Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

Nagyon örülök annak, hogy mindig van folyamatban valamilyen „blog játék”, szuper alkalom, hogy szinte naponta sütögessek. Ez mindenkinek jó, nekem is, és a környezetemnek is, akik nap, mint nap finomságokat ehetnek…:P
A VKF is egy ilyen játék, házigazdája, pedig ebben a fordulóban Andi az Aranytepsi blog szerzője. Andi nem csak csodás süteményeket és ételeket tud készíteni, de úgy tűnik, hogy a témaválasztásban is igen profi. 🙂 Ez alkalommal a tematika, amit meghatározott, a keksszel készülő finomságok, amik készülhettek sós, vagy édes verzióban.
Mivel a családom leginkább az édes és krémes sütiket szereti, ezért én most egy ilyen verziót készítettem.
A torta alapja, nem keksz, hanem egy egyszerű három tojásos piskóta, a keksz a süti közepén roppan, ami így nagyobb meglepetés. A krém csokoládés-banános (az intenzív banános ízt, a krémbe turmixolt két banán garantálja) a tetején pedig könnyű habtejszín terül el. Csak a díszítés kedvéért, egy kis kakaóval is meghintettem… nagyon mutatós és szerintem (mások szerint is…) finom sütemény. A legjobb pedig, hogy összesen 4 kanál cukrot (az édességet a banán biztosítja), 3 kanál lisztet, zsiradékot, pedig egyáltalán nem tartalmaz  … pont ideális a nyári „fogyókúrás” szezonban.

Hozzávalók, 8 fő részére:

piskóta:

3 db tojás
3 ek liszt (nálam durum, de lehet sima finomliszt is)
3 ek cukor
1 késhegynyi sütőpor
Kakaós krém:
3 dl tej
1 ek cukor (nálam gyümölcs, de jó a kristálycukor is)
1 cs. csokoládés pudingpor
1 cs. zselatin fix por
2 db banán

10 dkg digestive keksz (nálam McVities)
2 db banán (karikára vágva)
tetejére:

1 cs. tejszínhabpor
3 dl tej (vagy amennyi a habpor elkészítéséhez szükséges)
1 ek cukrozatlan kakaópor

Elkészítés:

A tortát kezdjük a piskóta elkészítésével. Ehhez válasszuk külön a tojásokat. A fehérjéhez tegyünk 1,5 evőkanál cukrot és verjük kemény habbá. A sárgájához tegyük hozzá a cukor másik felét, és verjük addig, amíg szép világossárga színt nem kap. A két keveréket könnyedén keverjük össze és szitáljuk rá a sütőporral elkevert lisztet, ezzel is forgassuk össze és tegyük kikent tortaformába. 175 fokra előmelegített sütőben süssük 15 percig, tűpróbával ellenőrizzük a tésztát.

A csokoládékrémhez forraljuk fel a 2 dl tejet. Közben a maradék egy decit keverjük csomómentesre a pudingporral és a cukorral, majd a tej forrásakor folyamatos keverés mellett adjuk hozzá a csokis keveréket. Addig főzzük, amíg megfelelő sűrűségű nem lesz. Ezután hűtsük ki, majd turmixoljuk össze a két banánnal, adjuk hozzá a zselatinfixet és keverjük ezzel is jól össze (ha kicsi csomók lennének benne, használjuk még 1-2 percig a turmixot).

Ha a krém teljesen kihűlt, halmozzuk a piskótatészta tetejére és tegyük pár percre a hűtőszekrénybe. Ez alatt vágjuk karikára a 2 db banánt és készítsük elő a kekszet.

A kicsit megszilárdult krémre első rétegként rakjuk rá a kekszet, az üres részeket töltsük ki keksz „töredékekkel”, hogy viszonylag egységes réteget kapjunk, majd erre tegyük rá, a banánkarikákat is.

A torta befedéséhez készítsük el a tasak hátulján található instrukciók alapján a habot és ezzel kenjük le a tetejét. Ha időnk engedi, pihentessük (hogy jól megszilárduljon) a tortát, egy éjszakát a hűtőben. Tálaláskor hintsük meg a kakaóporral. Jó étvágyat! 🙂

A kókusz…, csoda-finom dolog, és ilyenkor nyáron valahogy mindig jobban megkívánom. (Biztosan azért, mert tudat alatt a trópusokat juttatja az eszembe és hová máshová is vágyódhatnék ilyen szép időben…??:))
Ez a süti az egyik kedvenc gyerekkori édességem. Szép emlékeim vannak róla, ahogyan az illata belengte a konyhát, sőt az egész lakást…aztán pedig a mókázás a csoki talp készítésével…könyökig csokis voltam…. 🙂
Ez most egy felnőtt változata ennek a finom édességnek. Igyekszem tudatosan táplálkozni és néha nem árt a sütiket is egy kicsit egészségesebb formában elkészíteni, különösen akkor, ha ez az ízén semmit sem változtat. Próbáljátok ki, érdemes! 🙂

Hozzávalók kb. 20 db-hoz
5 dkg kókuszliszt
1 bögre kókuszreszelék (2,5 dl)
2 dl kókusztej
1 dl víz
4 ek fruktóz
1 tk vanília kivonat
1 csipet só

5 dkg étcsokoládé
1 dkg vaj (mogyorónyi)

Elkészítés:

Egy lábasba először belerakjuk a száraz hozzávalókat (azaz a kókuszlisztet, a reszeléket, a sót és a gyümölcscukrot), kicsit összekeverjük.

Ezután mehetnek hozzá a folyadékok is, ezzel is összekeverjük és felrakjuk a tűzre. Addig forraljuk, amíg gyúrható masszát nem kapunk.

Sütőpapírral kibélelünk egy tepsit, majd nedves kézzel gombóckákát formázunk, amit erre ráhelyezünk.

Előmelegített 190 fokos sütőben 15 percig sütjük. Ez után a sütőt lekapcsoljuk és 10 percig benne hagyjuk a csókokat, hogy kicsit száradjanak. Közben felolvasztjuk a csokoládét (gőz felett vagy a mikróban) belerakjuk a vajat és jól elkeverjük (a vaj olvadásáig).

A kihűlt süteményeket egyesével a csokiba mártjuk és sima felükkel egy rácsra tesszük dermedni.

Fél óra alatt elkészülő, nagyon fincsi csemege és a hűtőben egy hétig is eláll. 😉

A kelt tészta a legnagyobb szerelmem… van benne valami meseszerű és nosztalgikus. A készítése mindig kikapcsol és megnyugtat, kicsit kiszakít a mai rohanó életformából, hiszen az elkészítéséhez idő és türelem kell. Szeretem, ahogy gondozni kell a tésztát és csak akkor sikerül jól, ha szívünket-lelkünket beleadva, szeretettel készítjük. Jó alapanyagok kellenek hozzá, sokat kell gyúrni és dagasztani, aztán betakargatni és meleg helyen altatni… gondozni kell, mint egy kisbabát. 🙂
Éppen ezért, örültem neki, hogy a legújabb SAD forduló témájának Zsuzsi (http://zsuzsiafazekban.blogspot.hu/) a „kelt tészta művészetét” választotta. Szeretek mindent, ami ebből a tésztafajtából készül, de most valami különlegeset szerettem volna, így esett a választásom a kovásszal készülő „Kéményseprő Kiflire”.
Az eredeti recept „Turós Néni Süteményes Könyvéből” van, amit kicsit átformáltam. Nem tudom kinek ismerős ez a könyv? Én egy antikváriumban bukkantam rá egy 1968-as kiadásra, ami már a negyedik nyomása volt a könyvnek, így csak tippelek, hogy az első kiadása valamikor az 1920-’30-as évekre tehető. Egyébként a könyv maga fantasztikus! Remek recepteket vannak benne, amik ma is megállják a helyüket… még hozok belőle finomságokat, hiszen ez is nagyon jól sikerült.
A kéményseprő kiflik, csodásan finom és puha kakaós kiflicskék, amik a sütőben ducira dagadnak és aranybarnára sülnek…és, hogy miért kéményseprő? Nos, ezt is kitapasztaltam! 🙂 Az elkészítése közben, különösen a formázásnál teljesen kizárt, hogy a fülünk hegyéig ne legyünk feketék…nos, legalább nem a koromtól, hanem a kakaótól, ami eggyel jobb. 🙂 Ez viszont ne riasszon el senkit az elkészítésétől, mindenképpen megéri a maszatolós munkát! 😉

Hozzávalók 12 kisebb darabhoz:

30 dkg finomliszt
10 dkg vaj
9 dkg cukor (nálam 6 dkg fruktóz) + 1 tk a kovászhoz
2 dkg (1 púpozott ek) cukrozatlan kakaópor
2 csipet só
1 tojás
1 dkg élesztő
1 dl tej
1 dl víz

A kiflik készítését a kovásszal kezdjük. Ehhez 5 dkg lisztet összekeverünk egy csipetnyi sóval és egy teáskanál cukorral. A langyos vízbe belemorzsoljuk az élesztőt, csomómentesre keverjük és hozzáadjuk a lisztes keveréket. Óvatosan összedolgozzuk és kelni tesszük. Én egy egész éjszakára magára hagytam, de elég neki egy órácska is jó meleg helyen. Ha a kovászunk felfutott, elkészítjük a tésztát.

A maradék lisztből, azaz 25 dkg-ból, a fele mennyiségű vajból (5 dkg) , az egy tojássárgájából , 5 dkg cukorból, egy csipet sóból, az egy dl langyos tejből és a kovászból, puha, fánktészta jellegű tésztát gyúrunk, és a duplájára kelesztjük. 

Ha megkelt kb. egy centi vastagra kinyújtjuk. Közben a maradék vajat (5 dkg) és a cukrot (4 dkg) kihabosítjuk és ezzel a keverékkel megkenjük a tésztát, majd beszórjuk a kakaóval. Tizenkét (vagy ha nagyobb kifliket akarunk 6-8) egyenlő darabra (háromszögre) vágjuk és pék kifliket (sima kiflit) formázunk belőle.

Sütőpapíros tepsire rakjuk, lekenjük az enyhén felvert tojásfehérjével és további 20 percet pihentetjük.

Közben a sütőt légkeveréses funkción állítsuk 180 fokra, vagy alul-felül sütési funkción 180 fokra és melegítsük elő. A pihentetési idő letelte után 20 perc alatt süssük készre.

Aki szeretné, hintse meg porcukorral és úgy tálalja. Nálunk megint reggelinek készült… egy pohár langyos tejjel… mennyei. 😉

Nem tudtom ti hogy vagytok vele, de én imádok mindenféle „kencét”. Legyen az paszta, chatni, vagy (zöldség)lekvár… számtalan ételt könnyen fel lehet dobni velük. Igazi meglepetés tud lenni sültek mellé, tésztafeltétként, vagy csak egyszerűen pirítósra kenve.
A medvehagyma pesto sikere után kedvet kaptam más ínyencségek elkészítésére is. A napokban csodaszép, harsogóan piros chillipaprikákat láttam az egyik boltban és nem tudtam nekik ellent állni, annak ellenére, hogy semmit sem terveztem belőlük készíteni. Néhány napja azonban elfogyott a kamrában alapdarabnak számító chillipasztám. Így jött tehát az ötlet, hogy valahogy azt pótolni kellene és, ha már van otthon chilli, készítsük hát el házilag. 🙂

A harissza leginkább a közel-keleti, arab konyhában használatos, por vagy paszta formában kapható chilli-s fűszerkeverék. Elsősorban a vidékre jellemző egytálételekhez a tagine-okhoz használják, de gyakran ízesítenek vele a kuszkuszt, húsokat (legtöbbször bárány fasírtot), és pikáns mártásokat.
Íme, az én változatom a harisszára, egy kicsi „el”kalandozás a desszertek világából. 🙂

Hozzávalók:

5-6 db közepes méretű chillipaprika (vagy szárított erős paprika, melyet 2-3 órára vízben áztattunk)
2 db zöldpaprika (közepesen erős fajta)
3 közepes paradicsom
3 nagyobb gerezd fokhagyma
1 tk só
1 tk barnacukor vagy méz
1 tk őrölt koriander
1 tk őrölt kömény
1 tk rómaikömény
4 ek olívaolaj

Elkészítés:

A chiliket kettévágjuk (ha nem akarjuk nagyon erősre) akkor eltávolítjuk a magját és az „erét”, felkockázzuk, ugyan ezt tesszük a zöldpaprikával is (én csak ennek vágtam ki az erét). A paradicsomokat kettévágjuk magjait nagyjából eltávolítjuk és ezt is felvágjuk. A fokhagymát megtisztítjuk és egy vastagpengéjű késsel összezúzzuk a gerezdeket.

Az eddig előkészített alapanyagokat konyhai aprítóba tesszük és hozzáadjuk a fűszereket is. Beleöntjük az olívaolajat  és 2-3 perc alatt pépesítjük.

Ezután száraz serpenyőben kicsit átforraljuk a pasztát (elsősorban azért, hogy a paradicsom nedvessége eltávozzon, valamint, hogy kicsit pikáns ízt kapjon a keverék), ehhez kb. 7-8 perc szükséges.

Ezután kifőzött (sterilizált) üvegekbe kanalazzuk a pasztát és olívaolajjal fél centi vastagon felöntjük. Hűtőben 1-2 hónapig is eláll.

Az idén sikerült végre beraktározni a medvehagymából, így került a fagyasztóba és pesto-t is készítettem belőle. Alig, hogy letelt a szezonja, már is el kezdett hiányozni finom és egyedi íze. A múlt héten Z-vel tartottunk egy kis „előnyaralást” Athénban. (Az ott kóstolt finomságokról készítek majd egy kis beszámolót.) Szokásom, hogy bárhová is utazzunk, mindig készülök apró sütikkel amiket bárhol és bármikor elő tudunk kapni pl. a reptéren, utazás vagy kirándulás közben. Most is jól jött és jóízűen ropogtattuk a finom, sós és omlós, kellemesen fűszeres és jópofa színű rudacskákat. Bármilyen alkalomra, de különösen borozgatáshoz és sörözésekhez ajánlom ezt a finomságot (a pestoban lévő dió és parmezán miatt, különösen finom ízű).

Hozzávalók:

30 dkg liszt (én durumlisztet használtam, de a finomliszt is jó)
1 mk sütőpor
10 dkg margarin
75 g tejföl (1/2 kispohárnyi)
1 tojás sárgája
1 tk só
2 ek medvehagyma pesto
frissen őrölt bors, ízlés szerint

a tetjére:

2 ek szezámmag, előzetesen megpirítva
1 tojás fehérje

Elkészítés:

Első lépésként egy száraz teflonban pirítsuk halvány arany barnára a szezámmagot.  

Ezután a sütőporral elkevert lisztet egy tálba rakjuk és összemorzsoljuk a margarinnal. Hozzárakjuk a sót és a borsot, ezután pedig mehet bele a tojássárgája, a tejföl és a pesto is. Határozott mozdulatokkal  közepesen lágy tésztát gyúrunk és kb. 1 órát pihentetjük a hűtőben.

Ezután lisztezett felületen félujjnyi vastagra nyújtjuk, és derelyevágóval rudacskákat vágunk. A tojásfehérjét egy villa segítségével lazán felverjük és lekenjük a stanglikat, majd az előkészített szezámmaggal megszórjuk.

180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütjük.

A szakácsmustra egy nagyon jó játék, szeretem. 🙂 Minden fordulóban más és más híres szakács receptjei között válogathatunk és próbálhatjuk ki a receptjeiket. A mostani forduló házigazdája Vöröskaktusz Bogi, választott sztárszakácsa pedig a magyar „média- gasztro” koronázatlan királynője Stahl Judit.
Judit desszertjei között nem volt könnyű a választás, mert gyors és könnyen elkészíthető receptjei 100, sőt 1000 számra találhatóak a magazinokban és az interneten. Megkönnyítve tehát a saját dolgomat, én a szezonalitás adta lehetőséghez nyúltam vissza.
Már nagyon régóta vártam, az „igazi” mézédes, aprószemű szabadföldi eper érkezést és végre ez is eljött. Egyszerűen imádom ezt a gyümölcsöt. Nemcsak azért mert mennyei ízű, de szemet gyönyörködtetően gyönyörű gyümölcsről van szó…csodaszép harsogó piros, élénkzöld szárral, szerintem ránézni is külön öröm, nem mellesleg mindenkinek egyet jelent a kora nyár érkezésével. 🙂
Ebből adódóan én minden pillanatot igyekszem kihasználni, amíg ez a csodálatos gyümölcs kapható, nem is volt tehát kérdés, hogy most is egy epres finomságot fogok elkészíteni.
Nem másra, mint a finom és hűs epres madártejre esett a választásom. Elkészítése, csakúgy, mint a „sima” madártejé, nem tartozik a gyors és egyszerű receptek közé…de mindenképpen megéri elkészíteni. Poharakba kanalazva, jól lehűtve, egy finom nyári ebéd vagy vacsora méltó és ínycsiklandozó záró fogása lehet. 🙂

Az eredeti recept itt olvasható.

Hozzávalók Kb. 4-5 személyre:

75 ml tej (legalább 2,8 %-os)
1 vaníliarúd, vagy egy csomag bourbon vaníliás cukor
20 dkg eper
2 db tojás
8 dkg cukor
5 dkg méz
1 ek finomliszt
1 db citrom héja

Elkészítés:

Egy fazékban forraljuk össze a tejet a vaníliarúddal (vaníliás cukorral), ezután tegyük félre és pihentessük 10 percet, majd vegyük ki a vaníliát (ha vaníliáscukrot használunk, természetesen, elég csak kihűteni a tejet).

Az epret tisztítsuk meg, vegyük le a szárát, majd turmixszoljuk össze a tej 1/3 részével.

Következő lépésként félig verjük fel a tojások fehérjét, ezután adjunk hozzá 4 dkg cukrot és folytassuk a hab felverését, egészen addig, amíg kemény és fényes habot nem kapunk.

Egy lábasban forraljuk újra fel a maradék tejet és kezdődhet a habgaluskák főzése. Ehhez evőkanál segítségével szaggassunk galuskákat és rakjuk a forró (nem lobogó, de gyöngyözően forró tejbe) és főzzük oldalanként 1-1 percet, majd szűrőkanál segítségével vegyük ki. (FONTOS, hogy egyszerre csak kevés galuskát főzzünk, mert a főzés közben nőni fognak és nem szabad, hogy összeérjenek.)

Ezután, a maradék vaníliástejhez öntsük hozzá a tejes- epres keveréket. A tojássárgáját, a mézet, a maradék cukrot és az egy evőkanálnyi lisztet kézi habverővel keverjük ki, egy kis langyos epres tejjel öntsük fel és dolgozzuk teljesen csomómentesre, majd öntsük a maradék tejhez és főzzük közepesen sűrűre. Ha elkészült, reszeljük hozzá az egy citrom héját, keverjük össze, rakjuk tálalótálba és helyezzük rá a habgaluskákat. Jól hűtsük be és hidegen tálaljuk! 🙂

Szerencsére elmondhatom, hogy nincs sok káros szenvedélyem, egyet kivéve, ez pedig a kávé… Ez az egyik olyan dolog, ami nélkül nem tudom elképzelni a mindennapjaimat. Reggel ez az első és a nap folyamán is fogyasztok még belőle legalább egy csészével. Az illata teljesen elvarázsol, ha lehetne, éjjel- nappal szagolgatnám a frissen lefőzött kávé illatát…:) Az ízét is imádom, de csakis cukor nélkül fogyasztom.
A kávé azonban nem csak ital formájában ellenállhatatlan, hanem más aromákkal kombinálva is nyerő páros… gondoljunk csak a kávé-csokoládé egekben kötetett házasságára, vagy a kávé-karamell, kávé-rum és egyéb párosításokra. Szerencsére ezek mind-mind elkészíthetőek csodás sütemények formájában is, és én most egy ilyen receptet hoztam Nektek. A mikádó szelet a csokoládé-dió-kávé hármasából összeállított szuper kis desszert.
A süti egyébként a jeges kockához hasonlóan egy tradicionális szerb sütemény, amivel az édesanyámat leptem meg anyák napja alkalmából. Hatalmas sikere lett… így mindenképpen érdemes Nektek is kipróbálni.:)

Hozzávalók:

Tészta:

3 db tojás
12 dkg dió (darálva)
2 ek liszt (én teljeskiőrlésűt használtam, de jó a sima finomliszt is)
1 mk sütőpor
3 ek barnacukor
1 ek darált kávé
1 csipet só

Krém:

1 dl frissen lefőzött presszókávé
10 dkg porcukor
2 db tojás
8 dkg vaj
8 dkg étcsokoládé

A tetejére:

2 marék dió durvára vágva és megpirítva

Elkészítés:

A tésztához válasszuk ketté a tojásokat. A fehérjéből és az egy csipetnyi sóból verjünk kemény habot. Ezután a cukrot a tojások sárgájával alaposan verjük fel, amíg világos színű nem lesz, illetve amíg a cukor teljesen fel nem oldódik. A két tojásos keveréket rakjuk félre és keverjük össze a száraz hozzávalókat.

A lisztet először vegyítsük össze a sütőporral, ezután jöhet a dió és a daráltkávé. Ha a száraz keverékünk is elkészült, vegyük újra elő a tojásos masszákat.

Első lépésként keverjük óvatosan márványosra a fehérjés és a sárgás keveréket, majd három adagban forgató mozdulatokkal adjuk hozzá a lisztes keveréket is. Folyamatosan ügyeljünk rá, hogy a habot ne törjük össze, de a masszánk homogén, csomómentes legyen.
Kilisztezett, kivajazott tepsibe (kb. 25*30 cm) rakjuk a masszát és süssük előmelegített 180 fokos sütőben 15-20 percet, amíg szép színt nem kap. Tűpróbával ellenőrizzük a tészta közepét!

Amíg sül a tésztaalap készítsük el a krémet is. Egy kis lábasba öntsük bele a kávét és az 5 dkg (a fele mennyiségű cukrot) majd forraljuk legalább 5 percen keresztül. Ettől kapunk különleges karamellás- kávés aromájú krémet. Akkor jó a kávés alapunk, ha sűrű és erős illatú masszát kapunk. Ekkor vegyük le a gázról és törjük bele a csokoládét, addig kevergessük, amíg teljesen fel nem olvad benne.
Második lépésként gőz felett kezdjük el felverni a 2 db tojást és a maradék cukrot, keverjük ezt is fehéredésig, jó habosra, a cukor teljes olvadásáig. Ezután csorgassuk bele a csokoládés kávés „pasztát” és közben folyamatosan keverjük a robotgéppel. Amikor teljesen összevegyült, vegyük le a gőzről és rakjuk bele a kockára vágott szobahőmérsékletű vajat, a robotgéppel alaposan keverjük ki a krémet és hűtsük ki (ha akarjuk készítsük el órákkal előtte és pihentessük a hűtőszekrényben- ekkor garantáltan jó sűrű lesz).

Amikor a piskótánk teljesen kihűlt hosszában vágjuk el és töltsük meg a teljesen a kihűlt krémmel.

Ebből a mennyiségből bőven fog maradni a sütemény bevonására, így azt is tegyük meg, és egyenletesen oszlassuk el a tészta tetején. Ezután szórjuk meg a pirított dióval és pihentessük néhány órácskát a süteményt. Én egy egész éjszakát pihentettem, addigra jól összeértek az ízek..igazán finom. 😉

A tönkölylisztet nagyon szeretem és sokszor is használom, a rozslisztet viszont sokkal ritkábban és, hogy őszinte legyek kicsit félek is tőle, pláne, ha élesztővel dolgozok. Mindig attól tartok, hogy tömörek és nehezek lesznek az ebből készült sütemények…de ezek a kis pogik, pille könnyűre sikeredtek. De nem is kezdeném rögtön ezzel a leírást …:)
A kedvenc piacomon van egy aprócska pékség, ami semmiben sem tűnik ki a mellette lévőktől…de amiket ott lehet venni azok valami csodásak. Igazi „kelt tészta mennyország”, mert, hogy nagyrészből ezekre épül a kínálatuk.  Az én eddigi ”überelhetetlen” kedvencem a magos tönkölypogácsa. Ez a sós finomság fantasztikusan puha és könnyű annak ellenére, hogy a teljekiőrlésű lisztekből készült sütemények általában sűrűbbek és nehezek (én pedig hiszek a pékségnek, hogy nincs benne állományjavító és csakis természetes alapanyagokból készül…). A tetején csodás magkeverék roppan és szinte lehetetlen abbahagyni, ezért inkább darabra veszem, mert így könnyebb neki ellenállni. 🙂
Lényeg a lényeg, hogy elhatároztam, hogy a hosszúhétvégén én bizony megpróbálom reprodukálni ezt a finom pogácsát, nos nem bántam mag, mert ezek a szépségek születtek a próbálkozásból és pontosan olyan finomak, mint abban a bizonyos pékségben…;)

Hozzávalók:

Tészta:

0,8 dl langyos tej
1 kk cukor
½ cs. szárazélesztő
10 dkg rozsliszt (teljeskiőrlésű is lehet)
18 dkg teljeskiőrlésű tönkölyliszt
2 tk só
frissen őrölt bors, ízlés szerint
1 tk szárított oregánó
1 késhegynyi sütőpor
1 ek őrölt lenmag (elhagyható)
13 dkg margarin
1 tojássárgája
8 dkg reszelt sajt (nálam ementáli, de lehet trappista, vagy ami éppen megtalálható otthon és nem sajnáljuk)
¾ kispohárnyi tejföl

Kenéshez:

A maradék tojásfehérje, enyhén felverve
vegyes magok (én szezámmagot, lenmagot, és napraforgó magot használtam) megpirítva

Elkészítés:

Ebben az esetben kivételesen porélesztőt használunk. Nekem szokásom ezt is felfuttatni, mert szeretek róla megbizonyosodni, hogy valóban él-e az élesztőnk. Ehhez langyosra melegítjük a tejet, elkeverjük benne a kávéskanálnyi cukrot és beleöntjük az élesztőport. Kb. 10 perc múlva nézzünk újra rá, ha finom élesztős illatot áraszt, és kissé habosodik a peremén, akkor biztosan életben van az élesztőnk, süthetünk vele.

A következő lépés, hogy előkészítjük a szárazhozzávalókat is. A liszteket összekeverjük a sütőporral (természetesen itt nincs értelme szitálni, habár a kelt tésztáknál, szinte kötelező lenne, de itt szeretnénk a finom rostokat megtartani, ezért kihagyjuk). Hozzáadjuk a sót és a fűszereket.
A hideg margarint kis kockákra vágjuk és hozzádolgozzuk a liszthez (morzsát készítünk). Ezután mehet hozzá a reszelt sajt, a tojássárgája, az élesztős tej, legvégül pedig a tejföl. A tésztát szépen kidolgozzuk és egy fél órácskát pihentetjük, hogy a kelési folyamat beinduljon. Én ezután a hűtőbe raktam és „altattam” egy éjszakát.  Másnap reggel kivettem a tésztát és szobahőmérsékleten hagytam feléledni kb. fél óra alatt (NE IJEDJÜNK MEG, A TÉSZTA NEM FOG MEGKELNI, MEGNŐNI, de így is jó lesz, mert ezt majd a sütőben teszi meg). Ezután átgyúrtam és pizzavágókés segítségével kockákat formáztam belőle. Megkentem a maradék tojásfehérjével és megszórtam az előzetesen már illatosra pirított magkeverékkel. Újabb 15-20 percet pihentettem, majd előmelegített 180 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütöttem.

Finom, egészséges és tápláló. Fogyaszthatjuk reggelire, de csomagolhatjuk tízóraira az apróságoknak,vagy, ahogy mostanában érdemes fogyasztani…kockás-lepedőn egy könnyed fehérbor kísértében ,a csodásan éledő természetben, mondjuk egy piknik alkalmával. 😉

Furcsa kijelentéssel kezdem ezt a bejegyzést… nagyon kevés olyan sütemény létezik, amit nem szeretek… de ez egy közülük. Mi tagadás, nem vagyok jó barátságban a vajas, cukros krémekkel, márpedig ennek a sütinek, bátran kijelenthetjük, ez a szíve-lelke. A zöld szín… pedig csak tovább tetézi az abszurdságát, mégis rengetegen rajonganak érte… ki tudja, lehet, hogy bennem van a hiba?
„Z” is évek óta ez után a süti után siránkozott, mert kiskorában ez volt a kedvence és gyakran készítették. Emlékszem, hogy a puncstorta, és a kozáksapka mellett ez volt a 80-as, 90-es évek (nekem még csak innen vannak emlékeim…) egyik emblematikus süteménye…
Pont kapóra jött, hogy kedves vidéki rokonoktól kaptunk egy zsáknyi diót, ezzel kiélhettem a diós sütemények iránti rajongásomat, és hát egye-fene… sokak örömére ezt is felvettem a repertoáromba…azt mondják teljesen olyan az íze,mint a “régi időkben” 🙂

Hozzávalók:

Tészta:

18 dkg liszt (én durumlisztet használtam, de természetesen a finomliszt is jó)
12,5 dkg margarin
10 dkg darált dió
10 dkg porcukor
1 ek kakaó (holland)
1 db tojás

Krém:

13 dkg porcukor
1 db tojás
13 dkg vaj
1,5 ek zöld színű keserűmandula aroma

Elkészítés:

Kezdjük a krémmel, hogy legyen ideje a hűtőben megdermedni. Gőz felett kezdjük el keverni a tojást a cukorral. Folyamatos keverés mellett (természetesen robotgéppel) főzzünk belőle sűrű krémet, legyünk türelmesek, mert ehhez kell minimum 15 perc. 🙂 Hagyjuk langyosra lehűlni és szintén robotgéppel dolgozzuk bele a margarint és a mandulaaromát. Ha teljesen kihűlt tegyük megdermedni a hűtőszekrénybe.

A tésztához, a lisztet összekeverjük a cukorral, a kakaóval és a dióval. Hozzámorzsoljuk a vajat, beleütjük a tojást és tésztává gyúrjuk. Vegyük elő a diócska formákat és mindegyiket béleljük ki a tésztával. Figyeljünk rá, hogy vékony legyen a tészta és üreges,mert sülés közben nőni, dagadni fog és kell, hogy hagyjunk elegendő helyet a krémnek. Előmelegített 180 fokos sütőben 12 perc alatt süssük készre. Hagyjuk lehűlni és óvatosan ütögessük ki a formából.

Töltsük meg a krémmel és hagyjuk egy napig összeérni…állítólag egy-két nap után a legfinomabb.
Amennyiben maradna a tésztából készíthettek belőle linzert és tölthetitek lekvárral, annak is nagyon finom, erre már én (mert ebből viszont csak én ettem) vagyok a biztosíték. 😉