Dió sütemény- zöldmandula krémmel – az a bizonyos retró süti…;-)

Furcsa kijelentéssel kezdem ezt a bejegyzést… nagyon kevés olyan sütemény létezik, amit nem szeretek… de ez egy közülük. Mi tagadás, nem vagyok jó barátságban a vajas, cukros krémekkel, márpedig ennek a sütinek, bátran kijelenthetjük, ez a szíve-lelke. A zöld szín… pedig csak tovább tetézi az abszurdságát, mégis rengetegen rajonganak érte… ki tudja, lehet, hogy bennem van a hiba?
„Z” is évek óta ez után a süti után siránkozott, mert kiskorában ez volt a kedvence és gyakran készítették. Emlékszem, hogy a puncstorta, és a kozáksapka mellett ez volt a 80-as, 90-es évek (nekem még csak innen vannak emlékeim…) egyik emblematikus süteménye…
Pont kapóra jött, hogy kedves vidéki rokonoktól kaptunk egy zsáknyi diót, ezzel kiélhettem a diós sütemények iránti rajongásomat, és hát egye-fene… sokak örömére ezt is felvettem a repertoáromba…azt mondják teljesen olyan az íze,mint a “régi időkben” 🙂

Hozzávalók:

Tészta:

18 dkg liszt (én durumlisztet használtam, de természetesen a finomliszt is jó)
12,5 dkg margarin
10 dkg darált dió
10 dkg porcukor
1 ek kakaó (holland)
1 db tojás

Krém:

13 dkg porcukor
1 db tojás
13 dkg vaj
1,5 ek zöld színű keserűmandula aroma

Elkészítés:

Kezdjük a krémmel, hogy legyen ideje a hűtőben megdermedni. Gőz felett kezdjük el keverni a tojást a cukorral. Folyamatos keverés mellett (természetesen robotgéppel) főzzünk belőle sűrű krémet, legyünk türelmesek, mert ehhez kell minimum 15 perc. 🙂 Hagyjuk langyosra lehűlni és szintén robotgéppel dolgozzuk bele a margarint és a mandulaaromát. Ha teljesen kihűlt tegyük megdermedni a hűtőszekrénybe.

A tésztához, a lisztet összekeverjük a cukorral, a kakaóval és a dióval. Hozzámorzsoljuk a vajat, beleütjük a tojást és tésztává gyúrjuk. Vegyük elő a diócska formákat és mindegyiket béleljük ki a tésztával. Figyeljünk rá, hogy vékony legyen a tészta és üreges,mert sülés közben nőni, dagadni fog és kell, hogy hagyjunk elegendő helyet a krémnek. Előmelegített 180 fokos sütőben 12 perc alatt süssük készre. Hagyjuk lehűlni és óvatosan ütögessük ki a formából.

Töltsük meg a krémmel és hagyjuk egy napig összeérni…állítólag egy-két nap után a legfinomabb.
Amennyiben maradna a tésztából készíthettek belőle linzert és tölthetitek lekvárral, annak is nagyon finom, erre már én (mert ebből viszont csak én ettem) vagyok a biztosíték. 😉