Isler, ahogy én készítem

Az isler az egyik kedvenc süteményem. Van benne valami klasszikus, valami arisztokratikus, egy falat belőle olyan, mint egy időutazás.
Pedig a koncepció igen egyszerű, két omlós linzer lap között megbújó savanykás ízű lekvár, majd az egész, vagy csak a teteje megmártva étcsokoládéban. Még leírni is ínycsiklandozó… az ilyen sütikre szokás mondani: egyszerű, de nagyszerű!

Remélem, nem bánjátok, ha mesélek egy kicsit az isler történetéről.
Nos, igencsak kézenfekvő, de nekem mégsem volt egyértelmű, hogy ez a desszert a felső ausztriai Bad Ischl-ből ered. Mint oly sok, ma már klasszikusnak számító csemege, ez is a reformkorban született. Ebben a városban volt a Habsburgok nyári rezidenciája. Kedvelt tartózkodási helye volt Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak (még az eljegyzésüket is itt tartották). A város híres cukrászdája, a Zauer mestercukrásza Richard Kurth alkotta ezt a süteményt a császár tiszteletére 1850-ben. Az eredeti változat egyszerűbb, mint a ma ismert verzió, hiszen az egyszerűen csak csokoládékrémmel töltött volt. Az isler karácsonyi változata az, amelyik eredetileg ribizli lekvárral töltött, de ezt kávémázzal borították be (én azt a változatot is szívesen kipróbálnám :)). Ma, a kettő keveréke a lekvárral töltött, csokival burkolt változat maradt fent a kedvencek sorában.

Ez a süti remek vendégváró különleges alkalmakra, karácsonyra, partykra… Én most ajándékba sütöttem a párom húgának, születésnapja alkalmából. Mint a legtöbb linzer ez a süti is sokáig eláll (csak arra ügyeljetek, hogy mindig hűvös helyen tartsátok, a csoki réteg miatt), kiváló DIY ajándék, illetve a karácsonyi rohanásban napokkal előbb elkészíthető… Furcsa kimondani, de már lassan erre is érdemes gondolni, elvégre, hipp-hopp, itt lesz az is! 😉

Elkészítés és hozzávalók:

Tészta: (ugyanaz, mint az előző bejegyzésben a vaníliás karika alaptésztája)

10 dkg vaj (csak vaj, nem margarin!)
8 dkg porcukor
2 tk vaníliaaroma (vagy egy vaníliabab kikapart magjai)
23 dkg liszt + egy kevés a nyújtáshoz
1 csipet só
1 tojássárgája
0,5 tk sütőpor

A feldarabolt vajat a porcukorral habosra keverjük és hozzárakjuk a vaníliaaromát/ vaníliamagokat és a tojássárgáját, majd tovább habosítjuk.  Ezután hozzászitáljuk a lisztet, a sót, és a sütőport, majd alaposan összegyúrjuk. A tésztát fóliába csomagoljuk és kb. 30 percre a hűtőbe rakjuk.

A fél óra letelte után a tésztát lisztezett felületen kb. 0,5 cm vastagra kinyújtjuk és nagyobb pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. előmelegített 180 fokos sütőben 12 perc alatt megsütjük.

Töltelék:

Fél üveg ribizlilekvár vagy egyéb pikáns ízű lekvár (én josta lekvárt használtam)

Máz:

10 dkg étcsokoládé
1 ek étolaj
1 tk főzött kávé. (elhagyható) – a mázban nem érezni a kávét, de kiemeli a csokoládé ízét.

Ha az islerek kihűltek a fele mennyiséget megkenjük darabonként kb 1,5 tk lekvárral, a maradékot pedig csokoládéba mártjuk. Amikor már a csokival borítottak is teljesen megdermedtek egy lekvárosat és egy csokisat összeragasztunk, majd fogyasztásig hűvös helyen tároljuk.