Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

A palacsinta nem a kulináris kalandok csúcsa, de mégis olyan finom, hogy szinte élni sem lehet nélküle és nem is érdemes! 😉 Mi is imádjuk, így elég gyakran készítem, leginkább reggelire.  Ez egy olyan különleges alaprecept, ami a klasszikus palacsintatészta „fittesített” változata. Fehérliszt helyett tönkölylisztből készül, tejet és cukrot pedig egyáltalán nem tartalmaz. Ezeknek az alapanyagoknak a hiánya egyáltalán nem okoz csalódást, hiszen a végeredmény legalább olyan finom, ha nem finomabb. Mi annyira megszerettük ezt a változatot, hogy hagyományos palacsintát már nem is készítek… emellett jó tudni, hogy egészséges, a szervezetemnek hasznos tápanyagokat fogyasztok. Egy-két palacsinta pedig a „bikiniszezon” alatt is bőven belefér…

Hozzávalók 6 db palacsintához:

• 15 dkg fehér tönkölyliszt
• 1 ek búzacsíra pehely
• 1 mk foszfátmentes sütőpor
• 1 cs. vaníliás nyírfacukor
• ½ db bio citrom reszelt héja
• ½ ek olívaolaj
• 1 csipet só
• 1 db tojás
• 1 dl mandulatej
• 1 dl víz

Töltelék, ízlés szerint. Én házi cukormentes eperlekvárral töltöttem. A fitt változatokhoz javaslom még a citromos ricottát a totu-t, vagy más cukormentes lekvárokat.

Elkészítés:

• Egy tálban keverjük össze a lisztet a sütőporral és a nyírfacukorral, a búzacsírapehellyel. Reszeljük hozzá a megmosott bio citrom héját, adjuk hozzá a tojást az olívaolajat, majd öntsük fel a mandulatejjel. Keverjük teljesen csomómentesre, majd öntsük fel a vízzel. Hagyjuk 30 percet állni (vagy akár egy éjszakát a hűtőszekrényben).

(Ne ijedjetek meg, a merőkanálon a búzacsírapehely látható, nem pedig csomók! :)) 

• Egy palacsintasütőt kezdjünk el hevíteni majd rakjunk bele kb. egy teáskanálnyi kókuszzsírt.
• Amikor eléri a megfelelő hőmérsékletet kb. ¾ merőkanálnyi tésztát egyenlítsünk el rajta és közepes lángon süssük kb. 2-2 percet oldalanként.

• Amikor egy palacsinta elkészül tegyük egy lapostányérra és fedjük le alufóliával. Én ezt azért csinálom, mert nem szeretem, ha megszárad a palacsinta oldala és, habár a búzacsíra amúgy is garantálja, így biztosan puha és ruganyos marad.

• Langyosan tálaljuk és úgy töltsük ízlés szerint. Jó étvágyat!

Finomliszt, tönkölyliszt, alakorliszt, teljes őrlésű, graham… szerencsére nagy a választék, vagy mégsem? Ha sütésről van szó nálam mindig nagy kérdés, hogy milyen süteményhez, melyiket válasszam.
Sok fajtával kísérleteztem és nagyjából sikerült kitapasztalnom, hogy a különböző lisztek esetén milyen végeredményre számíthatok. Melyiket használjam a kenyér vagy a pogácsa sütésénél, melyik eredményezi a legkönnyedebb piskótatésztát, vagy melyik a legjobb választás, ha egy igazi ragacsos brownie-t szeretnék sütni.
A következőekben összeállítottam egy „kisokost”, ami segíthet Nektek is eligazodni a lisztek világában, milyen alternatívák vannak a fehér liszt helyettesítésére, ha gluténérzékenyek vagytok, vagy csak „simán” egészségtudatosak.

(kép forrása: https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/564x/1c/e7/5f/1ce75feb3909f135524751257f51d623.jpg)

A lisztről általában:
A liszt egy őrlemény általában valamilyen gabonából. Malomban készül egy hosszú folyamat során. Először a szennyeződésektől tisztítják meg a gabonát, aprítják (megőrlik), és osztályozzák (szitálás) termékfajta és szemcseméret szerint. Az őrlés célja a gabonaszemek két fő alkotójának, a héjnak és a magbelsőnek a lehető legtökéletesebb szétválasztása. Ezután a további felhasználásnak megfelelően adagolják és csomagolják a termékeket. A hazai boltokba kerülő legalsó sikérküszöb 28%, a magyar szabvány egyébként a világon a legmagasabb követelményű.

Hasznos tudni, hogy melyik kód, milyen lisztet jelöl:

(forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Liszt)

(kép forrása: http://freshhealthyeats.com/wp-content/uploads/2014/10/Wheat-Flour.jpg)

Most nézzük a liszteket fajtájuk szerint:

1.) Finomliszt– Ezt a lisztet hívhatjuk „A” lisztnek, mert minden receptben ezt szokták használni, ha nincs más fajta liszt külön megjelölve. Jó sütinek, kenyérnek, palacsintának, rántásnak, gyakorlatilag bármire… Sajnos azonban márkánként hatalmas különbségeket lehet tapasztalni. Javaslom, hogy kísérletezzek bátran és egy idő után érezni fogjátok, ha megtaláltátok az igazit. Nekem szinte évekig tartott, de már egy ideje ragaszkodom egy márkához…TIPP: Az ár általában a minőségét is jelenti, de mint mindenhol itt is gyakran túlzásba esnek a gyártók. Próbáltam már közel 1000 ft/ kg árú lisztet is, de az semmivel sem volt jobb, mint egy közép-felső árkategóriás liszt, így azt tanácsolom, hogy a 300-500 Ft/kg tartományban keresgéljetek.

2.) Rétesliszt– vagy fogós liszt, a finomlisztnél érdesebb tapintású, nagyobb szemcseméretű őrlemény. Mivel az előállítása során a sikértartalma kevésbé károsodik ezért elsősorban olyan tészták készítéséhez ajánlom, ahol az alap a jó sikérminőség. A rétesliszt pogácsához (finomliszttel fele-fele arányban keverve), piskótához, réteshez, valamint gyúrt tészta, nokedli (galuska) és nudli készítéséhez való.

3.) Kenyérliszt- A BL80 sütőipari kódú fehér kenyérliszt a kelt tészták és kenyerek sütésére alkalmas. Folyadékmegkötése jobb mint a finomlisztnek és korpatartalma is magasabb. A kenyérliszt segítségével puha de ropogós héjú tésztát süthetünk. Én kenyérlisztet használok pogácsa, pizza vagy foccacia sütésnél is, a végeredmény így sokkal könnyebb szerkezetű és puhább lesz.

4.) Tönkölyliszt: Csaknem 160 évvel ezelőtt még a leggyakrabban termesztett gabona volt Európában. Törékeny kalásza és kisebb hozama miatt azonban a mai búza leváltotta. Ez szomorú tény, ha azt nézzük, hogy ez a gabona sokkal egészségesebb. Kalcium-, magnézium-, foszfor- és szeléntartalma számottevő, a gabonamagokra jellemző érték nyolcszorosa is lehet, réz-, vas-, mangán- és cinktartalma meghaladja a búzáét. Jelentős szilícium és szeléntartalommal rendelkezik. A tönköly betegségekkel és kártevőkkel szembeni rendkívüli ellenálló-képességének köszönhetően nem szorul vegyszeres védelemre, ezért igen alkalmas biotermesztésre. Ezen felül a tönköly még a sugárzásnak is ellenáll. A csernobili katasztrófát követően csaknem véletlenül derült ki, hogy a tönkölybúza nem vett fel a környezetéből sugárzó anyagot, nehéz fémeket. Létezik fehér és teljeskiőrlésű változata is. Személyes tapasztalatom, hogy fehértönköly szinte teljes mértékben kiváltható a finomliszttel. A sütemények szerkezete könnyű, sütőporral keverve, egyenletesebben növekszik, ezért én nagyon szeretek vele sütni. A belőle készült linzer tésztához azonban kicsit több zsiradék kell, ha ugyanolyan állagot akarunk elérni, mint a fehérliszttel. A teljes kiőrlésű lisztjéből készült  pékárúk ízletesek és lassú felszívódásának köszönhetően tovább kitart, később lesz éhségérzetünk. Kakaós, csokoládés sütiknél gyakran keverem a fehér és teljeskiőrlésű változatot, a végeredmény sokkal gazdagabb ér tartalmasabb lesz. FONTOS: Magas glutén tartalma miatt azonban a liszt érzékenyek sajnos nem fogyaszthatják! 

5.)Rozsliszt: Sötétszínű és gazdag ízű lisztfajta. A búza után a legfontosabb gabonánk. A rozsliszt fehérjéi azonban nem állnak össze sikérré, mert a növényi nyálkaanyagok megakadályozzák azt. Éppen ezért tisztán rozslisztből nem célszerű kenyeret készíteni (max. 50% használjuk) . Én gyakran keverem pogácsa tésztába is, karakteres ízű és persze egészséges végeredményt kapunk.

6.) Graham liszt: Ez a liszt a teljes kiőrlésű lisztek egyik fajtája, amely a búzaszem összes alkotó részét tartalmazza, beleértve a csírát és a korpát is. Ebből a lisztfajtából én leggyakrabban kekszeket sütök, édes és sós változatban is nagyon finom!

7.) Durum liszt: Nyári nyaralásaink alkalmával gyakran találkozhatunk ebből a lisztből készített kenyerekkel. Jellemzően sárgás színű és finomszemcsés, olívaolajjal párosítva gazdag, nedves állagot eredményez, íze pedig rendkívül finom.

+1.) Az Alakor liszt: Ez a lisztfajta az én személyes kedvencem, gyakran váltom ki vele a teljes kiőrlésű lisztet. A belőle készült sütik gazdag, magvas ízűek gyakran érezni bennük egy kis „mogyorós” fenn hangot. Tartalmas, de mégsem eredményez nehéz szerkezetet, hanem meglepően könnyű állagot ad. De mi is pontosan az alakor? Lássunk róla néhány érdekességet.
Az alakor, vagy egyszemű búza az egyik legkorábbi, emberek által termesztett búza. Az alakorból kiváló minőségű liszt készíthető, mely sárgás színezetű. Az alakor mikroelem- és esszenciális aminosav-, különösen lizin tartalma igen magas, szénhidrát-tartalma alacsony. Ideális gabona a modern „reform-konyhához”. A belőle készített étel könnyen emészthető. Olyan sikért tartalmaz, ami a legtöbb gluténérzékeny ember számára biztonságos, és nem okoz olyan allergiás reakciókat, mint a modern búzasikér.
(forrás: http://www.epmsrt.hu/#!tonkoly/ccnw)

Most pedig következzenek az alternatívák. Ezeket a liszteket fogyasszátok, ha gluténérzékenyek vagytok, de bátran használhatjátok akkor is, ha egészségtudatos, reform konyhát szeretnétek vezetni.

A rizsliszt, szinte teljes mértékben helyettesíthető a finomliszttel. Sok cikket olvastam, ahol ezt cáfolták, de az én tapasztalataim teljesen pozitívak ezzel a lisztfajtával kapcsolatban. Kiváló a belőle készült piskóta, az omlós sütemények és a palacsinta, ha lehet még finomabb, mint a búzalisztes testvére. Javaslom, hogy bundázáskor is ezt a lisztfajták használjuk, mivel az ezzel készült ételek sokkal ropogósabbak lesznek és a zsiradékot is kevésbé szívja magába. Nagy előnye, hogy a rizslisztből készült süteményekhez nem kell tojás (vagy kevesebb is elegendő pl. a piskótáknál fele mennyiség), így a tojásallergiában szenvedők, vagy magas koleszterinszinttel rendelkezők is fogyaszthatják.

A Mandulaliszt magas fehérjetartalmú, rostban gazdag könnyen emészthető, ásványi anyagokban és vitaminokban (kalcium, magnézium, vas, foszfor, mangán, szelén és cink, E vitamin) gazdag liszt. Köztudottan a macaron alapja, de rizsliszttel keverve mandulás piskóta, vagy linzer is készíthető belőle.

A kókuszlisztet elsősorban édes sütemények készítéséhez használjuk. Az első használatnál meglepődhetünk, hogy mennyi folyadékot képes magába szívni, ami egyáltalán nem meglepő, tekintve, hogy kizárólag kókuszból készűl. Magas rost és kalóriatartalmú, én elsősorban kekszek és puszedlik készítéséhez ajánlom.

Amíg a kókuszliszt édességekhez, addig a kukoricaliszt elsősorban sós süteményekhez ajánlott.  Csodás sárga színe és gazdag íze miatt közkedvelt és széles körben elterjedt. Elsősorban a dél amerikai konyhában használják, de több közép európai recept alapja is pl. prója, vagy prósza néven ismert finomságoké. Gyakran készülnek belőle pékáruknak, kenyereknek, ez esetben a kukoricalisztet mindig más lisztekkel kell keverni, különben a tészta szerkezete nehéz lesz. Édeskés ízt és szép sárga színt ad. Bátran próbálkozhatunk belőle palacsintát, lepényt készíteni, egy evőkanálnyit pedig mindig érdemes belőle a keksztésztához csempészni, mert ez garantálja a ropogós végeredményt.

A csicseriborsóliszt kevésbé népszerű, pedig minden kamrában érdemes lenne bérelt helyet fenntartani neki.  Nagyon egészséges, tápláló, a fehérjetartalma pedig kiemelkedően magas.  Leginkább sós ételek elkészítéshez ajánlom, jól sűríthető vele a krémleves és rántás is készülhet belőle. A mediterrán országokban gyakran készítenek belőle lepényt, külön fesztiválokat tartanak a tiszteletére Olaszországban és Dél Franciaországban. Az indiai konyha egyik közkedvelt alapanyaga, belőle készítik a halvához hasonlatos édességüket a chana halva-t. Elárulom nektek, én a naan kenyér tésztájába is rakok egy keveset ettől igazán autentikus ízű lesz.

Az amaránt és a belőle készülő liszt kitűnő vas, kalcium, magnézium és cink, valamint egyéb mikroelem forrás. Biológiai hasznosulását tekintve a legjobb kalciumforrást jelentő élelmiszer. Bőségesen találhatunk benne vitaminokat is: a riboflavin-, niacin- és tokoferol mellett B1-, B2- és E-vitamint, valamint aszkorbinsavat (C-vitamint) is tartalmaz. Karakteres íze miatt keveset használjunk belőle, ennek ellenére nagyon jól feldobható vele a keksz alaptészta, de én kókuszgolyó helyett gyakran készítek amarántgolyót, ami egy sokkal egészségesebb alternatívája.

Léteznek továbbá olyan izgalmas lisztek is, mint a gesztenye, mák vagy lenmaglisztek. Ezeket keverhetjük rizsliszttel, vagy, ha nem vagyunk gluténérzékenyek, próbálhatjuk tönköly vagy alakor liszttel kombinálni. Fontos, hogy mindig más lisztekkel vegyítsük, mert önmagunkban nem lehet megfelelő szerkezetű végeredményt produkálni és az ízük is túl domináns. Láthatjuk, hogy sokfajta izgalmas süteményt, kenyeret, lepényt vagy palacsintákat készíthetünk belőlük, hiszen választék bőven van! 🙂

(kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/AdynKc0C9jBhyu2hJ3zlrxCTJQ9qvRvY6_ycbxccuUWuxmBAd4tt0Wo/)

Tudom, hogy manapság rohanó világban élünk és, hogy a modern nők többsége már nem háztartásibeli, akinek egész-nap az otthoni teendőkön, sütésen főzésen járna az agya. Nekem is van “rendes” munkám, mégis igyekszem időt szakítani a sütésre. Tudom, hogy én valamennyire kivétel vagyok, mert nekem ez az egyik kedvenc hobbim. Szeretnék mégis felsorolni nektek hét érvet amellett, hogy miért érdemes otthon sütögetni, házi finomságokkal meglepni a családot és a barátokat.

• Tudod, hogy miből készül. Ez pedig igen nyomós érv napjainkban. Az egészséges életmód, étrend és a biztos forrásból származó alapanyagok, létfontosságúak az egészségtudatos táplálkozáshoz. A következő bevásárlásnál vegyünk a kezünkbe egy előrecsomagolt süteményt. Az összetevők jelentős része ismeretlenek az átlag ember számára, ez pedig általában azt jelenti, hogy nem természetes alapanyag, azaz kémiai úton előállított, ami bizony nem kecsegtet túl sok jóval. Miért keressük a mesterséges hozzávalókat, ha természetben majdnem minden megtalálható, ami egy finom süteményhez kell?
• A házi süti mindig friss. Ha magunk sütünk, akkor nem kell azon aggódnunk, hogy mondjuk a boltban/ cukrászdában vásárolt süti, nem aznapi sütésű, azaz nem friss. Az otthoni sütik pár perccel a sütés után már fogyaszthatóak is, ezt az élményt pedig egyik „bolti” testvére sem tudja nyújtani.
• Olyat készítesz, amilyenhez kedved van. Azaz nem vagy egy konkrét választékhoz kötve. Ha egy nagymamaféle rácsos linzerre vágyódsz, vagy madártejre, netán egy kuglófra? Ezeket egy cukrászdában nehezen tudod megtalálni, otthon viszont bármikor elkészítheted.
• Sikerélményt ad. Ha valamit jól elkészítünk az sikerélményt és önbizalmat ad, ez pedig nemcsak a karrierünkben vagy a magánéletünkben fontos, hanem konyhafronton is, hiszen az újabb finomságok elkészítésére ösztönöz.

• Szabadon kísérletezhetsz. Otthon bátran elkészítheted a zserbót mákkal, a Lúdlábtortát cseresznyével, a mákos gubából pedig bármikor lehet diós guba. A különböző, egyedi sütemények elkészítésének csak a képzeletünk szabhat határt. 🙂

• A „sütemények királynője” lehetsz. A desszert minden esetben az étkezések koronája és nincs is annál nagyobb elismerés, amikor egy finom sütit elkészítesz és látod a család, barátok arcán az elismerő mosolyokat és hallod az elégedett hümmögéseket. Egy-két ilyen alakalom után, hidd el, Te leszel a családi, vagy baráti kör koronázatlan süti királynője!

• Olyan mint a szerelem. Kell hozzá egy kis szenvedély. Erőt ad, hogy kudarc esetén se add fel, és őrületes boldogsággal tölt el, ha sikerül. 😉

Tehát lányok (és vállalkozó kedvű fiúk), asszonyok sütésre fel! Nem csak kiváló kikapcsolódás , de a felsorolt hét érv közül mindegyik garantált, ha otthoni sütögetésre adjuk a fejünket! 🙂

Nagy igazság az a tény, hogy a külföldön, nyaraláson kóstolt ízek csakis tradicionális, eredeti hozzávalók segítségével idézhetőek vissza. Ezért örülök, ha valamilyen „őshonos” alapanyaghoz sikerül hozzájutni. 🙂
A blogon már említettem, hogy családi ágon délvidéki kötődésem is van. A héten anyukám nagy örömmel jelentette be, hogy sikerült „otthonról” burek tésztát szereznie és amint tehetem, csináljak belőle neki valami finomságot. Engem a sütésre pedig nem kell sokáig noszogatni, így hamarosan el is készítettem ezt a receptet egyik ebédre, második fogásként. 🙂

A burek biztos sokatoknak ismerős, de azért írnék róla néhány szót:

A rendszerint vékony rétestésztarétegekből (philo) álló apróbb, vagy nagyobb formában is süthető sós, vagy édes töltelékkel gazdagított sütemény sokféle néven kedvelt gyorsétel, nem is csoda, hogy számtalan variációban találkozhat vele, aki a Balkánon, a Közel-Keleten vagy épp a Kelet-Mediterráneumban jár.

A balkánon Burek néven, Törökországban Börek, Görögországban Boureki néven ismert. Az előbbi két országban leginkább sós formában kedvelik, sós túróval, spenóttal, kaporral, netán darált bárányhússal gazdagon megtöltve, addig Cipruson szívesen készítik édes töltelékkel is. Az én személyes kedvencem az ún. Galaktoboureko, ami szó szerint tejes bureket jelent (török változata a sütlü börek). A filo tésztát gyakorlatilag naranccsal vagy citrommal, esetleg kevés rózsavízzel fűszerezett egyfajta grízpudinggal töltik, nagy tepsiben sütik ropogósra, végül édes sziruppal locsolják meg.

(forrás: http://www.mindmegette.hu/burek-es-borek-sosan-es-edesen-48540)

Az én Burekom ezúttal, gombás töltelékkel készült, amit különböző zöldségekkel és fetasajttal tettem még izgalmasabbá. Itthon, keleti csemegeboltokban kapható Philo tésztával elkészítve, a balkáni burekhoz egészen hasonló változatot tudunk készíteni.  

Hozzávalók:

• 25 dkg philo, vagy réteslap
• 80 g tejföl
• 1 db tojás
• 2 dkg vaj
• 1 ek olívaolaj
• 20 dkg barna csiperkegomba
• só éd bors ízlés szerint
• 1 tk majoranna
• 1 tk oregánó
• 1 szál répa
• 2 db zsenge zellerszár
• 15 dkg szeletelt poréhagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• ½ csokor petrezselyem

Elkészítés:

• Egy kis vaj és olívaolaj keverékén dinszteljük meg a póréhagymát és a fokhagymát. Ezután adjuk hozzá a gombát, répát és a fűszereket, pároljuk puhára. A legvégén mehet bele a petrezselyem is, majd hagyjuk kihűlni.
• Egy tűzállótálat olajozzunk ki.
• Két tésztát vegyünk elő, a maradékot tekerjük nedves konyharuhába, hogy ne száradjanak ki.
• A lapok közé csepegtessünk vékonyan olajat és kenjük el, tegyük egymásra a két lapot.
• A felső részére rakjunk egy kis tölteléket, morzsoljunk rá ízlés szerinti mennyiségű fetasajtot, és tekerjük fel.

• Ismételjük ezt addig, amíg van tésztánk, majd tegyük a tűzállótálba.

• A tetejét kenjük le a tojással elkevert tejföllel és dugjuk 25 percre az előmelegített 180 fokos sütőbe.

A reggeli szerintem a legfontosabb étkezés. Ez az, amivel elindítjuk a napunkat, így fontos, hogy tápláló, egészséges és persze finom is legyen! 🙂
A frissensült reggelikért különösen odavagyok.  Szeretek reggel gyorsan összedobni valamit, hogy amíg én ráérősen kortyolgatom a kávémat, finomabbnál- finomabb illatok lengedeznek a konyhában. Ez a tápláló étel is pillanatok alatt összeállítható. Remek napindító egy pohár tejeskávéval, vagy egy joghurttal, netán narancslével. Meglátjátok, kicsik és nagyok egyaránt szeretni fogják! 🙂

(TIPP: Én sós változatban készítettem, de akinek úgy tartja kedve, készítheti édes formában is.  Ilyenkor a ricottát keverjük össze egy kis mézzel vagy cukorral, adjunk hozzá citromhéjat és a sülő lepénykéket szórjuk meg friss idénygyümölccsel. Télen mehetnek rá fagyasztott piros gyümölcsök, esetleg banán. Minden verzióban elkészítve egyedi finomság! 🙂

Hozzávalók (8 db mini lepényhez):

• 4 ek kölesliszt
• 1 ek teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 1 mk szódabikarbóna
• 20 dkg ricotta 
• 1 szál újhagyma
• 1 dl tej
• 1 ek olívaolaj (nálam fokhagymás- petrezselymes fűszerolaj, de jó a sima is)
• 1 tojás
• 2 mk só
• frissen őrölt bors (ízlés szerint)
• ½ csokor friss petrezselyem zöld
• 1 tk olaj a sütéshez

Elkészítés:

• Egy keverőtálba rakjuk bele a liszteket, a szódabikarbónát, a sót, a ricottát,  valamint a fűszereket.
• A tojást üssük hozzá és keverjük csomómentesre, majd öntsük fel a tejjel és az olajjal. Ezután adjuk hozzá a karikára vágott újhagymát és a friss petrezselyemzöldet. Jó sűrű palacsintatésztát kell kapnunk.

• Egy teflont, egy kis olajjal (1 tk) melegítsünk forróra.
• Egy evőkanál segítségével adagoljunk egyforma halmokat a teflonba és kanállal egyengessük laposra. Oldalanként kb. 2 perc kell neki, amíg aranyló színűre nem sülnek.

• Tálaljuk langyosan, jó étvágyat! 🙂

A tradíciók és a hagyományok fontos részei életünknek, mert éljünk akármilyen rohanó és modern világban, ezek azok a biztos és megszokott dolgok, amikben mindig bízhatunk. 

Nálam ez a recept is ilyen. Amikor elkészítem, biztosan tudom róla, hogy a végeredmény egy finom és omlós, vaníliás illatú sütemény. Kívülről fehér, rajta a porcukorral, ami olyan akár a frissen hullott hó, amikor pedig beleharapunk ott a fekete és karakteres ízű mák, amitől végképp „kerek egész” lesz a sütemény.

Bárhová is vigyek belőle, biztos vagyok benne, hogy mindenhol szeretni fogják. Amikor beleharapnak, kivétel nélkül jön az elégedett „hümmögés”, amit csak egy ilyen klasszikus, megnyugtatóan otthonos ízű finomság tud előidézni. 🙂

Hozzávalók:

Tészta:

1,5 dl langyos tej
1 mk porcukor
½ cs. porélesztő (vagy 2 dkg friss élesztő)

50 dkg finomliszt
1 mk sütőpor
1 csipet só
15 dkg margarin
5 dkg zsír (!)
15 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
2 db tojás (egész)
1 citrom héja

Töltelék:

20 dkg mák
2 ek méz
2 ek kristálycukor
1 citrom leve
1,5 dl tej
1 tk fahéj
½ tk őrölt szegfűszeg (vagy a kettő helyettesíthető 2 tk mézeskalács fűszerkeverékkel)

A forgatáshoz:

10 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor

1./ A tejet melegítsük langyosra, keverjük el benne a cukrot, adjuk hozzá az élesztőt és hagyjuk futni 10-15 percet.

2./ A lisztet tegyük egy nagyobb keverőtálba. Rakjuk hozzá a sütőport és a sót, keverjük el. Ezután morzsoljuk el benne a zsiradékokat (margarin, zsír). Tegyük hozzá a cukrokat, a két darab egész tojást, a citrom héját és gyúrjunk belőle egynemű, sima tésztát. Hűvös helyen pihentessük 1-2 órácskát.

3./ A máktöltelékhez tegyünk egy vastag aljú lábast a gázra és szórjuk bele a mákot. Öntsük fel a tejjel, tegyük hozzá a cukrot, a mézet, a fűszereket és a citrom levét. Gyújtsunk alá és 5 perc alatt főzzük sűrűre a mákos tölteléket. Teljesen hűtsük ki.

4./ A pihentetett tésztát osszuk három részre. Lisztezett felületen nyújtsuk vékonyra és vágjuk szeletekre (mint a pizzát). Mindegyik szelet felső részébe tegyünk kb. ¾ teáskanálnyit a máktöltelékből és tekerjük fel, mint a kiflit. A végeit hajtsuk be, hogy a töltelék ne buggyanjon ki a sütés közben. Ezt ismételjük addig, amíg van a tésztából. 

5./ A sütőt melegítsük elő 180 fokra. A kifliket tegyük sütőpapírral bélelt tepsire és 17 perc alatt süssük készre. Akkor jó, amikor a kiflik szélei éppen kezdenek barnulni. Ne ijedjünk meg, amikor kivesszük a sütőből a kiflik puhák, ez a zsírtól van. Pár perc hűlés után azonban már megfelelő keménységűek lesznek.   

6./ A porcukrot keverjük el a vaníliás cukorral és a langyosra hűlt kifliket forgassuk meg benne. Azonnal dobozoljuk őket, légmentesen záródó dobozban, mert csak így maradnak garantáltan omlósak.

Végül pedig szeretnénk Boldog és Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánni mindenkinek! 🙂

Vannak olyan aprósütik, amik elronthatatlanok és sosem okoznak csalódást mert mindenki szereti. Szerintem a huszárcsók is ilyen…finom, lekváros apróság, amit én most pörkölt mogyoróban forgattam meg és vegyes erdei lekvárral töltöttem meg. Amellett, hogy nagyon finom, szerintem jól is mutat.  Celofánba csomagolva, masnival átkötve, „gasztroajandéknak” is kiváló! 🙂

Hozzávalók:

• 10 dkg vaj (szobahőmérsékletű)
• 5 dkg kristálycukor
• 1 db tojás kettéválasztva
• ½ teáskanál vaníliaaroma
• 15 dkg finomliszt
• 1 csipet só
• ½ mk sütőpor
• 8 dkg durvára vágott és megpirított mogyoró
• 100 ml erdei gyümölcs lekvár (esetleg málna, eper, vagy barack is jó)

Elkészítés:

1./  Egy keverőtálban a vajat és a cukrot verjük habosra. Ezután mehet hozzá a tojás sárgája és a vaníliaaroma, további 2-3 percig verjük tovább.

2./ Ezután mehet hozzá a só és a sütőporral elkevert liszt. Gyúrjunk tésztát belőle, hűtőszekrényben pihentessük 30-60 percet.

3./ A pihentetési idő letelte után, készítsünk apró golyócskákat a tésztából. A tojásfehérjét egy villa segítségével enyhén verjük fel és mártsuk bele a őket, majd hempergessük meg a pirított mogyoróban.

4./ Az így előkészített csókokat rakjuk sütőpapíros tepsire. A sütőnket melegítsük elő 180 fokra.

5./ Vegyünk elő egy vastagabb szárú fakanalat és ennek segítségével mindegyik sütibe nyomjunk egy mélyedést (de ne szúrjuk át!).

6./ A mélyedéseket nyomózsák, vagy kiskanál segítségével töltsük meg a lekvárral és előmelegített sütőben süssük meg 15 perc alatt.

Be kell, hogy valljam a mosatni forduló elég nehézkesen indult, pedig többen is jeleztétek, hogy a téma ötletes és mindenképpen készíteni fogtok valami finomságot…örültem a lelkesedésnek, aztán az első határidő leteltekor mindössze 3 recept érkezett. Ennek ellenére nem adtam fel, tudtam, hogy a karácsonyi „rohangálások” közepette kevesebb idő jut a főzőcskére, de azért bíztam, benne, hogy a plusz egy hét segít valamit a dolgon. Szerencsére ezután is érkezett 1-2 recept, így a fordulót a kezdeti nehézségek ellenére sikeresnek nyilvánítom. Lássuk tehát beérkezési sorrendben, hogy ki melyik „híresség” asztalánál vendégeskedett. 🙂

Az első recept Judittól érkezett a https://eletemetelei.wordpress.com/ bloggerétől. Rögtön felkaptam a fejemet erre a sütire, mivel nagyon szeretem a cseresznyés édességeket. A pite/ cobbler, amit készített, George Washington nevéhez kötődik, és Judit a következő rövid kis történetet mellékelte hozzá:

„Tartozik hozzá egy történet, ami szerint a 6 éves George lelkesen próbálgatta a kertben apja új fejszéjét, közben tönkretéve vele a család kedvenc cseresznyefáját. Másnap édesapja rákérdezett, hogy tud-e róla valamit, ő pedig nem bírt hazudni, elmondta, hogy ő tette. Édesapja természetesen megbocsátott neki. A történet valószínűleg nem igaz, azt erősíti, hogy George Washington számára mennyire fontos volt az őszinteség. Az viszont igaz, hogy imádta a cseresznyés sütiket, a felesége receptkönyve ugyanis tele volt velük, köztük ez is.”

Nos, George-unk felesége jól tette, hogy megőrizte a jövő generációinak ezt a receptet, mivel a gyönyörű képeket látva az én recepttáramba is bekerült.  🙂

Mi sem esne jobban az ilyen szürke és szomorú időben, mind egy jó melengető forrócsokoládé. Még jobban a szívembe zártam Eszter (https://tuparnaeshabvero.cafeblog.hu/) receptjét, mivel csupa- csupa egészséges dolgokból készítette el nekünk Marie Antoinette narancsos forró csokiját.

Leírása szerint: „A költekezéseiről, személye körüli koholt botrányokról elhíresült, szomorú véget ért királyné állítólag nagyon szerette a csokoládét, főként a naranccsal, vaníliával ízesített, mandulatejes forrócsokit kedvelte. Erről sem találtam pontos receptet, így végül több feltételezésen alapulót dolgoztam össze. Megállapíthatom, nem volt rossz ízlése őfelségének.”

Jó tudni, hogy már azokban az időkben is voltak olyan ínyencek, mint Marie Antoinette. Én mindenestre biztos kipróbálnám, ezt a finom, téli különlegességet.

A következő desszert KisIlditől érkezett, egy csodás ünnepi torta „képében”.  Az édesség szemet gyönyörködtetően gyönyörű és ilyenkor szoktam nagyon bánni, hogy még nem találták fel az olyan monitort, ami a valóságban megmutatja a dolgokat, mert akkor biztos, azon nyomban megkóstoltam volna 1-2 szeletet Ildi Napóleon tortájából, amiről a következőket írja:

„A Napóleon torta lapjait a franciák híres mille-feuille receptje alapján sütöttem, a töltelék pedig nem más, mint a creme patisserie finom vaníliás krémje. Borítására a sült lapok törmeléke szolgált.  

Az orosz irodalomban a Napóleon torta elnevezése először a 19. század első felében jelentkezett s máig is az orosz gasztronómia egyik jelentős darabja. A sütemény elkészítését a nagy orosz hadsereg Napóleon ármádiája feletti 1812.-i győzelme ihlette. A lapok sokasága a nagy létszámú orosz hadsereget, a borítása pedig a francia haderőt megállító és ez által elveszejtő orosz havazást szimbolizálja. „

Szerintem ez nem csak jól hangzik, de csodaszép is! 🙂 A torta bármelyik ünnepi asztalon jól mutat…

A következő recept a reformkorba repít vissza minket, ami az egyik kedvenc időszakom. 🙂 Konyhavirtuóz (http://konyhavirtuoz.blogspot.hu/) a korszak egyik leghíresebb alakjáról elnevezett süteményt hozott nekünk. A Kossuth Kiflit, nem a mindenki által ismert piskótaszerű formájában készítette el, hanem finom és puha kifli alakjában, amit mandulás krémmel töltött meg. Mivel nekem a mandula nagy kedvencem, rögtön a szívembe zártam ezt a finomságot! 🙂

Nagyon megörültem, Orsi receptjének (http://gasztro.kabocaweb.hu) aki olyan „váratlan” híresség, ikonikus fogását készítette el nekünk, mint Bud Spencer és az ő híres Hagymás babját! 🙂 Ki ne szeretné és zárta volna szívébe, már évtizedekkel ezelőtt, ezt a marcona, de vajszívű figurát, nem is beszélve kedvenc fogásáról?  Orsi összeszedett sok- sok érdekességet a hírességről és az ételről, így mindenképpen kattintsatok a linkre, olvassátok el, és készítsétek el ezt a laktató finomságot! 🙂

Anna egy olyan klasszikus, mindenki által ismert és szeretett receptet hozott nekünk, ami nagy valószínűséggel az ünnepi asztalok egyik fontos eleme lesz minden otthonban. A tökéletes receptjére azonban nagyon nehéz rábukkanni…
Csokoládéreformer képeit nézegetve, nem kétséges, hogy az ő (mandulás) linzerei csodásan omlósak és puhák…a sárgabaracklekvár és a porcukor pedig csak tetézi a dolgot! 🙂

Íme, a sütemény rövid története: „Az egyik legenda szerint a mai, várbeli Ruszwurm cukrászda egy korábbi tulajdonosa, Richter Lénárd találta ki a lekváros linzert. Richter Lénárd igen jeles mestere volt szakmájának, Bécsből gyorsstaféta járt a süteményeiért. Később segéde, Müller Antal vette át posztját a habüstnél, ő pedig oly merészen harcolt 1848 eszméiért, hogy a „cukrászat szabadságharcosaként” lett híres. Amikor fogságba esett, megismerkedett egy ’48-as főhadnaggyal, bizonyos Linzer Rudolffal, akiről rokonszenve jeléül nevezte el ezt a máig ismert süteményt.  Ennek azonban némileg ellentmond, hogy a szabadságharc előtti, magyar nyelvű receptkönyvekben is van szó linzi formákról vagy linzi karikákról. Sőt, ha tovább megyünk visszafelé az időben, kiderül, hogy a három rész lisztből, két rész vajból (vagy hasonlóan lágy zsiradékból) és egy rész cukorból készített, őrölt és blansírozott mandulával, olykor dióval dúsított tésztát már az ókorban is ismerték.  A 17. század közepén pedig Németországban az ausztriai Linz városáról elnevezett süteményeket és tortákat készítettek. Az őrölt mogyoróval vagy mandulával készített, eper- vagy ribizlilekvárral töltött tortát pedig egy Johann Konrad Vogel nevű osztrák cukrász tette világhírűvé. Magyarországon azonban kevésbé a tortát, mint inkább a hasonló tésztából készített, középen lekvárral gazdagított, omlós linzerkarikát kedvelték. „

A soron következő kalandozást Okki által (http://abroszra-valo.blogspot.ro/) a bécsi császári udvarban folytatjuk, mégpedig, Ferenc József őfelségénél, aki igencsak édesszájú volt. Azt tudjuk, hogy szerette a kuglófot, de ki gondolta volna, hogy a császármorzsát is róla nevezték el? Íme a rövidke történet, a receptet pedig a linken olvashatjátok:

„Állítólag Ferenc József császár kedvenc étele volt, és az egyik legismertebb szerint, keletkezése a császár egyik vadászatával hozható összefüggésbe. Ugyanis a császár egyszer fiatal korában vadászat közben eltévedt az erdőben, és amikor hosszas bolyongás után erdei házikóra bukkant, az itt lakó anyóka finom süteménnyel kínálta meg a megéhezett császárt. A sütemény, amely megmentette az uralkodót az éhhaláltól, később nagy sikernek örvendett a bécsi udvarban, és lassan a mindennapi étkezések fénypontjává vált. Egy másik legenda szerint a császármorzsa felfedezése Sissinek köszönhető, aki utálta a tésztaféleségeket és a gombócokat, és egy nap azzal kísérletezett a konyhában, hogy különféle alapanyagokat kevert össze.”

A sok édesség után azonban jöjjön egy igazi laktató fogás egyenesen Mexikóból. 🙂 Éci (http://www.eztettem.hu/)  Nacho’s especiales receptje annyira gusztusos, hogy a képek alapján már rohantam is volna legközelebbi mexikói étteremben, habár az biztos nem lett volna olyan finom, mint az általa készített házi változat. Ez a recept tökéletes példa arra, hogy bátran merjünk nekiállni otthon is olyan különlegességnek, mint ez a recept!

Végül pedig következzen az általam elkészített apró süti és története, ami nem másról, mint Garibaldiról lett elnevezve, a receptet és történetét ezen a linken olvashatjátok: https://brioche.cafeblog.hu/2015/12/12/garibaldi-keksz-75-vkf/)

Köszönöm a csodás beküldött recepteket, a végén, csak jót játszottunk! 🙂

A stafétát ezennel (a finom cseresznyés sütiért cserébe) átadnám Juditnak. 🙂 Kíváncsian várom az általa kiírt legújabb fordulót és remélem azon már legalább kétszer ennyien fogunk részt venni! 🙂  

Nem is tagadom, a kekszet szeretem mindenféle ízben és formában, valahogy úgy vagyok vele, mint Gombóc  Artúr a csokival… jöhet a kerek, a szögletes, a rövid, a hosszú, a lapos…bármilyen.
A kekszet azonban nemcsak enni, de sütni is szeretem, főleg így karácsony táján.

Amikor a 75. VKF. fordulót kiírtam, csak úgy tolongtak a gondolataimban a finomabbnál, finomabb receptek, amik hírességek után lettek elnevezve.
De mivel a kekszes dobozom éppen kiürült, kézenfekvő volt, hogy az egyik kedvencemet a Garibaldi kekszet fogom elkészíteni. 🙂
Imádom ezt a finomságot. Omlós keksz, benne jó nagy darab aranymazsolákkal, ropogós cukorszórattal, szerintem a karácsonyi aprósütemények sorában is szépen megállja a helyét.

De ki is volt Garibaldi és miért neveztek el róla kekszet?

Garibaldi közismerten szabadságharcos volt, de neve akaratlanul is összefonódik a gasztronómiával. Nem véletlen, hiszen állítólag 1860-ban Nápoly felszabadításakor a következőt mondta:
„Esküszöm, hogy a makaróni egyesíteni fogja Itáliát”
Giuseppe Garibaldi sorsa különleges. A republikánus felkelésben való részvételért hazájában halálra ítélték.  Garibaldi kénytelen volt elhagyni Itáliát. Dél-Amerikába hajózott, ahol részt vett Uruguay függetlenségi harcában. Ő vezette 1842-ben az Uruguay-i flottát, létrehozta az Olasz légiót, amely aktívan részt vett a harcokban. Garibaldi Olasz légiója nem kért pénzt, katonái élelmiszert kaptak. De ez a természetbeli fizetség igen szerény volt: a katonák kenyeret, sót, olajat és valamennyi szeszes italt kaptak. Ő maga is rendkívül szerényen étkezett: kenyér és sajt volt fő eledele, olykor leves, amit a felesége főzött.

Az emberek szeretete és hálája azonban már életében is körülölelte Garibaldit.
A franciák róla nevezték el a demi-glace szószt és egy levesfélét is.
A keksz történetéről annyit tudni, hogy miután az olasz hazafi és katona, látogatást tett Angliában, az angol konyhában megjelent a Garibaldi biscuit, ami tulajdonképpen a mazsolás keksz. Az elnevezés mintegy tükrözi az Olaszország szabadságáért küzdött katonák egyszerűségét.
A történet egyszerű, csakúgy mint maga a keksz. Azonban nem szabad elfelejteni az örök érvényű mondást, mely szerint a legnagyszerűbb dolgok olykor a legegyszerűbbekben rejlenek. Ez a keksz is pont ilyen…;)

Hozzávalók:

110 gr porcukor
110 gr vaj
1 db tojás különválasztva
22 dkg liszt
1 csipet só
1 mk vaníliás fűszerkeverék (ez elhagyható)
5 dkg aranymazsola
½ (bio) citrom reszelt héja

Elkészítés:

A sütőt melegítsük elő 160 fokra.

A szobahőmérsékletű vajat a cukorral habosítsuk ki, majd adjuk hozzá az egy darab tojás sárgáját és robotgéppel dolgozzuk el.

Ezután rakjuk hozzá a lisztet, a fűszereket a sót és a mazsolát. Gyúrjunk tésztát belőle és rakjuk a hűtőbe 30 percre.

Lisztezett felületen nyújtsuk ki a tésztát kb. 1 cm vastagra és rakjuk 15 percre az előmelegített sütőbe.

A tojásfehérjét villával verjük fel. Vegyük ki a kekszet a sütőből, kenjük le a fehérjével és szórjuk meg kristálycukorral további 5 percre rakjuk vissza a meleg sütőbe.

A sütési idő eltelte után, vegyük ki a kekszet és süteményrácsra rakjuk ki hűlni, ezután dobozoljuk.

Kávé és tea mellé nagyon finom! 🙂

Talán úgy tűnhet, hogy eltűntem az éterben…pedig nem. 🙂 Csupán annyi történik, hogy az egyetemen az utolsó vizsgáimra készülök és két matekpélda közé nehezen iktatható be egy-két süti megsütése. 🙂 Az energiámat és az új recepteket a karácsonyi, szilveszteri időszakra tartogatom. Addig is hoztam Nektek egy kis sütiajánlót, azokról a finomságokról amik az ünnepi asztalra kerülhetnek. Igyekeztem a hagyományos diós és mákos sütik mellé néhány különlegességet is felsorolni. Kellemes böngészést és jó sütögetést, hamarosan jelentkezem “új” karácsonyi sütireceptekkel is! 🙂

Kezdjük a sort a “mákosokkal”: 

Jól tárolható, napokkal az ünnepek előtt elkészíthető különleges finomság a Marcipános mákos párna

Eggyel különlegesebb, mutatósabb az 1-2 nap hűtést igénylő  Pudingos mákszelet, ami a vanília és a mák édes-kettese…:)

Ami pedig mákos süti kategóriában igazán az ünnepi asztal dísze lehet, a fehér csokival készült Vaníliás- mákos krémes:

A diós kategóriában az én kedvenceim a következőek:

A Dalmát kocka, könnyű diós tésztája és a csodás vaníliás krém, nemcsak engem vett le a lábamról:

A diós aprósüti mezőnyből a nagy népszerűségnek örvendő “Barackmag” sem maradhat ki!

Hagyományos nagyis karácsonyi süti a Diós linzer, amit mi házi málnalekvár szeretünk megtölteni.

Különlegességek:

Igazi karácsonyi ízeket idéző apróság a svédek ikonikus sütije a Pepparkakor 

Ha már tél, akkor jég és a kihagyhatatlan Jeges kocka! 🙂

A karácsony természetesen nem múlhat el Zserbó nélkül sem, én gyakran készítem az Almás változatot:

A téli hidegben jól jön a Kozák sapka is…;)

Bármelyik ünnepi menüsorban jól mutatnak ezek a finom és szép Gesztenyés “pogácsák”

Az ételérzékenységben szenvedőknek sem kell nélkülözniük a karácsonyi finomságokat, ezeket a “mindenmentes” kókuszcsókokat ők is bátran falatozhatják. 

A végére pedig egy kis “csavar” a Spirál linzer igazi feltűnő finomság lehet az ünnepek alatt is! 🙂