Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

A különböző egészséges csipegetnivalók, rágcsák a napi 5-szöri étkezés miatt szerencsére fontosak az IR diétában. 🙂 Sajnos nálam, minden nap vannak olyan holtpontok (kb. 10:30 és 15:30 körül), amikor úgy érzem, hogy muszáj ennem valamit és stabilizálnom a vércukorszintemet, különben undok és mogorva szörnyecskévé válok… ez pedig sem nekem, sem pedig a környezetemnek nem lesz jó! 🙂 Ilyen alkalmakra- és azokra, amikor már meguntad a boltban felelhető, általunk is fogyasztható (cukor, glutén esetleg telejeskiőrlésű) keksz kínálatot,- ajánlom ezt a szupergyors és egészséges kekszet. Süssetek egy (vagy kettő) nagy tepsivel, hogy vészhelyzetben mindig kéznél legyen! 😉

Hozzávalók:

• 25 dkg gluténmentes zabpehely (aprítógépben durvára őrölve)
• 10 dkg barnarizsliszt
• ½ foszfátmentes sütőpor
• 6 ek eritrit
• 1 csipet só
• természetes vaníliakivonat (ízlés szerint)
• ½ bio citrom reszelt héja
• 1/2 narancs kifacsart leve (cukortartalma miatt javasolt csak egy fél belőle)
• 2 tojás
• 15 dkg olvasztott vaj (magas zsírtartalmú)

Díszítésnek: egész mandulaszemek

Elkészítés:

A ledarált zabpelyhet, a barnarizsliszttel, a sütőporral a sóval és az eritrittel összekeverjük. A vajat a mikróban felolvasztjuk és hozzáöntjük a zabpelyhes keverékhez. Ezután kifacsarjuk a narancsot és hozzáreszeljük a bio citrom héját, ehhez keverjük hozzá a két egész tojást és vaníliaaromát. Ezt a keveréket is adjuk hozzá a vajas- zabpelyhes masszához. Az egészet alaposan keverjük  össze és rakjuk be a hűtőbe, hogy a vaj kissé visszadermedjen. Kb. 30 perc múlva vegyük ki a keksztésztát és nedves kézzel kisebb csípjünk belőle kisebb golyókat. Sütőpapírral kibélelt tepsin lapítgassuk le és 180 fokra előmelegített sütőben 18 perc alatt süssük meg. Ha kicsit világosabbra hagyjuk inkább süti állagú lesz, ha barnábbra és jobban kiszárítjuk akkor kekszszerű és roppanós lesz…én mindkét változatból sütöttem, próbáljátok ki Ti is! 🙂

Egy jó aprósüti recept mindig jól jön. Ezek olyan desszertek, amik akár 1-2 nappal előre is elkészíthetőek és ugyanolyan finomak, mintha frissen sültek lennének (Sőt, az aprósütemények többségének kifejezetten jót tesz a pihentetés, hiszen az ízek összeérnek és puhábbak lesznek.) Én ezen a hétvégén keresztelőre voltam hivatalos (én lettem a keresztemami, éljen!! ;)), erre az alkalomra készítettem ezt a sütit. A rumos gesztenyés tölteléket és a meggyet, omlós, vajas linzertészta öleli körül. Csipkés papírkapszliba rakva, nagyon mutatós a végeredmény (én is abba raktam, de sajnos nincs róla kép) és persze finom is! 😉

Hozzávalók:

Tészta:

• 30 dkg finomliszt
• 1 mk sütőpor
• 20 dkg vaj
• 1 citrom reszelt héja
• 8 dkg porcukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 db tojás

Töltelék:

• 1 csomag (20 dkg) gesztenye massza (Én a Prima Maroni féle „Fehéraranyat” használtam hozzá)
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 tk rumaroma
• 3 ek tej
• ½ üveg meggybefőtt (vagy friss meggy- kb. 20 dkg.)

Elkészítés:

• A lisztet keverjük össze a sütőporral és morzsoljuk össze a hideg, apró kockára vágott vajjal.
• Ezután adjuk hozzá a cukrokat, a (bio)citrom reszelt héját és az egy darab enyhén felvert tojást.
• Gyúrjunk belőle tésztát, majd folpack-ba csomagolva rakjuk 30 percre a hűtőbe.
• Közben készítsük el a gesztenyés tölteléket. Ehhez törjük össze a kiolvasztott gesztenyemasszát és adjuk hozzá a többi hozzávalót is. Keverjük alaposan össze, akkor jó, ha sűrű, kanalazható krémet kapunk.
• A tésztát enyhén lisztezett felületen nyújtsuk ki (kb. 0,5 cm vastagra) és cakkos szélű kör alakú szaggatóval, szaggassuk ki.

• Mindegyik közepébe tegyünk egy teáskanálnyi gesztenyekrémet és egy szem meggyet, a oldalát hajtsuk fel és két tenyerünk között kicsit formázzuk meg.
• A kész linzerrózsákat tegyük sütőpapírral bélelt tepsire és 180 fokra előmelegített sütőben 18 percig süssük.

• Porcukorral hintsük meg. Jól záródó dobozban egy hétig is bírja…ha marad! 😉

Vannak olyan aprósütik, amik elronthatatlanok és sosem okoznak csalódást mert mindenki szereti. Szerintem a huszárcsók is ilyen…finom, lekváros apróság, amit én most pörkölt mogyoróban forgattam meg és vegyes erdei lekvárral töltöttem meg. Amellett, hogy nagyon finom, szerintem jól is mutat.  Celofánba csomagolva, masnival átkötve, „gasztroajandéknak” is kiváló! 🙂

Hozzávalók:

• 10 dkg vaj (szobahőmérsékletű)
• 5 dkg kristálycukor
• 1 db tojás kettéválasztva
• ½ teáskanál vaníliaaroma
• 15 dkg finomliszt
• 1 csipet só
• ½ mk sütőpor
• 8 dkg durvára vágott és megpirított mogyoró
• 100 ml erdei gyümölcs lekvár (esetleg málna, eper, vagy barack is jó)

Elkészítés:

1./  Egy keverőtálban a vajat és a cukrot verjük habosra. Ezután mehet hozzá a tojás sárgája és a vaníliaaroma, további 2-3 percig verjük tovább.

2./ Ezután mehet hozzá a só és a sütőporral elkevert liszt. Gyúrjunk tésztát belőle, hűtőszekrényben pihentessük 30-60 percet.

3./ A pihentetési idő letelte után, készítsünk apró golyócskákat a tésztából. A tojásfehérjét egy villa segítségével enyhén verjük fel és mártsuk bele a őket, majd hempergessük meg a pirított mogyoróban.

4./ Az így előkészített csókokat rakjuk sütőpapíros tepsire. A sütőnket melegítsük elő 180 fokra.

5./ Vegyünk elő egy vastagabb szárú fakanalat és ennek segítségével mindegyik sütibe nyomjunk egy mélyedést (de ne szúrjuk át!).

6./ A mélyedéseket nyomózsák, vagy kiskanál segítségével töltsük meg a lekvárral és előmelegített sütőben süssük meg 15 perc alatt.

Nem is tagadom, a kekszet szeretem mindenféle ízben és formában, valahogy úgy vagyok vele, mint Gombóc  Artúr a csokival… jöhet a kerek, a szögletes, a rövid, a hosszú, a lapos…bármilyen.
A kekszet azonban nemcsak enni, de sütni is szeretem, főleg így karácsony táján.

Amikor a 75. VKF. fordulót kiírtam, csak úgy tolongtak a gondolataimban a finomabbnál, finomabb receptek, amik hírességek után lettek elnevezve.
De mivel a kekszes dobozom éppen kiürült, kézenfekvő volt, hogy az egyik kedvencemet a Garibaldi kekszet fogom elkészíteni. 🙂
Imádom ezt a finomságot. Omlós keksz, benne jó nagy darab aranymazsolákkal, ropogós cukorszórattal, szerintem a karácsonyi aprósütemények sorában is szépen megállja a helyét.

De ki is volt Garibaldi és miért neveztek el róla kekszet?

Garibaldi közismerten szabadságharcos volt, de neve akaratlanul is összefonódik a gasztronómiával. Nem véletlen, hiszen állítólag 1860-ban Nápoly felszabadításakor a következőt mondta:
„Esküszöm, hogy a makaróni egyesíteni fogja Itáliát”
Giuseppe Garibaldi sorsa különleges. A republikánus felkelésben való részvételért hazájában halálra ítélték.  Garibaldi kénytelen volt elhagyni Itáliát. Dél-Amerikába hajózott, ahol részt vett Uruguay függetlenségi harcában. Ő vezette 1842-ben az Uruguay-i flottát, létrehozta az Olasz légiót, amely aktívan részt vett a harcokban. Garibaldi Olasz légiója nem kért pénzt, katonái élelmiszert kaptak. De ez a természetbeli fizetség igen szerény volt: a katonák kenyeret, sót, olajat és valamennyi szeszes italt kaptak. Ő maga is rendkívül szerényen étkezett: kenyér és sajt volt fő eledele, olykor leves, amit a felesége főzött.

Az emberek szeretete és hálája azonban már életében is körülölelte Garibaldit.
A franciák róla nevezték el a demi-glace szószt és egy levesfélét is.
A keksz történetéről annyit tudni, hogy miután az olasz hazafi és katona, látogatást tett Angliában, az angol konyhában megjelent a Garibaldi biscuit, ami tulajdonképpen a mazsolás keksz. Az elnevezés mintegy tükrözi az Olaszország szabadságáért küzdött katonák egyszerűségét.
A történet egyszerű, csakúgy mint maga a keksz. Azonban nem szabad elfelejteni az örök érvényű mondást, mely szerint a legnagyszerűbb dolgok olykor a legegyszerűbbekben rejlenek. Ez a keksz is pont ilyen…;)

Hozzávalók:

110 gr porcukor
110 gr vaj
1 db tojás különválasztva
22 dkg liszt
1 csipet só
1 mk vaníliás fűszerkeverék (ez elhagyható)
5 dkg aranymazsola
½ (bio) citrom reszelt héja

Elkészítés:

A sütőt melegítsük elő 160 fokra.

A szobahőmérsékletű vajat a cukorral habosítsuk ki, majd adjuk hozzá az egy darab tojás sárgáját és robotgéppel dolgozzuk el.

Ezután rakjuk hozzá a lisztet, a fűszereket a sót és a mazsolát. Gyúrjunk tésztát belőle és rakjuk a hűtőbe 30 percre.

Lisztezett felületen nyújtsuk ki a tésztát kb. 1 cm vastagra és rakjuk 15 percre az előmelegített sütőbe.

A tojásfehérjét villával verjük fel. Vegyük ki a kekszet a sütőből, kenjük le a fehérjével és szórjuk meg kristálycukorral további 5 percre rakjuk vissza a meleg sütőbe.

A sütési idő eltelte után, vegyük ki a kekszet és süteményrácsra rakjuk ki hűlni, ezután dobozoljuk.

Kávé és tea mellé nagyon finom! 🙂

Biztos Ti is ismeritek azokat a rohanós reggeleket, amikor a készülődés közepette a reggeli étkezés valahogy kimarad a rutinból… ez a finomság tökéletes megoldás az ilyen helyzetekre.
Finom és tápláló, 2-3 darab belőle, egy egész délelőttre feltölt energiával. Emellett egészséges és még elkészíteni is pofon egyszerű. Én a hétvégén dobtam össze két tepsivel, bedobozoltam és nyugodt szívvel vágtam neki egy újabb mozgalmasnak ígérkező hétkezdetnek. 🙂

Hozzávalók 10 közepes darabhoz:

8 dkg darált zabpehely (vagy zabpehelyliszt)
10 dkg teljes kiőrlésű (tönköly) liszt
1 csipet só
8 dkg vaj
2 ek méz
5 szem aszalt füge
5 dkg (lehetőleg sötét színű- malátás) barna cukor
1 mk szódabikarbóna
1 db (bio) narancshéja és a felének a leve

Elkészítés:

Első lépésként rakjuk egy teflonlábasba a narancslevet, a vajat, a cukrot és a mézet. Alacsony lángon kezdjük el melegíteni, amint felforrt, húzzuk le a tűzről és hűtsük ki langyosra.

Ez alatt, egy tálban keverjük össze a lisztet, a szódabikarbónát és a csipetnyi sót a darált zabbal. Forgassuk bele az apró kockára vágott aszalt fügét és öntsük hozzá a langyosra hűlt mézes keveréket. Egy spatula segítségével keverjük alaposan össze és rakjuk a hűtőszekrénybe kb. 30 percre.

A sütőt melegítsük elő 175 fokra és készítsünk elő egy sütőpapírral bélelt tepsit. Amint letelt a pihentetési idő, vegyük ki a masszát a hűtőből és nedves kézzel formázzunk gombócokat. Rakjuk a tepsire és nyomkodjuk őket korongokká.

10-12 perc alatt süssük készre, és a sütőből kivéve rácson hagyjuk kihűlni. Jól záródó dobozban 1-2 hétig is eláll.

Ahogy egyre gyakrabbak a teázgatós, forraltborozós esték, annál jobban érzékelem, hogy közeledik a karácsony és egyre jobban hatalmába kerít az ünnepre való várakozás. Ezzel menthetetlenül együtt jár a karácsonyi menü, és a sütemények tervezgetése. Az ünnepre szeretek számtalan süteménnyel, apró ropogtatnivalóval készülni. Ezekből gyakran kerül az ünnepi asztalra és a szeretteim számára készített csomagocskákba is. 🙂
Az első süti, amit idén teszteltem a kedvenc lekvárom hozzáadásával, csipkebogyólekvárral készült. Ez a keksz (legalább is számomra) eddig ismeretlen módszerrel készült. Többször is fogok ilyet készíteni, mert amellett, hogy nagyon mutatós finom is. Tökéletesen illik az omlós linzer és a csipkebogyó pikánssága…érdemes tenni Nektek is egy próbát! Amennyiben nem juttok csipkéhez, más pikáns ízű lekvárt javaslok, mondjuk áfonyát, ribizlit vagy málnát!

Hozzávalók (egy púpozott evőkanál volt a mérce)

10 ek finomliszt
10 dkg vaj
3 ek stevia (vagy cukor)
1 csipet só
1 mk sütőpor
1 cs. (xilites) vaníliás cukor
2 tojássárgája

Töltelék:
kb. 3 ek lekvár (ízlés szerinti ízben)

Elkészítés:

A linzertészta készítéséhez hasonlatosan, ennek a keksznek a készítését is azzal kezdjük, hogy a sütőporral, sóval és a cukrokkal elkevert lisztet elmorzsoljuk a hideg, kockára vágott vajjal.  Ezután hozzáadjuk a két tojás sárgáját és tésztát gyúrunk belőle. Kb. 30 percet hűvös helyen pihentetjük.

Ezután enyhén lisztezett felületen kb. 0,5 cm vastagra nyújtjuk a tésztát és függőlegesen felvágjuk 5 egyenlő darabra (csíkra). Magunk elé rakjuk az egyik darabot, ezt megkenjük lekvárral.

Ezután ráhelyezünk egy másik tésztadarabot és ezt is megkenjük. Folytatjuk ezt addig, amíg van tésztánk. Amikor elkészül a „torony”, fóliába csomagoljuk és legalább egy órát a hűtőben pihentetjük. Minél több időt tölt a hidegen, annál könnyebb lesz szeletelni.

A pihentetési idő letelte után egy éles késsel kb 1,5 cm-es darabokat vágunk a tésztából, sütőpapíros tepsire fektetjük és előmelegített 180 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütjük.

Jól záródó dobozban 1-2 hetet is kibír! 🙂

A három hozzávaló már önmagában is képes egyedi ízélményt nyújtani, hát még, ha hárman összefognak…:)
Ezúttal egy sokáig elálló teasütemény receptet hoztam, amit az ínyencek egészen biztosan kedvelni fognak (és remélhetőleg a kevésbé ínyencek is). A linzer alaptésztába most mák és egy kis reszelt marcipánmassza került.
A mák és marcipán meglepően jó páros, a savanykásan édes és pikáns feketeribizke lekvárnál pedig jobb kísérőt nem is találhatunk hozzá.
Talán még korai szeptemberben erről beszélni, de kiválóan illik a karácsonyi aprósütik repertoárjába, vagy csak könnyed délutáni kényeztetésként a kávé, vagy a tea mellé! 🙂

TIPP: Feketeribizke lekvár helyett használhatunk málna, vagy sárgabaracklekvárt is.

Hozzávalók 6 főre:

20 dkg finomliszt
10 dkg darált mák
5 dkg marcipánmassza (reszelve)
1 tk sütőpor
1 tojás sárgája
1 csipet só
15 dkg vaj
1,5 ek tejföl
10 dkg cukor

15 dkg feketeribizke lekvár

1 ek porcukor a szóráshoz

Elkészítés:

A lisztet, a sütőport, a csipet sót és mákot elkeverjük. Belekeverjük a lereszelt marcipánmasszát és elmorzsoljuk benne a kockára vágott hideg vajat.

Ezután mehet bele a cukor, a tojássárgája és a tejföl. Közepesen lágy linzertésztát gyúrunk, és egy órát pihentetjük a hűtőszekrényben.

Ha letelt a pihentetési idő, lisztezett munkafelületen kb. 0,5 cm-re nyújtjuk a tésztát és cakkos szélű, szögletes kiszúróval, négyszögeket szaggatunk.

Ezután 1-1 db négyzetet 1 mokkáskanálnyi lekvárral megtöltünk, szélüket óvatosan lenyomogatjuk, és sütőpapíros tepsire helyezzük.

Előmelegített 180 fokos sütőben 13 perc alatt készre sütjük.

Süteményrácson hagyjuk langyosra hűlni, majd porcukorral leszórjuk.

Jól záródó dobozban sokáig eláll.

Furcsa kijelentéssel kezdem ezt a bejegyzést… nagyon kevés olyan sütemény létezik, amit nem szeretek… de ez egy közülük. Mi tagadás, nem vagyok jó barátságban a vajas, cukros krémekkel, márpedig ennek a sütinek, bátran kijelenthetjük, ez a szíve-lelke. A zöld szín… pedig csak tovább tetézi az abszurdságát, mégis rengetegen rajonganak érte… ki tudja, lehet, hogy bennem van a hiba?
„Z” is évek óta ez után a süti után siránkozott, mert kiskorában ez volt a kedvence és gyakran készítették. Emlékszem, hogy a puncstorta, és a kozáksapka mellett ez volt a 80-as, 90-es évek (nekem még csak innen vannak emlékeim…) egyik emblematikus süteménye…
Pont kapóra jött, hogy kedves vidéki rokonoktól kaptunk egy zsáknyi diót, ezzel kiélhettem a diós sütemények iránti rajongásomat, és hát egye-fene… sokak örömére ezt is felvettem a repertoáromba…azt mondják teljesen olyan az íze,mint a “régi időkben” 🙂

Hozzávalók:

Tészta:

18 dkg liszt (én durumlisztet használtam, de természetesen a finomliszt is jó)
12,5 dkg margarin
10 dkg darált dió
10 dkg porcukor
1 ek kakaó (holland)
1 db tojás

Krém:

13 dkg porcukor
1 db tojás
13 dkg vaj
1,5 ek zöld színű keserűmandula aroma

Elkészítés:

Kezdjük a krémmel, hogy legyen ideje a hűtőben megdermedni. Gőz felett kezdjük el keverni a tojást a cukorral. Folyamatos keverés mellett (természetesen robotgéppel) főzzünk belőle sűrű krémet, legyünk türelmesek, mert ehhez kell minimum 15 perc. 🙂 Hagyjuk langyosra lehűlni és szintén robotgéppel dolgozzuk bele a margarint és a mandulaaromát. Ha teljesen kihűlt tegyük megdermedni a hűtőszekrénybe.

A tésztához, a lisztet összekeverjük a cukorral, a kakaóval és a dióval. Hozzámorzsoljuk a vajat, beleütjük a tojást és tésztává gyúrjuk. Vegyük elő a diócska formákat és mindegyiket béleljük ki a tésztával. Figyeljünk rá, hogy vékony legyen a tészta és üreges,mert sülés közben nőni, dagadni fog és kell, hogy hagyjunk elegendő helyet a krémnek. Előmelegített 180 fokos sütőben 12 perc alatt süssük készre. Hagyjuk lehűlni és óvatosan ütögessük ki a formából.

Töltsük meg a krémmel és hagyjuk egy napig összeérni…állítólag egy-két nap után a legfinomabb.
Amennyiben maradna a tésztából készíthettek belőle linzert és tölthetitek lekvárral, annak is nagyon finom, erre már én (mert ebből viszont csak én ettem) vagyok a biztosíték. 😉

Bevallom nektek őszintén, hogy ezt a sütit az egyik alapkekszreceptemből kreáltam. Annyit változtattam rajta, hogy sütőporral dolgoztam össze, ezáltal könnyedebb állagú lett és 1-1 db-ot finom mogyorókrémmel ragasztottam össze. Tökéletes süti pl. ajándékba, mert jó bírja a „szállítást” és az állás is kifejezetten jót tesz neki, mivel idővel egyre puhább lesz. Egyébként igazi uzsonnasütemény tea vagy kávé mellé, ami kevesebb, mint 20 perc alatt el is készül…

Hozzávalók:

15 dkg zabpehely
1 ek porcukor
10 dkg liszt
1 tk sütőpor
10 dkg vaj
4 ek mogyorókrém
5 dkg cukor
1 db tojás
1 tk mandulaaroma

Elkészítés:

A zabpelyhet száraz serpenyőben az egy evőkanálnyi porcukorral kissé megpirítjuk, majd félrerakjuk.

A puha vajat, a tojással, a cukorral, a mogyorókrémmel, valamint a mandulaaromával 5 perc alatt robotgép segítségével habosra keverjük. Ezután hozzászitáljuk a sütőporral összekevert lisztet, a zabpelyhet és alaposan összeforgatjuk a masszát.

Sütőpapírral bélelt tepsire kanál segítségével kis halmokat kanalazunk, majd nedves újjal lelapogatjuk és nagyjából kör alakúra formázzuk a halmokat.

Előmelegített 180 fokos sütőben 15 perc alatt megsütjük. Tíz percig rácson hűtsük a kekszeket, majd 1-1 db-ot mogyorókrémmel „ragasszunk össze”. Ízlés szerint a sütiket díszíthetjük mandulapehellyel. Jól záródó dobozban igen sokáig eláll.

Bevallom nektek, hogy az én kedvenc kekszem a digestive keksz. Különösen egy bizonyos angol fajtát szeretek… sajnos ebből bármikor, bármennyit képes vagyok elfogyasztani, a nap bármely szakában.:) Szeretem, hogy tele van finom rostokkal az íze pedig egyben édes és kellemesen sós, amellett pedig, hogy finom, még egészséges is.

Éppen ezért, megpróbáltam otthon elkészíteni a saját digestive keksz változatomat és nagyon jól működött. Igaz, kinézetre nem hasonlít a boltira, de az ízében… valami egészen fantasztikus lett!

Én a reggeli kávém mellé szoktam ropogtatni, de nagyon jó alap pl. különböző sajttortákhoz vagy más kekszes desszertek elkészítéséhez.

Hozzávalók:

7 dkg zabpehely (közepesen durvára darálva)
7 dkg teljes kiőrlésű liszt (tönköly vagy sima)
7 dkg vaj
1 db egész tojás
7 dkg barnacukor
1 nagy csipet só
1 ek melasz
1 mk sütőpor

A liszteket a sütőporral, a sóval és a cukorral elkeverjük, ezután hozzáadjuk a kiskockákra vágott vajat, utolsó lépésként a melaszt és tojást is hozzáadjuk és összeállítjuk a tésztát.

Egy-két órát pihentessük a hűtőben, hogy a vaj újra összeálljon.

Ezután csípjünk kis gombócokat a tésztából és lapogassuk ki. Előmelegített 180 fokos sütőben 7-8 perc alatt süssük meg. Rácson hagyjuk kihűlni, majd tegyük jól záródó dobozba. Mivel sokáig eláll, ezért hetekig is rájárhatunk! 😉