Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

Bizonyára Veletek is gyakran előfordul, hogy marad néhány szem szilva, körte vagy alma. Megenni már nincs kedvetek, de, hogy valamilyen sütit készítsetek pl. almás, vagy szilvás pitét, ahhoz meg nincs elegendő belőle.
Én, ennek megoldására kitaláltam egy szimpla sütit, ami egyszerűsége ellenére annyira jól sikerült, hogy biztosan többször is el fogom készíteni az ősz folyamán.  🙂
Az előfőzött gyümölcsöket egy kis fahéjjal, rummal és narancshéjjal bolondítottam meg és babapiskótával rétegeztem, finom melaszos barna cukorral és pirított mandulával szórtam meg és egy fél órácskára a sütőbe dugtam. Finom, melengető édesség született az ősz ízeivel. Egy tartalmas leves után, vagy kényeztető vacsinak ajánlom! 🙂

Hozzávalók 6 fő részére:

5 szem szilva
3 db (közepes) alma
2 db körte
2 ek kristálycukor
1 mk fahéj
1 narancs lereszelt héja
1 el rum
3 dkg vaj
1 marék mazsola
3 db tojás (kettéválasztva- a fehérjéből kemény habot verünk)

15 dkg babapiskóta
1 tk vaj a tál kikenéséhez

2 tk melaszos barnacukor
1 ek pirított mandulapehely

Elkészítés:

A gyümölcsöket megmossuk és felvágjuk. Egy teflonlábasba rakjuk őket, hozzárakjuk a fahéjjal összekevert cukrot, a vajat a narancs lereszelt héját és a mazsolát. Amint egy kicsit összefőttek, hozzáöntjük a rumot is és fedő alatt, puhára főzzük. Annyira hagyjuk darabosra, amennyire kedvünk tartja. Én olyan állagúra hagytam, hogy már ne legyenek benne nagy darabok, de ne is legyen belőle „lekvár”. Ezután mehet bele a tojássárgája (folyamatos keverés mellett, hogy nehogy rántotta legyen), a végén pedig összeforgatjuk a felvert tojásfehérjével.  Ha elkészült húzzuk félre és egy kicsit hűtsük ki.

A szeletelt mandulát pirítsuk meg száraz serpenyőben.

Ezután kezdődhet a rétegezés. Egy tűzállótálat kenjünk ki vajjal és rakjunk le egy réteg babapiskótát. Erre rakjuk rá a gyümölcsös massza felét, majd egy újabb réteg piskótát, a végén a maradék gyümölcsöt.

Ezután szórjuk meg a megpirított mandulával és a barnacukorral.

Előmelegített 180 fokos sütőben 30 percet süssük. Jó étvágyat! 🙂

Új játék vette kezdetét a gasztrobloggerek körében, ez nem más, mint a „Lássunk Világot a konyhában” c. játék. Háziasszonya a „Habverő és Fakanál” blog szerzője Melinda, aki nagyon jó témát választott az első fordulónak: az erdélyi konyhát! 🙂

Ezt a játékot egyébként, mintha, ha csak nekem találták volna ki. Imádok az ízek világában kalandozni és más nemzetek ételeit, süteményeit kipróbálni.
Erdélyről az első dolog, ami nekem eszembe jut az a finom, autentikus módon, faszénen készülő kürtöskalács…
Sajnos ezt otthoni (pláne lakásban) körülmények között nem lehet kivitelezni, de semmiképpen sem lehetetlen jót készíteni. Nekem sikerült olyan kalácskákat sütnöm, ami kívül ropogós, belül puha és lágy…higgyétek el, otthon Ti is képesek lesztek mennyei kürtöskalácsot sütni! Ennek a receptjét szeretném most Veletek megosztani.

Hozzávalók 10 db-hoz:

30 dkg finomliszt
1 mk só
1,5 ek vaníliáscukor (2 csomag)
1 tk cukor
1 tojássárgája
1,5 dl langyos tej
1 dkg élesztő
2,5 dkg olvasztott és langyosra kihűtött vaj

a kenéshez és a szóráshoz:
2 dkg olvasztott vaj
2 ek kristály (vagy barnacukor)

Elkészítés:

A lisztet szitáljuk egy tálba, keverjük össze a sóval és a vaníliás cukorral.  A langyos tejben keverjük el az egy teáskanálnyi cukrot és 10 perc alatt futassuk fel benne az élesztőt. A lisztes keverékhez ekkor adjuk hozzá a tojássárgáját, a vajat, és az élesztős tejet. Alaposan dagasszuk meg és 1 óra alatt kelesszük duplájára a tésztát.

Ezután, lisztezett felületen nyújtsuk ki a tésztát és vágjunk belőle vízszintesen 10 db csíkot.

A mini habrolóformákat kenjük le olvasztott vajjal és tekerjük rá a tésztacsíkokat, szorosan, de ne fedjék egymást! Ezután, görgessük meg egy kicsit a pulton (hogy a ne maradjanak rések a rolóformán).

Rakjuk őket sütőpapíros tepsire és pihentessük őket, egy éjszakát a hűtőszekrényben. Amennyiben, még aznap szeretnénk kisütni, elegendő 30 percet szobahőmérsékleten másodjára is megkeleszteni. Amint ezen a lépésen túlvagyunk, kenjük le olvasztott vajjal a tekercseket és görgessük meg a kristálycukorban.  

A sütőt GRILLFUNKCIÓN melegítsük elő 180 fokosra és rakjuk be a kalácsokat a sütőbe. Minden 4. percben forgassunk rajta egy negyed fordulatot (én ezt egy fakanál szárának segítségével végeztem el). Hozzávetőleg 16 perc alatt mosolygósan arany-barnára sülnek a kalácskák.  Aki még szeretné, fél melegen megforgathatja fahéjas-cukorban, kókuszreszelékben, darált dióban… amihez csak kedve tartja.

Tálaljuk még langyosan! 🙂 A kóstolás után pedig senkinek nem lesz kérdés miért is ez az erdélyi finomság a magyarok egyik kedvenc édessége.

A legnagyobb öröm, amikor valakitől visszajelzést kapok, hogy elkészítette a receptemet… A kürtös kalácsot Edit is megsütötte. Köszönöm, gyönyörűek lettek:

(Edit nagyobb kalácsokat készített. A sörös dobozt lealufóliázta, és arra csavarta rá a tésztát. Próbáljátok ki ezt a módszert is, hiszen nagyon jól működik “forma” nélkül is! 🙂 ) 

Aki szereti a mákot és a krémes sütiket, ezt biztosan imádni fogja! 🙂
A tészta bevallom, nem házi készítésű (de közlök hozzá receptet, amit otthon is el tudtok készíteni), hanem a Dél- Európában elterjedt ún. „Rozen” lapokból készült, amit a montenegrói nyaralás alkalmával szereztem be.
Ehhez az alaptésztához kétféle krémet készítettem, egy mákosat, aminek darált keksszel lágyítottam az ízét, hogy jobban passzoljon a vaníliához. A vaníliás krémet pedig egy kis fehér csokival dobtam fel…emlékezetes süti született. 🙂

Hozzávalók 8 személyre:

1 cs. Rozen lap

Mákos krém:
3 dl tej
4 ek cukor
20 dkg darált mák
Kb. 3 ek darált keksz (6 dkg)
10 dkg margarin

Vaníliás krém:

5 dl tej
1 cs. vaníliás pudingpor
1 ek liszt
2 ek cukor
10 dkg fehércsokoládé (nálam Milka)
5 dkg margarin

Csokoládé glazúr
15 dkg étcsokoládé
3 dkg vaj
1 ek tej
½ olaj

Alternatív alaptészta (a Rozen lapok helyett)

40 dkg finomliszt
15 dkg margarin
10 dkg cukor
2 db egész tojás
3 ek tejföl
1 cs. sütőpor

Elkészítés:

Amennyiben nincs Rozen lapunk (sokatoknak valószínűleg nincs), kezdjük a tészta elkészítésével.
Ehhez a sütőporral összekevert liszthez adjuk hozzá a hideg, kockára vágott vajat és morzsoljuk el. Ezután adjuk hozzá a többi hozzávalót is és gyúrjunk belőle közepesen lágy tésztát. Osszuk 5 részre és hűvös helyen pihentessük fél órácskát. Ezután tepsi hátán, minden lapot süssünk meg külön, előmelegített 180 fokos sütőben, laponként 10 percig. 

A vaníliás krémet a következőképpen készítsük el: A 4dl tejet a cukorral forraljuk fel, közben 1 dl-ben keverjük el a pudingot és a lisztet. Amikor forr a tej, tegyük hozzá, keverjük csomómentesre és főzzünk belőle sűrű pudingot. Amíg meleg, adjuk hozzá a csokit és a margarint, majd addig keverjük, amíg teljesen el nem olvadnak. Szobahőmérsékletűre hűtsük ki, és úgy töltsük a süteményt.

A mákos krémhez egy lábasba tegyük a tejet és a cukrot, forraljuk 2-3 percig. Vegyük le a tűzről, keverjük hozzá a mákot és főzzük további 5 percet. Ezután adjuk hozzá a margarint és keverjük addig, amíg teljesen fel nem olvad, majd tegyük hozzá a darált kekszet is. A sütit a még meleg krémmel rétegezzük.

Ha mindkét töltelék elkészült, kezdődhet a süti rétegezése. A legalsó lapra tegyünk 4-5 evőkanál mákkrémet, egy nagy, lapos késsel egyenlítsük el rajta. Tegyük rá a második lapot, kicsit nyomkodjuk le és jöhet ugyanúgy 4-5 evőkanálnyi vaníliakrém. A rétegezést ebben a sorrendben folytassuk. Ha minden lapot és krémet felhasználtunk, takarjuk le alufóliával, tegyünk rá nehezéket (mondjuk egy jó nehéz szakácskönyvet:) ) és pihentessük egy éjszakát a hűtőben.

Másnap kenjük meg a csokoládémázzal, amit a következőképpen készítünk el.  A csokoládét olvasszuk fel a margarinnal, adjuk hozzá a tejet és az olajat, majd kicsit lehűlve kenjük el a sütemény tetején.

Néhány órára, vagy egy éjszakára rakjuk hűvösre a süteményt. Nagyon mutatós vendégváró édesség! 🙂

Azt hiszem, ha van olyan, hogy „kedvenc sütemény”. nálam az a zserbó szelet (vagy, hogy stílusos legyek a GERBAUD szelet…). Semmi krém, semmi hab, semmi túlzás, csak a letisztult kifinomultság, ha egy sütinél mondhatunk ilyet. 🙂
A vékony élesztős lapok között megbúvó házi lekvár és a dió réteg, mindez pedig vastag, kakaós (és nem csokoládé) mázzal bevonva, a legnagyobb diéta közepén is ellenállhatatlan csábítás. Ezúttal azonban nem magamnak készült, hanem egy nagy alkalomra, méghozzá anyukám születésnapjára. Mivel szerettem volna valami nagyon finomat és különlegeset készíteni ezúttal egy kis almával turbóztam ezt a klasszikus desszertet. Az ötlet jól bevált, mert ettől az állaga és az íze kapott egy kis csavart, mindenképpen próbáljátok és lepjétek meg ezzel a különlegeséggel a családot, barátokat! 🙂

Tudtátok, hogy:

„Az eredeti receptet névadója, a svájci származású Gerbaud Emil cukrász álmodta meg, aki bejárva Angliát, Franciaországot, Németországot, Franciaországot, végül Kugler Henrik hívására 1884-ben Budapesten telepedett le, hogy az előkelő belvárosi cukrászda vezetését átvegye. Az akkori Gizella téren (ma Vörösmarty tér) működő cukrászda az „elegáns világ találkozóhelyének” számított, így Kugler ennek megfelelően egy világlátott, újításokra nyitott, vérbeli cukrászembert keresett – és talált meg Gerbaud Emil személyében.
A svájci cukrász nem okozott csalódást: rövid idő alatt több újítást is bevezetett. A választékát különleges, új termékekkel bővítette: bonbonokkal, cukorkákkal, vajas, párizsi és más hasonló krémekkel, teasüteményekkel, még egy kis csokoládégyárat is berendezett üzletében, amelynek legkedveltebb terméke a konyakos meggy lett, na és persze a zserbó.
Igen fontos volt számára, hogy a  készítmények ne csak finomak, de esztétikusak is legyenek. Egy idő után nem csak a városba szállították finomabbnál finomabb édességeiket, hanem külföldre is, olyannyira, hogy még a török szultán háreme számára is szállított.”
(forrás: http://www.mindmegette.hu/sutimesek-a-zserbo-47841)

Most pedig következzen ennek a klasszikus sütinek, egy kicsit tovább gondolt változata:

Hozzávalók:

Tészta:

15 dkg vaj
35 dkg liszt
3 ek porcukor
1 tojássárgája
1 ek tejföl
1 dkg élesztő
1 dl tej

Töltelék:

5 db közepes alma lereszelve
25 dkg darált dió
6 ek lekvár (nálam ribizli, mert szerintem ez passzol az almához, de, ha ilyenünk nincs jó a sárgabarack is)
3 ek porcukor
2 ek kristálycukor
1 mk fahéj (amit a kristálycukorral összekeverünk)

Bevonat:

3 ek kakaó (jó minőségű, holland típusú)
3 ek kristálycukor
víz
3 dkg vaj

Elkészítés:

Az almát hámozzuk meg és reszeljük le, majd tegyük félre.

Ezután készítsük el a tésztát. Ehhez olvasszuk fel a vajat és picit várjunk, amíg lehűl, keverjük bele a cukrot és a tojássárgáját. Egy másik edénybe rakjuk a lisztet, tegyük hozzá a szobahőmérsékletű tejet, tejfölt, majd morzsoljuk bele az élesztőt is. Gyúrjunk belőle lágy tésztát és letakarva szobahőmérsékleten pihentessük 30 percet.

Közben a diót és a cukrot keverjük össze.

Ha letelt a tészta pihentetésének ideje, válasszuk a cipócskát három részre és az elsőt nyújtsuk ki.

Ezt a tésztát tegyük egy kivajazott tepsibe és villával szurkáljuk meg a felületét. Ezután kenjük le 3 evőkanál lekvárral.

Erre jöhet a cukros dió, majd a kinyomkodott alma. Szórjuk meg az almát egy evőkanál  fahéjas cukorral.

Ezután jöhet a második kinyújtott tésztaréteg és következhet a következő réteg, ugyan ebben a sorrendben. A végén a harmadik tésztával lezárjuk és ezt is megszurkáljuk, a sütit óvatosan nyomkodjuk le és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt süssük enyhén barna színűre. Teljesen hűtsük ki és közben készítsük el a bevonatot.

Ehhez a kakaót és a cukrot keverjük el annyi vízzel, hogy jó sűrű masszát kapjunk. Tegyük fel a tűzre és forraljuk pár percig (2-3), ezután keverjük hozzá a vajat és hűtsük langyosra. Öntsük a sütemény tetejére, szépen simítsuk le és hagyjuk legalább egy éjszakát a hűtőben „érni” a zserbót.

Minél tovább áll a süti, annál jobban összeérnek az ízek és puhább lesz, ezt viszont nehéz kivárni, mert frissen is nagyon finom! 🙂

Egy, másfél évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy valaha is díjat fog kapni a blogom, sőt azt sem, hogy egyáltalán blogolni fogok…:) Így, hatalmas elismerés, hogy naponta kapom vissza a kedvesebbnél kedvesebb visszajelzéseket arról, hogy tetszik és szeretitek azt, amit csinálok! 🙂
Ez a „díj” is egy ilyen elismerés, amit Annától a „Az írástól lélekig” blog szerzőjétől kaptam.

A liebster blog award egy olyan díj, amit bloggerek adnak egymásnak az online világban, kimutatva ezzel azt, hogy rendszeres olvasója és követője azt adott honlapnak. A kezdeményezés Németországból indult és leginkább egy láncfolyamatként írható le. Minden szerző további 5-10 bloggernek adja tovább az elismerést, megteremtve azt a lehetőséget, hogy minél jobban megismerhessük egymást. Ezen kívül azonban van néhány feladat aminek eleget kell tenni, ezek pedig a következőek:

• Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat és linkeld be a post-ba a blogját.
• Írj 10 olyan dolgot, ami nem köztudott rólad
• Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésre
• Nevezz meg újabb jelölteket és tegyél fel nekik 10 újabb kérdést

Lássunk akkor 10 olyan dolgot rólam, ami nem (annyira) köztudott

• Kávémániás vagyok, szinte szertartásosan meg van az időpontja annak, hogy mikor is fogyasztom. Képtelen vagyok a „fekete leves” nélkül elindítani napomat. A következő időpont délután fél 2, amikor kávézok. Ez a két alkalom pedig egy napra elegendő is nekem! 🙂
• Képtelen vagyok úgy lefeküdni, hogy nincs elmosogatva, vagy legalább bepakolva a mosogatógépbe a koszos edények. Egyszerűen nem szeretek reggel úgy kimenni a konyhába ott vár a mosatlan…
• Ebből adódóan rend mániás vagyok is vagyok… folyton pakolok. 🙂
• Csak természetes kozmetikumokat és tisztítószereket használok, mert hiszem azt, hogy ez jó a környezetünknek és magamnak is. Annyi káros hatás éri a szervezetünket, hogy próbálom legalább a kemikáliák alól kimenteni magunkat.
• Különös vonzódást érzek minden iránt, ami a régi polgári életmódhoz és a századfordulóhoz köthető. Elvarázsolnak azok az épületek, a ruhák, a társadalmi szokások és a zene, ami azt a korszakot jellemezte. Ha választhattam volna, hogy mikor szülessek biztos, hogy száz évvel előbb szerettem volna, azaz 1889.07.27-én, hogy aztán tanújak legyek mindennek, ami akkor volt (a polgári fejlődésnek, Budapest világvárossá válásának, a kávéházi kultúrának… egyedül a világháborúkat kellet volna valahogy elkerülni. 🙂
• A hétköznapokon törekszem arra, hogy egészséges ételeket fogyasszak, alig eszem húst, de nem vagyok teljesen vegetáriánus. Keresem a biztos forrásból származó bio élelmiszereket és azokból főzők. Érdekel a vegán életmód és sok ilyen fogást fogyasztok. Ennek ellenére a hétvégén akad egy nap amikor, elengedem magam és pl. eszem valamilyen tésztás ételt, vagy péksüteményt… esetleg a hagyományos hétvégi fogást a rántott húst . Hiszem, hogy ez nem árt meg a szervezetünknek, de jól esik a lelkünknek.:)
• Szeretem az északi kultúrákat és azt az atmoszférát, ami a Skandináv országokat jellemzi. Fél évig éltem Stockholm-ban, de nem sikerült megtanulni svédül. Nagy álmom, hogy ezt egyszer pótoljam.
• Imádok sütni (gondoltátok volna?);), mégis akad egy olyan pofonegyszerű dolog, amit nem tudok elkészíteni, ez pedig a hagyományos, főzött túrógombóc. Akár hányszor csináltam életemben eddig, mindig szétesett főzés közben. (A blogon található egy túrógombóc recept, de az nem a hagyományos, főzős fajta)
• Rágcsáló iszonyom van… nem félek sem a kígyóktól, pókoktól, de egy icipici egérkével ki lehet zavarni a világból.
• Bárhová is utazok, legyen az külföld, vagy belföld kötelezően meg kell látogatni legalább egy helyi cukrászdát. E nélkül nem telhet el egyetlen kirándulás sem! 🙂

Most pedig lássuk Anna kérdéseit:

• Milyen változásokon ment keresztül a blogod az indítás óta?
  Az indítás óta folyamatosan törekszem arra, hogy részletesebb leírásokat írjak a sütik készítéséről, hogy ezzel is megkönnyítsem az olvasók dolgát. A képek terén is fejlődött egy picit a blog, de ahhoz, hogy olyan fotókat készítsek, amikkel 100%-ig elégedett leszek, még hosszú az út. 🙂
• Mivel szeretnél kitűnni a többi blog közül, milyen célokat fogalmaztál meg ezzel kapcsolatban?
  A legtöbb gasztroblog, csak a „végeredményről” közöl fotókat. Amikor régebben ezeket olvastam, mindig hiányoltam azokat a képeket, amik a különböző fázisokat mutatják. Én ezzel szeretnék kitűnni, hogy minden fontosabb lépésnél bemutatom, hogyan néz ki a sütemény az adott lépésnél.
• Mi a legnagyobb sikered az írással kapcsolatban?
  A legnagyobb siker az, amikor visszajelzést kapok arról, hogy valaki elkészítette az egyik süteményemet, esetleg képet is küld és megjegyzi, hogy mennyire ízlett neki és a családjának.
• Extrovertált, vagy introvertált vagy?
  Helyzetenként változó, de alapjában véve introvertált. Néha szeretek a saját kis világomba befordulni…még, ha ez manapság már nem is annyira „divatos”…:)
• Milyen tulajdonságokkal rendelkezik számodra az ideális férfi?
  Az ideális férfi számomra okos, talpraesett és higgadt. Szeretem, ha egy kapcsolatban a „férfi” a férfi és, ha biztonságban érzem mellette magam, minden szituációban.
• Milyen számodra a tökéletes nap?
  A tökéletes nap mindig korán keléssel indul, hiszen ekkor tudom teljes mértékben kihasználni azt. A tökéletes nap ezen kívül napsütéses, és „tevékeny”, akkor jó, ha aznap minden magam elé kitűzött célt sikerül teljesíteni. A legjobb zárása pedig üldögélni a Duna parton és nézni a város felett lemenő napot, a párom, vagy a legjobb barátaim társaságában.
• Mi a kedvenc ételed?
  Hal, hal és hal, valamint mindenféle tengeri kütyü, bármilyen formában elkészítve, (de idesorolnám anyukám rakott krumpliját és szilvás gombócát is… és a legnagyobb kedvencemet, a fügét.;)
• Milyen szakmát tanulnál meg szívesen?
  Nálam több ilyen is van…szívesen borászkodnék és kitanulnám a barista szakmát is. De bármilyen meglepő, szívesen lennék gyógytornász, mert szeretek az embereken segíteni és a rekreációs része a gyógyításnak mindig is érdekelt. Ezeken kívül lennék légiirányító is, de mivel matekból igen gyenge vagyok…félek ez örökre álom marad! 😉
• Mi a 3 legjobb tulajdonságod?
  Mindig is nehezen tudtam magamról írni és lehet, hogy rossz tulajdonságokat könnyebben tudnék felsorolni…:) Azonban, ha jót kell mondani az a higgadtság, mindenben látom a pozitívumokat és könnyen megbocsájtok, nem szeretek haragban lenni, vagy veszekedni bárkivel is. 🙂
• Mi az , amit a legnehezebben tudsz tolerálni?
  A kétszínűséget. Nem bírom elviselni, ha valaki a szememben kedves, de a hátam mögött „utál”. Az ilyen emberek társaságát igyekszem kerülni…

Most pedig következzen az a tíz kérdés, amit én kérdezek „blogger társaimtól”

• Mi ösztönzött arra, hogy elmeséld másoknak a gondolataidat, arra, hogy blogger legyél?
• Miért pont ebben a témakörben kezdtél írni?
• Melyik az a három emberi tulajdonság, ami benned nincs meg, de másokban irigyelsz?
• Melyik családtagod áll hozzád a legközelebb?
• Van-e példaképed és, ha igen miért?
• Ha világban valamelyik országba száműznének és Te választhatnál, hová költöznél és miért?
• Melyik a kedvenc süteményed? 🙂
• Ha visszautazhatnál az időben, melyik korszakot választanád és miért?
• Szerinted mi a jó barátság „titka”?
• Ha indítanod kellened egy új blogot, de nem ebben a témában, milyenbe kezdenél bele?

Azok a bloggerek akiktől pedig kérdezni szeretnék:

• https://lapozz.wordpress.com/

Mivel nagy könyvszerető vagyok, örömmel látogatom Ági blogját. Írásiban könyves élményeit és beszámolóit olvashatjuk. Ezt mind pedig színvonalas és élvezetes formában teszi.

• https://csombor.cafeblog.hu/

Gasztronómia és a történelem két olyan dolog, ami életemben nélkülözhetetlen. Ennek a két témának az összefonódásáról ír, hihetetlen érdekfeszítően a szerző (véleményem szerint a magyar nyelvű oldalaknál ő az egyik legjobb!).

• http://www.femaleyeti.com/hu/

„Van egy orult otletem, hogy elindulok a vilag korul 2015 szeptembereben mindenfele terv nelkul. Egyiranyu repulojegyemmel Katmanduban fogok leszallni szeptember 10-en ahol par honapot fogok onkenteskedni…” Ez röviden Female Yeti története, aki mostanában indul útnak. Becsülöm a bátorságát és felnézek rá. Mivel nekem is gyakran forognak a fejemben hasonló gondolatok, rendszeres olvasója leszek a blogjának és kitartást kívánok az álmai véghezviteléhez! 🙂

• http://ohhcestmignon.blogspot.hu/

Egy ifjú (immár cukrász ) lány tevékenykedése süti fronton. Csodaszép süteményei mellett, számos hasznos dolgot tanulhatunk még Tőle, pl. a különböző tésztafélék elkészítésének módját. Érdemes az oldalának rendszeres látogatója lenni, hiszen a sütni szeretők (és tudók) sokat tanulhatnak tőle! 🙂

• http://kavekotyogos.blog.hu/

Ugyan „kávékotyogós” régen közölt új bejegyzést, remélem hamarosan olvashatunk tőle valami újat. A blogja színes és érdekes…kávézás és kotyogás egy helyen, egy könnyed kikapcsolódáshoz, pedig nem is kell ennél több! 🙂

Kár is lenne tagadni…ez a süti nem tartozik a szép sütemények közé. Szeletelés közben megtörik a tojáshab és a végeredmény egy „rusztikusan” rendetlen, de annál finomabb sütemény. 🙂
Puha piskóta, édes barack réteg és ropogós sült tojáshab kombinációja, nehezen lehet ennél finomabb triót találni.
Az elkészítése nem bonyolult, de az íze vetekszik a cukrászdákban kapható finomságokéval. Klasszikus hétvégi sütemény, amit mindenképpen érdemes kipróbálni, amíg friss őszibarack, kapható (de befőttből is elkészíthető).

Hozzávalók:

Tészta:

5 dkg margarin
14 dkg porcukor
3 tojás sárgája
1 kis pohár joghurt
0,5 dl tej
½ tasak sütőpor
15 dkg rétesliszt
1 citrom reszelt héja

Barackréteg:

60 dkg őszibarack (megmosva és kockákra darabolva)
1 mk fahéj
2 ek melaszos barnacukor (vagy nádcukor, barnacukor, kristálycukor)

A tetejére:

5 tojásfehérje
1 csipet só
2 ek kristálycukor
½ citrom leve

A szóráshoz

1 ek cukor
1 mk fahéj

Elkészítés:

A süti elkészítés azzal kezdjük, hogy a barackokat egy kicsit előfőzzük. Erre azért van szükség, hogy a nagy mennyiségű víz, ami a gyümölcsben található elfőjön, így a tészta, sütés közben nem fog elázni.
Ehhez a barackokat megmossuk, kockára vágjuk, rászórjuk a cukrot és fahéjat és kb. 15-20 percig darabosan sűrűre főzzük. Ha elkészült, félrerakjuk és kihűtjük.

A margarint a porcukorral és a tojássárgájával keverjük habosra. A hideg tejben oldjuk fel a sütőport és adjuk a tojásos keverékhez. Ezután mehet bele a joghurt, a liszt és a reszelt citromhéja is. Keverjünk homogén masszát, majd öntsük egy jól kivajazott tepsibe. Előmelegített sütőben 20 percig süssük elő.

Közben, verjünk kemény habot a tojásfehérjéből, a csipet sóból, a cukorból és a citrom levéből.

Amikor a tészta langyosra hűlt, kanalazzuk rá a barackot, ezután szépen simítsuk el rajta a felvert tojásfehérjehabot és szórjuk meg a fahéjjal összekevert kristálycukorral.

Ezután 170 fokos sütőben süssük további 15-18 percet a süteményt.

Langyosra hűlve tálaljuk, mert ekkor a legfinomabb! 🙂

Kevés olyan desszert van, aminek az elkészítésébe nem szívesen vágok bele, de sajnos a túrógombóc nálam ilyen…pedig imádom és az egyik nagy kedvencem.
Akárhányszor készítettem pár perc főzés után mindig darabjaira hullott és végeredmény az volt, hogy „túrómorzsát” ettünk a gombóc helyett. Szégyen ide vagy oda…nekem ez valamiért nem ment. De nem vagyok az a típus, aki könnyen feladja dolgokat… addig nem nyugodhattam, amíg el nem készítettem a tökéletes állagú túrógombócot.
Ezt pedig nem másnak, mint a 24. blogkóstolónak és annak háziasszonyának, Melindának köszönhetem! 🙂 Ebben a fordulóban az ő receptjei közül kellett választanom, ekkor találtam rá erre a szimpatikus túrógombóc receptre.
Tetszett, hogy búza helyett kukoricadarával készül, és ami a legjobb benne, hogy a gombócokat nem kell főzni, ennek ellenére mégis légiesen könnyed és puha gombóckákat kapunk.
Melinda nektarinnal tálalta, de én már nem jutottam ilyenhez, ezért fűszeres sült rebarbarát kínáltam hozzá, ami nagyon jól passzol a túróhoz. A rebarbarát narancslében, finom fűszerekkel és mézzel sütöttem meg a sütőben…
Köszönöm Melindának, minden túlzás nélkül állítom, hogy ez lett életem legjobb túrógombóca, nektek is szeretettel ajánlom! 🙂

Eredeti recept ITT olvasható.

Hozzávalók 2 személyre (kicsit változtattam az arányokon, mivel kisebb adag készült)

2 dl víz
5 dkg kukoricadara
1 csipet só
1 citrom reszelt héja
18 dkg (bio) turó
1 tk folyékony édesítő, vagy 1 ek kristálycukor

5 dkg zsemlemorzsa

Sült rebarbara:

30 dkg megmosott és felaprított rebarbara
1,5 dl narancslé (100%-os, vagy frissen facsart)
2 tk méz (nálam repce, de bármilyen jó)
4 db zöld kardamom magjai, mozsárban megtörve
2 db csillagánizs
½ mk gyömbér

Joghurtmártás:
½ pohárka joghurt
1/2 mk édesítő, vagy 1 mk cukor
¼ citrom leve

Elkészítés: Kezdjük a rebarbarával. A zöldséget (mert a rebarbara zöldség) mossuk meg és aprítsuk fel 3-4 cm-es darabokra. Rakjuk egy hőállótálba. Ezután készítsük el a levet, amiben megsütjük. A narancslevet keverjük össze mézzel és adjuk hozzá a fűszereket. Ezt a keveréket öntsük rá a rebarbarára, törjük rá a két csillagánizst és előmelegített 180 fokos sütőben 35 percig süssük.

A gombócok forgatásához egy száraz serpenyőben pirítsuk meg a morzsát.

A gombócot a következő módon készítsük el. Tegyük fel a vizet forrni, rakjunk bele egy csipet sót. Amikor lobog öntsük bele a kukoricadarát és folyamatos keverés mellett főzzük jó sűrűre, ehhez kb. 3-4 perc kell. Ezután húzzuk le a tűzről és hűtsük langyosra. Ezt követően mehet hozzá a megtört túró, az édesítőszer (vagy a cukor) és a citrom héja. Alaposan keverjük össze. Nedves kézzel formázzunk tetszőleges méretű gombócokat, és forgassuk meg a panírmorzsában.

Tálaljuk a langyosra hűlt és karamellizálódott fűszeres rebarbarával és a joghurtmártással (ennek elkészítéséhez, csak össze kell keverni a hozzávalókat). Nagyon finom desszert! 🙂

Akárhányszor pogácsát sütök, nekem mindig az otthon melege jut az eszembe… most, hogy megérkezett az ősz örömmel elevenítem fel ezeket a megszokott ízeket.
Ez a sós finomság egy olyan dolog, amit mindenki szeret, elkészítésével nem lehet melléfogni, hiszen kicsik és nagyok egyaránt örömmel nassolják. 
A mostani pogácsám azért kapta a szüreti nevet, mert frissen sajtolt szőlőmagolajjal készült, és mert kiváló borkorcsolya a most aktuális szüreti mulatságokhoz! 🙂

(Érdekességként leírnám, hogy miért is hasznos a szőlőmagolaj rendszeres használata.
A szőlőmagolaj érett szőlőszemek magvából készül, és linolénsav tartalmával tűnik ki. Zöldessárga színű, jellegzetes illatú, mely a feldolgozott szőlőéhez hasonlít. Ízét 200 °C felett is megtartja, füstpontja 250 °C ezért más olajoktól eltérően sütési hőmérsékleten kevesebb káros égéstermék keletkezik. Az E-vitaminban különösen gazdag olajok közé tartozik. A szőlőmagvak gazdagok procyanidinokban. Ezek a flavonoidokhoz tartoznak, amelyek az anthociánokkal (aromaanyagok) állnak rokonságban. A procianidin a C- és B-vitamin, valamint a béta-karotin mellett ma a legismertebb gyökfogó, tehát antioxidáns.- forrás Wikipédia)

De térjünk vissza a pogácsákhoz! 🙂 A krumplis egy olyan fajtája, ami az önmaga egyszerűségében nagyszerű, hiszen nincsen benne se sajt, sem pedig egyéb fűszer, ami elvonná róla a figyelmet. Kívülről mosolygósan piros és ropogós, belül pedig lágy és puha, szálaira bomló…
Ajánlom második fogásnak egy tartalmas leves után, baráti beszélgetésekhez, vagy esti nasinak a tévé előtt (de ebben az esetben a vacsorát kihagyhatjuk)…:P

Hozzávalók kb. 6 fő részére:

25 dkg finomliszt
8 dkg burgonya (megfőzve és burgonyanyomóval áttörve)
½  cs. szárított élesztő
3 ek szőlőmagolaj (helyettesíthető napraforgó, vagy olívaolajjal)
2 tk só
1 mk cukor
frissen őrölt bors, ízlés szerint
2 tojás sárgája
2 dl víz (langyos)

Elkészítés:

A kockára vágott és sós vízben megfőzött burgonyát leszűrjük és teljesen kihűtjük.

Közben, a lisztet egy nagyobb tálba öntjük. Egyik „sarkába” rakjuk a szárított élesztőt, a másik felére mehet a cukor és a só, néhány csavarás frissen őrölt bors . Beleöntjük az olajat, hozzárakjuk a két tojássárgáját, végül pedig beleöntjük a vizet is, ezután mehet hozzá a törtburgonya. Kicsit összedolgozzuk a tésztát, majd lisztezett felületre borítjuk. Legalább öt percig dagasztjuk a tésztát. Cipócskát formázunk és kb. egy óra alatt, meleg helyen a duplájára kelesztjük.

Attól függően, hogy milyen magas pogácsákat szeretnénk, 1-3 cm-re nyújtjuk a tésztát. A tetejét éles késsel bevagdossuk, és tetszőleges méretűre kiszaggatjuk. Sütőpapíros tepsire helyezve további 30 percet kelesztjük (vagy egy éjszakára a hűtőbe rakjuk- nálam mindig így készül).

Ezután a tetejét lekenjük a tojásfehérjével és 190 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütjük. Jó étvágyat hozzá! 😉

Itt az ősz és ezzel az őszi gyümölcsök szezonja. A finom nyári gyümölcsök után, ugyanúgy tudok örülni az olyan finomságoknak, mint a szőlő, a körte és a szilva, manapság pedig ezek kiskonyhám „vendégei”. Ezekhez a gyümölcsökhöz leginkább a melengető fűszerek illenek, amik jól esnek a tompa őszi napsütésben és a borongós napokon egyaránt.
A szilva is szinte elképzelhetetlen „kebelbarátja” a fahéj nélkül, ezúttal pedig kapott egy loccsantásnyi rumot is, így az íze teljesen kiteljesedett. A tészta, ami most körülölelte egy könnyed, vaníliás palacsinta tészta volt és sütőben sütöttem meg, piteformában.
Ez a sütemény egyébként a franciák nagy klasszikusa, ami már a 19. sz. óta megunhatatlan desszertnek számít, és az egész világon elterjedt. A clafoutis egy gyümölcsökben gazdag, tejsodószerű sült pite, idénygyümölcsök nyakon öntve egy kevés palacsintatésztával, és alaposan megsütve. Gyorsan elkészül, de mennyien finom! Belül lágy és krémes, a gyümölcs finom és fűszeres, mindenképpen érdemes kipróbálni!
Langyosan tálaljuk, mert akkor a legfinomabb! 😉

TIPP: Próbáljátok ki almával, esetleg a még néhol kapható őszibarackkal, vagy rebarbarával.
Ha még pikánsabbá szeretnénk tenni, reszeljünk a tésztamasszához egy alaposan megmosott (vagy bio) narancs héját.

Hozzávalók:

40 dkg megmosott, félbevágott és kimagozott szilva
1 tk fahéj
1 ek stevia (v. barnacukor)
1 ek rum

Tészta:
3 dl tej (nálam kókusz, de jó bármilyen növényi tej, vagy a tehéntej is)
3 ek stevia (vagy 5 ek porcukor)
2 db tojás
1 tk vaníliaaroma
1 citrom reszelt héja
1 kk só
3 ek tönkölyliszt (fehér), vagy finomliszt
1 kk sütőpor

Az előzetesen feldolgozott szilvát megszórjuk meg a cukorral és a fahéjjal és öntsük rá a rumot. Amíg a tésztát összeállítjuk, addig rakjuk félre a fűszeres szilvát.

A tésztához a lisztet keverjük össze a sütőporral, a sóval és a steviával (cukorral), reszeljük rá a citrom héját, ezután keverjük csomómentesre a tojással és egy kis tejjel, majd öntsük hozzá a maradék tejet és a vaníliaaromát is.

Egy tepsit, vagy hőállótálat vajazzunk ki. Az aljára rakjuk ki a rumos-cukros szilvát és öntsük nyakon a palacsintatésztával.

180 fokra előmelegített sütőben süssük 30-35 percet. Hagyjuk, amíg langyosra hűl és akkor tálaljuk.

A három hozzávaló már önmagában is képes egyedi ízélményt nyújtani, hát még, ha hárman összefognak…:)
Ezúttal egy sokáig elálló teasütemény receptet hoztam, amit az ínyencek egészen biztosan kedvelni fognak (és remélhetőleg a kevésbé ínyencek is). A linzer alaptésztába most mák és egy kis reszelt marcipánmassza került.
A mák és marcipán meglepően jó páros, a savanykásan édes és pikáns feketeribizke lekvárnál pedig jobb kísérőt nem is találhatunk hozzá.
Talán még korai szeptemberben erről beszélni, de kiválóan illik a karácsonyi aprósütik repertoárjába, vagy csak könnyed délutáni kényeztetésként a kávé, vagy a tea mellé! 🙂

TIPP: Feketeribizke lekvár helyett használhatunk málna, vagy sárgabaracklekvárt is.

Hozzávalók 6 főre:

20 dkg finomliszt
10 dkg darált mák
5 dkg marcipánmassza (reszelve)
1 tk sütőpor
1 tojás sárgája
1 csipet só
15 dkg vaj
1,5 ek tejföl
10 dkg cukor

15 dkg feketeribizke lekvár

1 ek porcukor a szóráshoz

Elkészítés:

A lisztet, a sütőport, a csipet sót és mákot elkeverjük. Belekeverjük a lereszelt marcipánmasszát és elmorzsoljuk benne a kockára vágott hideg vajat.

Ezután mehet bele a cukor, a tojássárgája és a tejföl. Közepesen lágy linzertésztát gyúrunk, és egy órát pihentetjük a hűtőszekrényben.

Ha letelt a pihentetési idő, lisztezett munkafelületen kb. 0,5 cm-re nyújtjuk a tésztát és cakkos szélű, szögletes kiszúróval, négyszögeket szaggatunk.

Ezután 1-1 db négyzetet 1 mokkáskanálnyi lekvárral megtöltünk, szélüket óvatosan lenyomogatjuk, és sütőpapíros tepsire helyezzük.

Előmelegített 180 fokos sütőben 13 perc alatt készre sütjük.

Süteményrácson hagyjuk langyosra hűlni, majd porcukorral leszórjuk.

Jól záródó dobozban sokáig eláll.