Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

Konyhafelújítás közben sütit sütni bizony nem egyszerű feladat. Már egy hete dobozok és szatyrok között élünk és ezekből próbálom előszedni a sütéshez- főzés a hozzávalókat. Mivel azonban a süteménykészítés ilyenkor sem maradhat el, gyorsan összedobtam egy 10 perces sütit. (A gyenge képekért előre is bocsánat, de ezt is kénytelen vagyok a felújításra fogni…)
A két alaphozzávaló, amit kiválasztottam a ricotta és a rebarbara, a két kedvencem. Nem tudtam, hogy az ízük ennyire passzol egymáshoz…
Könnyen és gyorsan összedobható, különleges sütemény. A tésztájában liszt egyáltalán nincsen, a cukrot pedig én ezúttal steviával helyettesítettem. Próbáljátok ki, nekünk annyira a ízlett, hogy biztosan felkerül a „kedvencek” közé, pláne ebben a nyári időszakban amikor könnyű és frissítő ízű süteményekre vágyódunk! 🙂

Az alapötlet INNEN származik:

Hozzávalók kb. 6 személy részére:

50 dkg ricotta
1 cs. vaníliás pudingpor
1 tk vaníliaaroma
3 db tojás
2 ek gríz (nálam teljeskiőrlésű)
½ cs. sütőpor
5 ek (csapott) stevia vagy 12 dkg kristálycukor

30 dkg megtisztított és kockára vágott reberbara

Elkészítés:

A pudingport összekeverjük a cukorral. Hozzáadjuk a három tojást és alaposan összekeverjük.

Egy tálban összetörjük a ricottát és a tojásos masszához keverjük. A sütőporral vegyített grízt hozzáadjuk ehhez a keverékhez és alaposan összeforgatjuk. Ezután mehet bele a megtisztított és felkockázott rebarbara, és ezzel is összekeverjük.

Kivajazott tepsibe öntjük a masszát és előmelegített 180 fokos sütőben 35-40 perc alatt készre sütjük.

Egyszerű, de annál finomabb sütemény! 🙂

Bevallom, ezt a beszámolót már rég meg kellett volna írnom, mivel Athénban májusban voltam…Ennek ellenére az ott szerzett élmények mély nyomott hagytak bennem. 🙂
A város csodálatos történelmi értékekkel rendelkezik, szinte minden lépésünknél ókori romokba, antik emlékművekbe „botlottunk”… A történelem körülöleli a várost és benne él a régmúlt, de ugyanúgy egy mozgó és növekvő, modern nagyváros is.
A sok múzeumozás és városnézés mellett, azért az evés-ivásra is hagytunk időt…:)
A gasztronómia Görögországban nagyon fontos szerepet játszik. A városlakók mindennapi életének szerves része a kávézás, és az étterembejárás…ezt (ahogy én láttam és tapasztaltam) szinte, napi rendszerességgel meg is teszik. A kényelmes üldögélés a kávéházak teraszain, elmaradhatatlan napi programjuk. Az éttermek és tavernák pedig a lemenő nap utolsó fényeivel kezdenek megtelni élettel. Hangos beszélgetések és nevetgélések mellett, finomabbnál- finomabb fogásokat fogyasztanak. Roskadozik az asztal a friss tengeri herkentyűktől, frissensültektől, salátáktól és a mézédes desszertektől…na de haladjunk szépen sorjában…
A görög gasztronómia tárháza szinte kimeríthetetlen, de most szeretném Nektek bemutatni azokat a fogásokat, ételeket, amik az én athéni utamat emlékezetessé tették.

A bejegyzés végén pedig szeretném Veletek megosztani egy görög finomság a „spanakopita” receptjét. Ezt egy eredeti görög leírás alapján készítettem. Remélem, elnyeri a tetszésetek, csakúgy, mint ez a rendhagyó kis bejegyzés! 🙂

Kezdeném először a görögök „mindennapi” italával, a kávéval. Az utcákon járva- kelve szinte minden második ember kezében ott láttam egy nagypohár valamilyen kávés italt…a kávézók teraszai a nap minden napszakában tömve voltak, így akár azt is mondhatjuk, hogy a görögök nemzeti itala (természetesen az ouzo mellett) a kávé.
A frappé-t talán senkinek sem kell bemutatni. A tradicionális jeges kávé, a világon mindenhol elterjedt és közkedvelt ital. Én személy szerint nem annyira kedvelem, mert kávéporral és konzervált tejjel készítik…én pedig a frissen főzött kávé híve és bevallom, hogy rajongója vagyok. Amikor kint voltunk csupán egyszer ittam frappé-t. Van azonban egy másik jellegzetes italuk, ami sokkal inkább a kedvemre volt, ez pedig az ún. freddo. A freddo lényegében nem más, mint jeges cappuccino…azonban egy kicsit másképpen szervírozva, mint olasz testvére. A freddo frissen lefőzött erős eszpresszó kávé, vastag tejhabbal a tetején, jó sok jéggel megpakolva. Kérhető cukorral turbózott változatban és szimplán, ahogy én szeretem. Annyira megszerettem, hogy napi 2-3 pohárral (koffein túltengés ide, vagy oda) biztos KELLETT belőle. Kicsit szomorú vagyok, hogy nálunk ilyen itthon nem kapható…de talán, ami késik, az nem múlik…:P
A reggeli freddo-m elmaradhatatlan kísérője volt valamilyen péksütemény, amiben a görögök szintén nagyon erősek.
Minden utcasarkon található legalább egy pékség, így nagyon elememben éreztem magam, habár a választás éppen ezért nehéz is volt. 🙂
Úgy vettem észre, hogy a kelt tésztákat nem nagyon kedvelik, ellenben a rétes és vajas tésztából készített finomságokkal. Ebből aztán mindenféle formában és ízben találtunk süteményeket. A legközkedveltebb a spenótos, túrós (édes és sós), húsos csigák, táskák…stb. de vannak mézédes fánkok, kalácsok… citromos, almás és, ami az én egyik kedvencem- tejes (Galaktoboureko) finomságok is.  Nem tehetem meg, hogy ne említsem meg azt a péksüteményt, ami igazán „görög” ez pedig a “koulouri”. Ez nem más, mint egy semleges ízű (azaz nem is sós és nem is édes) szezámmal megszórt tésztakarika. Igazán ízletes, szinte minden második eladott pékáru “koulouri”, hazájában annyira népszerű.
Talán reggelig tudnám sorolni, milyen ínyencségeket találtam…de helyette beszéljenek a képek, ahol éppen finom freddo-t, frappé-t, péksütiket és “koulouri”-t nasizunk. 🙂

(Én és a koulouri)

(Freddo, Frappé, Spanakopita)

(Galaktoboureko)

(A freddom-mal, egy hosszú múzeumi séta után…:P)

Na, de most térjünk rá a főételekre. Meg kell, hogy mondjam Nektek, ezek nem hagytak bennem olyan mély nyomot, mint a fent említett péksütik, sütemények és édesipari termékek. 

Természetesen nem mondom, hogy nem ízlett, mert lehetőségem volt rengeteg tengeri „kütyüt” enni, amiket igencsak szeretek…de pl. hatalmas csalódás volt az egyik nemzeti ételük a souvlaki, amire pedig rákészültünk.

A kirándulásunk alatt a legfinomabb vacsorát Pireus-ban töltöttük el. Itt szép, tengerre néző vendéglőben, igazi tengeri fogásokat fogyaszthattunk. Előételnek én az egyik nagy favoritomat kértem- grillezet polipot. Ez ízében jó volt, de sajnos „túlgrillezték” így egy kicsit rágós és kemény volt. Most bizonyára sokan gondoljátok, hogy de „hisz a polip ilyen”…ennek viszont muszáj vagyok ellentmondani. Montenegróban, ahol az „igazi” nyári nyaralásunkat töltöttük, volt szerencsém enni, puha, szaftos és ízletes polipot, ami életem egyik legjobbja volt…de erről majd egy másik bejegyzésben…;)
A második fogás (a polippal ellentétben nagyon finom volt)…grillezett tintahal, amit roppanós, friss zöldséges bulgur salátával, és isteni fűszeres, citromos szósszal tálaltak.
„Z” grillezett szardíniát evett, ami szintén első osztályú volt…Az tetszik a görög éttermekben, hogy mialatt a főétel készül a konyhán, mindig hoznak egy kis étvágygerjesztőt. Ez általában magos olívabogyó, tzatziki és friss vastaghéjú kenyér. Ezt lehet csipegetni, addig amíg a vacsi meg nem érkezik.. jómagam annyira szeretem, hogy szinte már ezzel is képes vagyok betelni…:P A főételekről is mutatok néhány képet.

(Tengeri sügér- mangolddal)

Polipcsápok 🙂

(Tintahal- bulgursalátával és citromszósszal)

(Szardíniák grillezve)

(Végül pedig a csalódást okozó, gyengécske souvlaki)

A másik dolog, amit bátran állíthatok, azaz, hogy tejtermékekben szintén professzionálisak a görögök…A szállodában ahol megszálltunk, a kontinentális reggeli mindig tartalmazott friss fetát és igazi, házi tejet (tudjátok olyat, aminek föle megül a kancsó száján, ebből látszik, hogy „igazi” tej…), de ami mellett nem mehetek el említés nélkül, az az igazi görög joghurt. Dimenziókkal más, mint az itthon kapható, dobozos változat…és, habár a reggeli nem volt túl változatos, én minden reggel jól tudtam indítani a napot, egy pohár házi tejjel készült kávéval és görögjoghurttal, amit friss gyümölcsökkel, egy kanálka müzlivel, és aranyló, sűrű mézzel dúsítottam.
Ennyit a görög „íz élményekről” következzen, tehát a  spanakopita receptje! 🙂

A spanakopita spenótos pite „phyllo” azaz rétestésztával elkészítve. A tölteléket spenót, fetasajt és valamilyen friss zöldfűszer általában kapor adja… ezt szokták tepsis, vagy ahogy én most elkészítettem mini rolád formában tálalni. A frissensült aranyló spanakopita, egy tálka friss salátával és egy pohár jól behűtött fehérborral, egyszerűen mennyei.

Hozzávalók:

8 db réteslap (én most teljeskiőrlésűt használtam- de a sima réteslap még jobb)
25 dkg spenót (fagyasztott is jó)
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 db felvert tojás
10 dkg fetasajt
1 csipet szerecsendió (a legjobb a frissen reszelve)
½ csokor frissen aprított kapor v. 2 tk szárított
egy kis olvasztott vaj, vagy olívaolaj a hagymapirításhoz és „kenéshez”
só és bors, ízlésünk szerint

Elkészítés:

A folyamatot kezdjük a töltelék elkészítésével.
Ehhez pároljuk üvegesre a felaprított vöröshagymát, azután adjuk hozzá a finomra vágott fokhagymát és pirítsuk addig, amíg a hagyma aranyszínű nem lesz. Ezután rakjuk hozzá a spenótot, pároljuk pár percet, majd hagyjuk teljesen lehűlni.

Ezt követően tegyük egy tálba (minden folyadékot öntsünk le róla, különben a tésztánk elázik és a pite nem lesz ropogós) a spenótot. Adjuk hozzá az elmorzsolt fetát, a felvert tojást és a fűszereket. Ennél a fázisnál mehet bele a frissen aprított kapor is (ha nincs ilyenünk jó a petrezselyem is, vagy ki is hagyhatjuk a zöldfűszert).  Ez lesz a roládok tölteléke.

A következő lépés a tészta előkészítése, a mini piték elkészítése. Ehhez vegyünk egy réteslapot. Kenjük le olajjal, vagy olvasztott vajjal és helyezzünk rá egy másikat. Függőlegesen vágjuk 3 részre és mindegyik aljába rakjunk kb. egy, másfél evőkanálnyit a spenótos töltelékből. Ezután a két oldalát hajtsuk be és tekerjük fel. Mini réteseket fogunk kapni. Ezt ismételjük addig, amíg rendelkezzünk réteslappal. Minden minipite tetejét kenjük le egy kis olajjal és 180 fokra előmelegített sütőben süssük készre 25 perc alatt. Jó étvágyat kívánok, ehhez a görög finomsághoz! 🙂

Az idő rohan, ez abból is látszik, hogy már kereken egy éve írogatom ezt a blogot…:) Először csak a sütés szeretete, és az vezérelt, hogy ezzel kapcsolatos gondolataimat végre írásban is megfogalmazhatom. A napok és hónapok elteltével azonban egyre többen jöttetek és olvassátok ma is a bejegyzéseket, kommenteltek és lájkoltok a facebook-on. Sosem gondoltam volna, hogy ennyien leszünk, és ez végtelen örömmel tölt el, köszönöm Nektek! 
Ebből adódóan szeretnélek továbbra is jobbnál- jobb receptekkel megörvendeztetni titeket, remélve, hogy sokatokat meg tudlak tartani a „Brioche” világában és újabb kedves olvasókat is köszönhetek majd kis közösségünkben! 🙂

A nagy esemény örömére elkészítettem a blog első szülinapi tortáját. Próbáltam egy olyan ízt keresni, amit mindenki szeret…és mi más is lehetne ez, mint a csokoládé. Nem akartam egy nehéz csoki tortával elrukkolni, így a választásom a sokak kedvencére a lúdláb tortára esett. Ez a sütemény tartalmas, mégis könnyű és krémes, mindezek mellett, pedig ott rejlik benne a frissítő gyümölcsösség a meggy formájában. Remélem sokatoknak tetszeni fog és bátran nekiálltok majd az elkészítésének. Ez egy olyan változat, ami könnyen elkészíthető otthoni keretek között is, és nem szükséges hozzá különös cukrász készség, ezért mindenkinek bátran ajánlom! 🙂

Hozzávalók egy 22 cm-es tortaformához:

Tészta:

3 dkg margarin
2 dkg étcsokoládé
3 tojás
6 dkg kristálycukor
1 csipet só
2 dkg cukrozatlan kakaópor
½ csomag sütőpor
5 dkg finomliszt
1 ek tej

0,3 dl cherry brandy

Krém:

6 dl tej
2 csomag csokoládés pudingpor
10 dkg vaj/ margarin
5 dkg étcsokoládé
2 dkg cukrozatlan kakaópor
20 dkg meggybefőtt
3 db lapzselatin

A tetejére:

10 dkg étcsokoládé
1 ek olaj
kb. 15 db meggy (befőtt)

Elkészítés:

A torta elkészítés a kakaós piskótával kezdjük. Ehhez a csokoládét és a margarint felolvasztjuk, gőz felett, vagy alacsony fokozaton a mikróban. A tojásokat kettéválasztjuk. A fehérjéből és a cukorból (rakjunk hozzá egy csipetnyi sót is) kemény habot verünk. Ezután hozzákeverjük a villával enyhén felvert tojássárgáját és az olvasztott vajas csokoládét (ezt hagyjuk langyosra hűlni, nehogy összekapja a tojást). Keverjük márványosra, majd adjuk hozzá a kakaóval és a sütőporral elkevert lisztet is. Óvatos forgató mozdulatokkal kezdjük el összedolgozni, majd mehet hozzá a tej is. Ezután keverjük teljesen csomómentes, sima tésztává. Egy alaposan kivajazott tortaformába helyezzük a masszát és 170 fokra előmelegített sütőben süssük készre 18-20 perc alatt. A torta közepét tűpróbával ellenőrizzük, hogy alaposan megsült-e.

(Ha ajánlhatok egy kakaó márkát…nekem ez vált be a legjobban, nagyon finom és intenzív kakaós ízt kölcsönöz a sütiknek…)

Ha készen van a tészta, rakjuk félre hűlni és készítsük el a krémet. Ehhez a tejből, a cukorból és pudingporból készítsük el a pudingot. Ezután rakjuk hozzá a szobahőmérsékletű, felkockázott vajat, a felolvasztott és a kakaóval összekevert csokoládét és robotgéppel habosítsuk össze. Ha ezzel is megvagyunk, mehet bele a hidegvízben áztatott és kinyomkodott zselatin is, amit szintén belekeverünk.

Ezután következik a torta összeállítása. A kihűlt piskótát két egyenlő részre vágjuk.

A kettévágott tészta alsó részét helyezzük vissza tortaformába és ecseteljük le a Cherry Brandy-vel.

Ezután oszlassuk el rajta a fele mennyiségű csokoládés krémet, majd rakjuk rá a lecsepegtetett meggybefőttet, erre öntsük rá a maradék krémet.

Utolsó lépésként mehet rá a piskóta felső része is, amit óvatosan nyomkodjunk rá és rakjuk kb. egy órára a hűtőbe kicsit megdermedni.

Az egy óra lejárta után, vegyük ki a tortát és kenjük le a felolvasztott, olajjal összekevert csokoládéval és rakjuk körbe a megmaradt meggyszemekkel. Amennyiben ezzel is elkészültünk tegyük a hűtőbe legalább 4 órára, de legjobb, ha egy éjszakát pihen, és ezután tálaljuk. Jó étvágyat! 🙂

Én és a “szülinapi” tortám…:)

A mustár megosztó hozzávaló. Sokan szeretik az intenzív ízét, ugyanakkor mások kerülik az ételekben, mert túl átütő. A mustár azonban tompítható és más alapanyagokkal nagyon jól tud harmonizálni. Én ebben a kifliben sajttal és krémes görögjoghurttal lágyítottam az ízét.

A sajt az alaptésztába és a tetejére került, a mustáros töltelékkel pedig a kifliket kentem meg formázás előtt. Az éjszakai kelesztés hatására puha és pufók kifli lett az eredmény. Az íze fantasztikusan finom a kicsit pikáns mustártól…az illata pedig…szerintem a legegyszerűbb, ha magatok is kipróbáljátok és megsütitek ezt a sós finomságot.
Lehet önmagában is fogyasztani, akár ebédre egy tartalmas leves mellé, vagy reggelire egy kis vajjal, esetleg finom, vékonyra szelt sonkával. Mindenkinek a saját döntése, egy bizonyos csak, hogy érdemes kipróbálni! 😉

Hozzávalók 15 db kisebb kiflihez:

2 dl tej
1 tk porcukor
2 dkg élesztő

15 dkg kenyérliszt (helyette használható finomliszt is)
30 dkg finomliszt
1 tk sütőpor
1 púpozott evőkanál burgonyapehely
2 tk só
1 tojás
1,5 dl olaj (pl. olíva)
10 dkg sajt (nálam maasdamer – de megfelelő a trappista, vagy a gouda…bármilyen közepes keménységű sajt)
1 dl görögjoghurt (én az „Edesma” nevű krémes növényi joghurtot használtam, ez kimérve kapható, de teljesen jó hozzá a dobozos változat is)
2 ek mustár

Elkészítés:

A langyos, cukros tejbe belemorzsoljuk az élesztőt és kb. 10 perc alatt hagyjuk felfutni benne.

Ezután egy nagyobb tálban összekeverjük a liszteket a sóval, a sütőporral és a burgonyapehellyel. Ezt követően hozzáadjuk a tojássárgáját, az olajat, a fele mennyiségű (azaz 5 dkg reszelt sajtot) és  a felfutott élesztős tejet.

Határozott mozdulatokkal tésztát gyúrunk belőle és olajozott (!) munkafelületre borítjuk. Ezután kb. 8-10 perc alatt megdagasztjuk a tésztát. Enyhén kiolajazott tálba rakjuk és egy óra alatt langyos helyen a duplájára kelesztjük.

A következő lépés a kiflik formázása. Lisztezett deszkán 3-5 mm vékonyra kinyújtjuk a tésztát és háromszögekre vágjuk. Minden háromszöget megkenünk a maradék tojásfehérjéből, a görögjoghurtból és mustárból álló keverékkel. Majd szélesebb száruktól haladva feltekerjük és kicsi kifliket formázunk belőlük.

Sütőpapíros tepsire rakjuk és egy éjszakát hűtőszekrényben pihentetjük. Amennyiben ezt a lépést szeretnénk kihagyni 30 perc alatt kelesszük meg másodjára is a kifliket.

Sütés előtt, lekenjük őket a maradék mustáros keverékkel, megszórjuk a reszelt sajttal és előmelegített 190 fokos sütőben 25 perc alatt készre sütjük őket. Jó étvágyat! 🙂

Hagyományos házi süti, csodás, sárga színnel és az egész lakást belengő citromillattal. Gyorsan összeállítható, rusztikus finomság. Amennyiben létezik „a sütemény reggelire” kategória, ezt a finomságot bátran közé sorolhatjuk, hiszen tápláló, finom és a reggeli rohanásban is összedobható. A szilvaszezon idején mindenkinek érdemes kipróbálni, kezdőknek is bátran ajánlom! 🙂

Hozzávalók 6 személy részére:

3 db tojás
5 ek kukoricaliszt
4 ek rizsliszt (v. finomliszt)
1 cs. sütőpor
3 ek fruktóz (vagy 4 ek kristálycukor)
1 cs. vaníliás cukor
1 kis pohár joghurt
3 ek olívaolaj
1 tk rum
20 dkg szilva
1 egész citrom reszelt héja és a felének a leve

Citromos máz:
½ citrom leve
3 tk porcukor

Első lépésként a cukrot, a vaníliás cukrot és tojásokat habosra keverjük. Ezután hozzáadjuk a megtisztított (vagy kezeletlen héjú) citromhéját és levét, a rumot, a joghurtot az olajat. Alaposan összekeverjük és mehetnek hozzá a száraz hozzávalók is, amiket előzetesen összekeverünk, azaz a kukoricaliszt, a fehérliszt és a sütőpor keveréke.

Forgató mozdulatokkal homogén tésztát keverünk, és kivajazott tepsibe öntjük a masszát. A tetején szépen eloszlatjuk a megmosott, kimagozott és félbevágott szilvákat. Előmelegített 180 fokos sütőben 30 perc alatt készre sütjük.

Miután langyosra hűlt, a citrom levét összekeverjük a cukorral és a sütire csorgatjuk, amennyiben nem szeretnénk mázat rakni rá, simán megszórhatjuk porcukorral is (de így nem lesz annyira intenzív a citrom pikáns íze). Minden formájában ízletes és könnyen elkészíthető sütemény! 😉

Igen, újra áfonya… mert imádom és egyszerűen az idén nem tudok belőle betelni.:)
Igaz, ez a tortácska a barátnőmnek, születésnapjára készült, tehát nem én voltam a végső fogyasztó…:P
A sütemény alapja linzertészta, amit ezúttal egy evőkanálnyi tejföllel lazítottam, így a végeredmény egy puha, mégis omlós tésztaalap lett. Ezen az alapon finom, vaníliás-citromos túrókrém terül el, amit áfonyával kevertem. A torta tetejét pedig az alaptésztából készült golyócskákkal és áfonyával raktam ki. Nemcsak mutatós, de sok visszajelzés szerint (és ami a legfontosabb a szülinapos szerint is..:), nagyon finom és könnyed, nyári sütemény. 

Hozzávalók 6 szelethez:

Tészta:

20 dkg liszt (finom)
1 késhegynyi sütőpor
1 csipet só
10 dkg hideg felkockázott vaj
1 ek tejföl
5 dkg porcukor
1 tojás sárgája

Töltelék:

25 dkg túró
2 db tojás
125 gr tejföl
4 ek fruktóz (cukor)
1 tk vaníliaaroma
1 citrom reszelt héja
10 dkg áfonya

A tetejére további 10 dkg áfonya

Elkészítés:

A sütemény elkészítését a tésztával kezdjük. A lisztet egy tálba rakjuk, összekeverjük a sütőporral és a csipet sóval. Ezután összemorzsoljuk a hideg vajjal, majd hozzáadjuk a tojás sárgáját, a tejfölt és a cukrot. Közepesen lágy tésztát gyúrunk és amíg a tölteléket készítjük a tésztát pihentetjük.

A töltelékhez egy tálban, villával összetörjük a túrót, ezután hozzárakjuk a tojásokat, a tejfölt, a citromhéját, a cukrot és a vaníliát, alaposan összekeverjük. Ezután a megmosott és lecsepegtetett áfonyát is hozzárakjuk és azzal is óvatosan összeforgatjuk.

A tésztát két egyenlő részre osztjuk és az egyik felét kinyújtjuk. Egy előzetesen kivajazott kisméretű tortaformába nyomkodjuk. Az alját villával kiszurkáljuk és ráöntjük a túrós- áfonyás masszát.

Ezután a megmaradt tésztából golyócskákat formázunk és kirakjuk vele a tortát úgy, hogy egy szem áfonyát egy golyócskával felváltva körberakjuk a tetején.

Előmelegített 180 fokos sütőben 30 percet sütjük. Langyosan tálalva ugyanolyan finom, mint lehűtve, jó étvágyat hozzá! 🙂