Brioche, avagy kalandozások a desszertek világában- Inzulinrezisztens barát alapanyagok felhasználásával

Ezt a fánkot a 28. SAD fordulóra készítettem. Nagyon tetszik a mostani kiírás témája, hiszen a fahéj számomra egyenlő a tél ízével. Finom, melegséget sugárzó aroma, ami mindenféle ételben megállja a helyét, de leginkább a desszertekben. A fánkot is nagyon kedveljük és már régóta terveztem sütni. Az utóbbi időben azonban, csak sütőben sült fánkokat készítek. Ez sokkal könnyebb, mint bő olajban sült testvére és nekünk éppen ezért sokkal jobban is esik.  Ez is könnyű, belül buborékosan levegős, a tetején ropogós fahéjas cukorral pedig, igazi téli csemege…:) Mi reggelire ettük egy pohár langyos tejjel, de egy tartalmas leves is után is kiválóan megállja a helyét!

A fahéjról mindenképpen szeretnék még Nektek néhány gondolatot írni.

Tudtátok, hogy a fahéj a kasszia kérgéből készült fűszer és az emberiség már az ősidők óta használja? Oly annyira régi, hogy még az ószövetség is tesz róla említést. Már az ókorban is rendkívül keresett volt; Indiából és Srí Lankáról több mint 2000 éve exportálják. A fűszerkereskedők valóságos rémmeséket terjesztettek róla, hogy magasan tartsák az árát. Az efféle „hírek” alapján írta le Plinius, hogy csak szörnyű denevérektől védett, eldugott mocsarakban terem…:)
Manapság három fajtáját különböztetjük meg:
– a ceyloni-t
– a kínait
– és a malabárit

Kedvező élettani hatásairól is sok minden elmondható. Többek között pl. méregtelenítő és baktériumölő hatású, ezért már nagyon régóta használják erre a célra. Leginkább teát főznek belőle (1 kávéskanálnyi összevágott fahéjat 2,5 dl forrásban lévő vízzel le kell forrázni és 10 percig állni hagyni), ez a lehatásosabb készítmény, amit a fahéjból elő tudunk állítani.
További jó hír, hogy emésztés serkentő, ezért a diétázok nagy barátja. A fahéj rendszeres fogyasztása, tehát elősegíti karcsúságunk megőrzését. Reggeli joghurtunkba, kávénkba, müzlinkbe csempészett fahéj elősegíti egészséges komfortérzetünket és persze nem utolsó sorban nagyon finom is! 🙂

Hozzávalók:

10 dkg finomliszt
7,5 dkg teljes kiőrlésű graham liszt (vagy készülhet teljes mennyiségben finomlisztből is)
2 tk fahéj
0,5 tk őrölt gyömbér
12,5 dkg barnacukor
1,25 dl tej
1 csipet só
½ cs. sütőpor
1 cs vaníliás cukor
1 egész tojás
2 ek olaj (napraforgó)

Elkészítés:

1. Először a tészta száraz hozzávalót vegyítsük össze, azaz a liszteket, a sütőport, a fűszereket és a sót. Alaposan keverjük össze.

2. Egy másik tálba verjük habosra a cukrot, a vaníliacukrot és az egésztojást és az olajat (kb. 5 percig dolgozzunk a robotgéppel). Ezután öntsük hozzá a tejet is és keverjük össze.

3. Ha ezzel is végeztünk, a száraz és nedves alapanyagokat dolgozzuk össze. A lisztet kb. 3 részletbe adjuk a tojásos masszához és keverjük egységes, homogén tésztává.
4. A sütőt melegítsük elő 180 fokra.
5. A masszát adagoljuk nyomózsákba és kiolajozott fánkformában (vagy muffin formába) és 20 perc alatt süssük készre. Házi lekvárral tálaljuk! 🙂

Kedves sütni-főzni szeretők, közeledik a hétvége. Itt a remek lehetőség, hogy valamilyen melengető hozzávalóból készült finomságot készítsetek ezen a borongós hétvégén.

Mit szóltok a következő hozzávalókhoz?

Szegfűszeg, kardamom, rum, gesztenye, ánizs és a gyömbér?

Csábítóan hangzik, nem igaz? Számtalan ínycsiklandozó ételt lehet ezekből a hozzávalókból előállítani. Ne habozzatok hát, várom az ötletes és kreatív recepteket a briocheblog@freemail.hu címre, egészen pontosan DECEMBER 14-ig!

Szép hétvégét mindenkinek…Vigyázz, kész, főzz…:)))

A játék részletes leírását itt találjátok!

Karácsonyi csomagocskám első tagja

Kekszet amúgy is imádok sütni, de most, hogy közeledik a karácsony még inkább. Nem telhetnek úgy el az ünnepek, hogy több tál, finom és illatos ropogtatnivalót meg ne sütnék.

Spéculoos-t azonban még sosem készítettem, pedig nagyon érdekelt, hogy milyen lehet. Sajnos az eredeti változatot még nem sikerült megkóstolni, de ami a késik, az remélhetőleg nem múlik. 🙂

Erről a fűszeres finomságról annyit érdemes tudni, hogy a Flamand térség egyik legközkedveltebb és legelterjedtebb édessége. Hollandiában a szent Miklós napi lakomákon fogyasztják, Belgiumban pedig a karácsonyi asztal elmaradhatatlan szereplője. A spéculoos egy vékony, nagyon ropogós, aranybarnaszínű keksz, amire tradicionálisan szent Miklós történetével kapcsolatos jeleneteket szoktak nyomni. Erre a dekorálásra speciális nyomófákat készítenek, amik Hollandia és Belgium szerte a karácsonyi vásárok közkedvelt termékei. Manapság már lehet kapni a boltokban speciális spéculoos fűszerkeveréket, itthon leginkább mézeskalácsfűszerkeverékből készítik. A hagyományos fűszerkeveréket azonban mi is elkészíthetjük, ez a középkori recept szerint a következőkből áll: feketebors, fahéj, gyömbér, szegfűszeg, kardamom és szerecsendió.

Spéculoos formák hiányában én klasszikus kerek kekszeket formáztam és süti nyomóval díszítettem (khmm, sajnos ez a képem nem látszódik, de hópelyheket képzeljetek a kekszek tetejére…:))

Be kell, hogy valljam, hogy a spéculoos-t sütni igazi karácsonyi kedvcsináló. Olyan fantasztikus illata van sülés közben, hogy azt leírni nem is lehet…inkább süssétek meg ti is és hangolódjatok az ünnepekre! 🙂

Hozzávalók:                                                                                                                                                                

15 dkg finomliszt
3 ek darált keksz
5 ek porcukor
2 tk őrölt fahéj
5 db szegfűszeg (mozsárban megtörve)
3 db zöld kardamom (mozsárban megtörve)
1 csipet őrölt fekete bors
szerecsendió
½ mk gyömbér
5 dkg vaj
8 dkg margarin
1 egész tojás

Elkészítés:

1. A lisztet a fűszerkeverékkel, a daráltkeksszel és a cukorral összekeverjük.

2. Hozzámorzsoljuk a hideg vajat és a margarint (Szépen a tenyerünk között morzsolgatjuk, akkor jó, ha a markunkban összefogjuk és tésztagolyóvá áll össze.)
3. Hozzáadjuk a tojást és tésztát gyúrunk belőle.

4. kb. 30 percet pihentessük a hűtőben.
5. Lisztezett felületen a kívánt formára szaggatjuk a kekszet és előmelegített 190 fokos sütőben 10-12 percet sütjük.
6. sütőrácson kb. 10 percig hűlni hagyjuk, majd kekszes dobozba rakjuk. (Ez garantálja, hogy a keksz ne száradjon ki és finom omlós maradjon.)

Mint a gyerekek, szinte úgy számolom, hogy mennyit kell még karácsonyig aludni…és már csak 30-at, HURRÁ!!:-))

Az év legcsodálatosabb időszakának tartom az adventi várakozást. Van benne valami meseszerű, elvarázsolt, amikor még a legkeményebb felnőttek is újra visszanyerik gyermeki lelkesedésüket. Mindenki nyüzsgésbe kezd, tervezgetnek, egyezkednek, készülődnek és persze főznek -sütnek.:)

Nekem is ez az egy hónap tervekről és az álmokról szól, amiket próbálok legjobb tudásom szerint megvalósítani. Eltervezem a lakás dekorációját, advent első vasárnapján kirakom az ajtódíszt, ezzel is jelezve, hogy várom már, hogy a karácsony az ajtónkon kopogtasson. Elkezdem készíteni a díszeket és az előre elkészíthető finomságokat (mindezeket persze jó kis karácsonyi zenei aláfestés mellett- éljen Michael Bublé  és az ő karácsonyi albuma, ami örök kedvenc…)

Na, de térjünk a lényegre! Ti gondolkoztatok azon, hogy mi lesz az idei karácsonyi menü? Készítetek ehető ajándékokat szeretteiteknek, esetleg ehető karácsonyfadíszeket? Én az idén úgy döntöttem, hogy igen. Egy karácsonyi finomságcsomaggal fogok készülni a családomnak és a legkedvesebb ismerőseimnek. Az, hogy mi lesz ebben a csomagocskában egyenlőre titok, de az adventi időszakban folyamatosan le fogom írni Nektek a már elkészült darabokat és azok elkészítését.
Az ajándékon kívül ebben az évben úgy döntöttem, hogy a karácsonyfánkat is egyedi ruhába szeretném öltöztetni és amolyan natúr díszítést képzeltem el. Tele szeretném aggatni házi mézeskalácsdísszel, házi szaloncukorral, fahéjrúddal, szárított naranccsal, csillagánizzsal, azzal a sok-sok ajándékkal amit a természettől kapunk.

Ezekkel az ötletekkel szeretnék Nektek még csodálatosabb karácsonyi készülődést csempészni az otthonotokba. Kommentekbe várom az egyedi ötleteket, ti milyen különlegességgel készültök az idei karácsonyra? 🙂

Kellemes készülődést, hamarosan jelentkezem a részletekkel…;)

A kuglóf a legmutatósabb desszertek egyike. Békebeli és melengető hangulatot sugároz, amire ebben a borongós időben nagy-nagy szükségünk van.
Mindenféle kuglófot szeretek sütni, mert nem nagy ördöngösség elkészíteni, mégis bezsebelhetünk számtalan elismerést, ha elkésztjük. Ott van példának a hagyományos kevert márványos kuglóf, a kukoricakeményítőből készített bécsi kuglóf és a pihe-puha kelt kuglófok. Én most ezt a változatot választottam (akik rendszeresen olvasnak, tudhatják, hogy imádom a kelt tésztát…), mivel a sima tésztát így önmagában nem szeretjük majszolni, annyi csavart csempésztem a sütibe, hogy finom krémes ricotta túróval töltöttem meg. Ezzel teljesen más dimenzióban repült a kuglóf fogalma. Öröm volt felvágni és felfedezni a könnyű és illatos túró alagutat a tésztában, nem is beszélve az ízéről miután megkóstoltuk.
Próbáljátok ki ti is, ajánlom karácsonyi, ünnepi desszertnek is. Nincs más dolgotok, mint a tésztába egy kis fahéját (vagy akár mézeskalács fűszerkeveréket) csempészni, a túrótölteléket pedig egy kis narancshéjjal és a levével felturbózni. Máris csodálatos karácsonyi illatok fognak a konyhában lengedezni…:)

Ha valakit érdekelne a kuglóf története, íme:

Ha becsukjuk a szemünket és a kuglófra gondolunk kétségtelenül mindenkinek egy 19-20. századfordulós csendélet jut az eszébe. Porcelánokkal terített asztal, gőzölgő kávéval és kalapos hölgyekkel… pedig a kuglóf története sokkal régebbre nyúlik vissza.

A süteményt már a rómaiak is előszeretettel készítették. A mai Magyarország területén találtak olyan római kori sütőformákat, amik nagymértékben emlékeztetnek a mai kuglófformákra. A sütemény sok-sok évig szerves része volt az európai konyhának, emblematikus édességé azonban a mai német nyelvterületeken vált. Franciaországba az osztrákszületésű Marie- Antoinette vitte a receptet, ahol konyhaszemélyzetével számtalan formában készítette el és terjesztette a főúri uzsonnákon.
Ferenc József is igazán kedvelte ezt a finomságot, leginkább azt a változatot, amit, szeretőjének, Schratt Katalinnak, az édesanyja rendszeresen elkészített a császár számára… ma ez császárkuglóf néven terjedt el a cukrásztörténetben.

Ma is sokféle ízben, hagyományos és miniformában szeretjük és fogyasztjuk, egy valami azonban egészen biztosan megállapítható, mégpedig az, hogy a kuglóf halhatatlan! 🙂

Hozzávalók:

A tészta:

10 dkg rétesliszt
10 dkg finomliszt
1 dl langyos tej
1 mk cukor
2 dkg élesztő
6 dkg porcukor
5 dkg vaj (megolvasztva és kihűtve)
1 db tojássárgája (szobahőmérsékletű)
1 citrom reszelt héja
1 csipet só

A töltelék:

25 dkg ricotta túró
3 ek porcukor
½ citrom kifacsart leve
1 marék aranymazsola
1 tojásfehérje (felverve)
1 cs. vaníliás cukor
Elkészítés:

1. A langyos tejhez adjuk hozzá az egy mokkáskanálnyi cukrot és az élesztőt. Hagyjuk állni kb. 5 percet amíg az élesztő felfut.
   2. Eközben egy keverőtálba rakjuk bele a kétféle lisztet, egy csipet sót, az egy tojás sárgáját, a langyos olvasztott vajat, a porcukrot, a citromhéjét, végül pedig a felfutott élesztős tejet.
   3. Szépen dolgozzuk össze, dagasszuk legalább 5 percet, amíg egységes puha tésztát nem kapunk.

4. Rakjuk kelesztőtálba és pihentessük 45 percet meleg helyen. (FONTOS: Minden alapanyag, amit a keltésztánkhoz adunk szobahőmérsékletűnek kell lennie, mert csak ekkor lesz a kelesztés folyamata sikeres!)
5. Amíg a tésztánk kel, készítsük el a ricottatölteléket. Egy tálban verjük kemény habbá az egy tojás fehérjét (adhatunk hozzá egy fél csipet sót). Egy másik tálba halmozzuk bele a ricottát, a cukrokat (porcukor+ vaníliás cukor), a mazsolát, a citromlevét és keverjük össze. A végén óvatosan, forgató mozdulatokkal adjuk hozzá a tojásfehérjehabot is.

6. Ha tészta szépen megkelt, lisztezett felületen kb. 0,5 cm vastagra nyújtsuk ki. Ezután halmozzuk rá a ricottás tölteléket és egyenletesen oszlassuk el rajta. Tekerjük fel (mint a bejglit szokás) és rakjuk kiolajozott és zsemlemorzsával kiszórt kuglófformába.

7. Kelesszük további 20 percet, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 40 perc alatt süssük meg.

Kedves bloggertársaim és játékoskedvű konyhatündérek,

Nagy megtiszteltetés ért azzal, hogy Okki az abroszra-való háziasszonya engem kért fel a következő (azaz a mostani) forduló lebonyolításra. Mivel én még igen zöldfülűnek számítok soraitokban, igyekeztem olyan témát keresni, amiben mindenki kedvét leli majd, remélve, hogy senki sem hagyja ki ezt a fordulót és számos recepttel fogtok engem és egymást megörvendeztetni.

Idén is beköszöntött az ősz, sőt nemsokára a tél kopogtat az ajtónkon. Ilyenkor több időt töltünk otthonunkban, különösképpen a jó meleg konyhában. Számos olyan íz és illat van, ami melengetően hat ezekben a felhős szürke napokban. Arra kérlek Titeket, hogy a következő alapanyagok legalább egyikének felhasználásával készítsetek valamilyen őszi finomságot. A felhasználható hozzávalók a következőek:

szegfűszeg, kardamom, rum, gesztenye, ánizs és a gyömbér

Amennyiben szeretnél részt venni a mostani fordulóban, nincs más dolgod mint az elkészített recept linkjét és egy képet a  briocheblog@freemail.hu címre elküldeni. Ha nem rendelkezel saját bloggal, de kedvet érzel magadban egy késő őszi finomság elkészítéséhez, akkor se hezitálj, várom a recept leírását és a fotót a megadott e-mail címen.

Kérlek, terjesszétek ti is a kiírást a különböző csatornákon (Facebook, Google+ és természetesen a saját blogotokon is widget-ként)

A jelentkezési határidő: December 14.

Mivel ezek az alapanyagok egyaránt felhasználhatóak sós és édes fogásokhoz, remélem sokan nagy kedvvel fogtok majd a sütéshez- főzéshez.

Varázsoljunk együtt őszt a konyhába…Vigyázz, kész, főzz! 🙂

A hidegen kelesztésről már nagyon sokat hallottam, összességében több jót, mint rosszat.
Jelentem, fantasztikusan működik, az egyik legnagyszerűbb technikának tartom. 🙂

Ez a péksüti, több szempontból is kísérleti alany volt. Még sosem használtam tönkölylisztet.

Amit erről a lisztfajtáról érdemes tudni, hogy ősi hagyományokkal rendelkezik. Az emberiség több ezer éve ismeri és használja. Népszerűsége egészen az 1800-as évek végig kitartott és egyes feljegyzések szerint ebben az időben még az összes termesztett búzának a 95% tönköly volt. Ezután népszerűvé váltak a különböző nemesített, finomított fajták. Ezt az egészséges búzafajtát, a 20. század második felében kezdték újra felfedezni, amikor is különböző kutatásokat végeztek az egyes egészségesebb búzafajták után.

De miért is egészségesebb a tönköly fogyasztása?
A többi búzafajtához képest lényegesen magasabb a fehérje- és a sikértartalma. Az emberi szervezet számára elengedhetetlen aminosavakat tartalmaz, valamint nagy mennyiségű B-vitamin (és annak különböző módosulásait B1, B2, B6) és E-vitamin található benne, továbbá kálium, kalcium, vas, mangán, magnézium, fluor, réz, szelén, cink és rost.
A tönkölybúza könnyen emészthető és nem terheli a szervezetet. A benne lévő tápanyagok gyorsabban felszívódnak az emberi szervezetben. Hosszú távú, rendszeres fogyasztásával csökkenthető a koleszterinszint és az érfalakon lerakódott zsírréteg.
Alacsony kalóriatartalmával jól alkalmazható a fogyókúrás étrendekben és kis mennyiségben is csillapítja az éhségérzetet. Arra azonban érdemes figyelni, hogy a tönköly nem gluténmentes, ezért az erre érzékenyek nem fogyaszthatják.

(Forrás: mindemegette.hu)

Térjünk vissza azonban a pogácsára. 🙂 Valami finom, sós reggeli finomságra vágyódtam, ezért kézenfekvő volt, hogy olyat válasszak, amit reggel csak kiveszek a hűtőből, berakom a sütőbe és pár perc múlva már ehetjük is.
Be kell, hogy valljam nektek, csodálatosan sikerült az első kísérlet a tönkölyliszttel és a hidegen kelesztéssel. A tészta gyönyörűen megkelt, levegős és másnap is puha. (persze csak két szem maradt belőle), Mivel négyszer meghajtogattam, ezért leveles, a finom lilahagyma pedig különleges fűszerességet adott neki. Nagyon ajánlom az elkészítését, karácsonyi, szilveszteri és egyéb bulik sós csemegéinek ékessége lehet…:)

Hozzávalók:

25 dkg tönkölyliszt (teljes kiőrlésű)
15 dkg finomliszt
1 ek só
2 dkg élesztő
1 kk cukor
1 dl tej
10 dkg margarin
1 tojás sárgája

4 db közepes lilahagyma
frissen őrölt bors, ízlés szerint
1 ek olívaolaj
1 kk só

A kenéshez: 1 db egész tojás

Elkészítés:

Az egy deci tejet langyosra melegítjük, belekeverjük a cukrot és felfuttatjuk benne az élesztőt. Közben a két fajta lisztet összekeverjük a sóval, hozzátesszük a felolvasztott margarint, az egy tojás sárgáját, végül pedig a felfuttatott élesztős tejet. Alaposan összedolgozzuk, legalább öt percig dagasszuk, hogy egységes, lágy tésztaalapot kapjunk.
Ha elkészült, nyújtsuk ki és hajtogassuk meg (a két oldalát és az alsó- felső részét hajtsuk középre, egymásra), majd újra nyújtsuk ki.

Ezután halmozzuk, rá az olívaolajon megpirított, sóval, borssal ízesített lilahagymát, újra hajtsuk meg, majd tegyük a hűtőszekrénybe (én lefekvés előtt megismételtem a hajtogatást) egy éjszakára.

Reggelre a tésztánk finom puhára kel. Hajtogassuk meg még egyszer, utoljára, és szaggassunk belőle közepes méretű pogácsákat.

A tetejét kenjük le a felvert tojással és előmelegített 190 fokos sütőben süssük meg kb. fél óra alatt.

Amikor Süni Süti meghirdette a 6. szakácsmustra fordulóját, megörültem, mert nagyon kedvelem Hugh-t és azt a világot, miliőt, amit ő képvisel. Rendszeres nézője vagyok műsorainak és több szakácskönyve is megvan.
Leginkább River Cottage c. sorozatát kedvelem. A kis angol birtok és fura ura, amolyan mesevilág számomra. A ködös Albionban lévő vidéki házacska, a kertben legelésző állatokkal és a csodálatosan termő növényeivel mindig elvarázsol… A sorozattól sokszor kap el a hangulat, hogy én is csapot-, papot, nagyvárost itt hagyjak és egy vidéki tanyán éljem „gondtalan” életemet, csak a növényeknek, állatoknak és a sütés-főzésnek szentelve mindennapjaimat. Aztán a nagy felbuzdulást egy-két a családtól és a páromtól kapott józan érv hamar letöri, de azért, időről- időre visszatér…:)

Először egy kekszet választottam Hugh-tól, mivel ebben a témában nagyon profi.

A neve anzac keksz. Bizonyára már sokan hallottatok róla. Arról híres ez a finomság, hogy az I. világháborúban az anyukák és a feleségek ezzel a keksszel kedveskedtek fiaiknak és férjeiknek, akik az ANZAC (Australian and New Zealand Army Corps) csapataiban harcoltak a törökországi Galliopiban.
Hugh ajánlata alapján én kardamommal gazdagítottam a receptet. Az eredeti leírást itt találjátok.

http://www.telegraph.co.uk/foodanddrink/recipes/8781564/River-Cottage-Baking-recipes-biscuits.html?image=6

A keksz mellé ezúttal egy levest tálaltam. Ezzel először szegem meg a blogszabályaimat, amely szerint csak desszert recepteket közlök.
Azonban ez a leves olyan finom és melengető, muszáj megosztanom veletek is.
Elkészíteni nagyon egyszerű, de csodálatos az íz harmóniája. Egészséges és alacsony kalóriatartalmú, ezért utána bűntudat nélkül elropogtatható 1-2 darab az Anzac kekszből is. 😉

Anzac keksz

Hozzávalók:

50 g rozsliszt
75 g finomliszt
75 g zabpehely
100 g barnacukor
100 g vaj
1 ek méz
½ ek szódabikarbóna
1 ek forró víz
6 db zöld kardamommag mozsárban megtörve

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük 170 fokra.
A tészta elkészítését a száraz hozzávalók elkeverésével kezdjük. A liszteket a kukoricapehellyel a kardamommal és a cukorral elkeverjük. Ezután a vajat és a mézet egy lábasban összemelegítjük.

Közben a szódabikarbónát elkeverjük a forró vízzel (ezt óvatosan, mert hamar felhabzik). Ezt rakjuk a száraz hozzávalókhoz, majd öntsük rá a vajat és a mézet is. Sütőpapíros tepsire rakjunk kis halmokat és süssük 15-20 percig, amíg szép aranylóra nem sülnek. Jól záródó dobozban hetekig eláll.

Kapros- mustáros sárgarépa leves

Hozzávalók:

1 ek olívaolaj
1 fej lilahagyma
3 répa
½ fej zeller
só, bors
egy ek angol mustár ( lehetőleg Colman’s)
2 ek tejföl
1 ek csicseriborsó liszt (elhagyható én csak a leves krémessége miatt használtam)
1 csokor friss, vagy 1,5 ek szárított kapor

Eredeti recept Hugh-tól:
http://www.rivercottage.net/recipes/carrot-soup-with-dill-and-mustard/

Elkészítés:

Az olívaolajon üvegesre pirítjuk a lilahagymát. Ezután rádobjuk a meghámozott és felkockázott zellert és a sárgarépát. Öt percig pirítjuk, sóval és borssal, kaporral  ízesítjük, majd öntsük fel 1 liter vízzel.

Ha puhára főttek a zöldségek turmixszoljuk össze (ha szükséges ilyenkor hígítsuk fel vízzel) rakjuk bele az evőkanálnyi mustárt és habarjuk be (a tejföl a csicseriborsó liszt és egy kis víz keverékével). Rakjuk vissza a tűzre és főzzük még 5 percet a levest. Friss kaporral, kenyérkockával, vagy magvakkal tálaljuk.

Ezt a süteményt a VKF kiírás legújabb fordulójára készítettem. A mostani témát Okki az Abroszra való gasztroblog háziasszonya választotta ki. Bevallom, ennél jobb témát nem is találhatott volna. 🙂
A kelt tészta a kedvenc tésztafajtám, mert egy frissen elkészült, langyos és puha kelt tésztánál finomabbat és el sem tudok képzelni.

Nagyon kedveljük a mákot, bármilyen formában szeretem elkészíteni. Leginkább almás- mákos szeletként, mákos pitének, mákos zserbónak, meggyes- mákos palacsintaként, vagy csak klasszikusan, a kifőtt vastagmetélthez.

Még jó, hogy a mákból viszonylag sokat fogyasztunk, mivel gyógynövénynek számít.
Már az ókorban is használtak, leginkább teát főztek belőle nyugtató hatása miatt, vagy mézzel keverve fogyasztották immunerősítőként.
A középkorban érzéstelenítőként és fájdalomcsillapítóként alkalmazták. Tudományos kutatások is bizonyítják, hogy a gyakori (hetente háromszori) mákfogyasztás igen jó hatással van a csontritkulásra, mivel a mák olajában lévő foszfor segítségével, sokkal hatékonyabban felszívódik a kalcium.

Mivel ezt a sütit egy különleges alkalomra készítettem (VKF! :)) ezért kísérletezni akartam, egy különleges ízzel. A lime-ot választottam, mivel frissítő és pikáns íze, kitűnően passzol a mákhoz. A puha és jó illatú kelt tésztába reszeltem a lime héjából, a máktöltelékbe pedig belefacsartam egy fél gyümölcs levét. Semmi egyéb külön ízesítést nem igényelt a töltelék egy kis fahéjon és két evőkanál gazdagon malátás nádcukron kívül… remek illatok terjengtek a konyhában. Már- már karácsonyi hangulatot idéztek, ami így november elején már nem is számít meglepőnek.

Remélem, hogy ennek a sütinek az elkészítésével ti is felfedezitek, hogy a mák és a lime mennyire illenek egymáshoz, én biztosan elkészítem újra, mert elképesztően finom…:)

Hozzávalók:

Kovász:

2,5 dkg élesztő
1 dl langyos tej
1 tk kristálycukor

Tészta:

25 dkg liszt
5 dkg olvasztott vaj
1 tojássárgája
5 dkg porcukor
1 cs vaníliás cukor
1 lime reszelt héja

Töltelék:

20 dkg darált mák
2 ek nádcukor
1 lime leve
3 ek tej
1 kk fahéj

Elkészítés:

Első lépésként elkészítjük a kovászt. A kelt tésztát mindig ezzel a lépéssel kezdjük, hogy az élesztőnek legyen ideje felfutni. A langyos tejbe belekeverjük a cukrot, majd belemorzsoljuk az élesztőt. Ezután félrerakjuk kb. 10-15 percre.
Közben egy keverőtálba szitáljuk a lisztet és hozzáadjuk a tészta összes többi hozzávalóját, majd ráöntjük a felfutott élesztős tejet. Alaposan kidolgozzuk a tésztát. Akkor jó, ha táltól maradéktalanul elválik. A nagymamám úgy tanította, hogy akkor jó a kelt tésztánk, ha az edény és a kezünk is tiszta, nincs maradék leragadt tészta rajta. 🙂

A szépen kidolgozott kalácsalapunkat egy tiszta tálba rakjuk és letakarjuk konyharuhával. Meleg helyre (én a radiátor közelébe szoktam) rakjuk és legalább 45-50 perc alatt a duplájára kelesztjük. Amíg a tészta pihen, addig elkészítjük a tölteléket. Kifacsarjuk a lime levét és belerakjuk egy kisebb lábasba. Hozzárakjuk a cukrot és elkezdjük melegíteni. Amikor cukrunk felolvadt, belerakjuk a mákot és a fahéjat kicsit kavargatjuk, majd a masszát fellazítjuk a tejjel. Ha készen van, lehúzzuk a tűzről és folytatjuk a rózsák formázásával.

A kelt tésztánkat vékonyra kinyújtjuk, és a feléig ráhalmozzuk a máktölteléket. Ezután ráborítjuk a tészta másik felét és újra kinyújtjuk a tésztát. Vízszintesen kb. egy ujjnyi csíkokat vágunk. Minden tésztacsíkot spirálosra sodrunk és csiga alakba feltekerjük őket. A kalácsrózsákat sütőpapíros tepsire rakjuk és kelni hagyjuk további 20 percet.

Közben melegítsük elő a sütőnket 180 fokra. A megkelt rózsákat lekenjük tojással és 30 perc alatt aranybarnára sütjük. Kiváló reggelinek vagy kényeztető vacsorának egy pohár mézes tejjel vagy meleg teával. 🙂

Néha az ember nem szereti túlvariálni a dolgokat. Előfordul, hogy egy ráérős vasárnap délután semmi egyébre nem vágyódik, mint egy amolyan klasszikus nagymama sütijére. Mi a hétvégén pont így voltunk vele…:)

Hozzávalók:

Tészta:

25 dkg finomliszt
10 dkg vaj
8 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
2 ek tejföl
1 tojássárgája
½ cs. sütőpor
1 csipet só
½ narancs lereszelt héja

Az átszitált sütőporos lisztben elmorzsoljuk a vajat, hozzáadjuk a cukrot, a tojássárgáját, a tejfölt, az egy csipet sót és a narancshéját. Alaposan összedolgozzuk és a kidolgozott linzertésztát hűtőbe rakjuk kb. 20 percre. Ezalatt elkészítjük a tölteléket.

Töltelék:

25 dkg mák
1 narancs kifacsart leve
2 ek cukor
0,5 dl tej
1 mk fahéj

A töltelék hozzávalóival nincs egyéb dolgunk, mint egy lábasban kis lángon kb. 5 perc alatt összemelegíteni. Ezután félrerakjuk és kinyújtjuk a tésztát.
A megpihent linzertésztát lisztezett felületen átgyúrjuk és két egyenlő részre vágjuk. Mindkét darabot egyenlő vastagra kinyújtjuk. Az egyik felét kivajazott tepsibe (20*25- vagy más kisebb méretű) rakjuk és villával megszurkáljuk. Ezután ráhalmozzuk az összes máktölteléket és rárakjuk a másik tésztát is. A tetejét szintén megszurkáljuk villával és lekenjük a maradék tojásfehérjével. Előmelegített 180 fokos sütőben 30 percet sütjük. Még langyosan megszórjuk porcukorral és jóízűen elfogyasztjuk!:)