Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

Véleményem szerint ebben a sütiben minden benne van, aminek benne kell lennie. 🙂 Puha piskóta között, édes lekvár… mindez tejszínes csokoládékrémbe mártva és pirított, őrölt mogyoróban megforgatva. Könnyű elkészíteni, mutatós és nagyon finom! 🙂 Egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni…

Hozzávalók 6 személy részére:

Piskóta:

• 4 db tojás kettéválasztva
• 4 ek kristálycukor
• 4 ek finomliszt
• 1 csipet só
• 1 mk sütőpor
• 5 ek lekvár (nálam csipke, de lehet, málna, vagy barack is)

Csokoládé ganache

• 1 dl tejszín
• 10 dkg magas kakaótartalmú és jó minőségű étcsokoládé
• 1 mk vaníliaesszencia

A forgatáshoz

• 5 dkg pirított, darált mogyoró

Elkészítés:

1./ A süti elkészítését a piskótával kezdjük. Ehhez előveszünk két keverőtálat. Az egyikbe a tojások sárgája, a másikba a fehérje kerül. Egy robotgép segítségével és két evőkanálnyi cukorral kemény habot verünk a tojásfehérjéből. Ezután a sárgájához is hozzáadunk két evőkanálnyi cukrot, majd ezt is addig verjük, amíg szép világossárga színt nem kap. A két masszát óvatosan összekeverjük, majd hozzászitáljuk a sütőporral és a sóval elkevert lisztet. Forgató mozdulatokkal (hogy a fehérje ne törjön meg) összekeverjük. Egy kisebb tepsit kivajazunk, beleöntjük és egyenletesre egyengetjük a tésztát benne, majd 180 fokra előmelegített sütőbe dugjuk, és 17 perc alatt készre sütjük.

2./ Amíg a tészta sül készítsük el a csokoládékrémet. A tejszínt forrásig hevítsük, majd húzzuk le a tűzről. Rakjuk bele a kockákra tördelt csokit és a vaníliát. Hagyjuk magára kb. 5 percre. Ezután kevergessük addig, amíg szép sima csokikrémet nem kapunk, majd rakjuk félre hűlni.

3./ A kisült és kihűlt tésztát vágjuk ketté és töltsük meg az ízlésünk szerint kiválasztott lekvárral. Vágjuk fel kockákra és egyenként mártsuk meg a csokoládékrémben.

4./ Ezután hempergessük meg az előzetesen lepirított és megdarált mogyoróban (ami lehet dió is), majd rakjuk tálalótálra. Egy-két órácskát a tálalás előtt érdemes a hűtőben tartani, hogy jól összeálljon, és jobban magába szívja a csokoládét. Jó étvágyat hozzá! 🙂

A tradíciók és a hagyományok fontos részei életünknek, mert éljünk akármilyen rohanó és modern világban, ezek azok a biztos és megszokott dolgok, amikben mindig bízhatunk. 

Nálam ez a recept is ilyen. Amikor elkészítem, biztosan tudom róla, hogy a végeredmény egy finom és omlós, vaníliás illatú sütemény. Kívülről fehér, rajta a porcukorral, ami olyan akár a frissen hullott hó, amikor pedig beleharapunk ott a fekete és karakteres ízű mák, amitől végképp „kerek egész” lesz a sütemény.

Bárhová is vigyek belőle, biztos vagyok benne, hogy mindenhol szeretni fogják. Amikor beleharapnak, kivétel nélkül jön az elégedett „hümmögés”, amit csak egy ilyen klasszikus, megnyugtatóan otthonos ízű finomság tud előidézni. 🙂

Hozzávalók:

Tészta:

1,5 dl langyos tej
1 mk porcukor
½ cs. porélesztő (vagy 2 dkg friss élesztő)

50 dkg finomliszt
1 mk sütőpor
1 csipet só
15 dkg margarin
5 dkg zsír (!)
15 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
2 db tojás (egész)
1 citrom héja

Töltelék:

20 dkg mák
2 ek méz
2 ek kristálycukor
1 citrom leve
1,5 dl tej
1 tk fahéj
½ tk őrölt szegfűszeg (vagy a kettő helyettesíthető 2 tk mézeskalács fűszerkeverékkel)

A forgatáshoz:

10 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor

1./ A tejet melegítsük langyosra, keverjük el benne a cukrot, adjuk hozzá az élesztőt és hagyjuk futni 10-15 percet.

2./ A lisztet tegyük egy nagyobb keverőtálba. Rakjuk hozzá a sütőport és a sót, keverjük el. Ezután morzsoljuk el benne a zsiradékokat (margarin, zsír). Tegyük hozzá a cukrokat, a két darab egész tojást, a citrom héját és gyúrjunk belőle egynemű, sima tésztát. Hűvös helyen pihentessük 1-2 órácskát.

3./ A máktöltelékhez tegyünk egy vastag aljú lábast a gázra és szórjuk bele a mákot. Öntsük fel a tejjel, tegyük hozzá a cukrot, a mézet, a fűszereket és a citrom levét. Gyújtsunk alá és 5 perc alatt főzzük sűrűre a mákos tölteléket. Teljesen hűtsük ki.

4./ A pihentetett tésztát osszuk három részre. Lisztezett felületen nyújtsuk vékonyra és vágjuk szeletekre (mint a pizzát). Mindegyik szelet felső részébe tegyünk kb. ¾ teáskanálnyit a máktöltelékből és tekerjük fel, mint a kiflit. A végeit hajtsuk be, hogy a töltelék ne buggyanjon ki a sütés közben. Ezt ismételjük addig, amíg van a tésztából. 

5./ A sütőt melegítsük elő 180 fokra. A kifliket tegyük sütőpapírral bélelt tepsire és 17 perc alatt süssük készre. Akkor jó, amikor a kiflik szélei éppen kezdenek barnulni. Ne ijedjünk meg, amikor kivesszük a sütőből a kiflik puhák, ez a zsírtól van. Pár perc hűlés után azonban már megfelelő keménységűek lesznek.   

6./ A porcukrot keverjük el a vaníliás cukorral és a langyosra hűlt kifliket forgassuk meg benne. Azonnal dobozoljuk őket, légmentesen záródó dobozban, mert csak így maradnak garantáltan omlósak.

Végül pedig szeretnénk Boldog és Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánni mindenkinek! 🙂

Vannak olyan aprósütik, amik elronthatatlanok és sosem okoznak csalódást mert mindenki szereti. Szerintem a huszárcsók is ilyen…finom, lekváros apróság, amit én most pörkölt mogyoróban forgattam meg és vegyes erdei lekvárral töltöttem meg. Amellett, hogy nagyon finom, szerintem jól is mutat.  Celofánba csomagolva, masnival átkötve, „gasztroajandéknak” is kiváló! 🙂

Hozzávalók:

• 10 dkg vaj (szobahőmérsékletű)
• 5 dkg kristálycukor
• 1 db tojás kettéválasztva
• ½ teáskanál vaníliaaroma
• 15 dkg finomliszt
• 1 csipet só
• ½ mk sütőpor
• 8 dkg durvára vágott és megpirított mogyoró
• 100 ml erdei gyümölcs lekvár (esetleg málna, eper, vagy barack is jó)

Elkészítés:

1./  Egy keverőtálban a vajat és a cukrot verjük habosra. Ezután mehet hozzá a tojás sárgája és a vaníliaaroma, további 2-3 percig verjük tovább.

2./ Ezután mehet hozzá a só és a sütőporral elkevert liszt. Gyúrjunk tésztát belőle, hűtőszekrényben pihentessük 30-60 percet.

3./ A pihentetési idő letelte után, készítsünk apró golyócskákat a tésztából. A tojásfehérjét egy villa segítségével enyhén verjük fel és mártsuk bele a őket, majd hempergessük meg a pirított mogyoróban.

4./ Az így előkészített csókokat rakjuk sütőpapíros tepsire. A sütőnket melegítsük elő 180 fokra.

5./ Vegyünk elő egy vastagabb szárú fakanalat és ennek segítségével mindegyik sütibe nyomjunk egy mélyedést (de ne szúrjuk át!).

6./ A mélyedéseket nyomózsák, vagy kiskanál segítségével töltsük meg a lekvárral és előmelegített sütőben süssük meg 15 perc alatt.

Be kell, hogy valljam a mosatni forduló elég nehézkesen indult, pedig többen is jeleztétek, hogy a téma ötletes és mindenképpen készíteni fogtok valami finomságot…örültem a lelkesedésnek, aztán az első határidő leteltekor mindössze 3 recept érkezett. Ennek ellenére nem adtam fel, tudtam, hogy a karácsonyi „rohangálások” közepette kevesebb idő jut a főzőcskére, de azért bíztam, benne, hogy a plusz egy hét segít valamit a dolgon. Szerencsére ezután is érkezett 1-2 recept, így a fordulót a kezdeti nehézségek ellenére sikeresnek nyilvánítom. Lássuk tehát beérkezési sorrendben, hogy ki melyik „híresség” asztalánál vendégeskedett. 🙂

Az első recept Judittól érkezett a https://eletemetelei.wordpress.com/ bloggerétől. Rögtön felkaptam a fejemet erre a sütire, mivel nagyon szeretem a cseresznyés édességeket. A pite/ cobbler, amit készített, George Washington nevéhez kötődik, és Judit a következő rövid kis történetet mellékelte hozzá:

„Tartozik hozzá egy történet, ami szerint a 6 éves George lelkesen próbálgatta a kertben apja új fejszéjét, közben tönkretéve vele a család kedvenc cseresznyefáját. Másnap édesapja rákérdezett, hogy tud-e róla valamit, ő pedig nem bírt hazudni, elmondta, hogy ő tette. Édesapja természetesen megbocsátott neki. A történet valószínűleg nem igaz, azt erősíti, hogy George Washington számára mennyire fontos volt az őszinteség. Az viszont igaz, hogy imádta a cseresznyés sütiket, a felesége receptkönyve ugyanis tele volt velük, köztük ez is.”

Nos, George-unk felesége jól tette, hogy megőrizte a jövő generációinak ezt a receptet, mivel a gyönyörű képeket látva az én recepttáramba is bekerült.  🙂

Mi sem esne jobban az ilyen szürke és szomorú időben, mind egy jó melengető forrócsokoládé. Még jobban a szívembe zártam Eszter (https://tuparnaeshabvero.cafeblog.hu/) receptjét, mivel csupa- csupa egészséges dolgokból készítette el nekünk Marie Antoinette narancsos forró csokiját.

Leírása szerint: „A költekezéseiről, személye körüli koholt botrányokról elhíresült, szomorú véget ért királyné állítólag nagyon szerette a csokoládét, főként a naranccsal, vaníliával ízesített, mandulatejes forrócsokit kedvelte. Erről sem találtam pontos receptet, így végül több feltételezésen alapulót dolgoztam össze. Megállapíthatom, nem volt rossz ízlése őfelségének.”

Jó tudni, hogy már azokban az időkben is voltak olyan ínyencek, mint Marie Antoinette. Én mindenestre biztos kipróbálnám, ezt a finom, téli különlegességet.

A következő desszert KisIlditől érkezett, egy csodás ünnepi torta „képében”.  Az édesség szemet gyönyörködtetően gyönyörű és ilyenkor szoktam nagyon bánni, hogy még nem találták fel az olyan monitort, ami a valóságban megmutatja a dolgokat, mert akkor biztos, azon nyomban megkóstoltam volna 1-2 szeletet Ildi Napóleon tortájából, amiről a következőket írja:

„A Napóleon torta lapjait a franciák híres mille-feuille receptje alapján sütöttem, a töltelék pedig nem más, mint a creme patisserie finom vaníliás krémje. Borítására a sült lapok törmeléke szolgált.  

Az orosz irodalomban a Napóleon torta elnevezése először a 19. század első felében jelentkezett s máig is az orosz gasztronómia egyik jelentős darabja. A sütemény elkészítését a nagy orosz hadsereg Napóleon ármádiája feletti 1812.-i győzelme ihlette. A lapok sokasága a nagy létszámú orosz hadsereget, a borítása pedig a francia haderőt megállító és ez által elveszejtő orosz havazást szimbolizálja. „

Szerintem ez nem csak jól hangzik, de csodaszép is! 🙂 A torta bármelyik ünnepi asztalon jól mutat…

A következő recept a reformkorba repít vissza minket, ami az egyik kedvenc időszakom. 🙂 Konyhavirtuóz (http://konyhavirtuoz.blogspot.hu/) a korszak egyik leghíresebb alakjáról elnevezett süteményt hozott nekünk. A Kossuth Kiflit, nem a mindenki által ismert piskótaszerű formájában készítette el, hanem finom és puha kifli alakjában, amit mandulás krémmel töltött meg. Mivel nekem a mandula nagy kedvencem, rögtön a szívembe zártam ezt a finomságot! 🙂

Nagyon megörültem, Orsi receptjének (http://gasztro.kabocaweb.hu) aki olyan „váratlan” híresség, ikonikus fogását készítette el nekünk, mint Bud Spencer és az ő híres Hagymás babját! 🙂 Ki ne szeretné és zárta volna szívébe, már évtizedekkel ezelőtt, ezt a marcona, de vajszívű figurát, nem is beszélve kedvenc fogásáról?  Orsi összeszedett sok- sok érdekességet a hírességről és az ételről, így mindenképpen kattintsatok a linkre, olvassátok el, és készítsétek el ezt a laktató finomságot! 🙂

Anna egy olyan klasszikus, mindenki által ismert és szeretett receptet hozott nekünk, ami nagy valószínűséggel az ünnepi asztalok egyik fontos eleme lesz minden otthonban. A tökéletes receptjére azonban nagyon nehéz rábukkanni…
Csokoládéreformer képeit nézegetve, nem kétséges, hogy az ő (mandulás) linzerei csodásan omlósak és puhák…a sárgabaracklekvár és a porcukor pedig csak tetézi a dolgot! 🙂

Íme, a sütemény rövid története: „Az egyik legenda szerint a mai, várbeli Ruszwurm cukrászda egy korábbi tulajdonosa, Richter Lénárd találta ki a lekváros linzert. Richter Lénárd igen jeles mestere volt szakmájának, Bécsből gyorsstaféta járt a süteményeiért. Később segéde, Müller Antal vette át posztját a habüstnél, ő pedig oly merészen harcolt 1848 eszméiért, hogy a „cukrászat szabadságharcosaként” lett híres. Amikor fogságba esett, megismerkedett egy ’48-as főhadnaggyal, bizonyos Linzer Rudolffal, akiről rokonszenve jeléül nevezte el ezt a máig ismert süteményt.  Ennek azonban némileg ellentmond, hogy a szabadságharc előtti, magyar nyelvű receptkönyvekben is van szó linzi formákról vagy linzi karikákról. Sőt, ha tovább megyünk visszafelé az időben, kiderül, hogy a három rész lisztből, két rész vajból (vagy hasonlóan lágy zsiradékból) és egy rész cukorból készített, őrölt és blansírozott mandulával, olykor dióval dúsított tésztát már az ókorban is ismerték.  A 17. század közepén pedig Németországban az ausztriai Linz városáról elnevezett süteményeket és tortákat készítettek. Az őrölt mogyoróval vagy mandulával készített, eper- vagy ribizlilekvárral töltött tortát pedig egy Johann Konrad Vogel nevű osztrák cukrász tette világhírűvé. Magyarországon azonban kevésbé a tortát, mint inkább a hasonló tésztából készített, középen lekvárral gazdagított, omlós linzerkarikát kedvelték. „

A soron következő kalandozást Okki által (http://abroszra-valo.blogspot.ro/) a bécsi császári udvarban folytatjuk, mégpedig, Ferenc József őfelségénél, aki igencsak édesszájú volt. Azt tudjuk, hogy szerette a kuglófot, de ki gondolta volna, hogy a császármorzsát is róla nevezték el? Íme a rövidke történet, a receptet pedig a linken olvashatjátok:

„Állítólag Ferenc József császár kedvenc étele volt, és az egyik legismertebb szerint, keletkezése a császár egyik vadászatával hozható összefüggésbe. Ugyanis a császár egyszer fiatal korában vadászat közben eltévedt az erdőben, és amikor hosszas bolyongás után erdei házikóra bukkant, az itt lakó anyóka finom süteménnyel kínálta meg a megéhezett császárt. A sütemény, amely megmentette az uralkodót az éhhaláltól, később nagy sikernek örvendett a bécsi udvarban, és lassan a mindennapi étkezések fénypontjává vált. Egy másik legenda szerint a császármorzsa felfedezése Sissinek köszönhető, aki utálta a tésztaféleségeket és a gombócokat, és egy nap azzal kísérletezett a konyhában, hogy különféle alapanyagokat kevert össze.”

A sok édesség után azonban jöjjön egy igazi laktató fogás egyenesen Mexikóból. 🙂 Éci (http://www.eztettem.hu/)  Nacho’s especiales receptje annyira gusztusos, hogy a képek alapján már rohantam is volna legközelebbi mexikói étteremben, habár az biztos nem lett volna olyan finom, mint az általa készített házi változat. Ez a recept tökéletes példa arra, hogy bátran merjünk nekiállni otthon is olyan különlegességnek, mint ez a recept!

Végül pedig következzen az általam elkészített apró süti és története, ami nem másról, mint Garibaldiról lett elnevezve, a receptet és történetét ezen a linken olvashatjátok: https://brioche.cafeblog.hu/2015/12/12/garibaldi-keksz-75-vkf/)

Köszönöm a csodás beküldött recepteket, a végén, csak jót játszottunk! 🙂

A stafétát ezennel (a finom cseresznyés sütiért cserébe) átadnám Juditnak. 🙂 Kíváncsian várom az általa kiírt legújabb fordulót és remélem azon már legalább kétszer ennyien fogunk részt venni! 🙂  

Nem is tagadom, a kekszet szeretem mindenféle ízben és formában, valahogy úgy vagyok vele, mint Gombóc  Artúr a csokival… jöhet a kerek, a szögletes, a rövid, a hosszú, a lapos…bármilyen.
A kekszet azonban nemcsak enni, de sütni is szeretem, főleg így karácsony táján.

Amikor a 75. VKF. fordulót kiírtam, csak úgy tolongtak a gondolataimban a finomabbnál, finomabb receptek, amik hírességek után lettek elnevezve.
De mivel a kekszes dobozom éppen kiürült, kézenfekvő volt, hogy az egyik kedvencemet a Garibaldi kekszet fogom elkészíteni. 🙂
Imádom ezt a finomságot. Omlós keksz, benne jó nagy darab aranymazsolákkal, ropogós cukorszórattal, szerintem a karácsonyi aprósütemények sorában is szépen megállja a helyét.

De ki is volt Garibaldi és miért neveztek el róla kekszet?

Garibaldi közismerten szabadságharcos volt, de neve akaratlanul is összefonódik a gasztronómiával. Nem véletlen, hiszen állítólag 1860-ban Nápoly felszabadításakor a következőt mondta:
„Esküszöm, hogy a makaróni egyesíteni fogja Itáliát”
Giuseppe Garibaldi sorsa különleges. A republikánus felkelésben való részvételért hazájában halálra ítélték.  Garibaldi kénytelen volt elhagyni Itáliát. Dél-Amerikába hajózott, ahol részt vett Uruguay függetlenségi harcában. Ő vezette 1842-ben az Uruguay-i flottát, létrehozta az Olasz légiót, amely aktívan részt vett a harcokban. Garibaldi Olasz légiója nem kért pénzt, katonái élelmiszert kaptak. De ez a természetbeli fizetség igen szerény volt: a katonák kenyeret, sót, olajat és valamennyi szeszes italt kaptak. Ő maga is rendkívül szerényen étkezett: kenyér és sajt volt fő eledele, olykor leves, amit a felesége főzött.

Az emberek szeretete és hálája azonban már életében is körülölelte Garibaldit.
A franciák róla nevezték el a demi-glace szószt és egy levesfélét is.
A keksz történetéről annyit tudni, hogy miután az olasz hazafi és katona, látogatást tett Angliában, az angol konyhában megjelent a Garibaldi biscuit, ami tulajdonképpen a mazsolás keksz. Az elnevezés mintegy tükrözi az Olaszország szabadságáért küzdött katonák egyszerűségét.
A történet egyszerű, csakúgy mint maga a keksz. Azonban nem szabad elfelejteni az örök érvényű mondást, mely szerint a legnagyszerűbb dolgok olykor a legegyszerűbbekben rejlenek. Ez a keksz is pont ilyen…;)

Hozzávalók:

110 gr porcukor
110 gr vaj
1 db tojás különválasztva
22 dkg liszt
1 csipet só
1 mk vaníliás fűszerkeverék (ez elhagyható)
5 dkg aranymazsola
½ (bio) citrom reszelt héja

Elkészítés:

A sütőt melegítsük elő 160 fokra.

A szobahőmérsékletű vajat a cukorral habosítsuk ki, majd adjuk hozzá az egy darab tojás sárgáját és robotgéppel dolgozzuk el.

Ezután rakjuk hozzá a lisztet, a fűszereket a sót és a mazsolát. Gyúrjunk tésztát belőle és rakjuk a hűtőbe 30 percre.

Lisztezett felületen nyújtsuk ki a tésztát kb. 1 cm vastagra és rakjuk 15 percre az előmelegített sütőbe.

A tojásfehérjét villával verjük fel. Vegyük ki a kekszet a sütőből, kenjük le a fehérjével és szórjuk meg kristálycukorral további 5 percre rakjuk vissza a meleg sütőbe.

A sütési idő eltelte után, vegyük ki a kekszet és süteményrácsra rakjuk ki hűlni, ezután dobozoljuk.

Kávé és tea mellé nagyon finom! 🙂

A diót az év minden időszakában szeretjük, de ilyenkor karácsonykor különösen. Előkerülnek a jól ismert, mindenki által szeretett klasszikusok a diós bejgli, a zserbó szelet, a diós linzer és még sorolhatnám. Én most egy olyan válogatást hoztam Nektek, amiben a dió, mint hozzávaló szerepel, de nem tűnik ki dominánsan. Felfedezhetjük, hogy a dió nemcsak töltelékként jó, de adaléknak is kiváló. 🙂

Kezdjük a sort egy igazán ünnepélyes téli ízvilágú tortával. A sajttorta pirított dióval és aszalt szilvával, nemcsak külsőleg megnyerő, de az íze is egyedi. A ropogós diót itt a kekszalapba és tetejére csempésztem, mindenképpen érdemes kipróbálni!

A csokoládé, a dió és a kávé hármasa az egekben kötetett. Ez a tökéletes trió pedig képviseli magát a Mikádó szeletben. Mutatós, mennyien finom, ezért tökéletes egy karácsonyi vacsora levezetéseként.

Ugyan a kólát elsősorban nem sütik alapanyagaként képzeljük el, mégis remekül működik, és egyedi, könnyed állagot ad tésztának. Jól harmonizál a kakaóval és a dióval. Jó példa erre a Coca- cola szelet.

Télen nagyon „menő” gyümölcs a banán. A dióval pedig meglepően jól passzol. A krémes Banános- diós sütemény a gyerekek és felnőttek nagy kedvence lehet, karácsonykor is.

Mindenki tudja, hogy a kakaó és a dió elválaszthatatlan páros. Ebben a süteményben sem állt szándékomban elválasztani őket, csupán adtam melléjük egy kis burgonyát (!!) és házi eperlekvárt…:)

Mi sem lehetne megnyugtatóbb, mint az igazi „nagymami féle” aranygaluska a tetején jó sok ropogós dióval…? 🙂

Remélem tetszett ez a kis összeállítás! Legközelebb linzervariációkkal jövök! Kellemes karácsonyi készülődést addig is! 🙂

Talán úgy tűnhet, hogy eltűntem az éterben…pedig nem. 🙂 Csupán annyi történik, hogy az egyetemen az utolsó vizsgáimra készülök és két matekpélda közé nehezen iktatható be egy-két süti megsütése. 🙂 Az energiámat és az új recepteket a karácsonyi, szilveszteri időszakra tartogatom. Addig is hoztam Nektek egy kis sütiajánlót, azokról a finomságokról amik az ünnepi asztalra kerülhetnek. Igyekeztem a hagyományos diós és mákos sütik mellé néhány különlegességet is felsorolni. Kellemes böngészést és jó sütögetést, hamarosan jelentkezem “új” karácsonyi sütireceptekkel is! 🙂

Kezdjük a sort a “mákosokkal”: 

Jól tárolható, napokkal az ünnepek előtt elkészíthető különleges finomság a Marcipános mákos párna

Eggyel különlegesebb, mutatósabb az 1-2 nap hűtést igénylő  Pudingos mákszelet, ami a vanília és a mák édes-kettese…:)

Ami pedig mákos süti kategóriában igazán az ünnepi asztal dísze lehet, a fehér csokival készült Vaníliás- mákos krémes:

A diós kategóriában az én kedvenceim a következőek:

A Dalmát kocka, könnyű diós tésztája és a csodás vaníliás krém, nemcsak engem vett le a lábamról:

A diós aprósüti mezőnyből a nagy népszerűségnek örvendő “Barackmag” sem maradhat ki!

Hagyományos nagyis karácsonyi süti a Diós linzer, amit mi házi málnalekvár szeretünk megtölteni.

Különlegességek:

Igazi karácsonyi ízeket idéző apróság a svédek ikonikus sütije a Pepparkakor 

Ha már tél, akkor jég és a kihagyhatatlan Jeges kocka! 🙂

A karácsony természetesen nem múlhat el Zserbó nélkül sem, én gyakran készítem az Almás változatot:

A téli hidegben jól jön a Kozák sapka is…;)

Bármelyik ünnepi menüsorban jól mutatnak ezek a finom és szép Gesztenyés “pogácsák”

Az ételérzékenységben szenvedőknek sem kell nélkülözniük a karácsonyi finomságokat, ezeket a “mindenmentes” kókuszcsókokat ők is bátran falatozhatják. 

A végére pedig egy kis “csavar” a Spirál linzer igazi feltűnő finomság lehet az ünnepek alatt is! 🙂