Azt hiszem, ha van olyan, hogy „kedvenc sütemény”. nálam az a zserbó szelet (vagy, hogy stílusos legyek a GERBAUD szelet…). Semmi krém, semmi hab, semmi túlzás, csak a letisztult kifinomultság, ha egy sütinél mondhatunk ilyet. 🙂
A vékony élesztős lapok között megbúvó házi lekvár és a dió réteg, mindez pedig vastag, kakaós (és nem csokoládé) mázzal bevonva, a legnagyobb diéta közepén is ellenállhatatlan csábítás. Ezúttal azonban nem magamnak készült, hanem egy nagy alkalomra, méghozzá anyukám születésnapjára. Mivel szerettem volna valami nagyon finomat és különlegeset készíteni ezúttal egy kis almával turbóztam ezt a klasszikus desszertet. Az ötlet jól bevált, mert ettől az állaga és az íze kapott egy kis csavart, mindenképpen próbáljátok és lepjétek meg ezzel a különlegeséggel a családot, barátokat! 🙂
Tudtátok, hogy:
„Az eredeti receptet névadója, a svájci származású Gerbaud Emil cukrász álmodta meg, aki bejárva Angliát, Franciaországot, Németországot, Franciaországot, végül Kugler Henrik hívására 1884-ben Budapesten telepedett le, hogy az előkelő belvárosi cukrászda vezetését átvegye. Az akkori Gizella téren (ma Vörösmarty tér) működő cukrászda az „elegáns világ találkozóhelyének” számított, így Kugler ennek megfelelően egy világlátott, újításokra nyitott, vérbeli cukrászembert keresett – és talált meg Gerbaud Emil személyében.
A svájci cukrász nem okozott csalódást: rövid idő alatt több újítást is bevezetett. A választékát különleges, új termékekkel bővítette: bonbonokkal, cukorkákkal, vajas, párizsi és más hasonló krémekkel, teasüteményekkel, még egy kis csokoládégyárat is berendezett üzletében, amelynek legkedveltebb terméke a konyakos meggy lett, na és persze a zserbó.
Igen fontos volt számára, hogy a készítmények ne csak finomak, de esztétikusak is legyenek. Egy idő után nem csak a városba szállították finomabbnál finomabb édességeiket, hanem külföldre is, olyannyira, hogy még a török szultán háreme számára is szállított.”
(forrás: http://www.mindmegette.hu/sutimesek-a-zserbo-47841)
Most pedig következzen ennek a klasszikus sütinek, egy kicsit tovább gondolt változata:
Hozzávalók:
Tészta:
15 dkg vaj
35 dkg liszt
3 ek porcukor
1 tojássárgája
1 ek tejföl
1 dkg élesztő
1 dl tej
Töltelék:
5 db közepes alma lereszelve
25 dkg darált dió
6 ek lekvár (nálam ribizli, mert szerintem ez passzol az almához, de, ha ilyenünk nincs jó a sárgabarack is)
3 ek porcukor
2 ek kristálycukor
1 mk fahéj (amit a kristálycukorral összekeverünk)
Bevonat:
3 ek kakaó (jó minőségű, holland típusú)
3 ek kristálycukor
víz
3 dkg vaj
Elkészítés:
Az almát hámozzuk meg és reszeljük le, majd tegyük félre.
Ezután készítsük el a tésztát. Ehhez olvasszuk fel a vajat és picit várjunk, amíg lehűl, keverjük bele a cukrot és a tojássárgáját. Egy másik edénybe rakjuk a lisztet, tegyük hozzá a szobahőmérsékletű tejet, tejfölt, majd morzsoljuk bele az élesztőt is. Gyúrjunk belőle lágy tésztát és letakarva szobahőmérsékleten pihentessük 30 percet.
Közben a diót és a cukrot keverjük össze.
Ha letelt a tészta pihentetésének ideje, válasszuk a cipócskát három részre és az elsőt nyújtsuk ki.
Ezt a tésztát tegyük egy kivajazott tepsibe és villával szurkáljuk meg a felületét. Ezután kenjük le 3 evőkanál lekvárral.
Erre jöhet a cukros dió, majd a kinyomkodott alma. Szórjuk meg az almát egy evőkanál fahéjas cukorral.
Ezután jöhet a második kinyújtott tésztaréteg és következhet a következő réteg, ugyan ebben a sorrendben. A végén a harmadik tésztával lezárjuk és ezt is megszurkáljuk, a sütit óvatosan nyomkodjuk le és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt süssük enyhén barna színűre. Teljesen hűtsük ki és közben készítsük el a bevonatot.
Ehhez a kakaót és a cukrot keverjük el annyi vízzel, hogy jó sűrű masszát kapjunk. Tegyük fel a tűzre és forraljuk pár percig (2-3), ezután keverjük hozzá a vajat és hűtsük langyosra. Öntsük a sütemény tetejére, szépen simítsuk le és hagyjuk legalább egy éjszakát a hűtőben „érni” a zserbót.
Minél tovább áll a süti, annál jobban összeérnek az ízek és puhább lesz, ezt viszont nehéz kivárni, mert frissen is nagyon finom! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: