Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

Mindennapi kenyereink VI.

Ígérem, most nem kezdtem azzal a bejegyzést, hogy ódákat zengek a kenyérsütésről, habár nehezen állom meg! Egyszerűen imádom… imádom dagasztani, formázni, és amikor kisül, az a teljes boldogság! 🙂

Ezúttal egy olyan különleges cipót készítettem, aminek az alapja a savó. Sajnos, ez a tejtermék méltatlanul elhanyagolt, pedig igazi csodaszer! Könnyen hozzájuthattok Ti is a különböző reform és bióboltokban.

A tejsavó nem más, mint a túró- és sajtgyártás mellékterméke – így első hallásra ez a meghatározás valljuk be, nem hangzik túl jól. A savó tulajdonképpen a tej legértékesebb része, és a melléktermék megnevezés helyett sokkal inkább megérdemelné a természet ajándéka címet.
De miért is?
A tej ásványi anyagainak mintegy 80%-át a tejsavó tartalmazza, köztük a magnéziumot, cinket, vasat, foszfort, kálciumot, rezet és szelént, és akkor ott van még bőséges C-, B-, H vitamintartalma. Ezen kívül értékes esszenciális és nem esszenciális aminosavakat tartalmaz, ami az izmok fejlődéshez elengedhetetlenül , ezért is tartalmaznak a sportolók izomtömeg-növelő csodaszerei tejsavó-fehérjét. Fogyókúrázóknak is ajánlott, mert egyfelől a zsírégetést segíti elő, másfelől nem engedi az izomszövetet lebontani.

(Forrás: http://hvg.hu/gasztronomia/20121123_Mire_jo_a_tejsavo)

Ezek tekintetében mindenkinek szeretettel ajánlom a savó felhasználást a sütésnél is…;)

Hozzávalók a cipóhoz:

• 30 dkg kenyérliszt
• 1,5 tk só
• 2 ek (szezám) olaj
• 15 dkg öregtészta (bővebb infó ITT)
• 1 dl savó
• 1 dl víz
• 1 tk cukor
• ½ cs. szárított élesztő

szóráshoz:

• 1 ek szezámmag
• víz

Elkészítés:

• Az összes hozzávalót 15-20 perc alatt dagasszuk be.
• Meleg helyen kelesszük a duplájára.
• Formázzunk cipót és kelesszük további 20 percet.

• Ezután formázzuk olyan cipót belőle, amilyen formájút szeretnénk és hagyjuk újra a duplájára megkelni.
• A sütőt melegítsük elő 220 fokra.
• A megkelt cipóba metsszük be alaposan permetezzük be vízzel, szórjuk meg a szezámmaggal és dugjuk a forró sütőbe.

• Egy hőálló kis tálban rakjunk vizet a sütőbe, ez fogja biztosítani a kenyér sülése közben a párát.
• Tíz perc eltelte után mérsékeljük a sütő hőmérsékletét 200 fokra és süssük további 25-30 percig.

Egy újabb süti, ami az otthonról és annak melegéről szól… legalább is nekem. A diós- lekváros sütik valahogy mindig a nagymamámat és az anyukámat juttatják az eszembe.
Az ilyen sütik elkészítése lépésről- lépésre az emlékeimbe vésődtek. A linzertészta elkészítése, ahogy a nagymamám öregedő kezei között morzsolja a vajat, reszeli a citromhéját, majd a linzertésztát a „hidegre teszi”. Ezután következett a dió darálása, ami kb. úgy nézett ki, hogy egy a darálónak egy pedig nekem jutott…:)A pihentett  tésztát a jó öreg, fa nyújtódeszkán kinyújtottuk, és alaposan  egy kivajazott tepsibe nyomkodtuk. Rákentük a kamra legfelső polcáról leszedett házi lekvárt, és rászórtuk a diót, közösen rácsokat raktunk a süti tetejére, (talán ezt a részét élveztem a legjobban, kicsit olyan volt, mint az oviban a gyurmázás). Ezután a forró sütőbe dugtuk a sütit és csak vártunk és vártunk…:)Amikor aztán kisült jó vastagon meghintettük porcukorral. Én is, mint minden gyerek alig tudtam kivárni, hogy egy picit kihűljön…sosem felejtem el a frissen sült sütemény ízét, amit még langyosan ettünk…persze én fülig porcukros lettem tőle…
Na, de a nosztalgiázás után következzen végre a recept! 🙂

Hozzávalók, kb. 8 fő részére:

• 25 dkg finomliszt
• ½ cs sütőpor
• 10 dkg hideg vaj felkockázva
• 1 csipet só
• 2 ek porcukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 1 db (bio) citrom reszelt héja
• ½ kispohárnyi joghurt
• 1 db tojássárgája

Töltelék:

• 15 dkg darált dió
• 2 db tojás (+ a maradék 1 db tojásfehérje)
• 1 csipet só
• 4 ek porcukor
• 6 ek áfonyalekvár (vagy barack, esetleg málna, vagy eper)

Elkészítés:

• Első lépés, a linzertészta elkészítése. Ehhez egy tálban a sütőporos lisztet morzsoljuk össze a hideg, kockára vágott vajjal.
• Ezután adjuk hozzá a porcukrot, a vaníliáscukrot, a tojássárgáját és a joghurtot. Reszeljük hozzá a citrom héját. Gyúrjunk lágy tésztát, csomagoljuk be, és rakjuk a hűtőszekrénybe kb. 30 percre.
• Közben készítsük el a tölteléket. Ehhez válasszuk külön a tojásokat és egy csipetnyi sóval verjük fel a tojásfehérjét (azt is adjuk hozzá, ami a linzertésztából megmaradt).
• A sárgáját verjük fehéredésig a cukorral és keverjük hozzá a ledarált diót.
• Ezután óvatosan forgassuk hozzá a fehérjét úgy, hogy az véletlenül se törjön meg.

• Készítsünk elő egy alaposan kivajazott piteformát.
• A tésztát válasszuk két egyforma részre és vékonyra nyújtsuk ki.
• Az egyik részt, nyomkodjuk bele a formába és egy villával szurkáljuk meg, hogy a gőz könnyen tudjon távozni.
• Kenjük rá a lekvárt és simítsuk rá a diós tölteléket.

• A tészta másik feléből készítsünk derelyszaggatóval rácsokat és helyezzük el egyenletesen rajta.

• Kenjük le a sütit tojással és dugjuk a forró 180 fokos sütőbe 35 percre.
• Hagyjuk hűlni 5-10 percet és szórjuk meg porcukorral! Szerintem még langyosan az igaz…;)

A pikáns juhtúró és kapor frissessége jól passzol egymáshoz és finom összhatást eredményez.  Együtt kitűnő párost alkotnak és ezt mindenki jól tudja. 🙂 Éppen erre  az ízvilágra vágytam, így a hétvégén el is készítettem egy kiflit, amit ezekkel az alapanyagokkal ízesítettem. Langyosan kitűnő második fogás volt  a tartalmas leves után…:) Íme a receptje.

Hozzávalók:

• 40 dkg finomliszt
• 1 mk sütőpor
• ½ tasak porélesztő
• 1 mk cukor
• 1,5 mk só
• frissen őrölt bors, ízlés szerint
• 5 dkg olvasztott és kihűtött vaj
• 1 db tojás sárgája
• 1 dl író (vagy joghurt)

Töltelék:

• 20 dkg juhtúró
• 15 dkg reszelt sajt (én a gouda-át választottam, de kiválóan megfelel a trappista is)
• 1 csokor friss kapor, felaprítva

Elkészítés

• Szitáljuk egy tálba a lisztet.
• Adjuk hozzá a sütőport, az élesztőt, a cukrot és a sót, valamint a borsot. Keverjük össze.
• Ezután mehet bele a (SZOBAHŐMÉRSÉKLETŰ) író, tojássárgája és az olvasztott vaj.
• Gyúrjunk homogén tésztát belőle és kelesszük kb. 1 órát, langyos helyen.

• Közben készítsük el a tölteléket.
• Keverjünk össze 10 dkg reszelt sajtot a juhtúróval és a felaprított kaporral.

• A megkelt tésztát nyújtsuk ki kör alakúra (amennyiben a tészta nagyra kelne, szedjük kétfelé és két részletben nyújtsuk ki) és vágjuk háromszög szeletekre (mint a tortát).
• Felső végüknél, a szélesebb résznél, tegyünk mindegyikre egy teáskanálnyi juhtúrós tölteléket és csavarjuk fel kifli formára.
• Hagyjuk további 20 percig kelni.
• Ezután kenjük le a maradék tojásfehérjével és az 5 dkg reszelt sajttal.

• Előmelegített 190 fokos sütőben 23 perc alatt süssük készre.

Frissítés (2016.06.30.)- Csilla (aki egyébként az egyik kedves kollégám felesége) elkészítette ezeket a sós kifliket, szerintem nagyon jól néznek ki, én is szívesen megkóstolnám őket! 🙂

77. VKF. Egy falat irodalom

Az életem egyik nagyon fontos tényezője az irodalom… sokáig álmodoztam róla, hogy irodalomtörténész leszek, aztán másfelé sodort az élet (vagyis inkább a józanész).  Éppen ezért én mindig olvasok valamit. A kedvencem a szépirodalom, imádom a nagy ívű komoly mondanivalóval rendelkező regényeket, de olykor- olykor én is elcsábulok a könnyedebb olvasmányok felé. 🙂  Ezek között is leginkább a mostanában divatos „gasztroregényeket” szeretem, hiszen ezekben ötvöződik a sütés-főzés és az irodalom.
Nagyon örültem, amikor megláttam „Pite lány” kiírását a 77. VKF-ről, amelynek a témája „egy falat irodalom”. Ennek a játéknak a keretében egy olyan receptet kellett elkészíteni, ami valamilyen irodalmi műből merítkezik. Annyi minden jutott az eszembe, hogy hirtelen azt sem tudtam mihez nyúljak. Először a legelső irodalmi élményem a „Harry Potter” sorozat jutott az eszembe, hiszen az is tele van gusztusosabbnál- gusztusosabb ételleírásokkal (az írónő bizonyára imádja a gasztronómiát). Mivel ezek a receptek a valóságban kicsit nehezen kivitelezhetőek ugrottam egyet. Anthony Capella könyveit is imádom. Legutoljára „A kávék költője” c. regényt olvastam tőle. Nagy hatással volt rám, mert csodásan ír a kávéról és a különböző termőterületekről, viszont ételekről nem… Ekkor eszembe jutott egy másik hangulatos könyvecske, amit nem olyan rég olvastam.

Nagy álmom egyszer eljutni Provance-ba. A „Ház a Tatin utcán” c. regény, egy amerikai újságírónőről szól (Susan Loomis), aki csapott- papot feladva otthagyta az Államokat, hogy Dél Franciaországban új életet kezdjen és életet a gasztronómiának és az írásnak szentelje (valahogy szimpatikus az alaptörténet…;)) A könyv  tele van csodás táj és étel leírásokkal, ínycsiklandozó receptekkel. Éreztem, hogy valamit mindenképpen ebből kell elkészítenem. Egy olyan sütit választottam, ami egyszerűen imádnivaló. könnyű elkészíteni, kevés hozzávaló kell hozzá, mégis csodás lesz a végeredmény. Mindenkinek szívből ajánlom.

 Íme tehát a recept és a leírás a süteményről, úgy ahogy az a könyvben is szerepel.  

„Ezt a tortát valaha minden francia diáklány megtanulta elkészíteni, és így van ez még mostanában is, bár ma már inkább otthon, mintsem az iskolában sajátítják el a készítését. Az évek során tucatnyi joghurttorta receptjét gyűjtöttem össze, de egyiket sem találtam különösen finomnak, egészen a közelmúltig. (…)

Beleharaptam és ámultan konstatáltam, hogy valami különlegeséggel találkoztam. Azonmód megkérdeztem a mamát, hogy milyen torta ez, de ő csak a vállát vonogatta:- Egy sima gateau yaourt! Kijelentettem neki, hogy ilyen jó joghurttortát még soha életemben nem ettem, és remélem, ezzel olvasóim is egyet értenek majd.”

Hozzávalók 8 személyre:

• Puha vaj és kevés liszt a tortaforma elkészítéséhez
• 21 dkg liszt
• ¾ kk sütőpor
• 3 csepp vaníliaaroma (saját tapasztalat- nyugodtan mehet bele egy 1 mk)
• 1 csipet finomszemű tengeri só
• 3 nagy tojás
• 21 dkg cukor
• 1 ¼ dl joghurt (1 kis pohár)
• 12 dkg felolvasztott,kihűlt vaj
• 9 dkg gőz felett megolvasztott, kihűlt étcsokoládé
• porcukor a torta tetejére (el is hagyható- de én nem tenném..;))

Elkészítés:

• Előmelegítem a sütőt 190 fokra, és kivajazok, kilisztezek egy 24 cm átmérőjű, kerek tortaformát.
• Egybeszitálom a lisztet, a sütőport és a sót.
• Egy nagy tálban robotgéppel (vagy kézzel) habosra verem a tojásokat a cukorral, majd apránként hozzászórom a lisztes keveréket, és lassú fokozaton összedolgozom a cukros tojással. Végül belekeverem a masszába a joghurtot, a vaníliaaromát és megolvasztott, kihűlt vajat.

• A kész tészta felét belesimítom az előkészített tortaformába. A maradék tésztához hozzákeverem az olvasztott csokoládét, majd a csokis tésztát is beleöntöm a tortaformába. Ezután, műanyag lapáttal vagy fakanállal óvatosan összeforgatom a tésztát, hogy a csokis és a nem csokis része márványos mintázattal egybefolyjon. (Én papír muffin formában sütöttem, így lettek mini “torták”.)

• A joghurttortát kb. 35  perc alatt megsütöm a sütő középső rácsán, majd teljesen kihűtöm és tálalom. A tetejét meg lehet szórni porcukorral, de anélkül is nagyon finom!

TIPP: Mivel mi hedonisták vagyunk a langyos süti mellé nem csak tejet fogyasztottunk, de egy kis házi lekvárba is “beletunkoltuk”! 😉 

Nagy örömömre szolgál, hogy a blog facebook oldala hamarosan eléri az 500. kedvelést! Arra gondoltam, hogy ebből kifolyólag játszatnánk egyet. Ahhoz, hogy elérjük a” bűvös számot”, arra kérlek, hogy like-old a blog facebook oldalát (amit az oldalsávban találtok) és ezt a bejegyzést, valamint oszd meg az idővonaladon!  Amennyiben vasárnapig elérjük az 500. like-ot, sorsolni fogok, a szerencsés nyertes pedig hasznos „sütis” ajándékokkal fog gazdagodni. A nyeremény egy univerzális linzerkiszúró, egy rózsaszín szilikon süteményecset, egy mérőkanál szett és két darab eredeti madagaszkári vaníliarúd. 

A nyertest személyes üzenetben fogom értesíteni. A nyereményeket postázni fogom, ezért a játékban való részvétel egyetlen feltétele, hogy rendelkezz magyarországi postacímmel. Nem is ragozom tovább, gyertek inkább játszani! 😉

A reggeli szerintem a legfontosabb étkezés. Ez az, amivel elindítjuk a napunkat, így fontos, hogy tápláló, egészséges és persze finom is legyen! 🙂
A frissensült reggelikért különösen odavagyok.  Szeretek reggel gyorsan összedobni valamit, hogy amíg én ráérősen kortyolgatom a kávémat, finomabbnál- finomabb illatok lengedeznek a konyhában. Ez a tápláló étel is pillanatok alatt összeállítható. Remek napindító egy pohár tejeskávéval, vagy egy joghurttal, netán narancslével. Meglátjátok, kicsik és nagyok egyaránt szeretni fogják! 🙂

(TIPP: Én sós változatban készítettem, de akinek úgy tartja kedve, készítheti édes formában is.  Ilyenkor a ricottát keverjük össze egy kis mézzel vagy cukorral, adjunk hozzá citromhéjat és a sülő lepénykéket szórjuk meg friss idénygyümölccsel. Télen mehetnek rá fagyasztott piros gyümölcsök, esetleg banán. Minden verzióban elkészítve egyedi finomság! 🙂

Hozzávalók (8 db mini lepényhez):

• 4 ek kölesliszt
• 1 ek teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 1 mk szódabikarbóna
• 20 dkg ricotta 
• 1 szál újhagyma
• 1 dl tej
• 1 ek olívaolaj (nálam fokhagymás- petrezselymes fűszerolaj, de jó a sima is)
• 1 tojás
• 2 mk só
• frissen őrölt bors (ízlés szerint)
• ½ csokor friss petrezselyem zöld
• 1 tk olaj a sütéshez

Elkészítés:

• Egy keverőtálba rakjuk bele a liszteket, a szódabikarbónát, a sót, a ricottát,  valamint a fűszereket.
• A tojást üssük hozzá és keverjük csomómentesre, majd öntsük fel a tejjel és az olajjal. Ezután adjuk hozzá a karikára vágott újhagymát és a friss petrezselyemzöldet. Jó sűrű palacsintatésztát kell kapnunk.

• Egy teflont, egy kis olajjal (1 tk) melegítsünk forróra.
• Egy evőkanál segítségével adagoljunk egyforma halmokat a teflonba és kanállal egyengessük laposra. Oldalanként kb. 2 perc kell neki, amíg aranyló színűre nem sülnek.

• Tálaljuk langyosan, jó étvágyat! 🙂

Azt hiszem, hogy biztosan nem túlzok, ha azt írom, hogy kávé nélkül szinte nem is tudnék élni. Nem azért, mert csak „vele” tudok felébredni, vagy, mert plusz löketet ad egy fárasztó napon…
Egyszerűen az íze és az illata az (a kenyéré mellett) ami számomra a legkedvesebbek közé, az „élet illatatai” közé tartozik.

Ebből kifolyólag a kávés sütiket is imádom! 🙂
Többek között ezt is, ami a régi klasszikus, a Hatlapos egyik verziója. A szalakális lapok között, karamellás- kávékrém lapul, a teteje pedig diszkréten porcukorral van beszórva. Tipikusan olyan süti, ami nem mutat sokat, de annál többet ad. Igazi ízrobbanás, ha megkóstolod maradandó élmény marad! 🙂

Hozzávalók:

Tészta:

• 40 dkg finomliszt
• 10 dkg porcukor
• 15 dkg margarin
• 2 db tojás
• ½ cs. szalakáli
• 1 csipet só
• 1 kis pohár tejföl

Egy nagyobb tálba szitáljuk bele a lisztet és keverjük össze a szalakálival.  Morzsoljuk bele a margarint, majd adjuk hozzá a cukrot, a sót és a tojást, végük mehet hozzá a tejföl. Dolgozzuk össze a tésztát, majd pihentessük kb. 15 percig.

Krém:

• 6 dl tej
• 10 porcukor
• 10 dkg kristálycukor
• 6 ek liszt
• 1,5 dl feketekávé
• 5 dkg vaj

Egy teflonlábasban készítsünk a kristálycukorból karamellt. Közben a porcukrot és a lisztet keverjük csomómentesre 1 dl hideg tejjel.
Miután a karamell elkészült öntsük fel a maradék (5 dl) tejjel és a kávéval. Forraljuk fel és várjuk meg, amíg a cukor teljesen fel nem olvad. Ezután öntsük bele a lisztes keveréket és főzzünk belőle sűrű krémet. Adjuk hozzá a vajat és robotgéppel kissé habosítsuk ki.  A krémet, a sütemény megtöltéséig tartsuk hűvös helyen.

A tésztát osszuk két egyenlő részre. Egy nagyobb tepsi „hátát” kenjük meg olvasztott vajjal és rakjuk rá az egyik kinyújtott tésztalapot. Előmelegített 180 fokos sütőben süssük 15 percig. Ugyanezt tegyük meg a másik lappal is.

Miután mindkettő kisült, vágjuk hosszában ketté, így kapjuk meg a 4 db-ot. A lapokat kenjük meg a krémmel és súlyozzuk le (pl. egy jó vastag szakácskönyvvel), egy éjszakára rakjuk hűvös helyre. Másnap vágjuk le a széleit és szórjuk meg porcukorral, ezután már tálalható és fogyasztható is. 🙂

Mindennapi kenyereink V.

Minden alkalommal, amikor kenyeret sütök, rácsodálkozok arra, hogy milyen csodálatos dolog a kenyér és maga a kenyérsütés… annyira ősi és elemi, az illata pedig semmivel sem keverhető össze. Számomra az egyik legkedvesebb illat, a frissensült cipó illata. Már-már szertartásnak gondolom, mert hosszasan és gondoskodással készül. Dagasztani kell és legalább kétszer keleszteni, a végeredmény pedig a legcsodásabb és legegyszerűbb emberi táplálék, amit mégis mesterfokon lehet elkészíteni.

Minden kenyérsütésnél próbálkozom valami újdonsággal, mert mániákus szeretek kísérletezni a sütésnél. A legújabb kedvencem az alakorbúza. Biztos sokan hallottatok róla, de bizonyára akad olyan is köztetek, aki még nem. Íme róla néhány szó:

„Az alakort egyszemű búzának is nevezik, amely az angol és német elnevezésből (einkorn) ered és mutatja, hogy e faj kalászának egy kalászpadkáján csak egy darab, pelyvás szem található. Hazánkban a 19. század közepéig termesztették ezt a rendkívül jól alkalmazkodó, szinte minden betegséggel szemben ellenálló, késői érésidejű fajt. Az ökológiai gazdálkodás egyre növekvő térhódításának köszönhetően a hazai organikus nemesítők felkarolták a majdnem feledésbe merült gabonát, hogy olyan új fajtáit hozzák létre, amelyek megfelelnek a modern ökotermelők és a feldolgozóipar elvárásainak.
A fajtából nyert, karotinban gazdag, sárgás színű liszt alacsony sikértartalmú – nem gluténmentes –, és a szemekből nyert őrlemény rostanyag tartalma (totál arabinoxilán) is kiemelkedő. Mikroelem- és esszenciális aminosav-tartalma magas, szénhidráttartalma alacsony, így a modern reformkonyhához is ideális. Könnyen emészthető, készítenek belőle funkcionális sütőipari termékeket és tésztákat, de mostanában a hazai söripar érdeklődését is felkeltette. A nyugat-európai példákhoz hasonlóan a kísérleti sörfőzések Magyarországon is megkezdődtek.”

(forrás: http://www.agroinform.com/szantofold/feltamasztottak-az-osi-alakor-buzafajtat-hazankban-12933)

Az alakor és a belőle készült liszt tehát, szuper dolog. Amennyiben találkoztok vele, mindenképpen vegyetek belőle. Igaz, nem olcsó, de megéri beruházni 1-2 kg-ra, mert elég belőle néhány evőkanálnyit a kenyérbe, kekszekbe, sütikbe (bár ezt még nem próbáltam) csempészni és valami újat, finomat és egészségesebbet kapunk…:)

Ebben a gyökérkenyérben is remekül működik! Amennyiben nem találtok alakor lisztet, használhattok helyette graham, vagy teljes kiőrlésű tönkölylisztet is! 🙂

Hozzávalók:

• 20 dkg fehér kenyérliszt
• 8 dkg alakorliszt
• 2 dkg sikér
• 15 dkg öreg tészta (egy kis segítség az elkészítéshez, Limarától ITT olvasható)
• 1 tk porélesztő
• 1 mk cukor
• 1 tk só
• 1 ek joghurt
• 1 ek olívaolaj
• 1 dl víz
• 1 tk bio kenyér fűszerkeverék (elhagyható)

Elkészítés:

Az első és legfontosabb, hogy minden hozzávalónk szobahőmérsékletű legyen.

• Egy nagyobb tálba szitáljuk bele a liszteket, a sikért, majd mehet bele a só, a cukor és az élesztő, keverjük össze. Ezután mehetnek bele a nedves hozzávalók és az öregtészta.
• Gyúrjuk alaposan össze, majd enyhén olajozott felületen kezdjük el dagasztani a tésztát, legalább 15-20 percig.
• Ezután tegyük egy kelesztő tálba és langyos helyen hagyjuk kelni, legalább 1 órát.
• Amint a duplájára nőtt, tegyük újra az olajos felületre és öklünkkel lapítsuk ki a tésztát.
• Készítsünk elő egy sütőpapírral bélelt tepsit. A tésztából készítsünk hengert és csavarjuk meg, rakjuk rá a tepsire és hagyjuk másodjára is megkelni, kb. 45 perc alatt.

• A sütőnket melegítsük elő 220 fokra. Ezen a hőfokon süssük a kenyeret 10 percet, majd a hőfokot mérsékeljük 200 fokra és süssük további 35 percig.

• Sütőrácson hagyjuk kihűlni, majd rakjuk, zacskóba, hogy ne száradjon ki.

• Az öregtészta miatt jól bírja, akár 3-4 napig is friss marad! 🙂

Ahogy egyre magasabb a napsütéses órák száma és érezzük (legalábbis lélekben) a tavasz közeledtét, úgy kezdjük elfelejteni a finom melengető ízű édességeket. Ez, persze így természetes, de én mindenképpen szerettem volna még ebben a téli szezonban elkészíteni egy finom, fűszeres ízű almás süteményt.
Az alma igazán az a gyümölcs, ami az otthon melegét juttatja az eszembe. A sülő almás pite fahéjas illata, nem is teremthetne otthonosabb légkört.  Igazi „régimódi’ gyümölcs, amit mindenki szeret, és sosem okoz csalódást.
Viszont, lehet, hogy most én okozok majd csalódást, mert ez a recept nem a nagymamám elsárgult lapú receptes füzetéből való, hanem saját” találmány”.  Egyik szombaton elővettem egy keverőtálat és elkezdtem sütni az otthoni hozzávalókból, mivel az eredmény véleményem szerint, nagyon finom lett, meg kellett, hogy osszam veletek is! 🙂

Hozzávalók (egy kisméretű, 22 cm-es, kapcsos tortaformához):

• 10 dkg finomliszt
• 8 dkg graham liszt (helyettesíthető tönkölyliszttel, vagy teljes mennyiségben „sima” fehérliszttel)
• ½ cs. sütőpor (ha lehetséges foszfátmentes)
• 1 csomag vaníliás cukor (nálam nyírfa)
• 1 csipet só
• 7 dkg margarin
• 1 db tojás
• 1 ek joghurt
• 5 dkg kristálycukor (nálam 1,5 ek stevia)

Almatöltelék:

• 4 db nagyobb alma (lereszelve és kinyomkodva)
• 1 tk fahéj
• 3 ek cukor (nálam 2 ek stevia)
• 2 ek zsemlemorzsa (nálam 2 ek búzacsíra)

A tetejére:

• 5 dkg aprított és pirított dió
• 1 db tojás
• 1 tk porcukor

Elkészítés:

• A sütőt melegítsük elő 180 fokra és vajazzunk ki egy kisméretű kapcsos tortaformát.
• Egy keverőtálba rakjuk bele a liszteket és a sütőport, a sót, majd morzsoljuk bele a margarint.
• Ezután üssük bele a tojást, adjuk hozzá a cukrokat és a joghurtot, majd gyors mozdulatokkal gyúrjunk tésztát belőle.
• Csomagoljuk folpack-ba és 30 percre rakjuk a hűtőszekrénybe.
• Közben hámozzuk meg és reszeljük le az almát. Nyomkodjuk ki, hogy a sülés közben ne áztassa el a tésztánkat. (Tipp: A kifacsart almalevet szűrjétek le, kicsit hűtsétek le és igyátok meg, szuper egészséges és finom, garantáltan adalékmentes gyümölcslé…:))
• A cukrot (steviát) keverjük össze a zsemlemorzsával (búzacsírával) és a fahéjjal.
• A lehűlt tésztát osszuk 3 egyenlő részre és nyújtsuk ki. Az első tésztadarabot rakjuk a tortaformába és egy villa segítségével szurkáljuk meg (ez azért kell, hogy a gőz könnyebben tudjon távozni és a tésztánk ne púposodjon fel sülés közben)

• Halmozzuk rá a reszelt alma felét, majd szórjuk meg a cukros- morzsás-fahéjas keverék felével.
• A következő „réteggel” ugyanígy járjunk el.

• Az utolsó lapot szintén szurkáljuk meg és kenjük le egy enyhén felvert tojással. Majd szórjuk meg a pirított dióval.

• Az előmelegített sütőben 35 percet süssük.
• 5 perc hűlés után szórjuk meg porcukorral. Várjunk további 20 percet és még langyosan tálaljuk, mert ekkor a legfinomabb. Jó étvágyat! 🙂

Ropizni mindenki szeret, nem igaz? 🙂 Milyen jó is ropogtatni egy izgalmas film nézése közben, egy jó baráti beszélgetés alkalmával, vagy egy finom bor kísérőjeként…ha mindezt pedig még egészségesen is tehetjük, miért hagynánk ki? 🙂

Érdekes megállapítás, hogy a ropi bárhol is járjunk a világban, mindenhol jelen van.  Ugyanúgy ott van a hongkongi luxusszálloda mini bárjában, a Dél- afrikai reptéren, mint az a legeldugottabb magyar kiskocsma polcán…a minőség persze változik. Én azonban mindenképpen a házi változatra szavazok. Ez is csodásan roppan, jó az íze, és még olyan egészséges hozzávalókat is bele tudunk csempészni, mint a teljeskirőlésű tönkölyliszt, vagy a búzacsíra.

Hozzávalók 8 fő részére:

• 15 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt
• 5 dkg finomliszt
• 1 ek búzacsíra
• 1 mk szárított élesztő
• 1 mk sütőpor
• 1 mk cukor
• 1 tk só
• 10 dkg vaj (hideg, előzetesen apró kockákra vágva)
• frissen őrölt bors, (ízlés szerint)
• 1 csipet füstölt paprikapor (elhagyható, vagy helyettesíthető oregánóval, bazsalikommal, kakukkfűvel…izgalmas kombinációkat kaphatunk, vagy készíthetjük a sima sós változatot is)
• 2-3 zabtej (v. „sima” tehéntej)

Elkészítés:

• A liszteket keverjük össze a búzacsírával, a sütőporral és az élesztővel. Ezután mehet bele a só és a választott fűszerek.
• Morzsoljuk bele a vajat és gyúrjuk össze a tésztát, ha nem áll össze, adjunk hozzá annyi (növényi) tejet, hogy az jól gyúrható legyen.
• Pihentessük a hűtőben kb. 30 percet.
• Ezután lisztezett felületen nyújtsuk ki és vágjuk fel hosszúkás „pálcikákra”.
• Kenjük le a rudacskákat egy kis (növényi) tejjel és szórjuk meg kedvünkre való feltéttel. (Ez lehet nagy szemű só, szezámmag, mák…stb.)
• Előmelegített 180 fokos sütőben 12 perc alatt süssük készre.
• Ezután a sütő ajtaját támasszuk ki (pl. egy fakanál szárával) és hagyjuk teljesen kihűlni, kiszáradni a ropit. Jól záródó dobozban sokáig bírja.