Mindennapi kenyereink V.
Minden alkalommal, amikor kenyeret sütök, rácsodálkozok arra, hogy milyen csodálatos dolog a kenyér és maga a kenyérsütés… annyira ősi és elemi, az illata pedig semmivel sem keverhető össze. Számomra az egyik legkedvesebb illat, a frissensült cipó illata. Már-már szertartásnak gondolom, mert hosszasan és gondoskodással készül. Dagasztani kell és legalább kétszer keleszteni, a végeredmény pedig a legcsodásabb és legegyszerűbb emberi táplálék, amit mégis mesterfokon lehet elkészíteni.
Minden kenyérsütésnél próbálkozom valami újdonsággal, mert mániákus szeretek kísérletezni a sütésnél. A legújabb kedvencem az alakorbúza. Biztos sokan hallottatok róla, de bizonyára akad olyan is köztetek, aki még nem. Íme róla néhány szó:
„Az alakort egyszemű búzának is nevezik, amely az angol és német elnevezésből (einkorn) ered és mutatja, hogy e faj kalászának egy kalászpadkáján csak egy darab, pelyvás szem található. Hazánkban a 19. század közepéig termesztették ezt a rendkívül jól alkalmazkodó, szinte minden betegséggel szemben ellenálló, késői érésidejű fajt. Az ökológiai gazdálkodás egyre növekvő térhódításának köszönhetően a hazai organikus nemesítők felkarolták a majdnem feledésbe merült gabonát, hogy olyan új fajtáit hozzák létre, amelyek megfelelnek a modern ökotermelők és a feldolgozóipar elvárásainak.
A fajtából nyert, karotinban gazdag, sárgás színű liszt alacsony sikértartalmú – nem gluténmentes –, és a szemekből nyert őrlemény rostanyag tartalma (totál arabinoxilán) is kiemelkedő. Mikroelem- és esszenciális aminosav-tartalma magas, szénhidráttartalma alacsony, így a modern reformkonyhához is ideális. Könnyen emészthető, készítenek belőle funkcionális sütőipari termékeket és tésztákat, de mostanában a hazai söripar érdeklődését is felkeltette. A nyugat-európai példákhoz hasonlóan a kísérleti sörfőzések Magyarországon is megkezdődtek.”
(forrás: http://www.agroinform.com/szantofold/feltamasztottak-az-osi-alakor-buzafajtat-hazankban-12933)
Az alakor és a belőle készült liszt tehát, szuper dolog. Amennyiben találkoztok vele, mindenképpen vegyetek belőle. Igaz, nem olcsó, de megéri beruházni 1-2 kg-ra, mert elég belőle néhány evőkanálnyit a kenyérbe, kekszekbe, sütikbe (bár ezt még nem próbáltam) csempészni és valami újat, finomat és egészségesebbet kapunk…:)
Ebben a gyökérkenyérben is remekül működik! Amennyiben nem találtok alakor lisztet, használhattok helyette graham, vagy teljes kiőrlésű tönkölylisztet is! 🙂
Hozzávalók:
- 20 dkg fehér kenyérliszt
- 8 dkg alakorliszt
- 2 dkg sikér
- 15 dkg öreg tészta (egy kis segítség az elkészítéshez, Limarától ITT olvasható)
- 1 tk porélesztő
- 1 mk cukor
- 1 tk só
- 1 ek joghurt
- 1 ek olívaolaj
- 1 dl víz
- 1 tk bio kenyér fűszerkeverék (elhagyható)
Elkészítés:
Az első és legfontosabb, hogy minden hozzávalónk szobahőmérsékletű legyen.
- Egy nagyobb tálba szitáljuk bele a liszteket, a sikért, majd mehet bele a só, a cukor és az élesztő, keverjük össze. Ezután mehetnek bele a nedves hozzávalók és az öregtészta.
- Gyúrjuk alaposan össze, majd enyhén olajozott felületen kezdjük el dagasztani a tésztát, legalább 15-20 percig.
- Ezután tegyük egy kelesztő tálba és langyos helyen hagyjuk kelni, legalább 1 órát.
- Amint a duplájára nőtt, tegyük újra az olajos felületre és öklünkkel lapítsuk ki a tésztát.
- Készítsünk elő egy sütőpapírral bélelt tepsit. A tésztából készítsünk hengert és csavarjuk meg, rakjuk rá a tepsire és hagyjuk másodjára is megkelni, kb. 45 perc alatt.
- A sütőnket melegítsük elő 220 fokra. Ezen a hőfokon süssük a kenyeret 10 percet, majd a hőfokot mérsékeljük 200 fokra és süssük további 35 percig.
- Sütőrácson hagyjuk kihűlni, majd rakjuk, zacskóba, hogy ne száradjon ki.
- Az öregtészta miatt jól bírja, akár 3-4 napig is friss marad! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: