Nem is tagadom, a kekszet szeretem mindenféle ízben és formában, valahogy úgy vagyok vele, mint Gombóc Artúr a csokival… jöhet a kerek, a szögletes, a rövid, a hosszú, a lapos…bármilyen.
A kekszet azonban nemcsak enni, de sütni is szeretem, főleg így karácsony táján.
Amikor a 75. VKF. fordulót kiírtam, csak úgy tolongtak a gondolataimban a finomabbnál, finomabb receptek, amik hírességek után lettek elnevezve.
De mivel a kekszes dobozom éppen kiürült, kézenfekvő volt, hogy az egyik kedvencemet a Garibaldi kekszet fogom elkészíteni. 🙂
Imádom ezt a finomságot. Omlós keksz, benne jó nagy darab aranymazsolákkal, ropogós cukorszórattal, szerintem a karácsonyi aprósütemények sorában is szépen megállja a helyét.
De ki is volt Garibaldi és miért neveztek el róla kekszet?
Garibaldi közismerten szabadságharcos volt, de neve akaratlanul is összefonódik a gasztronómiával. Nem véletlen, hiszen állítólag 1860-ban Nápoly felszabadításakor a következőt mondta:
„Esküszöm, hogy a makaróni egyesíteni fogja Itáliát”
Giuseppe Garibaldi sorsa különleges. A republikánus felkelésben való részvételért hazájában halálra ítélték. Garibaldi kénytelen volt elhagyni Itáliát. Dél-Amerikába hajózott, ahol részt vett Uruguay függetlenségi harcában. Ő vezette 1842-ben az Uruguay-i flottát, létrehozta az Olasz légiót, amely aktívan részt vett a harcokban. Garibaldi Olasz légiója nem kért pénzt, katonái élelmiszert kaptak. De ez a természetbeli fizetség igen szerény volt: a katonák kenyeret, sót, olajat és valamennyi szeszes italt kaptak. Ő maga is rendkívül szerényen étkezett: kenyér és sajt volt fő eledele, olykor leves, amit a felesége főzött.
Az emberek szeretete és hálája azonban már életében is körülölelte Garibaldit.
A franciák róla nevezték el a demi-glace szószt és egy levesfélét is.
A keksz történetéről annyit tudni, hogy miután az olasz hazafi és katona, látogatást tett Angliában, az angol konyhában megjelent a Garibaldi biscuit, ami tulajdonképpen a mazsolás keksz. Az elnevezés mintegy tükrözi az Olaszország szabadságáért küzdött katonák egyszerűségét.
A történet egyszerű, csakúgy mint maga a keksz. Azonban nem szabad elfelejteni az örök érvényű mondást, mely szerint a legnagyszerűbb dolgok olykor a legegyszerűbbekben rejlenek. Ez a keksz is pont ilyen…;)
Hozzávalók:
110 gr porcukor
110 gr vaj
1 db tojás különválasztva
22 dkg liszt
1 csipet só
1 mk vaníliás fűszerkeverék (ez elhagyható)
5 dkg aranymazsola
½ (bio) citrom reszelt héja
Elkészítés:
A sütőt melegítsük elő 160 fokra.
A szobahőmérsékletű vajat a cukorral habosítsuk ki, majd adjuk hozzá az egy darab tojás sárgáját és robotgéppel dolgozzuk el.
Ezután rakjuk hozzá a lisztet, a fűszereket a sót és a mazsolát. Gyúrjunk tésztát belőle és rakjuk a hűtőbe 30 percre.
Lisztezett felületen nyújtsuk ki a tésztát kb. 1 cm vastagra és rakjuk 15 percre az előmelegített sütőbe.
A tojásfehérjét villával verjük fel. Vegyük ki a kekszet a sütőből, kenjük le a fehérjével és szórjuk meg kristálycukorral további 5 percre rakjuk vissza a meleg sütőbe.
A sütési idő eltelte után, vegyük ki a kekszet és süteményrácsra rakjuk ki hűlni, ezután dobozoljuk.
Kávé és tea mellé nagyon finom! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: