Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

A jelenlegi VKF 69. fordulójának témája a „trükkös tészták”, azaz valami olyan alaptésztából készült finomságot kellet elkészíteni, ami nem szokványos és mindennapi.

A tönkölylisztnek, már hónapok óta megszállottja vagyok, semmi sem eredményez olyan kellemes állagú és jóízű tésztát, mint ez a lisztfajta, ráadásul nagyon egészséges is, kell ennél több? 🙂 Teljesen beleépítettem a mindennapi étrendünkbe.
A kukoricaliszttel viszont még csak most ismerkedem. Sok jót hallottam róla, hogy a kekszeknek finom állagot és szép színt kölcsönöz, ezért mindenféleképpen ki akartam próbálni. Ez volt az első kísérlet, de meglehetősen büszke vagyok rá, mert tényleg jól sikerült.

Mivel javában a télben vagyunk, még mindig kívánom a melengető téli ízeket, úgy, mint a gyömbér vagy a narancs, így ezt a kekszet is ennek a két íznek a jegyében készítettem el.
Finom vajas keksz, ami sokáig eláll. Fantasztikus gyömbéres és narancsos az illata, amikor kinyitod a kekszes dobozt, igazi házi finomság! 🙂

Hozzávalók:

12,5 dkg kukoricaliszt
7,5 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
½ tk sütőpor
10 dkg vaj
7,5 dkg barnacukor
1 egész tojás
1 ek joghurt
1 tk fahéj
½ tk gyömbérpor
1 tk vaníliaaroma
½ tk vérnarancsaroma (elhagyható)
1 narancs lereszelt héja
1 kk só

Elkészítés:

A két fajta lisztet összekeverem a sóval, a sütőporral és a fűszerekkel. Ezután összemorzsoljuk a kockára vágott vajjal. Hozzáütöm a tojást és beleöntöm az aromákat. Annyi joghurtot adok a tésztához, hogy jól formázható legyen. Egy-két órára a hűtőbe teszem, majd lisztezett felületen tetszőleges mintákra szaggatom. 180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütöm. Rácson kihűtöm és jól záródó dobozba elrakom. Igazán gyorsan és egyszerűen összedobható keksz, megéri elkészíteni! :))

Igen, végre…sikerült reprodukálni az igazi pepparkakort, azaz a mindenki számára (ha máshonnan nem is, akkor az IKEA-ból) jól ismert vékony, ropogós, gyömbéres kekszet.
Egyszer már próbálkoztam vele, de akkor puha lett és majdnem olyan, mint a tradicionális mézeskalács.
De ez, kérem szépen, ez pepparkapor, gyömbéres, kicsit karamell aromájú, vékony, roppanós, extra „karácsony ízű” keksz. Egyúttal megtaláltam a titok kulcsát is, ami nem más, mint a melasz!! 🙂

Bizonyára már említettem, hogy fél évet töltöttem Svédországban és nagyon a szívemhez nőtt az egész ország, hagyományai és lakói. Mindennek örülök, ami egy kicsit visszarepít abba az időszakba és visszaidézi az ott eltöltött időszakot. Ez a süti pont egy ilyen…:)

Egy kicsit szeretnék is nektek mesélni erről a tradicionális svéd ropogtatnivalóról.
Nos, Svédországban nincs is karácsony enélkül a süti nélkül. Minden otthonban gyömbéres keksztől illatozik ilyenkor a konyha, hiszen nemcsak fogyasztják, de dekorálásra is használják. Készítenek belőle karácsonyfadíszeket és ablakdíszeket is.
Az egész pepparkakor történet egyébként két hölggyel, nevezetesen Anna és Emma Karlsson-nal kezdődött, akik Stockholm, Östermalm nevű városrészében árusították híres gyömbéres kekszüket. Ez valamikor az 1920-as évek elején kezdődött, de a pepparkakor sikere azóta is töretlen.

Érdemes elkészíteni ezt a kekszet, mert ebből a mennyiségből nekem kb. 40-50 süti készült. Jól záródó dobozban hetekig eláll. Jóleső érzés ebben a rohanós karácsonyi időszakban csak kinyitni ezt a kincses dobozt és elropogtatni egy ilyen gyömbéres finomságot egy jó forró tea mellé…ilyenkor szokott eszembe jutni, hogyha másért nem is, de ezekért a pillanatokért szeretem a telet. 😉

Nem utolsósorban jelezném és ezzel a melengető finomsággal készültem a 68. VKF. fordulóra. 

Hozzávalók:

1,5 bögre liszt (1 bögre = 2,5 dl)
1 teáskanál gyömbér 
1 ek mézeskalács fűszerkeverék (vagy összeállítható: szegfűszegből, fahéjból és kardamomból)
1 mk szódabikarbóna
1/2 bögre cukor
10 dkg vaj 
1 tojás
3 ek fekete melasz

Elkészítés:

1. A száraz hozzávalók összekeverésével kezdjük. Egy nagy tálba rakjuk a lisztet, a fűszereket és a szódabikarbónát. 
Ezután robotgéppel kikeverjük a vajat és a cukrot, ha ez megvan, hozzáadjuk a tojást és a melaszt. 
2. Következő lépésként hozzáadjuk a lisztet és összedolgozzuk.
3. A tésztát legalább 8 órát vagy egy éjszakát a hűtőben pihentetjük. A nyújtás és szaggatás előtt 1 órát szobahőmérsékletre rakjuk, hogy a tészta kiengedjen. 

4. Lisztezett felületen kb. 2-3 mm-re (vékonyra) nyújtjuk és a kívánt formákkal kiszaggatjuk.
5. Előmelegített 180 fokos sütőben 9-10 perc alatt készre sütjük. 

Karácsonyi csomagocskám első tagja

Kekszet amúgy is imádok sütni, de most, hogy közeledik a karácsony még inkább. Nem telhetnek úgy el az ünnepek, hogy több tál, finom és illatos ropogtatnivalót meg ne sütnék.

Spéculoos-t azonban még sosem készítettem, pedig nagyon érdekelt, hogy milyen lehet. Sajnos az eredeti változatot még nem sikerült megkóstolni, de ami a késik, az remélhetőleg nem múlik. 🙂

Erről a fűszeres finomságról annyit érdemes tudni, hogy a Flamand térség egyik legközkedveltebb és legelterjedtebb édessége. Hollandiában a szent Miklós napi lakomákon fogyasztják, Belgiumban pedig a karácsonyi asztal elmaradhatatlan szereplője. A spéculoos egy vékony, nagyon ropogós, aranybarnaszínű keksz, amire tradicionálisan szent Miklós történetével kapcsolatos jeleneteket szoktak nyomni. Erre a dekorálásra speciális nyomófákat készítenek, amik Hollandia és Belgium szerte a karácsonyi vásárok közkedvelt termékei. Manapság már lehet kapni a boltokban speciális spéculoos fűszerkeveréket, itthon leginkább mézeskalácsfűszerkeverékből készítik. A hagyományos fűszerkeveréket azonban mi is elkészíthetjük, ez a középkori recept szerint a következőkből áll: feketebors, fahéj, gyömbér, szegfűszeg, kardamom és szerecsendió.

Spéculoos formák hiányában én klasszikus kerek kekszeket formáztam és süti nyomóval díszítettem (khmm, sajnos ez a képem nem látszódik, de hópelyheket képzeljetek a kekszek tetejére…:))

Be kell, hogy valljam, hogy a spéculoos-t sütni igazi karácsonyi kedvcsináló. Olyan fantasztikus illata van sülés közben, hogy azt leírni nem is lehet…inkább süssétek meg ti is és hangolódjatok az ünnepekre! 🙂

Hozzávalók:                                                                                                                                                                

15 dkg finomliszt
3 ek darált keksz
5 ek porcukor
2 tk őrölt fahéj
5 db szegfűszeg (mozsárban megtörve)
3 db zöld kardamom (mozsárban megtörve)
1 csipet őrölt fekete bors
szerecsendió
½ mk gyömbér
5 dkg vaj
8 dkg margarin
1 egész tojás

Elkészítés:

1. A lisztet a fűszerkeverékkel, a daráltkeksszel és a cukorral összekeverjük.

2. Hozzámorzsoljuk a hideg vajat és a margarint (Szépen a tenyerünk között morzsolgatjuk, akkor jó, ha a markunkban összefogjuk és tésztagolyóvá áll össze.)
3. Hozzáadjuk a tojást és tésztát gyúrunk belőle.

4. kb. 30 percet pihentessük a hűtőben.
5. Lisztezett felületen a kívánt formára szaggatjuk a kekszet és előmelegített 190 fokos sütőben 10-12 percet sütjük.
6. sütőrácson kb. 10 percig hűlni hagyjuk, majd kekszes dobozba rakjuk. (Ez garantálja, hogy a keksz ne száradjon ki és finom omlós maradjon.)

Amikor Süni Süti meghirdette a 6. szakácsmustra fordulóját, megörültem, mert nagyon kedvelem Hugh-t és azt a világot, miliőt, amit ő képvisel. Rendszeres nézője vagyok műsorainak és több szakácskönyve is megvan.
Leginkább River Cottage c. sorozatát kedvelem. A kis angol birtok és fura ura, amolyan mesevilág számomra. A ködös Albionban lévő vidéki házacska, a kertben legelésző állatokkal és a csodálatosan termő növényeivel mindig elvarázsol… A sorozattól sokszor kap el a hangulat, hogy én is csapot-, papot, nagyvárost itt hagyjak és egy vidéki tanyán éljem „gondtalan” életemet, csak a növényeknek, állatoknak és a sütés-főzésnek szentelve mindennapjaimat. Aztán a nagy felbuzdulást egy-két a családtól és a páromtól kapott józan érv hamar letöri, de azért, időről- időre visszatér…:)

Először egy kekszet választottam Hugh-tól, mivel ebben a témában nagyon profi.

A neve anzac keksz. Bizonyára már sokan hallottatok róla. Arról híres ez a finomság, hogy az I. világháborúban az anyukák és a feleségek ezzel a keksszel kedveskedtek fiaiknak és férjeiknek, akik az ANZAC (Australian and New Zealand Army Corps) csapataiban harcoltak a törökországi Galliopiban.
Hugh ajánlata alapján én kardamommal gazdagítottam a receptet. Az eredeti leírást itt találjátok.

http://www.telegraph.co.uk/foodanddrink/recipes/8781564/River-Cottage-Baking-recipes-biscuits.html?image=6

A keksz mellé ezúttal egy levest tálaltam. Ezzel először szegem meg a blogszabályaimat, amely szerint csak desszert recepteket közlök.
Azonban ez a leves olyan finom és melengető, muszáj megosztanom veletek is.
Elkészíteni nagyon egyszerű, de csodálatos az íz harmóniája. Egészséges és alacsony kalóriatartalmú, ezért utána bűntudat nélkül elropogtatható 1-2 darab az Anzac kekszből is. 😉

Anzac keksz

Hozzávalók:

50 g rozsliszt
75 g finomliszt
75 g zabpehely
100 g barnacukor
100 g vaj
1 ek méz
½ ek szódabikarbóna
1 ek forró víz
6 db zöld kardamommag mozsárban megtörve

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 170 fokra.
A tészta elkészítését a száraz hozzávalók elkeverésével kezdjük. A liszteket a kukoricapehellyel a kardamommal és a cukorral elkeverjük. Ezután a vajat és a mézet egy lábasban összemelegítjük.

Közben a szódabikarbónát elkeverjük a forró vízzel (ezt óvatosan, mert hamar felhabzik). Ezt rakjuk a száraz hozzávalókhoz, majd öntsük rá a vajat és a mézet is. Sütőpapíros tepsire rakjunk kis halmokat és süssük 15-20 percig, amíg szép aranylóra nem sülnek. Jól záródó dobozban hetekig eláll.

Kapros- mustáros sárgarépa leves

Hozzávalók:

1 ek olívaolaj
1 fej lilahagyma
3 répa
½ fej zeller
só, bors
egy ek angol mustár ( lehetőleg Colman’s)
2 ek tejföl
1 ek csicseriborsó liszt (elhagyható én csak a leves krémessége miatt használtam)
1 csokor friss, vagy 1,5 ek szárított kapor

Eredeti recept Hugh-tól:
http://www.rivercottage.net/recipes/carrot-soup-with-dill-and-mustard/

Elkészítés:

Az olívaolajon üvegesre pirítjuk a lilahagymát. Ezután rádobjuk a meghámozott és felkockázott zellert és a sárgarépát. Öt percig pirítjuk, sóval és borssal, kaporral  ízesítjük, majd öntsük fel 1 liter vízzel.

Ha puhára főttek a zöldségek turmixszoljuk össze (ha szükséges ilyenkor hígítsuk fel vízzel) rakjuk bele az evőkanálnyi mustárt és habarjuk be (a tejföl a csicseriborsó liszt és egy kis víz keverékével). Rakjuk vissza a tűzre és főzzük még 5 percet a levest. Friss kaporral, kenyérkockával, vagy magvakkal tálaljuk.

Nálunk már hagyománnyá vált, hogy minden évben az október 23.-i hosszú hétvégén kirándulni megyünk egy pár napra a barátokkal. Idén sem volt ez másképpen. Most is, mint általában, az ország észak-keleti részét választottuk ki, és Füzér környékén szálltunk meg.
Csodás erdők vannak errefelé, amelyek az évnek ebben a szakában fantasztikus színekben játszanak, érdekes és mesés várromok, és persze jó hírű, tokaji borokkal teli borospincék.

De visszatérve a sütire. Idén is több harapnivalóval készültem erre a kirándulásra. Sütöttem édeseket és sósat, hogy a hosszú erdei túrák és az éjszakába nyúló beszélgetések alkalmával legyen mihez nyúlni. 🙂 Készült, tahinis- diós keksz, kecskesajtos- oregános stangli (ezekről majd később…) és házi vaníliás karika.

Ez utóbbi nekem már évek (vagy évtizedek) óta az autentikus kirándulós sütit jelenti. Kiskoromban mindig azzal nyüstöltem a szüleimet, hogy a kirándulásokra én bizony ilyet kérek. Még mindig emlékszem az érzésre, hogy milyen nagy dolognak számított, amikor kinyitottam. Minden gyerek körém sereglett, mert nem volt olyan, aki ne szerette volna ezt a finomságot.
Nem is csoda, hiszen a gazdag vaníliás íz, az omlós kekszalap és a roppanós csokoládéréteg, még ma is mindenkit levesz a lábáról. Nem volt kérdés, hogy idén sem hagyhatom ki, de ezúttal én akartam házilag elkészíteni.

Jó érzés volt tudni, hogy pontosan miből készült a keksz, hiszen minden összetevőjét én raktam bele. Nem sajnáltam belőle a jó minőségű vaníliaaromát és, mivel ez már egy „felnőttes változatban” készült édesség, magas kakaótartalmú csokoládéból készítettem a talpát. Esztétikailag persze nem olyan mint a bolti, de az íze mindenért kárpótol.  Nagy sikert aratott a barátok körében, oly annyira, hogy a következő adagot már meg is rendelték belőle! :-))

Hozzávalók:

10 dkg vaj (csak vaj, nem margarin!)
8 dkg porcukor
2 tk vaníliaaroma (vagy egy vaníliabab kikapart magjai)
23 dkg liszt + egy kevés a nyújtáshoz
1 csipet só
1 tojássárgája
0,5 tk sütőpor

Máz:
10 dkg csokoládé
1 ek étolaj

Elkészítés:

A feldarabolt vajat a porcukorral habosra keverjük és hozzárakjuk a vaníliaaromát/ vaníliamagokat.  Ezután hozzászitáljuk a lisztet, a sót, a tojássárgáját és a sütőport, majd alaposan összegyúrjuk a tésztát. A tésztát fóliába csomagoljuk és kb. 30 percre a hűtőbe rakjuk.

Ha letelt a pihentetés ideje, a tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk (0,5-1 cm vastagra) és karikaformát szaggatunk belőle (pl. egy nagyobb és egy kisebb pogácsaszaggató segítségével).

Előmelegített 180 fokos sütőben 10-15 perc alatt készre sütjük. Eközben a csokoládét gőz felett felolvasztjuk és hozzácsepegtetjük az olajat, majd összekeverjük. Ha kekszek kihűltek egyik oldalukat belemártjuk és lefordítva hagyjuk megdermedni a csokit. Egy-két óra múlva már fogyasztható is, de lezárt dobozban napokig eláll.

A párom, munkájából adódóan, sokat utazik. Nem egyszer a tengerentúlra is volt már szerencséje ellátogatnia. Az egyik ilyen utazás alkalmával kaptam tőle eredeti kanadai juharszirupot, csodaszép, csatos üvegben, amolyan jó nagy fél literes „kiadásban”… Valljuk meg, ez az alapanyag nem olyan, amit mi magyarok, nap, mint nap használunk a konyhában, így hát az eredményes felhasználására, mindig nagy feladatként tekintettem. Mégsem hagyhattam, hogy a csodaszép, borostyánosan aranyló szirup kárba vesszen. 🙂
A kekszek iránti szeretetemről már írtam itt a blogon. Mindig kell, hogy valami lapuljon a kekszes dobozomban, kávé, tea mellé ropogtatni. A juharszirup ezeknek a kekszeknek vált rendszeres alapanyagává. Most azt a változatot szeretném veletek megosztani, ami a legjobban bevált juharszirupos apró süti receptem lett.

Hozzávalók:

18 dkg liszt
fél kk szódabikarbóna
8 dkg vaj
5 dkg barnacukor
4 ek juharszirup
1 egész tojás

Elkészítés:

Mint minden keksznek, ennek sem nagy mutatvány az elkészítése, tíz percnél tovább biztos nem fog tartani senkinek. :-))

A lisztet és a szódabikarbónát összekeverjük. Ezután hozzáadjuk a vajat és összemorzsoljuk. Ha elkészült a vajas lisztmorzsánk, beleütjük az egy egész tojást, hozzárakjuk a barnacukrot, és a juharszirupot. Alaposan összegyúrjuk és az illatos tésztát, fóliába csomagolva egy órára hűtőbe rakjuk.

Ha letelt az egy óra, lisztezett felületen, kívánt formára szaggatjuk a szépen formázható tésztát. Megkenjük tojással és, ha kedvünk tartja, díszítsük dióval, mandulával.

Nálam a reggeli kávézás rituálénak számít. Ahogy felkelek az első utam a jó öreg kotyogóshoz vezet… pár perc múlva már finom kávéillat lengi be az egész lakást. A reggelek számomra e nélkül elképzelhetetlenek. A kávét azonban tanácsos nem éhgyomorra inni, ezért igyekszem az első korty előtt vagy a kávéhoz kísérőként valami kekszfélét enni. Szívesebben fogyasztok olyan élelmiszereket, amikről tudom, hogy hogyan és miből készültek ezért a bolti kekszek nálam már régóta nem találhatóak meg a kamrában. Sok olyat készítek amik „egészséges” paleo lisztekből (habár nem követem az említett diétát), nyírfacukorból, karobporból, aszalt gyümölcsökből készülnek, de néha- néha én is elcsábulok…:)) Egy ilyen csábulásnak és a mélyhűtőben régóta hánykolódó gesztenyemasszának, ez a puha, illatos sütemény lett az eredménye Egyébként tipikusan az a süti, ami akár este, munka után 20 perc alatt összedobható. Inkább puszedli (de napokig puha), mint keksz állagú. Ebből a mennyiségből kb. 15 szívecske lesz.

Tészta:

25 dkg gesztenyemassza
15 dkg finomliszt
0.5 csomag sütőpor
10 dkg cukor
1 db tojás
5 dkg vaj
2 ml rumaroma

Tetejére

1 db tojás
3 dkg mandula (apróra vágva)

Elkészítés:

1. A tojást, a vajat és a cukrot habosra keverjük. Hozzáöntjük a rumaromát. Ezután belerakjuk a kiengedett gesztenyemasszát és összedolgozzuk.
2. Következő lépésként a masszánkhoz hozzászitáljuk a sütőporos lisztet és homogén masszát gyúrunk belőle.
3. Kb. 1 órát a hűtőben pihentetjük. Eztán lisztezett deszkán kb. egy cm-re kinyújtjuk a tésztát, és szívformával kiszaggatjuk. Sütőpapíros tepsire helyezzük és lekenjük tojással. Tetszés szerint díszítsük, mandulával vagy miután kisült olvasztott csokoládéval.
4. 175 fokra előmelegített sütőben 12-13 percig sütjük.