A kuglóf a legmutatósabb desszertek egyike. Békebeli és melengető hangulatot sugároz, amire ebben a borongós időben nagy-nagy szükségünk van.
Mindenféle kuglófot szeretek sütni, mert nem nagy ördöngösség elkészíteni, mégis bezsebelhetünk számtalan elismerést, ha elkésztjük. Ott van példának a hagyományos kevert márványos kuglóf, a kukoricakeményítőből készített bécsi kuglóf és a pihe-puha kelt kuglófok. Én most ezt a változatot választottam (akik rendszeresen olvasnak, tudhatják, hogy imádom a kelt tésztát…), mivel a sima tésztát így önmagában nem szeretjük majszolni, annyi csavart csempésztem a sütibe, hogy finom krémes ricotta túróval töltöttem meg. Ezzel teljesen más dimenzióban repült a kuglóf fogalma. Öröm volt felvágni és felfedezni a könnyű és illatos túró alagutat a tésztában, nem is beszélve az ízéről miután megkóstoltuk.
Próbáljátok ki ti is, ajánlom karácsonyi, ünnepi desszertnek is. Nincs más dolgotok, mint a tésztába egy kis fahéját (vagy akár mézeskalács fűszerkeveréket) csempészni, a túrótölteléket pedig egy kis narancshéjjal és a levével felturbózni. Máris csodálatos karácsonyi illatok fognak a konyhában lengedezni…:)
Ha valakit érdekelne a kuglóf története, íme:
Ha becsukjuk a szemünket és a kuglófra gondolunk kétségtelenül mindenkinek egy 19-20. századfordulós csendélet jut az eszébe. Porcelánokkal terített asztal, gőzölgő kávéval és kalapos hölgyekkel… pedig a kuglóf története sokkal régebbre nyúlik vissza.
A süteményt már a rómaiak is előszeretettel készítették. A mai Magyarország területén találtak olyan római kori sütőformákat, amik nagymértékben emlékeztetnek a mai kuglófformákra. A sütemény sok-sok évig szerves része volt az európai konyhának, emblematikus édességé azonban a mai német nyelvterületeken vált. Franciaországba az osztrákszületésű Marie- Antoinette vitte a receptet, ahol konyhaszemélyzetével számtalan formában készítette el és terjesztette a főúri uzsonnákon.
Ferenc József is igazán kedvelte ezt a finomságot, leginkább azt a változatot, amit, szeretőjének, Schratt Katalinnak, az édesanyja rendszeresen elkészített a császár számára… ma ez császárkuglóf néven terjedt el a cukrásztörténetben.
Ma is sokféle ízben, hagyományos és miniformában szeretjük és fogyasztjuk, egy valami azonban egészen biztosan megállapítható, mégpedig az, hogy a kuglóf halhatatlan! 🙂
Hozzávalók:
A tészta:
10 dkg rétesliszt
10 dkg finomliszt
1 dl langyos tej
1 mk cukor
2 dkg élesztő
6 dkg porcukor
5 dkg vaj (megolvasztva és kihűtve)
1 db tojássárgája (szobahőmérsékletű)
1 citrom reszelt héja
1 csipet só
A töltelék:
25 dkg ricotta túró
3 ek porcukor
½ citrom kifacsart leve
1 marék aranymazsola
1 tojásfehérje (felverve)
1 cs. vaníliás cukor
Elkészítés:
4. Rakjuk kelesztőtálba és pihentessük 45 percet meleg helyen. (FONTOS: Minden alapanyag, amit a keltésztánkhoz adunk szobahőmérsékletűnek kell lennie, mert csak ekkor lesz a kelesztés folyamata sikeres!)
5. Amíg a tésztánk kel, készítsük el a ricottatölteléket. Egy tálban verjük kemény habbá az egy tojás fehérjét (adhatunk hozzá egy fél csipet sót). Egy másik tálba halmozzuk bele a ricottát, a cukrokat (porcukor+ vaníliás cukor), a mazsolát, a citromlevét és keverjük össze. A végén óvatosan, forgató mozdulatokkal adjuk hozzá a tojásfehérjehabot is.
6. Ha tészta szépen megkelt, lisztezett felületen kb. 0,5 cm vastagra nyújtsuk ki. Ezután halmozzuk rá a ricottás tölteléket és egyenletesen oszlassuk el rajta. Tekerjük fel (mint a bejglit szokás) és rakjuk kiolajozott és zsemlemorzsával kiszórt kuglófformába.
7. Kelesszük további 20 percet, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt süssük meg.
