatóságnak a titka pedig nem más, mint az egy éjszakás gyors kovász .A reggelre megérő, buborékos, élesztősen illatozó kovász, csodát művel a tésztával. Az a legjobb az egészben, hogy a kalácsok ízesítése is kedvünkre variálható. Ha egy csipetnyi sáfrányt keverünk a tésztába, gyönyörű színe lesz és enyhén egzotikus mellékíze, de a klasszikus dió, vagy kakaó is csodát művel vele. Nekem a hétvégére már be is van tervezve egy újabb verzió a mákos…:)

Hozzávalók:

Kovász:

2 g élesztő (egy csipetnyi)
10 dkg liszt
1 dl langyos víz

A langyos vízben keverjük el az élesztőt és adjuk hozzá a lisztet, keverjük el azzal is csomómentesre. Fóliával takarjuk le és pihentessük szobahőmérsékleten legalább 8 órát.

Tészta:

3 dkg élesztő
1.5 dl langyos tej
4 csapott ek porcukor
1 cs vaníliás cukor
1 ek napraforgó olaj
1 db tojás
30 dkg finomliszt
1 mk sütőpor (!)
1 kávéskanál só
5 dkg szobahőmérsékletű vaj

A kelesztő tál kikenéséhez egy ek olaj

Tetejére:

1 db tojás felverve
1 ek porcukor

A tészta összeállításakor a langyos tejbe belekeverünk egy kávéskanálnyi porcukrot (a porcukor nem szerepel külön a hozzávalók között), és felfuttatjuk benne az élesztőt. Közben egy nagy tálba halmozzuk a maradék hozzávalókat (lisztet keverjük el a sütőporral és szitáljuk le), valamint a kovászt és az élesztős tejet. Nagyon fontos, hogy minden hozzávalónak legalább SZOBAHŐMÉRSÉKLETŰNEK kell lennie. Robotgéppel kezdjük el dagasztani, ha összeállt, kézzel folytassuk a dagasztást, legalább 5-10 percen keresztül. A tészta kicsit lágy és ragadós, de ez ne riasszon meg senkit, a kalácsunk csak így lesz könnyű és levegős (ha nagyon ragad, pótoljuk a lisztet, de vigyázzunk, ne adjunk hozzá sokat, mert attól kemény lehet).

Ha a tésztát elkészítettük, a kelesztő tálat kenjük ki egy evőkanál olajjal. Ezután helyezzük bele a tésztát, letakarjuk, és 45 percig kelesztjük.

A megkelt tésztát négy egyenlő részre osztjuk és megfonjuk (természetesen készülhet 3-as, vagy akár 6-os fonással is).

Rakjuk sütőpapíros tepsire, és további 30 percet kelesszük.  A sütőt közben előmelegítjük 180 fokra.

Ezután kenjük meg a felvert tojás és a cukor keverékével, és 10 percig hagyjuk rászáradni.
Ezután toljuk a sütőbe, és süssük aranyszínűre(kb. 25-30 perc) Amennyiben túl gyorsan pirulna, az utolsó 10 percben csökkentsük a sütési hőmérsékletet 160 fokra.

Akármennyire is csábító hagyjuk hűlni 15-20 percet, mert csak ekkor lesz jól szeletelhető! 😉

Anyukám szerint a jó háziasszonyt onnan lehet felismerni, hogy tökéletes kelt tésztát tud készíteni…Nos, ez valóban nem könnyű feladat, úgyhogy, ha tökéletes háziasszonyokká akarunk válni, bizony sokat kell hozzá gyakorolni. 🙂

Én nagyon szeretem a kelt tésztát és egyre gyakrabban készítek. Szerencsére elmondhatom, hogy mindegyes alkalommal egyre jobban és jobban sikerül… Még nem mondanám magamat tökéletes háziasszonynak, de már jó úton haladok felé. Ezzel a finom foszlós kaláccsal, mindenestre egy újabb lépést tettem a kitüntető cím felé…;)

A kalács történetéről annyit tudok, hogy hagyományosan ünnepi alkalmakra készítették. A neve szláv eredetű, hiszen azon területen sütötték először. Kezdetekben csak annyiban különbözött a kenyértől, hogy finomabbra őrölt búzából és plusz tej hozzáadásával készült, kemencében sütve. Aztán később tovább gazdagították olyan hozzávalókkal, mint a vaj, a tojás és a cukor. Mivel ezek az alapanyagok a hétköznapi emberek számára nehezen elérhetőek voltak, ezért kizárólag csak ünnepi alkalmakkor fogyasztották. Pl. esküvőkön, házszentelőkön, keresztelőkön, karácsonykor és természetesen húsvétkor.

Számomra a húsvét ugyanolyan elképzelhetetlen kalács nélkül, mint sonka és tojás nélkül… azonban bevallom, ez lesz az első olyan tavaszindító húsvéti ünnepem, amin én magam akarom a kalácsunkat megsütni. Ez volt az első kísérlet. Aztán húsvétra valami extrábbat, bővített verziót tervezek, de ez enyenlőre maradjon titok. Mindenestre ez a kalácsrecept, egy tökéletes, foszlós alaprecept. Mi friss vajjal és finom kakaóval fogyasztottuk szombat reggelire…;)

Hozzávalók (2 kisebb, vagy egy nagyobb kalácshoz):

30 dkg finomliszt
1 tk só
3 dkg olvasztott vaj
1 tk sütőpor
3 ek vaníliás cukor (vagy 2 ek kristály és egy csomag vaníliás cukor)
2 dl tej
2 dkg élesztő
1 db tojássárgája

A kenéshez:

1 db tojásfehérje (ami megmarad)
1 ek tej
1 tk cukor

Elkészítés:

A tejet meglangyosítjuk, belekeverjük a cukrot, hozzámorzsoljuk az élesztőt és 5-10 perc alatt hagyjuk felfutni.
Egy keverőtálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a cukrot, a sót és a sütőport, majd az élesztős tej és tojássárgája segítségével közepesen lágy tésztát dagasztunk. FONTOS, hogy a dagasztásközben folyamatosan adagoljuk a tésztához a felolvasztott vajat. Ha elkészültünk 30 percet pihentessük meleg helyen, hogy a kelési folyamat beinduljon. Ezután, a tésztát egy éjszakára rakjuk a hűtőszekrénybe, hogy ott keljen meg. Amennyiben rögtön szeretnénk elkészíteni a kalácsot, ezt a lépést hagyjuk ki és kelesszük duplájára a tésztát (1 vagy 1,5 óra alatt), majd az alábbiak szerint folytassuk.

Másnap reggel válasszuk két részre a tésztát (ha két kalácskát akarunk) és alaposan gyúrjuk át. Hármas, vagy négyes fonással formázzunk kalácsokat belőlük. Video a négyes fonáshoz (ami alapján én is megtanultam:)) itt:

A formázás után tegyük sütőpapíros tepsire és kenjük le a tojásfehérjés, tejes, cukros keverékkel és pihentessük további 25 percet.

Közben melegítsük elő 180 fokosra a sütőnket (alul- felül sütési funkción). A 25 perc eltelte után én újra szoktam kenni a tésztát, hogy szép márványos legyen a felülete, de ez a lépés akár ki is maradhat. Aki szeretné, ilyenkor megszórhatja még mandulaforgáccsal, egészmákkal, vagy jégcukorral is. Ezután tegyük a sütőbe és kb. 25-30 perc alatt süssük őket mosolygósan pirosra. 🙂

FRISSÍTÉS:

Örömmel jelentem, hogy többen is kedvet kaptak a kalácssütéshez! 🙂

Íme Andi és Melinda csodálatos húsvéti kalácsai:

Szombat reggelenként szívesen készítek friss péksütiket. Most valami finom és puha kiflit kívántam meg, csokoládés töltelékkel.

Emlékeztek még a régi milky way csíkos csoki krémre? Én már évek óta nem találkoztam itthon vele… Szerbiában azonban lehet kapni egy hasonlót, amit legalább annyira szeretek. Ez az eurokrem és van olyan finom, mint „nyugati testvére”. 🙂 Szerencsére a legutóbbi beszerző körúton ezzel is feltankoltunk, tehát úgy döntöttem, hogy a mai kiflijeim ezzel a finomsággal lesznek megtöltve.

Amióta reggelente is szoktam kelt tésztát készíteni, azóta preferálom a hidegen kelesztést, hiszen ilyenkor nem kell kora hajnalban felkelni, mégis finom és friss kelt tészta fog illatozni a reggeliző asztalunkon.
Ehhez csak annyi a dolgunk, hogy előző este bedagasztjuk a tésztát, berakjuk a hűtőbe, ahol reggelre megkel. Megformázzuk, kicsit pihentetjük, és már mehetnek is sütőbe. Másfél óra elteltével már falatozhatjuk is a finomabbnál finomabb pék sütiket. Most is hasonló módon történt a reggeli sütögetés, én pedig szeretném ezt a remek receptet megosztani veletek.

Hozzávalók 4 személyre (8 kifli)

30 dkg finomliszt
1 tojás sárgája
5 dkg vaj
1 csipet só
2 ek cukor
1 mk sütőpor (elhagyható)

1,5 dl tej
2 dkg élesztő
1 mk cukor

2 ek kakaó (holland típusú)

Töltelék:

2-3 evőkanál csokoládé vagy mogyorókrém pl. Nutella

A kenéshez: egy felvert egész tojás

Elkészítés:

A tejet langyosra melegítjük, hozzákeverjük az egy kávéskanálnyi cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt és kb. 10 perc alatt felfuttatjuk. Eközben a lisztet összekeverjük a cukorral, a sütőporral, hozzáütjük a tojás sárgáját, beleöntjük az élesztős tejet. A tésztát elkezdjük lassan kidolgozni és folyamatosan hozzáöntjük a langyosra hűlt vajat. Ezután legalább öt percig dolgozzunk a tésztán, alaposan dagasszuk meg. Ekkor válasszuk két egyforma részre és az egyik félhez adjuk hozzá a két evőkanálnyi kakaót, alaposan dolgozzuk bele. Amennyiben mindkét tésztagombócunk szép (nem baj, ha kakaós egy kicsit márványos) és egyenletesen sima felületű, takarjuk le egy konyharuhával és hagyjuk, hogy szobahőmérsékleten beinduljon a kelési folyamat. Pihentessük 30 percet. Ezután takarjuk le fóliával és rakjuk egy éjszakára a hűtőszekrénybe.

Másnap reggel vegyük ki a tésztát és hagyjuk meleg helyen kb. 20 perc alatt feléledni. Ezután kezdődhet a nyújtás és a formázás.
Első lépésként a „fehér” tésztánkat kezdjük el kinyújtani, amikor sikerült kb. 20-25 cm átmérőjű kört nyújtani belőle, rakjuk rá a kakaós tésztát is és folytassuk a tésztalapok nyújtását együtt. Ezután vágjunk belőle legalább nyolc egyforma, háromszög alakú szeletet (pl. pizza vágóval, pizza szelet formájú darabokat:)) Mindegyik háromszögnek a tetejét középen kicsit vágjuk meg, ettől szépen formázhatóak lesznek a kiflijeink. Tegyünk mindegyik darab felső egyharmadára kb. egy teáskanálnyi tölteléket és sodorjuk kifliformára (ötlet a formázáshoz, itt).

Ezután, rakjuk sütőpapíros tepsire és hagyjuk kelni további 20-25 percet. Közben a sütőnket melegítsük elő „alul-felül” sütési funkción 180 fokosra. A második kelesztési idő letelte után, a szépen megkelt, pufi kiflijeinket kenjük le a felvert tojással és rakjuk be a sütőbe.

Süssük 20-25 percet. Legfinomabb reggelire egy pohárka langyos tejjel, de kínálhatjuk bármikor, amikor kedvünk tartja, garantáltan sikere lesz, hisz ki nem szereti a mogyorókrémes kifliket?! 😉

A pogácsa annyira tradicionális étel, hogy minden háziasszonynak, kell, hogy legyen egy jól bevált receptje, amivel elkápráztatja a hozzáérkező vendégsereget. Nagyszüleink gőzölgő pogácsája az otthon melegét juttatja eszünkbe, nincs olyan, aki ne szeretné. Az igazi pogácsa puha és roppanós tetejű, kellemesen sós és jóízű, szinte abbahagyhatatlan finomság…:)

A történetéről annyit mindenképpen meg kell említeni, hogy elsősorban a Kárpát-medencében elterjedt, népszerű étel. Magyarországra a balkánon keresztül jutott el, valamikor a honfoglalás időszakában és a sikere azóta is töretlen.
Kezdetben a pogácsa nem más jelentett, mint hamun sütött vékony kenyérfeléséget. Innen ered a népmesék jól ismert eleme a hamuban sült pogácsa, amiből az útra kelő legénynek egy is elég volt.

A recept, amit most szeretnék Veletek megosztani, az én általam kikísérletezett, jól bevált pogácsarecept. Pont olyan, mint amilyennek a bevezetőben is leírtam. Levegősen puha, de amikor ráharapsz, a sajtréteg kellemesen ropog a tetején, réteges, finom sós és a juhtúró enyhe pikantériát csempész az ízébe…

A titka, a jó levegős tésztának, nem más, mint a kenyérliszt és a kicsit hosszabb kelesztési idő. Régen az asszonyok mindig a megmaradt kenyértésztából készítették a pogácsát, így én is arra gondoltam, mi lenne, ha ez a pogácsa is kenyérlisztből készülne. Ettől a kis trükktől a pogácsák szép magasra nőnek (nem terülnek szét) és egy-kettő részegesen eldől sütésközben… akárcsak a cukrászdában vásárolt. Amikor a családnak, barátoknak elkészítem ezt a receptet, elsőre sosem hiszik el, hogy én sütöttem, mert szinte teljesen olyan, mint a bolti. 🙂

Hozzávalók

30 dkg kenyérliszt
15 dkg margarin (nekem ennél a receptnél jobban bevált a margarin, mint a vaj)
2,5 tk só
1 dl tejföl
15 dkg juhtúró
1 egész tojás
1 dl langyos tej
2 dkg élesztő
1 mk cukor

A tetejére:

1 db egész tojás villával felverve
10 dkg sajt (lehetőleg füstölt)

Elkészítés:

A legfontosabb mozzanat, hogy az elkészítés előtt legalább két órával, minden hozzávalót tegyünk ki a konyhapultra, hogy amikor elkezdjük elkészíteni, minden szobahőmérsékletű legyen.

A langyos tejbe keverjük a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt, 5-6 perc alatt hagyjuk felfutni.
Közben egy nagy keverőtálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk az apró kockára vágott margarint és elmorzsoljuk a liszttel. Hozzákeverjük a sót, a tejfölt, a juhtúrót és beleütjük a tojást. Ezután az élesztős tejet is hozzáöntjük és elkezdjük bedagasztani a tésztát. Ez egy elég lágy tésztakeverék, így, ha kezelhetetlen, nyugodtan pótoljuk a lisztet, de vigyázzunk, ne adjunk hozzá túl sokat, mert attól kemény lesz és nem fog levegősre megkelni!

Jó melegben, téli időszakban lehetőleg a radiátor közelében kelesszük a pogácsatésztát legalább 1-1,5 órát.

Ezután lisztezett felületen nyújtsuk ki (ne túl vékonyra 1, 1,5 cm-re) késsel rácsozzuk be a tetejét és a kívánt méretű pogácsaszaggatóval szaggassuk ki (minél nagyobbakat készítünk, annál puhábbak lesznek). Miután kiszaggattuk két tenyerünk élével sodorjuk meg (ettől nőnek majd magasra), tegyük kimargarinozott tepsire, kenjük le tojással és szórjuk meg a füstölt sajttal.

Előmelegített 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt sülnek készre. Ebből a mennyiségből nekem két tepsi kb. 30-40 pogácsa készült.

A kuglóf a legmutatósabb desszertek egyike. Békebeli és melengető hangulatot sugároz, amire ebben a borongós időben nagy-nagy szükségünk van.
Mindenféle kuglófot szeretek sütni, mert nem nagy ördöngösség elkészíteni, mégis bezsebelhetünk számtalan elismerést, ha elkésztjük. Ott van példának a hagyományos kevert márványos kuglóf, a kukoricakeményítőből készített bécsi kuglóf és a pihe-puha kelt kuglófok. Én most ezt a változatot választottam (akik rendszeresen olvasnak, tudhatják, hogy imádom a kelt tésztát…), mivel a sima tésztát így önmagában nem szeretjük majszolni, annyi csavart csempésztem a sütibe, hogy finom krémes ricotta túróval töltöttem meg. Ezzel teljesen más dimenzióban repült a kuglóf fogalma. Öröm volt felvágni és felfedezni a könnyű és illatos túró alagutat a tésztában, nem is beszélve az ízéről miután megkóstoltuk.
Próbáljátok ki ti is, ajánlom karácsonyi, ünnepi desszertnek is. Nincs más dolgotok, mint a tésztába egy kis fahéját (vagy akár mézeskalács fűszerkeveréket) csempészni, a túrótölteléket pedig egy kis narancshéjjal és a levével felturbózni. Máris csodálatos karácsonyi illatok fognak a konyhában lengedezni…:)

Ha valakit érdekelne a kuglóf története, íme:

Ha becsukjuk a szemünket és a kuglófra gondolunk kétségtelenül mindenkinek egy 19-20. századfordulós csendélet jut az eszébe. Porcelánokkal terített asztal, gőzölgő kávéval és kalapos hölgyekkel… pedig a kuglóf története sokkal régebbre nyúlik vissza.

A süteményt már a rómaiak is előszeretettel készítették. A mai Magyarország területén találtak olyan római kori sütőformákat, amik nagymértékben emlékeztetnek a mai kuglófformákra. A sütemény sok-sok évig szerves része volt az európai konyhának, emblematikus édességé azonban a mai német nyelvterületeken vált. Franciaországba az osztrákszületésű Marie- Antoinette vitte a receptet, ahol konyhaszemélyzetével számtalan formában készítette el és terjesztette a főúri uzsonnákon.
Ferenc József is igazán kedvelte ezt a finomságot, leginkább azt a változatot, amit, szeretőjének, Schratt Katalinnak, az édesanyja rendszeresen elkészített a császár számára… ma ez császárkuglóf néven terjedt el a cukrásztörténetben.

Ma is sokféle ízben, hagyományos és miniformában szeretjük és fogyasztjuk, egy valami azonban egészen biztosan megállapítható, mégpedig az, hogy a kuglóf halhatatlan! 🙂

Hozzávalók:

A tészta:

10 dkg rétesliszt
10 dkg finomliszt
1 dl langyos tej
1 mk cukor
2 dkg élesztő
6 dkg porcukor
5 dkg vaj (megolvasztva és kihűtve)
1 db tojássárgája (szobahőmérsékletű)
1 citrom reszelt héja
1 csipet só

A töltelék:

25 dkg ricotta túró
3 ek porcukor
½ citrom kifacsart leve
1 marék aranymazsola
1 tojásfehérje (felverve)
1 cs. vaníliás cukor
Elkészítés:

1. A langyos tejhez adjuk hozzá az egy mokkáskanálnyi cukrot és az élesztőt. Hagyjuk állni kb. 5 percet amíg az élesztő felfut.
   2. Eközben egy keverőtálba rakjuk bele a kétféle lisztet, egy csipet sót, az egy tojás sárgáját, a langyos olvasztott vajat, a porcukrot, a citromhéjét, végül pedig a felfutott élesztős tejet.
   3. Szépen dolgozzuk össze, dagasszuk legalább 5 percet, amíg egységes puha tésztát nem kapunk.

4. Rakjuk kelesztőtálba és pihentessük 45 percet meleg helyen. (FONTOS: Minden alapanyag, amit a keltésztánkhoz adunk szobahőmérsékletűnek kell lennie, mert csak ekkor lesz a kelesztés folyamata sikeres!)
5. Amíg a tésztánk kel, készítsük el a ricottatölteléket. Egy tálban verjük kemény habbá az egy tojás fehérjét (adhatunk hozzá egy fél csipet sót). Egy másik tálba halmozzuk bele a ricottát, a cukrokat (porcukor+ vaníliás cukor), a mazsolát, a citromlevét és keverjük össze. A végén óvatosan, forgató mozdulatokkal adjuk hozzá a tojásfehérjehabot is.

6. Ha tészta szépen megkelt, lisztezett felületen kb. 0,5 cm vastagra nyújtsuk ki. Ezután halmozzuk rá a ricottás tölteléket és egyenletesen oszlassuk el rajta. Tekerjük fel (mint a bejglit szokás) és rakjuk kiolajozott és zsemlemorzsával kiszórt kuglófformába.

7. Kelesszük további 20 percet, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt süssük meg.